Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-22 / 274. szám

8 bÉlmaÍgyaIrország Ociitörtök, 1916. november 22. befejezettnek hitte a szabadságharcot, 01mützben 1849 március 4-ón kihirdették az oktrojált alkotmányt, mely csak egységes Ausztriát ismert, és feloszlatták az ausztriai birodalmi gyűlést. Csakhamar azonban a harc kedvező fordulatot vett a magyarokra nézve ós a debreceni országgyűlés 1849. ápr. 14-én kimondta az ország függetlenségét és ,a Habsburg-lotharingiai ház trónvesztését. A szabadságharc leverése után (Magyarországon Haynau működött, a külügyeket az erélyes, de kegyetlen Séhwartzenberg vezette, a szervezés Bach-ra volt hizva. Az egységes Ausztria tényleg meg volt alkotva. Ferenc József hatalma annál biztosabbnak látszott, mert Radetzky 1849 tavaszán leverte a szardi-. niai királyt, és mert Németországban is, az ujitani vágyó Poroszországgal szemben, sikerült visszaállítani a régi Ausztria tekintélyének kedvező rendet, Sdhwarzenberg már 70 mlliónyi lakosú császárság megalapítására törekedett, midőn a keleti zavarok megfosztották Ausztriát azon támasztól, melyet Oroszország barátságában birt, Sdhwarzenberg halála után pedig telhetetlen utóda, Buol, nem bízta a nyugoti hatalmakat határozott politika által megnyerni. A krimi háború alatt Ausztria az Oroszország iránti hála és saját világos politikai érdekei közt ingadozott, és oly helyzetben, mely (Európa itélőbirajává tehette volna, nem nyert mást, mint az összes hadviselő felek gyűlöletét. A birodalo mbelsejében 1851 végén az alkotmányosság utolsó látszatát is eltörölték. Az olasz összeesküvések és Libónyi János merénylete 1853 február 18-án, erős megtorlást vontak maguk után. Az 1855. a pápával kötött konkordátum a szábadelvüség utolsó hyomainak utolsó elenyésztét mutatta. A pénzügyek sem voltak jókartban, mert a krimi háború idejében tett készülődések annyi áldozattal jártak, mint valami nag yháboíu, s mint később kitűnt, a közigazgatás minden ágában elharapódzott a sikkasztás és vesztegetés. A császár maga beutazta több izben országait; Magyarországot 1852-ben s 1857ben, az utóbbi évben a bájos Erzsébet királyné társaságában, kit 1854 tavaszán vett nőül. Fáradhatatlanul foglalkozott az állami ügyekkel, de azok igazi állását rövidlátó tanácsosai elrejtették előle. Jó akaratáról, nemeslelküségéről meg voltak győződve népei, még a magyarok is, ugy, hogy Széchenyi már 1857-től ifogva biztosnak tartotta a kiegyezést az uralkodóval, de az a rendszer, mellyel őt azonosították ,mégis megrendítette a monarchia alapjait. A francia-olasz háború kitörése, mely feltárta az osztrák diplomácia gyöngeségét és ennek berolyása, melynek a császár minden igyekvése a legénység minden igyekvése nem birták jóvá tenni a tál>ornok hibáit és a hadiellátás mulasztásait és visszaéléseit, meggyőzték Ferenc Józsefet a Bach nevéhez fűződő politikai tarthatatlanságáról, a franciákkal és szárdokkal még szembe szállhatott volna, de Magyarországon felkelés fenyégett, és igy már 1859. jul. lltén személyesen találkozott Villatfrancában Napoleon császárral s fegyverszünetet kötött vele, melyben Lombardiát átengedte. Ezen idő fordulópontot jelöl Ferenc József történetében. Az addig autóik,Pata császár. páratlan lelkiismeretséggel és semmi csalódás által nem csüggedő eréllyel keresi a módot, mely által uralkodói tekintélyét és monarchiája nagyhatalmi állását összeegyeztethesse a birodalmát alkotó országoknak és nemizeteknek, különösen a magyaroknak jogos és törvényes követeléseivel. (A kiegyezési munkálatok.) A kiegyezési munkálatok Deák vezetése alatt gyorsan előrehaladtak. Az 1866-iki porosz-olasz háború és azok a nagy csapások, melyek néhány hót alatt Ausztria hatalmát mélyen megrendítették, végkép meggyőzték Ferenc Józsefet a magyar kiegyezés szükségéről. Mihelyt a monarchia németországi állását elvesztette, különben is megszűnt a dualizmus legfőbb akadálya, a Habsburgok régi, római császári tradíciója, mely a birodalomhoz képest csak provinciát látott hazánkban. Már 1867 februárban kinevezte az 1848-iki törvények alapján a magyar felelős kormányt s 1867 junius 8. az egész nemzet lelkes hódolatától környezve megkoronáztatott Szent István koronájával és letette az esküt az alkotmányra. Mind ő, mind Erzsébet királyné az 1848—49-iki honvédek segélyezésére ajánlották fel a koronázási ajándékot. Ez a tény ós a jun. 9-én kiadott általános amnesztia még fokozták a lelkesedést a királyi pár iránt s mutatták a kibékülés teljes őszinteségét. Egyúttal Ausztriában is helyre állott az alkotmányos állapot. (Megalakult a háromas szövetség.) A monarchia belső megszilárdulásának meg volt jótékony hatása a külső politikai helyzetre is. Ferenc József 1870 végén őszintén elismerte a német egységet és azóta fentartotta a barátságot a poroszmóme uralkodókkal. Egy ideig Oroszország is részese volt a szövetségnek, melyet a három császár találkozása és látogatása évről-évre meg szokott erősiteni. De mikor az 1877-iki török háború és az 1878 elején kötött san-stefanói béke feltárta az orosz politika teljes nagyravágyását ós megbízhatatlanságát, a viszony egyre feszültebb lett, A berlini kongresszue a monarchiát bizta meg Boznia kormányzásával. Az orosz követeléseket lényegesen leszállította, mi az orosz közvéleményt nagyon felizgatta. Ez a részről fenyegető veszély ellenében jött létre 1879. október 7-ón az osztrák-magyar-német szövetség, melyhez 1883. évben Olaszország is csatlakozott. A bolgár ügyek fejlődése az 1887—88 közti télen újra gal, de azért sigerült elkerütaoi etao etaoeo igen feszültté tette a viszonyt Oroszországgal. Kétséget nem szenved, hogy a belső konszolidáció következtében a monarchia tékán- ) télye 1867 óta jelentékenyen emelkedett. Ferenc József uralkodása, az alkotmány helyreállítása óta sem volt mindenben szerencsés. De azért a monarchia szellemi és anyagi haladását nem lehetet tkétségbe vennie ás minden párt és nemzet meghajolt az uarlokdó önfeláldozó munkássága, lovagias és alkotmányos érzülete előtt. Nemcsak a hozzá folyamdók ezrei ismerik jóságát; minden elemi csapás uj alkalom volt atyai gondoskodása kinyilatkozására. Szeged pusztulása után, ,1879 tavaszán az ő megjelenést öntött uj bizalmat a csüggedő népbe. Az a ragaszkodás, melyet népeiszemélye iránt éreznek, kitűnt 1879-ben, midőn ezüst lakodalmát ünnepelte, 1888. ausztriai császársága 40. évfordulójánál, s különösen 1892. uuius 8. magyar koronázása huszonötödik évfordulójánál, midőn az egész ország bemutatta hódolatát a Budapesten igazi magyar pompával és őszinte lelkesedéssel fogadott királynak. Az ezen alkalommal a nála tisztelgő képviselőkhöz intézett szavai az alkotmányos uralkodás lényegét fejezték ki s igen mély benyomást tettek. Népei részvéte _ enyhítette azt a veszteséget, melyet 1889 január 30. Rudolf trónörökös halála által, mint atya s mint uralkodó szenvedett. A boszniai okkupácdót követő három évtizedes béke alatt a monarchia másik fele a folytonos politikai erjedés kópét mutatta. A szenvedelmes pártviták azonban nem érintették a császár tekintélyét. Erinek fényes bizonysága volt a császárság ötven éves jubileumának 1898 december 2. megünneplése. Fokozott mértékben tapasztalhatta ugyanezt az ősz uralkodó Magyarország ezeréves fenállásánák megünneplésekor, amelynek kimagasló mozzanata volt a koronázás évifordulóján Szilágyi Dezsőnek, a képviselőház elnökének beszódle, amelyben ,aa országgyűlés hódolatát tolmácsolva, kiemelte, hogy Ferenc Józsefet nemcsak születése tünteti ki, hanem fejedelmi erényei is, aki alatt az ország alkotmányos szabadsága is biztosítva van. A király válasza méltó volt ehhez a nagyszerű hódolathoz, .amely századok óta nem tapasztalt módon mutatta be njra a korona és a nemzet egységét. Az uj század elején Ferenc József uralkodásában uj korszak vette kezdetét. Az osztrák centralista körök és a katonai párt előtérbe nyomulása, a szláxok ós németek ádáz belső harca a monarchia másik részéhen és a fenyegető keleti kérdés minden konklúziójával egyetemben — azok a vonások, amelyekhői a monarchia politikai helyzete összetevődik ós kialakul a (huszadik évszázad első tizedében. Ferenc József nagy erényei a magánéletét érintő események is erős próba alá veffették. Dle bárminő súlyos megpróbáltatásokkal is edzette meg a sors Ferenc József jellemét, a legkeserűbb még bátra volt: hitvesének, Erzsébet királynénak gyilkos kéz általi halála, 1898. szeptember 10-én. Nem csoda, lia. a nagy fájdalom alatt, majdnem ő is összeroskadt. De csakhamar vigaszt talált népeinek, a magyar nemzetnek részvétében és uralkodói kötelességének teljesítésében. A köteleségteljesités imperativusa volt az alapvonása az ő uralkodói jellemének. Alig volt fejedelem, akji kizárólagosbban szentelte volna magát a kormány gondjainak. Késő öreg korában is ép ily fáradhatatlanul viselte a reprezentálás és a munka terhét, mint ifjúságában. Munkakedve és az ügyek iránt való érdeklődése sohasem lankadt, lovagias, nemes jelleme, tiszteletet parancsoló életkora alapozták meg azt a nagy, szinte pátriárkális tekintélyt és népszerűségét, melyet az egész világon élvezetv. Népdalok a királyról. A népdalok sokszor emlegették a király nevét. 1867. előtt Szeged vidékén ilyenformán dalolgattak róla: Nem rnék haza, nem nevelök több árvát, Ferenc Jóska ne találjon 'katonát. Ha nem növel éd ősanyám, növel más: Ferenc Jóska mégis csak kap katonát. Vagy pedig: Szabadságom el van zárva Ferenc Jóska ládájában; Elveszett a láda kulcsa: Nem szabadulok mög soha! A koronázás után ekképen: Ferenc József most lőtt csak uj király, Mégis magyar regementet formált; / Engömet is huszárnak Íratott, Oldalamra fényes kardot adott. Édös anyáin tegye le a ruhámat, Majd ád neköin Ferenc Jóska másikat; 'Sárga zsinoros nadrágot kapok én; Magyar király katonája vagyok én! Pápai Dezső chronometer és müórás SZEGED, Iskola-utca 19. szám. •••••••••• ElsOrendQ laoifűöFák állandóan pakfápon fapfuak. tíT Órajavltások 2 évi jótállással. • a M • I