Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-01 / 257. szám

rtÉLMAGS AKDRS^AH Szerda, 1ÖÍ6. adveüuBer 1. Semleges megfigyelések a háborús Angliában. Az Angliában nagyon is egyenlőtlenül megosztó vagyoni viszonyokkal függ össze, 'hogy a különböző néposztályok nagyon is különbözőképpen érzik a háború nyomását. Az alsóbb néposztályok nyögnek a drágaság alatt, a vagyonosabb osztályok pedig tovább folytatják élvezetekkel teli életüket. A legjobban elharapózott természetesen a jótékonykodó szórakozás. Kerttársaságok, bazárok árverés és sorshúzás utján koloszszális összegeket juttattak a Vöröskeresztnek. Az ajándékozott mü- és értéktárgyak árverései rendesen igen élénkek. Az árverést rendesen valamelyik közismert társaság béli személyiség, vagy népszerű színművésznő vezeti. Az árverelő meg rendesen visszaajándékozza a tárgyat, ami a tréfát és jövedelmet egyaránt fokozza. Nagyon kedvelt szórakozás a sebesülteknek tömeges megvendégelése. Egyes szini előadásokra sokszor ezer-kétezer ingyenjegyet is adnak nekik. Autótulajdonosok szívesen bocsátják rendelkezésükre a kocsijaikat, hogy azokon menjenek ünnepi menetben — sokszor zenekisérettel — egyes szórakozó helyekre. A gazdagoknak azonban megvannak a maguk kii lön háborús szenvedéseik is. A legfájdalmasabb ak egyike ezek közül a cselédkérdés. A lőszer, és más hadi ipari gyárak akkora béreket fizetnek, hogy minden — még a női munkaerő is — oda áramlik. Azért nagy költség és nehéz dolog, cselédhez jutni. Az uraság és cseléd közti viszonyra is kihatott ez. A cselédleány könnyen jut hozzá hetenkint néhány szabad délutánhoz és estéhez és a ladyk alig mernek vendéget ebédre vagy vacsorára hivni, mert a cselédjeik ez ellen esetleg kifogást emelnek, ha ugyan egyszerűen faképnél nem hagyják őket. A gránátipar fejlődésével . mind több és több család szállodákban étkezik, ahol a kiszol gáló személyzet jobbára külföldi. Menekült belgák vagy a megszállott területekről való ifranciák most a pincérek. Sok az ilyen állású olasz is. A portások, liftes fiuk, fodrásznők, szállodai szobalányok, irodai személyzet is többnyire külföldiek. A jobb szállodákban legalább is annyi francia szót hall az ember, mint angolt és azonkívül mindefféle más nyelv is hallható. Londonban taldn németül is egészen bátran lehetne beszélni. A kis Vidéki városokban persze nem. A sok szövetséges országbelinek a jelenléte kissé enyhitőleg hat az angol elzárkózottságra. A velük való állandó érintkezés a leereszkedés helyébe az egyenlőség érzetét juttatta. Az idegen „invázió" gyógyiióan hatott a hagyományos angol merevségre. Az utcai élet London centrumában, kiiJönösen a lunch idején, még most is hangyaszerü. A járdákat számtalan gyalogos, köztük sok fiatalember, tölti meg és a kocsiforgalom sem mutat észrevehető megcsappanást. Feltűnő a sok férfi és női koldus, a kik ilyenkor előkerülnek sötét odúikból, hogy az embertömegben arassanak. Nemcsak gyufát áruló vakok és bénák láthatók, hanem asszonyok sápadt gyerekkel a karjukon képeslapokat kínálnak, vak és néma kitaszítottak minden elképzelhető hangszeren játszanak, a fuvolától! a hordozható harmoniumig. Nem ritkán alig kerüli el az ember, hogy valamely, a földön ülő nyomorékba ne botoljék. Az utcai suhancok párosával daloilják az elmaradhatatlan Tipperary-dalt, ha aztán valamelyiknek sikerült Németországot gyalázó strófát beleszúrni, hull a penny, mint az eső. Van még "elég munkanélküli, akiket ép ugy mint a háborús kéjutasokat, dél idején a Pál-katedrális előtt találhatni, amint, á la San Marco, galambot etetnek. A Londont néző idegeneknek most az érdekességek egy része megközelíthetetlen. A szuffrazsett-veszélyí a Zeppelin-veszély követte és a Brit muzeum és a képtárak kincsei el vannak rejtve. Ük ugyan azt mondják, hogy a muzeumok takarékosságból nincsenek nyitva. A legtöbbön ott áll: „Zárva." Ezekből az épületekből a legértékesebb tárgyak pincékbe vándoroltak, ahol vár módjára homokzsákok is védik őket. A németgyülölet, amely a müveit körökben is igazi angol extravaganciákat szült, a műtárgyakra eddig még nem terjedt kj, habár alkotójuk oly szerencsétlen is volt, hogy néímet, osztrák vagy magyar földön született. A klubélet is egészen átalakult. Ugy a nagy és hires politikai klubok, mint a tisztán társadalmiak helyiségeiben a hadsereg és flotta számára rendeznek előadásokat, .amelyeken e klubok legelőkelőbb tagjai szere pelnek. Egyesek tágas helyiségeiket egyenesen kórházi célokra engedték át. A tagok száma persze valamennyinél megfogyatkozott, a vidám atmoszféra eloszlott és az ezen helyiségekben uralkodó komolyság éles ellentétben áll azzal az élettel, amely a végzetes 1914-iki augusztus előtt itt uralkodott. A mozik sem ugyanazok már. Szorgalmasan látogattam őket, mert jó alkalom a tömeg és hangulatának a tanulmányozására. A háborús filmek a legkedveltebbek. Olyon dolgokat is mutatnak, amelyek a háború komoly és nem szentimentális oldalát is megismertetik. Maga p. kormány adott módot rá, hogy igazi ütközetek, nevezetesen a Somme-csatákból, kerüljenek a filmre. Azt remélik, hogy ezen borzalmas valóságok megismerése által növelik a nemzetben a győzelemre irányuló akaratot, áldozókészséget és a front és tömeg közt nem mindig meglevő lelki kapcsolatot. Be kell .ismernem, hogy nincs meg,kapóbb és izgatóbb, mint az ilyen film. Látni, mint találják el halálosan az ellenséges golyók qz angol katonákat. A nyilvánosság egy része tiltakozott ezek ellen a filmek eiien, de az izgalmas vita eredménye: az ilyen filmek további bemutatása. Visszatetszőnek találtam, hogy egyes mozikban az ilyen filmet ,a legbárgyubb humoros filmek között adták mintegy slágernek. Sok moziban a hatás mélységes. Előadás közben a siri csendet csak az asszonyok zokogása törte meg. Természetes, hogy az ilyen filmeken rendesen az antantbeliék ,a győztesek, mindazáltal kétlem, betöltik-e ezek a filmek azt a céljukat, hogy a népben felkeltsék az annyira kívánatos optimisztikus hangulatot. A színházakban tekintet nélkül a komoly időkre, vagy talán ép azért, a könnyű zsáner uralkodik. iRevük, látványos ,darabok, vígjátékok a kedvelt előadások. Igen látogatottak a jobb variéték (Music Halls). A frakk és fehér ing már nem kötelező. A nézőtér tehát szokatlanul vegyes kéípet nyújt. Viharos tetszést kelt a még oly silány némtetek elleni guny is, amely figyelemreméltóan a németek szövetségeseivel egyáltalán nem foglalkozik. Német újságírónő magyarországi útjáról. (Saját tudósítónktól.) Az augusztusban Magyarországon és Szegeden járt német újságírókkal itt volt Vernard Mária, az Essener Vokszeitung munkatársa is, aki magyarországi útjáról A román határon címen irt igen meleghangú cikket, melyet dr. Somogyi Szilveszter polgármesternek is megküldött. Ezt a nagy rokonszenvvél és melegséggel megirt cikket szószerinti fordításban itt adjuk: — Vannak napck, melyeket sohasem felejtünk el. Körülbelül húszan utaztunk el mint a német sajtó képviselői, hogy a szomszédos Magyarországot megnézzük és tőlünk elszakadt honfitársainkat köszöntsük, akik Mária Terézia ideje óta mélyen benn Magyarországban megtelepedték. Oderbergtől indultunk ki külön vasúti kocsikban. Mindenütt a legmelegebben üdvözölték. Láttuk a Magas Tátrát, Budapestet, Szegedet, a német Bánátot, Temesvárt, mind olyan helyieket, amelyek ránk mély és felejthetetlen benyomást gyakorolták. A nagy, hatalmas Tisza üdvözletével kezdődött el fogadtatásaink, azután mindenütt ünnepélyes fogadtatások, zászlók, rózsák, óljenzések, szűnni nem akaró megtiszteltetések, amelyek a német népnek szóltak, a mely bizton és bátran tartja magát a háború nehézségeivel szemben és állja mindvégig a szövetségesének adott szavát. A 'képek váltakoztak. Láttáink pusztákat, nagyszabású birtokokat, városokat, megismerkedtünk a hires magyar vendégszei^tette! és azután a szivből jövő fogadtatással, mellyel a német parasztság üdvözölt bennünket Délmagyarországon. A benyomásokat lehetetlen mind felsorolni. Az idő tellett, a (percekből órák, aa órákból napok lettek, de az éjjeli csendben mégis lassankint kimerültünk s kezdtük érezni, hogy nem épen nyolc napja annak, hogy az első meleg üdvözlésben részünk volt. Kraushaar igazgató urnák, aki utazásunk vezetőije volt, köszönhetjük, hogy további utazásunk kevésbbé fáradságos volt. Az uti tempót ugyanis meglassította és elébünk bárt egy gyönyörű utiirányt, hogy gőzhajóval megnézhessük Orsovát, a Vaskaput, Aida Kaleh-t, Siófokot és végül a történelmi nevezetességű Belgrádot. A hónap 27-áke volt. Egy szép nyári reggelen Temesvárról a batár felé indultaink. Halványzöld lkukor icaföldek és gyönyörű napraforgó-csoportok váltakoztak, mig végre a reggeli ködből a transszilvániai alpok emelkedését észleltük. Uj természet, uj falu és embertípus: Románia. , ^ (Mint nehéz köd esett ez a szó köztünk a reggeli virradatba.. Mintha nehéz köd kisérné vonatunkat és futna mellettünk és sötétítené el a szép természeti látványt ez a szó: Románia. [Hogy fog a kérdés eldőlni? Eszünkbe jutott mindaz a sok tárgyalás, mely köztünk és Románia között folyt. A legközelebbi állomáson meguyügod-