Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-10 / 264. szám

Péntek, 1916. november 10. ÖttM AGY ARUR88ÁÍ) 3 Strausz tanár a szegedi Balkán-Rkadémiáról, — A Délmagyarország tudósítójától. — Budapest, november 9. A novemberi közgyűlésen tudvalevőleg tárgyalás alá kerül a tanács javaslata a Balkán-Akadémiáról. A társadalmi mozgalom megindulásától mostanig bőségesen volt idő arra, hogy az ügyet a legaprólékosabb részletekig teljesen előkészítsék. A közgyűlési határozat után tehát hihetőleg gyorsabb tempóban követik egymást az események. A Délmagyar ország az értékes mozgalom és a város érdekeinek jól felfogott szolgálatában országos nevű szaktekintélyek és kitűnőségek véleményét kérte ki. Alább a hires orientálistának. Strausz Adolfnak nyilatkozatát közöljük arról, hogy helyesnek és időszerűnek tartja-e a Balkán-Akadémia felállítását célzó szegedi mozgalmat. A nyilatkozat, amely föltétlen elismeréssel adózik a mozgalomért és meleg, őszinte megnyilatkozás Szeged mellett, a következő: — Arra a kérdésre, hogy a szegedi Balkán-Akadémia érdekében megindított mozgalmat helyeslem-e, időszerűnek tartom-e, örömmel jelentem ki, hogy helyeslem és időszerűnek tartom. Negyven év óta hirdetem, hogy Magyarországnak, a magyar kultúrának, a magyar iparnak és kereskedésnek a Balkánőn vezérszerepet keU vinnie. Négy évtizeddel ezelőtt történt, hogy Csernajev orosz tábornok átjött a Dunán harcolni a török ellen. Djunisnál csúfos vereséget szenvedett. De a következő évben ujabb orosz seregek jöttek át a Dunán. Az orosz seregek Konstantinápolyig jutottak és márynár ugy1 látszott, hogy a cár a Balkán félsziget ura lesz. Európa felismerte a veszélyt, amely fenyegeti és; a Berlinben egybegyűlt Areopag kiszabadította a Balkánfélszigetet az oroszok karmai közül. Mi megszálltuk, Bosnyákországot, hogy megvédhessük a félszigetet. Abban a viharos időben kezdtem meg hirlapirói és közéleti munkásságomat, amelyet — mondhatnám — kizárólag a Balkánfélszigetnek Szenteltem. Azóta nem mailt el nap, amelyen tollal vagy szóval ne foglalkoztam volna ezzel az üggyel. Azóta szüntelenül hirdetem, hogy Kelet-Európában minket illet meg a vezetőszerep. Azóta nap-nap után igyekszem a magyar és a középeurópai közönséggel megismertetni a Balkán népeibek múltját és jelenét, erkölcsi és szellemi tulajdonságait, politikai aspirációit, gazdasági értékét. Minden erőmet annak szenteltem, hogy propagáljam a kölcsönös rokonszenvet a magyarok, bolgárok és törökök közt, megértessem mindenfelé, hogy ez a 'térom nemzet, amely közös törzsből származik, egymásra van utalva, érdekeit csak vállvetve óvhatja meg. Türelmes kézzel szüntelenül szőttem a szálakat, melyek ezt a három országot gazdaságilag egymáshoz fűzhetik. Amit kezdeten mint hirlapiró, balkánutazó és politikus megkezdtem, azt több mint egy negyedszázaddal ezelőtt a Keleti Kereskedelmi Akadémián — melynek felállítását már JSSS-ben sürgettem — folytattam, ahol azóta 'elkem! egész erejével, elmém minden gondolatával magyar ifjak százait neveltem keleti kereskedelmünk úttörőinek, a Balkánom való gazdasági terjeszkedésünk érdekében. v ezek után megkérdezik tőlem, hogy a szegedi Balkán-Akadémia eszméjét helyeslem-e, mikor látom, hogy az ügy, amelyért negyven éven át szüntelenül küzdöttem, ilyen nagy sikert arat, mikor egy magyar vidéki város intelligenciája a mai szörnyű világháború súlyos küzdelmei közepette háromszázezer korona tőkét és negyvenezer korona évjáradékot ajánl a Balkán ismertetése céljából felállítandó intézetre? Mikor a Keleti Kulturközpont ülésén gróf Széchényi Béla elnöklete alatt a temesvári Balkán-Központ eszméjét vita alá bocsátották, a legmelegebb lelkesedéssel karoltam fel azt és ajánlottam az ügyet az illetékes tényezők figyelmébe és pártfogásába. A szegedi alapitás ellen csak egy kifogást hallottam. Akadtak, akik arra utaltak, hogy Temesvárott már megalakult a Balkánközpont és már szervezték a keleti nyelvek tanfolyamát és olyasmit hangoztattak, hogy itt az erők elforgácsolódnak. Én abból, hogy két délvidéki városunk is foglalkozik egyszerre ilyen intézmények felállításával, elsősorban azt következtetem, hogy ez a dolog a levegőben van. Értelmiségünk mindenfelé megértette, hogy a Balkánnal komolyan kell foglalkoznunk. Bátran és büszkén következtethetem ezekből a jelenségekből és törekvésekből, hogy azt az utat, amelyet megtörni segitettem, most már a magyar értelmiség széles körei találják a helyes útnak. Hálával tartozom a szegedieknek, a temesváriaknak, hogy negyven éves munkámat most ily módon helyeslik és igazolják. Büszke vagyok arra, hogy hazánknak két kiváló szellemi és gazdasági gócpontja ily melegen érdeklődik bolgár és török testvéreink iránt, akiknek jeles tulajdonságait oly állhatatosan hirdettem jó és rossz napokban, a politikai küzdelmeknek folyton változó exigenciái közepette. Nem tartok az erők elforgácsolásától, mert én itt nem látok egyebet, mint nemes erők lelkes versenyzését, amely csak javára válhatik az ügynek. Két-három iskola több tanárnak nyit tért az érvényesülésre és több jeles úttörőt nevelhet keleti terjeszkedésünk számára, mint egy iskola. Ha Lúgos és Nagybecsekerek is Szeged és Temesvár nyomdokaiba lépnének, ezt még nagyobb örömmel látnám, mert ez még erősebb bizonyítéka volna eddigi törekvéseim helyességének. A szegedi BalkánAkadémia eszméje azelőtt is időszerű lelt volna. De sohasem annyira, mint ép ma. A véres harc, amely negyven évvel ezelőtt a Balkánon dúlt, most újból kitört. De ezúttal nem az oroszok keltek át a Dunán és nem a kozákok jutottak át a Balkánon. Most a mi seregeink keltek át a Dunán, magyar, néínet és bolgár lovasság száguldott .végig a Morava és a Vardar völgyein és Albánia hegyeinek szakadékai közt. A cári hordák előcsapatait Tutrakánnál, Rahovánál és Szilisztriánál átkergettük a Dunán; szövetségeseink elfoglalták Constanzát és Csernavodát, a Tulcsa-Sulinai vonalakhoz közelednek és fenyegetik a „szent" Oroszország határait. Súlyos csapásokat mértünk a kézre, amely az Aja—Szófia-mecsetre ki akarta tűzni az orosz kettős keresztet. Az orosz cárok évszázados ábrándja szétfoszlott. A Balkán-félsziget népei szabadok lesznek és teljes erejüket a szellemi művelődés és az anyagi boldogulás munkásságának fogják szentelhetni. Ebben a munkában a magyar testvérek hűséges segítőtársaik akarnak lenni. A szegedi Balkán-Akadémia felállitásái\a most érkezett a legalkalmasabb időpont. A szegediek megértették ezt. Ebben is, mint annyi más tekintetben, méltó részévei voUák a magyar nemzet m ősijeim dicső világtörténeti szereplésének. Ez tármészetes, ők a 46-os bakák apái! Különös örömömre szolgál, hogy Donaxvell János tanár kezdeményezte ezt a kulturális ügyet, mert igy nem dilettáns intézi a dolgot, hanem olyan férfiú, aki egyik legalaposabb ismerője a Balkán-félsziget gazdasági viszonyainak. V. M. Asquith titkos közlései a sajtó számára. Rotterdam, november 9. A Nieuwe Rotterdamsehe Courant jelenti Londonból, hogy az alsóház tegnapi ülésén Carson felhivta a minisztereknek az újságírókkal folytatott bizalmas beszélgetéseire a Ház figyelmét. Ez a tárgy csak akkor került szóba, amikor a képviselő engedelmet kért, hogy Baliournak a tengernagyi hivatalban folytatott tevékenységéről beszélhessen. A miniszterelnök erre azt felelte, hogy ilyen természetű vitát ez idő szerint nem tart az ország érdekében levőnek, még ha maga Balfour nem is tiltakozik ellene. Corsan azt kérdezte erre, mi volt Balfour szándéka, hogy a mult délután folyamán magához hivatta a sajtó képviselőit. Asquithot látszólag meglepte ez a kérdés és a kabinet tagijaival folytatott beszélgetés után azt válaszolta, hogy a sajtó képviselőinek meghívása a meglevő szokásoknak megfelelően történt. Dalziel azt követelte, hogy az alsóházat világosítsák fel azokról az információkról, amelyéket Balfour több lap főszerkesztőjének adott. Asquith vonakodott erre a kérdésre válaszolni s azt mondotta, hogy csak titkos ülésen adhat felvilágosítást. A minisztereket látszólag meglepte az a boszuság, amelyet ez a válasz a Házban keltett. Később Lombért képviselő szóvá tette, lord Cecil Róbertnek a mult héten tett nyilatkozatát, amely szerint a kormány a külügyi politikában nem oszthatja meg a felelősséget az alsóházzal. Cecil Róbert most azt mondotta, hogy a külföldi módszerek csak a felelősséget gyengitik anélkül, hogy hatásosabb ellenőrzést biztositanának, ami fonák helyzetet okoz, azonban hajlandó gondoskodni arról, hogy a miniszterek miképen tehetnének nyilatkozatot az alsóházban politikájuk megokolásáról. Carson amelett nyilatkozott, hogy a felelősség legyen a kormányé, megérti azonban, . hogy a sajtónak olyan nyilatkozatokat is tettek, amelyeket a ház előtt eltitkolnak. (M. T. I.)