Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-22 / 274. szám

9HH1 Szerda, 1916. novemfer 22. dblmagyatiország tüuik fel örökre való távozásának gondolata. Ilyképen a rettenetes valóságot ugy érezzük, mint egy kábitó csapást. A hazai géniusz gyászba borult. A habsburg-Iothav ringiai uralkodóház elvesztette mindenek felett szeretett uralkodóját és tisztelt fejét. Nem adatott meg neki, hogy a béke visszatérését üdvözölhesse, ám megadatott érnie, hogy a monarchia csodálatos erőkifejtését láthassa. A német hivatalos lap a királyrój Berlin, november 21. A Norddeutsdlie Allgenfeine Zeitung a következőket irja: A világháború tomboló zaja közepette hajtotta nyugalomra fáradt fejét I. Ferenc József császár és király. Töretlen szellemmel, biven teljesítette uralkodói kötelességét, amig az utolsó lélegzetvétele kitolódott. Életét a balsors minden szenvedése és minden nagysága övezte, őszintén osztozunk abiban a fáipdalomban, amely ma az osztrák-magyar monarchia népét az utolsó kunyhóig érte. A lap ezután kifejti, hogy I. Ferenc.József szilárd őrzője volt a német birodalommal való szövetségnek és az elhunyt uralkodó volt megalapozója annak a békés politikának, amely szoros egyetértésben Németországgal, évtizedeken keresztül megóvta Európa békéjét. A gyászhír hatása a fővárosban BUDAPEST, november 21. (Telefonjelentés.) Este féltizenegy órakor a rendőrfőkapitány kerékjpáros rendőreiket küldött szét a városba, liogy a nyilvános helyiségekiben, kávéházakban, vendéglőkben és mulatókban a gyászhírt jelentsék. A zene mindenütt elhallgatott. A Royal-orfeumban Nagy Endre jelentette a gyászos eseményt, mély liatásit keltve. A Fővárosi Orfeumban a gyászhír vételekor valaki közbekiáltott: — Éljen az uj uralkodó! Erre a jelenlevők általánosan éljenezték Károly Ferenc József trónörököst. Két budapesti napilap éjjel félegy órakor őfelsége halálát rendkívüli kiadásban közölte. A gyászhír hatása Szegeden Szegeden este tizenegy órakor terjedt el a király halálának hire. A Délmagyar ország a gyászhír vétele után nyomban szétküldöttc a kávéházakba irógépes tudósításait. A közönség megilletődötten vett tudomást a gyáSzos eseményről. A zenekarok azonnal elhallgattak, félbehagyták a játékot. A tisztek Szótlanul eltávoztak a kávéházakból és vendéglőkből. Csakhamar üres lett minden nyilvános helyiség. Az egész városra ránehezült a gyász boruja. Az emberek a pótolhatatlan, nagy veszteség 'meghatottságával tértek nyugovóra. A rendőrség kéri a lakosságot, hogy a nemzeti gyász jeléül tűzzék ki a gyászlobogókat. |-izzótestek és üveghengerek In vert és Auerégőkre legjobb minőségben FONYÓ SOMA, világítási-vállalatnál, Kölcsei-utca 4. Telefon 165. A király az árvíz után Szegeden. Március 16-án este 8 óra 20 perckor indult el a király Budapestről Szegedre. Kíséretében voltak: Tisza Kálmán miniszterelnök és a személye körüli miniszter: Wenoklbeim JBéla báró, Mondel báró (főhadsegéd, Pápay István, a kabinetiroda főnöke, Görgey tábornok, két szárnysegéd, Tarkovics miniszteri tanácsos, Peöcz osztálytanácsos, Ö Felsége katonai irodájának két hivatalnoka és l)oleschalek uti marsall. Nagy lelkesedést keltett nemcsak Szegeden, de országszerte is már a hire, hogy a legelső magyar ember személyesen fölkeresi a legelső magyar várost súlyos szerencsétlenségében. Tömegesen sorakozott a közönség minden állomásnál, melyet az udvari vonai érintett a Szeged es Szatymaz közötti vasúti töltés megrongálása folytán kénytelen kerülővel, Szolnok és Temesvár felé megtett utón. •Ozeglóden az állomáson összegyűlt nép zajosan éljenezte a királyt, Szolnokon is el volt lepve a perron közönséggel, Temesvárt Ormos főispán, 'Török János polgármester, Vlaöliovits főkapitány és a Szegedről odaérkezett Pulz altábornagy üdvözölték a felséget, Kikindán Herteleudy József főiapán tett jelentést az oda menekült szegediek segélyezéséről. Szegedre március 17-én reggel 7 órakor érkezett az udvari vonat és az állomáson az akkori viszonyok között nagyszámú közönség, előkelő polgárok és a nép élén fogadták Ö Felségét: Lukács György kormánybiztos, Dani Ferenc főispán, Pálfy Ferenc polgármester, Kállay üdön, Kende Kanut országgyűlési képviselők, Németh József püspök, iDöbó .Miklós kanonok, Kremminger Antal prépost, Szabados János tanácsnok, Floick Ferenc, Obláth .Lipót, Reizner János, Szluha Ágoston, dr. Lázár György, dr. Nyilassy Pál, Raiiier József. Pálfy 'Ferenc .polgármester üdvözölte a királyt a romvárosban. Szomoru üdvözlet volt ez és csak a pusztulást, a nyomort festhette, bálát mondv'a a királynak a jövőre reményt nyújtó részvéteért. ,jMély fájdalommal 'és hazafias bánattal jelenünk meg — igy szólott a polgármester — .Felséged előtt azon keserű jelentéssel, hogy Szeged, a legmagyarabb s legnépesebb aliföldi város a Tisza vizárja következtében csaknem teljesen rombadőlt. Mindent elvesztettünk, Fel séges Ur! Mezőink, bázaink, jószágaink elveztek, elpusztult minden vagyonunk, évtizedek véres verejtékének szerzeménye Csak egy maradt meg: azon. hűség és szeretet, mellyel Felséged iránt e város népe törhetétlenül ós változatlanul viseltetik. Szerencsétlenségünkben is első gondolatunk és első forró fohászunk Felségedért és Felséged családjáért nyilvánult. Áldja meg az ég Felségedet azon legne mesebb sziveért, azon atyai leggondosabb érzelmeiért, melyeket irántunk most it tanúsít s áldja meg az ég minden áldásával Felségedet azon magas részvétéért, melyet irántunk örök hálára kötelezőlep nyilvánit. Isten hozta Felségedet közénk, hajléktalanok közé! Felséged megjelenése a legnagyobb vigasz és remény arra nézve, hogy végkép elpusztulni ós megsemmisülni talán még sem fogunk. Köszönjük Felségednek eddig is tanúsított Atyai gondviselését és azon nagybecsű adományát, mely a szerencsétlenség első perceiben nekünk áldásként jutott s kérjük Felségedet, hogy gondoskodását és kegyelmét továbbra is tartsa meg irántunk. Isten hozta Felségedet s tartsa meg hazánk boldogságára!" Meghatottan hallagatta a király Pálfy polgármester szavait és megindult hangon válaszolt, miközben szemei könybe borultak: „Szivem fájdalma vezetett ide. Magam is látni óhajtottam a szerencsétlen város bajait, melynek üdvét mindig szivemen hordtam. Azonban remélem, hogy Szeged njra.ffel fog épülni. Fájt a szivem, amikor láttam a nagy szerencsétlenséget. Nem kell busulni, uraim! Van és lesz segítség. Lelkem legjobb reménye, hogy jobb idők is fognak jönni és hogy ezen derék város még föl fog virágozni.'' Vigasztaló felelete után a király kérdését intézett a környezethez. Dáni Ferenc főispán könyezve mondta, hogy Felséged atyai szivétől függ, Iha elmondhatjuk még, hogy Szeged nem csak volt hanem lesz is. .És a király hangsúlyozva, nyomatékosan válaszolt az ősz főispánnak, a jelenvoltak ifelé fordulva: Biztosítom, hogy Szeged lesz, még pedig szebb lesz, mint volt. Mintegy e nagy ígéret teljes bitének indoka volt az, amit az egyenes szókimondásáról ösmert Kremminger Antal belvárosi prépost-plébános jegyzett meg: Üstben vagyunk, felséges uram, üstben vagyunk a Tisza-szabályozás ós a vaspályák miatt. Magánérdekeknek estünk áldozatul. Pálfy Ferenc polgármester vette át aztán a szót: — Mikor már azon a ponton voltunk, liogy megmenekszünk, jött a vihar és meghiúsított mindent. A vihar ölt meg bennünket. A nyomor mérhetetlen. — Csak bizalom! — szólt a király vigasztalva. Mindenünnen jön segély az országból, sőt külföldről is. Lukács György kormánybiztos jelentést tett a királynak, hogy az életveszélyes helyekről az embereket mind kiszállították s hogy már a vagyon mentés folyik. Ö Felsége a halottak számáról tudakozódott, mire Lukács György azt jelentette, hogy 24 ember fúlt a vizbe. — Magam többet temettem, szólott közbe Kremminger plébános. Lukács György ismételte, hogy neki annyi vizbefultat jelentettek, de az incidens •természetesen kinos hatást tett és sokfélekép tárgyalták azt akkor mindjárt a sajtóban. Az igazság pedig az, hogy azon napokon értihetőleg nem gépies pontossággal működő adminisztráció mellett teljesen jóhiszemű lehetett a kormánybiztos jelentése, mely szerint március 16-ig neki 24 vizbefult és 27 más halottról volt hivatalos tudomása. A közbiztonság felől kérdezető aztán a Felség Kállay ödönt, ki örömmel adta a választ, hogy semmi rablás, lopás nem történt eddig, a nép csendes ós nyugodt méltósággal viseli balsorsát.