Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-22 / 274. szám

Szerda, 1916. november 22. dülma g y arqrsz ag 5 lakását, kik a legfelső kihallgatásokra szóló jelentkezéseket fogadta. A bérház első emeletén rendezték be Pápa y udvari tanácsosnak, a kabinet iroda főnökének lakosztályát. Az udvarhoz tartozó többi kíséretet a városi székópület fogadta be. Ennek első emeletén rendezték be a katonai irodát, Biankó udvari szállásmester, Kinszky gróf íőasztalmester, Loebenstein lovag főudvar-/ mesteri segéd, Kállay és Sestán udvari fourirok, Popp báró vezérőrnagy, Plönics báró őrnagy, szárnysegéd, Rosenberg gróf, Jekkelfalussy Lajos miniszteri tanácsos lakosztályait, továbbá az ordonáncok lakosztályait, az ellenőr irodák és az ezüst kamarát. Földszinten rendezték be a konyha- és cukrász-helyiségeket, valamint a ' szakácsok, lakájok és cselédség lakosztályait. Az udvari fogatokat a közös hadsereg kaszárnyájában helyezték el. Ünnepi diszt öltött a város is. Diadalkapukat emeltek több pontján. A pályaház lejáratával szemben, a Boldogasszony-sugárut és a Vaspálya-utca összeszögelésénél félkör alakú diadalkapu épült. Az iv közepén, csinos piedesztálon egy Szeged városát jelképező, mintegy másfél öl magasságú női szobor emelkedett. Hatalmas diadalkapu emelkedett a Gizella-téren és már a pályaháztól elnyúlt egy guirlandos oszlopsor a városházáig. A Széchenyi-téren, szemben a városiházával, két hatalmas nemzetiszínű oszlopot állítottak föl, a két oszlop körül kisebb feliérre, vagy pirosra festett, zöld guirlandokkal övezett póznákra, aranyozott virágtartókat illesztettek szép virágokkal. De nemcsak a hivatalos díszítésre szortkozott a város külső pompája. A magánházakat és azok erkélyeit gazdagon földíszítették a lelkes polgárok és a bevonulási ut mentén nagy tribünöket emeltek a vállalkozók. Fényesen sikerült az osztrák-magyar államvasuti pályaház (most Szeged állomás), diszitése, melyről a vasúttársaság gondoskodott. Lent a téren két oldalt hat-hat hatalmas árbóc állott különféle szinü zászlókkal, fönt a perron impozáns látványt nyújtott. A főbejáratnál a király kiszálló-helyéül gyönyörűn csarnokot rögtönöztek kupolás tetővel, melynek csúcsán aranyozott magyar korona ragyogott. A csarnok bejárata fölött aranyszegélyű bársony függöny, a csarnok kéts zárnyán meggyszin bársony függönyök omlottak alá, a mennyezet pedig zöld és piros selyemmel sávolt hullámos hófehér kelméből készült. Két oldalt a bejáratnál ö Felségeik mellszobrait helyezték el pompás déli növények között és a padozat perzsa szőnyegekkel födték be. Ugyanily ifénnyel diszitették az állomás lépcsőzetét is. Két-három nappal a Felség érkezése előtt már szokatlan élénkség uralkodott az utcákon, tereken és az élet erősebb lüktetése elhatott mindenfelé. A rendes és külön vasúti vonatok nagy vidéki közönséget hoztak Szegedre, ezrével jöttek a fényes ünnep látogatói közel és távol részeiből az országnak. A közönség ezernyi teendők mellett is nagy sokaságban kereste fel a vasúti állomásházakat, hogy jelen lehessen az előkelő vendégeket hozó vonatok megérkezésénél. Mintha a rögök is megelevenültek volna, olyan mozgalmas élénkség uralkodott mindenütt, de különösen a vasúti állomások felé vezető sugárutakon ós tereken. Fényes hintók sokasága robogott szakadatlanul. A korábban érkeZ€tt vendégek, egyházi méltóságok, főurak, m«gyei küldötségek járták be a várost fogataikon, hogy jóelőre megtekinthessenek mindent. (A király megérkezése.) Akit oly ünnepi díszben várt Szeged, J883. október 14-én délelőtt 11 órakor érkezet meg a király, hogy tanuja legyen mint emelkedett az árviz által elpusztult Szeged helyébe uj város, mint keletkezett uj élet a romok fölött. Szeged összes testületei és egyletei helyezkedtek el a bevonulási uton, kezdve a pályaliáztól a Széchenyi-térig. Fényes társaság várta a királyt a pályaház perronján, a küldöttségek vezetői és tagjai, főpapok, főurak, a törvényhatóságok oszlopos tisztviselői, Szeged hatósága és törvényhatóságának több tagja, mnd pompás díszmagyar ruhákban. Ö Felségét, kinek kíséretében jöttek az udvari vonaton Tisza Kálmán miniszterelnök és Tisza Lajos király biztos, a peroronon várakozó küldöttségek percekig tartó éljenzése után Szeged polgármestere, Pálfy Ferenc üdvözölte a következő beszéddel: Fölséges császár és apostoli király! Legkegyelmesebb urunk! Négy és fél évvel ezelőtt, midőn hullámsírban feküdt a város és vidék, felségednek legkegyelmesebb megjelenése, vigasztaló szavai, résztvevő szavai eloszlatták veszteségeink — és szenvedéseinkből kelt fájdalmat. Fölséged akarta, hogy e város uj életre kelljen, szebb legyen, mint volt, népe boldogabb és biztosabb jövőnek nézzen elébe. S ma, midőn felségedet örömérzettel njra üdvözölni szerencsénk van, s szívből fakadva mondjuk, hogy Isten hozta felségedet azon városba, mely felséged akaratából újra áll s szebb, mint volt, egyúttal népét is boldognak, szerencsésnek láthatja már felséged, mert e nép, a város minden lakója tudja, hogy felséged atyai szeretetét a legnagyobb mértékben birja. E tudattal vagyunk végnélküli boldogok Felsées ur és ez érzelem fakaszt felségedhez mindenkitől szivből jövő üdvözletet. Isten hozta felségedet e város boldog lakói közé s a gondviselés gazdag áldása kisérje minden lépteit. Hálát mondok az isteni gondviselésnek — igy felelt a király —hogy ötödfél év előtt e helyen szivem mélyéből érzett óhajtásom teljesülve, Szeged városát a reá nehezedő súlyos csapástól nemcsak felüdülve, de virágzóbban, mint előbb, s nem gyásztól, hanem örömtől áthatva láthatom. Fogadják királyi üdvözletemmel köszönetemet a lelkes fogadtatásért, s legyenek meggyőződve, hogy szívesen fogok néhány napot tölteni körükben, mint e hü város örömének részese. Kimondhatatlanul nagy hatást keltettek a király válaszának meleg zárszavai s az azokat követő éljenzésben ki volt fejezve, ékesszólóbhan, mint bárhol, hogy a Szegedre jött küldöttségek ós küldöttek mindegyike lelke mélyéből üdvözli Szeged emelkedését és szivből örvend rajta, hogy a király őfelsége ily rokonszenvesen megkülönbözteti e nagy magyar várost. A vaspálya-téren készen állottak a fényes udvari fogatok ós mig kocsijához közeledett a király, azalatt a Vaspálya-utca végéig sorfalat képező közönség riadó, messzehangzó éljenzésben tört ki. Több mint kétszáz fogat vonult végig az előre kijelölt uton. Lépésről-lépésre, amint elhaladt a menet, lelkes éljenzés fogadták ö Felségét, a királyt, őfelsége barátságosan viszonozta az üdvözléseket és deriis mosoly ült ki arcára, hogy ötödfél esztendeig, aránylag rövid időköz után, ily megifjodva látja a város népét. Széöhenyi-téri lakásához érve, megkapó ünneplés vette körül a királyt. A 101 ágyúlövés után az uj városháza öreg harangjára került a sor. Először szólalt meg a katasztrófa óta, hirdetve érces hangjával, hogy megérkezett a király. Mintha megmozdult volna a nagy Széchenyi-tér, oly lelkesült tömeg üdvözölte a királyt, mikor kiszállva kocsijából, a szokásos tisztelgések mellett szemlét tartott a kivonult disz-csapaton. A városháza lépcsőjén, melyen lakásába ment a király, Szeged előkelő hölgyei és leányai csodaszép virág/bokrétát nyújtottak át „a város nmetőjének." (Három nap Szegeden.) Kevéssel megérkezése után, délben egy órakor a küldöttségeket fogadta a király. Ö felsége Szegeden időzése három napját változatos programm töltötte be. A kiidöttségek fogadása Újszegedre kocsizott a király és közvetlen kísérete. Fél hatkor pedig udvari ebéd volt a széképület közgyűlési termében, mely a szegedi udvartartás mindhárom napján ismétlődött. Az ebédekre hivatalosak voltak megfelelő turnusok szerint a vidéki küldöttségek vezetői, főpapok, főurak, főispánok és számosan a szegedi tisztviselői kariból s a törvényhatósági bizottság tagjai közül. A király életrajza. Ferenc József Károly, ausztriai császár, Magyarország apostoli királya, született Séhönbrunnban, 1830. augusztus 18-án, Ferenc Károly főherceg és Zsófia bajor hercegnő fia. Mint prezumptiv trónörököst anyja felügyelete alatt nagy gonddal nevelték. Tanitói közt volt Rauscher, a későbbi bécsi érsek, Hauslab tábornok és Lichtenfels jogtudós. Mint navelője nagy befolyást gyakorolt reá gróf Bombelles Henrik. Kiváló szellemi tulajdonságokat mutatott, különösen a nyelveket sajátította el bámulatos könnyűséggel, és általában Európa iifju feedelmei közt, méltán hozzá fűzték a legtöbb reményt. Az események vihara tanulmányai közepette találta őt, és a legmagasabb polcra emelte, mint alig serdülő ifjút, mielőtt megismerkedhetett volna az élettel. Már 1843-ban bejárta Magyarországot. A forradalmi események csakhamar véget vetettek ifjúsága boldog nyugalmának. A szardiniai háború kitörése-' kor Lombardiába ment Radetzky seregéhez és részt vett a s.-luciai csatában, ahol kitűnt személyes bátorsága és hidegvére által. Midőn Ferdinánd gyengesége egyre nyilvánvalóbb lett, komolyan kellett foglalkozni lemondásával és Ferenc Józsefnek örökössé nyilvánításával. Midőn Ferdinán 1848. december 1-én nagykorúvá nyilvánította unokaöccsét, másnap pedig lemondott koronáiról, tanácsosai, különösen Schwarzenberg és Bach, az ifju, eskü által nem kötött uralkodó neve alatt az egységes Ausztria megteremtésén és Magyarország állami önállóságának megsemmisítésén fáradoztak. Uralkodói nevének eredetileg Ferenc volt kijelölve, amely néven addig rendesen nevezték, csak az utolsó percben, kikiáltása előtt, csatolták hozzá a népszerű József nevet. A magyar országgyűlés nem ismerte el a lemondást, sem a trónváltozást és igy a háború elkerülhetetlenné vált, mivel viszont az udvar is törvénytelennek nyilvánitá az országgyűlést. Windischgrátz 1848 végén betört az országba, és midőn Pestet elfoglalta és kápolnai, döntőnek vélt győzelme által