Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-22 / 274. szám

4 í)é1magy abohszáö Szerda, 1916. november '22. Majd a házok számát kérdezte a király és elszörnyüködött fölötte, mily, nagy erővel jött a viz, mikor jelentették, hogy hatezer házból mindössze vagy háromszáz épület áll fönn. (Megnézte a király a romvárost és mélyen meghatotta a pusztulás szivétrázó képe. ,jAz újságok és az urak — igy szólott — nem olyan rettentőnek rajzolták a város helyzetét, mint aminőnek látom. Sokat olvastam és hallottam, de ilyenről képzelmem se volt," És elvegyült a király a nyomorba jutott nép közé, beszélt vele, vigasztalta, kérdezte, mire van szüksége s könyező szemmel fogadta a válaszokat, mert az áldozatok nem magukért esengtek, hanem a városukért. Ez a jellemző, szép vonás föltűnt Ö Felségének és fölhivta rá kisérőinek figyelmét, S azt tette, amit a nép kivánt. A város sorsával foglalkozott. Herrich Károlyt hivatta s azí kérdezte tőle, mikép lehet Szegeden segiteni, mire Berridh a viz levezetését és az alföldi vasút töltésének emelését jelölte meg első módnak. Elutazása előtt ismételte a király, hogy szive mélyéig meghatotta a város óriási szerencsétlensége, melyet elképzelni sem akiari és újra kifejezést adott annak a vigasztalás nak és várakozásnak, hogy: Szeged szébi; lesz, mint volt. Ez volt a felség búcsúszava és még egy. Fölkérte Tisza Kálmán miniszterelnököt, hogy maradjon Szegeden, tájékozódjék a< összes körülményekről és tegyen jelentést, miként lehet Szegeden segíteni. Vi6szutazásában is még mindig Szeged nek ós a szegedieknek ügye érdekelte a ki rélyt, Temesvárt, ahová délután fóllhatkoi érkezett, Ormos főispán kalauzolása melleti fölkereste a szegedi menekülteket. Hosszasan időzött a menekülteink között a Ferenc Jó zsef kaszárnyáiban és Török János polgár mesternek köszönetet mondott a temesváriak vendégszeretetéért, akik oly szívesen fogadják a szerencsétlen. Szeged föndönf utóit. Pálfy Ferenc polgármester 1879. évi jelentése a király látogatását következőkben irja le: — Ö császári és apostoli királyi Felsége, legkegyelmesebb urunk 1879. március 17-ói. érkezett városunkba, hogy személyesei meggyőződjók mindenkor hü alattvalóinak nyomorúságos állapotáról és hogy gondos atyaként vigaszt nyújtson nekünk csüggeüőknek. iíeggoli 7 órakor szállt ki az osztrák államvasuti indóháznál, honnan a legegyszerűbb s legcsendesebb fogatatás után csakha mar környezetétől kisértetve, az alsó Tiszaparton végig, gyalog fáradt el egész a halté rig. Már ezen útjában fogalmat szerzett a bennünket ért nagy csapásról, látván a földönfutókká váltak nagy seregót a tiszai töt tóseken szerte, hajlék nélkül. Kegyes lelkülete mindazonáltal akkor indult meg s a kények királyi arcán akkor jelentek meg, mi dőn esolnakba szállva, a budai országúton végighaladva, teljesen megsemmisülve látta a városrészt, melynek 187(2. évi és akkor még szerencsés viszonyok közepett élő lakói öt alvidéki utazáskor városunkba érkeztekor a legnagyobb fény- és lelkesedéssel üdvözölték. Az alföldi vasúthoz kiihajózva, megtekintette azon helyet, hol a szakadás történt. Innen visszajövet, a reáliskolába kiszállt s az olt elhelyezett menekülteket megtekintette. Soktól személyesen kérdezősködöltt vesztesége és állapota felől, különösen érdeklődni látszott az élelmezés iránt. A kérdezettektől azonban kedvező választ nyervén, megnyugodni látszott. S jóllelhet, még március 15-én kezeimhez jutott magánpénztárából legkegyelmesebben adományozott 10,000 frtnyi segélye, mégis a helyszínén 200 frtot adott át nekem azon kegyes paranccsal, hogy az a lőreáltanodai épületben környezte menekültek közt arányosan szétosszam, mely királyi parancsot később teljesítettem is. A főreáliakolát odahagyva, fölséges urunk partra szállt. Olyannyira meg volt indulva, hogy csaknem f uldokolva ej lé ki egyéb vigasztaló szavai közt a nagy jelentőségű mondatot „Szeged szebb lesz, mint volt." Városunk jövője a fejedelem ezen szavai által biztosítva lett. E pillanatig valainenynyien a legkínosabb aggodalommal gondoltunk városunk s szótzüllött közönségének bizonytalan sorsára; a királyi ajakról elrepült szavak azonban visszaadták bizalmunkat és hitünket. Tisza Kálmán a király parancsa szerint Szegeden maradt és az elnöklete alatt március 17-ikőn délután tanácskozás folyt az osztrák vasúttársaság szegedi állomáslházában, miután a miniszterelnök utasitotta Herrich Károlyt, hogy műszaki javaslatokat tegyen :{Szeged biztonságba helyezésére és a körtöltés munkálatainak megkez désér e. •A tanácskozás után, melyen többek közi az határoztatott, hogy a közigazgatást imíniár a hatóság veszi át, a polgároknak nagy Küldöttsége tisztelgett a vasúti állomáson Tisza Kálmán miniszterelnöknél. Polczner Jenő volt a küldöttség szónoka. Elmondta, hogy a nagy szerencsétlenség közepette vigasztalólag hat a szegedi polgárságra az uralkodó látogatása, mellett az is, hogy a kormány feje, kinek a hatalom kezében van, személyesen tájékozódik Szeged helyzetéről és viszonyairól. Beösmerik a szegedi polgárok, hogy ami emberileg lehető, megtörtént. Külső okok, régebbi mulasztások összessége' idézte elő a katasztrófát, de remélik, hogy a hibák és mulasztások most már nem ismétlődnek. A polgárok hiszik, hogy a törvényhozás és a kormány mindent megtesznek Szeged fölemelésére. Előadta még a szónok a polgárságnak azon megütközéssel vett értesülését, hegy a képviselőház holnapi ülése indítványt akar tárgyalni, mely időelőtti és egyoldalú intézkedéseket javasol. A polgárok kérik azért a miniszterelnököt, hogy a szegediek ügyét ne engedje elhamarkodott határozatok által helytelen irányban terelni és kérik, hogy tegyen meg mindent Szegedért. Tisza Kálmán körülbelül ezeket válaszolta a polgárok kérésére: A Szegedet ért csapás közvetve egyformán sújtja az egész országot és fáj érte minden magyar szive, jföl a királyig. A kormánynak nemcsak föladata, de kötelessége, hogy mindazt megtegye Szegedért, ami lehetséges. A nyomor, mely messze túlszárnyalja a leírásokat, kétszeresen sarkalja őt a szükséges intézkedések megléteiére. Az intézkedések vagy rögtönösek, vagy olyanok, melyek ép Szeged érdekében bizonyos időre elhalasztandók, amely időt azonban csak hetekre lehet tenni. Almi a szóba hozott indítványt illeti, törekedni fog •arra, hogy csak olyanok fogadtassanak el, melyek Szeged érdekében állanak s az országgyűlés bölcsessége kikeresi az utat és módot, melyen Szeged városán segíteni lehet, (Kulinyi: Szeged Újkora.) A király látogatása az újjáépített Szegeden. A szegedi kiráiynapok. (A királynapok előkészítése.) Igy nevezték azokat a napokat, amelyeket ö Felsége Szegeden töltött folytonos ünnepségek között, miknek előkészítésében két hónapon át buzgólkodott a hatáság s az egész társadalom. Már 1883. augusztus 28-án tartott ülésében foglalkozott a városi tanács a megtisztelő látogatással ós annak ügyében szeptember elsejére hivta össze a köztörvényhatósági bizottságot, bemutatván Tisza Lajos királyi biztos leiratát, mely szerint az augusztus hó 23-án Szeged építésének haladásáról tett előterjesztése alkalmával Ö Felsége azon elhatározásának adott kifejezést, hogy a rekonstrukció eredményének megtekintése végett október első felében a város látogatásával szerencsélteti. A közgyűlés nagy örömmel és lelkesedéssel fogadván a közlést, felhatalmazta Pálfy Ferenc polgármestert a király fogadtatása alkalmával rendezendő ünnepélyek keresztülvitelére, a városi tanácsot ipedig arra, hogy a nagy esemény jelentőségének megfelelő fogadtatásának és egyéb ünnepélyességek költségeit megszavazza és utalványozza. Ezentúl a hatóság és a társadalom nagy szeretettel fogtak a magas látogatással öszszekötött előkészületekhez. Szeptember 8-án alakult meg a nagy rendező-bizottság, melybe a városon kivül képviselőket küldöttek | az összes egyleteik és testületek. Ebből a nagy < bizottságból küldettek ki: 1. A rend főn tartást, fogadtatást, bevonulást rendező bizottság. £ Beszállásolási bizottság. 3. A diszitést, világítást rendező bizottság. 4. A bandérium összeálltását, halászás népünnepélyt rendező és a sajtó képviselőit fogadó bizottság. 5. A szinházi előadást, a bálát és a Somogyi-könytár megnyitási ünnepélyét rendezi bizottság. Megalakult még az előkelő hölgyek bizottsága is, mely arról gondoskodott, hogy az ünnepélyeken a nők is részt vegyenek. Egy hónapon keresztül aztán elfoglalta Szegedet a nagy vendégvárás, a küldötségek jelentkezése, a város diszitése és az udvar számára a városi széképület berendezése. Minden kész volt október 10-ére. A király ós a kíséret lakosztályait az újonnan épült városházán és az azzal egy függő hid által összekötött városi bérházban rendezték be. A székház közgyűlési terme (melyet a király és királyné Vastagh György által festett életnagyságú arcképeivel diszkettek) volt a fogadó terem, a mellette levő (most bizottsági és főispáni') termekkel. A bizottsági teremben. mely Ö Felsége hivatalos fogadó termét képezte, Petro vits (bécsi festő négy képével díszítették a falakat, Elhelyezték még a bérház második emeletén Mondel báró főhadsegéd lakosztályát, a pénztárt, a pénztáros ós egy udvari titkári