Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-05 / 260. szám

4 i MM AG YÁ ROfrSZÁÖ Vasárnap, Í916. november 5. A tanyai népoktatás rendezése. (Saját tudósítónktól.) A Délmagyaror­szág szombati számában beszámoltunk a vallás- és közoktatásügyi miniszternek arró a leiratáról, amelyet a tanyai népoktatás végleges rendezése érdekében intézett a vá­ros közönségéhez. A miniszter tudvalevőleg az iskolák építési költségeinek fedezésére te temes anyagi hozzájárulást ajánl fel, ha a város a költség többi, még pedig nagyobbik részét vállalja, a tárgyalásokat idejében le folytatja, az előkészítő munkálatokat meg­teszi, hogy az iskolák építését közvetlenül a háború után megkezdhessék. A miniszter­nek az az intenciója, hogy a tanyai népok­tatás rendezésével az alföldi magyarságot erősítse és hogy a helyi iparnak és munkás ­ságnak a háború után az építkezéseknél ke wyérkeresetet biztosítson. A kulturális és szociális szempontból jelentős íig.yben érdeklődtünk dr. Somogyr Szilveszter polgármesternél, aki munkatár sunknak tett nyilatkozatában kijelentette, hogy a maga részéről nagy örömmel fogad ta a miniszter leiratát, amely Szeged iránt való szeretetről és a kormánv jóindulatáról tanúskodik és rajta lesz, hogy a város a tárgyalásokat mielőbb megkezdje. Mielőtt a város a minisztbri leirat ügyében érdemle­gesen döntene, természetesen tanulmányoz­ni kell a városnak régebbi szerződését, r melyet akkor kötött az állammal, amidőn a tanyai iskolák állami kezelésbe mentek át. A miniszter ajánlata — mondotta a polgár­mester — minden esetre igen kecsegtető, a régi és uj szerződés között az összehasonlí­tást azonban föltétlenül meg kell tenni. Min­den tekintetben helyeslem — fejezte be nyi­latkozatát a polgármester — a közoktatás­ügyi miniszter intencióit és hiszem is, hogy a tárgyalások eredménnyel fognak végződ­ni, aminek érdekében a város természetesen meg fog hozni minden olyan áldozatot, a mely anyagi teherbíró képességének meg­felel. Jánossy Gyula tanfelügyelő a követke­zőkben nyilatkozott a miniszter leiratáról: — Amidőn a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelkezése 'folytán átvettem a szegedi tankerület vezetését, legelső felada­tomnak tekintettem, hogy Szeged iskola­ügyének akkori állapotát megismerjem és ahoz mérten elkészítsem azt a népnevelés­ügyi programot, amely Szeged nemzeti hi­vatásának, mint az ország második legna­gyobb városának és a Délvidék kulturköz­pontjának megfelel. Tanulmányaimi alapján javaslatot tettem a közoktatásügyi minisz temek első sorban a külterületi iskolák ren­dezésére, mert személyes tapasztalataim arra a meggyőződésre vezettek, hogy a ta­nyai iskolák ügye gyökeres reformra szorul. A miniszter több izben tett felterjesztésemre az általam kidolgozott népoktatási progra rnot most elfogadta. Az a rendelet, amelye­a miniszter a város közönségéhez és hozzám intézett, arról tanúskodik, hogy meleg sze­retettel és nagy jóindulattal karolja fel Sze­ged népnevelésügyét. — Részemről meg vagyok győződve arról, hogy a város a tanyai iskolák végle­ges rendezésére most felajánlott igen ked­vező alkalmat örömmel meg fogja ragadni és a miniszter propozicióinak elfogadásával elő fogja segíteni azt is, hogy a helybeli iparosság és munkásosztály az iskolaépítke­zések révén közvetlenül a háború után meg­felelő kenyérkeresethez jusson. — A tanyai iskolák rendezése után rá fog kerülni a sor a belterület iskolaügyének rendezésére, inert ez is sok tekintetben vár fejlesztésre. Erre vonatkozólag is a legap­róbb részletekig kidolgozott javaslatomat a miniszterhez már fölterjesztettem. Remé­lem, hogy rövid időn belül a miniszternek a várossal szentben eddig is tapasztalt jóindu­lata e kérdés eldöntésénél újból meg fog nyilatkozni. öh nök, ti drága nők . . . # Oh nők, ti drága nők, mily édesek vagy­tok ti gyönyörűséges, sóhaj-finom, lepkeköny­nyü — csak olykor kilencvenkilós — városi nők. Ti csupa egyetlen szőkék, barnák, feke­ték és langyosak, sok habbal a nyakatok kö­rül a lá Stuart, — el kell végre mondanom, mennyire imádlak benneteket, mert versben nem mondhatom el. Versben tiz esztendő óta nem illik szerelemnek lenni, különösen most tíem, mert a Dunántúli bácsi nagyon harag­szik, ha valaki rövid, beosztott sorokban hó­dol a kedvesének. Prózában talán szabad. Drága óanzor bácsik, maguk fiatalok és főleg katonák, hát megértenek engemet. Tudjátok-e ti drága nők, kegyelmesek és méltóságosak, nagyságosak és nagyságák, hogy huszonhét hónapja háború van? Persze, hogy tudjátok. Azt is észrevettétek, ugyebár, hogy azok a komisz férfiak — akiket közü­letek soklan a hősi halál után is kecsesen föl­jelentettek mint bujikálókat — olyan szem­telenek, hogy állandóan magukról beszélnek. A Karcsi elmondja, hogyan sebesült meg, a Béla elmondja, hogyan operálták meg, a Pis­ta elmondja, hogyan verekedett egymaga öt taljánnal, — szóval nagyon szerénytelenek és önzők ezek a férfiak egy idő óta. Rólatok, édes kicsi és nagy nők, akik pedig apáitok és férjeitek utolsó csepp vérét s mi több (vagy kevesebb?) — pénzét sem kiméivé, kétszázöt­ven koronás osizmácskatopánkat vagy cipef­lőtcskebakanceócskát és több ezer koronás állati szőrieteket vesztek magatokra, rólatok, akik tegnapról mára változtatjátok a diva­tot, akik rajokban vonultok ki a korzóra, akik megostromoljátok a színházakat (ahol aprO kurtizánok hálószobáit mutogatják), rólatok, óh bűbájos, hallatlanul íinomlelkü nők, sen­kisern akar beszélni. Nem ákiar, — disznóság: — Komolyan mondom és őszintén, veletek érzek. Emlékezzetek csak: három évvel ezelőtt elég volt, ha egy derék úriember fölött döly­fösen elnéztetek, ajkbiggyesztve, mint egy sértett királynő. Micsoda esemény volt az! tiz szalonban, busz kávéházban csak erről Elfordítottátok fürtös fejecskéteket - s este beszéltek a férfiak. Akárcsak valamelyik primadonna (primadonna? — mely ismeret­len fogalom!) uj nadrágszerepéről. Azóta sokszor próbáltatok elnézni a férfiak fölött. Sokszor eregettétek szemetekből a mérges kis tüznyilakat, (azóta talán uj fogásokat is kisütöttetek, hogy észrevegyenek benneteket a háború buszon hetedik hónapj ában. A het­venedik 'toalettet rendeltétek meg — mert ebben a vérviharban lemondóknak és áldo­zatkészeknek kell lennünk, nemde? — ésf öl­liáboritól — még mindig nem számittok any­ny.it, mint Keszeg András vagy Kohn Ber­nát, aki a frontról jön haza rongyosan, vére­sen, csonkán. Nohát ez tűrhetetlen. Oh nők, oh pesti .nők, ka tudnátok, mit érez ilyen igazságtalanság láttán a költő! A költő ugyan, a szamár, megérdemli, hogy szenvedjen, sőt azt is megérdemelné, hogy megköveztessék, mert a költő volt az, ki év­ezredeken át rátok rakott holdsugarat, csilla­got, aranyat, selymet, bíbort, 'drágakövet, illatot, fényt, habot, a költő volt az, aki meg­zavarta elméteket, elhitetvén veletek, oh, sze­rencsétlen szép lányok, hogy ti valóban csu­pa holdfény, bíbor, arany, selyem stb. vagy­tok. S hogy tehát tőletek függ élet és halál. A költő összeszűrte a lírát a női hiúsággal s ez a kettő leteperte (az igaz férfiak légióját. Most itt a megtorlás. Hasztalan töveitek meg­semmisítő pillantásokat, hiába akar kifica­modni bársonyos nyakatok a gőgtől, szegény nők, be vagytok pácolva a különféle vezér­karok jelentéseibe. Oh, azök a gyilkos kato­nák ! De ez nem tarthat igy örökké. Hölgyeim, ti drágák, ne hagyjátok magatokat. Esküd­jetek meg, hogy igenis, kivívjátok régi jogai­tokat: a veletek való kizárólagos foglalko­zást, a szeszélyeiteknek való (föltétlen kódo­lást, a férfinem alávetettségét és akarattn­lanságát. Az életekre állok, visszavívom ki­rálynői rangotokat, minden doktoraiéból her­cegnőt, minden kishivatalnoknéhól grófnőt, minden hentesnéből bárónőt esinálok, ha megígéritek, hogy hetenkint csak egyszer változtattok divatot, ha megesküsztök letaga­dott éveitekre, hogy egészen közönséges, az Isten képére teremtett emberek akartok lenni ós ha külön megesküdtök a még letagadandó éveitekre, hogy nem akarjátok férjül venni e sorok bátortalan, reszkető Íróját. Molnár Jenő. t-ssBHBEiiBaaEBcaBaaEBüsaBaBBBBBMBMaagsBHaasaHaDBiia mozgó színház I I I í I I I I I I I I > 4 Előadás d. u. 2. órától kezdve. — Gyermek- ^ (f jegyek csak az első előadásokra érvényesek | j <8 § | 1 i I i ~ Vasárnap, november 5-én izgalmas amerikai börzetörténet! A pénz ördöge. Dráma 3 felvonásban. ¥188 MOZGÓ-SZÍNHÁZ :-: TELEFON 807. :-: Vasárnap, november 5-én Az amerikai kinematográfia remeke! Dráma 5 felvonásban. Előadások délután 2 órától kezdve. — Gyer­mekjegyek csak az első előadásra érvé­nyesek.

Next

/
Thumbnails
Contents