Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-18 / 271. szám

/Szombat, 19 lő. november 18. Az olasi fronton njncs esemény. BUDAPEST, november 17. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Az olasz harc­téren nincs különös esemény. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. A román polgári lakosság fegyveres ellenállása. - Esti német hivatalos jelentés. — Berlin. A Wolff-ügynökség jelenti no­vember 17-ikén este: A nyugati és keleti fronton nem történt nagyobb harci esemény. Oltájhorszíági előnyomulás'unkkal szemben, mint a csapatok újólag jelentik, a román polgári lakosság fegyveres ellenállást tanusit. A macedóniai fronton az antant-csapa­tok további támadásai meghiúsultak. Wilson uj jegyzéket intéz Angliához­Genf, november 17. A Temps szerint Wilson elnök uj jegyzéket intéz az angol kormányhoz, amelyben tiltakozik a posta­elkobzások, a fekete listák és a tiltott áruk szállítása következtében fenyegetett amerikai kereskedelem nevében. Román hivatalos jelentés ujabb sikereinkről. Sajtóhadiszállás, november 17. A román vezérkor jelenti 16-ikáról: Dragoslavele vi­dékén az ellenség hevesen bár, de ered­ménytelenül támadott. Az Olt völgyében he­ves harcok. A balparton csapataink vissza­vonultak Areful és Rutiicsineszti felé. A jobbparton megtartottuk állásainkat. A Zsil vidékén csapataink Capacivuza felé Tirgul­tól délkeletre visszavonultak. Dunai front: Az egész Duna mentén gyenge tüzérharc. Dobrudzsában változatlan a helyzet. Svéd lap az orosz tiltakozásról. Stockholm, november 17. Oroszország­bak a lengyel királyság visszaállítása ellen tett tiltakozásáról ezt irja a Stockholms Dagblad: A központi hatalmak ígérete ellen való tiltakozás bizonyára nem az egyetlen szava Oroszországnak és szövetségeseinek b lengyelekhez, hanem a német és az osz­trák-magyar manifesztummal versenyző Program, amely kevésbé homályos körvona­lakkal, mint Nikolaj Nikolajevics nagyher­ceg manifesztuma, fogja követni. Sőt ez már bieg is történt. Protopopov belügyminiszfer­bek a nagyherceg manifesztumáról tett ki­jelentését a kormány magáévá tette. A hiva­talos táviratban legalább benne foglaltatik az „autonóm" szó, amelyet azonban némileg Meggyöngít az a másik szó, hogy Finnor­szágnak Oroszország részéről való kezeié-1 ^ben is érvényre jut „az állami egység a'aPja." Hogy milyen kevés szabadságot je­lenthet ez az orosz birodalom belsejébe eső a'tamra nézve, arról a finnek is tanúskod­hatnak, de tudják már a lengyelek is. MSLMAGY'ARÜKSZAG A huszoiiíliós kölcsön. A Délmagyarország pénteki számában ismertette a városi beruházási kölcsön ügyé­ben előállott uj helyzetet, amelyet részben a kölcsön felvétele tárgyában hozott köz­gyűlési határozat, részben pedig a beérke­zett uj kölcsönajánlatok idéztek elő. Ismeretes, hogy az egész beruházási kölcsönügynek annak idején az adott aktua­litást, hogy a város felszólítására a Boden­kreditanstalt igen kedvező feltételek mellett késznek nyilatkozott a város részére husz millió koronás kölcsönt folyósítani. Ezzel az intézettel azonban a tárgyalások abbama­radtak a pénzügyi bizottság ismeretes állás­foglalása következtében. Akkoriban a fel­szólított többi pénzintézetek egyáltalán tar­tózkodtak az ajánlattételtől. A most beérkezett két ujabb ajánlat részben fővárosi pénzintézeteinktől ered. Az egyik a Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálogbankjától a Szeged-Csongrádi taka­rékkal együttesen, a másik pedig egy kon­zorciumtól, amelynek tagjai a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Pesti Hazai Első taka­rékpénztár és a Magyar Jelzáloghitelbank, amely intézetek együttes ajánlatát az itteni May R. Miksa bankcég nyújtotta be. Első látásra is megállapítható, hogy mindkét ajánlat még a Bodenkreditanstalt igen kedvező ajánlatánál is kedvezőbb fel­tételek mellett ajánlja az igényelt kölcsönt. Igen örvendetes, hogy hazai pénzintézeteink nemcsak hogy lépést tudnak tartani ezen általánosan elismert elsőrangú bécsi jelzálog­intézet igen jutányos feltételeivel, hanem azokkal ínég versenyezni is tudnak. Minden esetre sokkal szebb és elismerésre méltóbb lett volna, ha hazai pénzintézeteink mindjárt akkor álltak volna elő ezekkel az ajánlataik­kal, amikor a város őket erre felszólította, nem pedig most, a Bodenkreditanstalt aján­lattétele után, mert igy bizony a látszat erősen amellett szól, hogy a város végered­ményében csak a Bodenkreditanstaltnak fog­ja köszönhetni, hogy kedvező kölcsönhöz jutott. Pénzügyi dolgokban azonban végre is az anyagiaké a döntő szó és ebből a szem­pontból a fővárosi intézetek ajánlatai hatá­rozottan kedvezők. Az, annuitásnál a Bodenkreditanstalt ajánlatával szemben a város a Központi Jel­zálogbank—Szeged-Csongrádi-féle ajánlatnál husz milliós kölcsönt véve alapul évi 2000 korona, a konzorcium ajánlatánál pedig évi 3000 korona megtakarítást érne el. Ezen ötven éven át élvezett megtakarításnak je­lenlegi tőkeértéke az első ajánlatnál 42.000 korona, a másodiknál pedig 63.000 korona. Ezen kiviil a záloglevél-elszámolási ár­folyamnál a megtakarítás az első ajánlatnál 50.000 korona, a másodiknál pedig 75.000 korona. Mindezeket az adatokat egybevetve, megállapítható, hogy a Pesti Magyar Keres­kedelmi Bank konzorciumának ajánlata vég­eredményben 46.000 koronával kedvezőbb a Központi Jelzálogbank — Szeged-Csongrádi ajánlatánál. Ezzel szemben azonban az utóbbi aján­latnak volna egy nagy előnye, amely abban áll, hogy 10 millió korona felvétele esetén ai második 10 millióra azonos feltételek mel­lett opciót biztosit a városnak. Ennek az előnynek nagysága, illetőleg értéke azonban csak akkor lesz megállapítható, ha megtud­juk, hogy mely időre óhajtják ezen opció­jogot a város részére biztosítani. Addig te­hát, amig ez az adat nem ismeretes, végle­ges ítélet nem alkotható. K. G. u»iaBiiaaiaiaiuiianlg|IIIallamaiagBI,I1E11Illi A szegedi kiskertek dicsérete Lapunk egyik legutóbbi közleményébon említést tettünk arról, hogy a mult hó folya­mán Kecskemét város törvényhatóságának felkérésére Németh László, Kecskemét város siketnéma intézetének igazgatója Szegeden járt a Szamossyné Tótih /Margittól oly kitű­nően szervezett és fejlesztett munkáskertek intézmónyének a tanulmányozására. Itt idé­zésének eredményéről és tapasztalatairól Né­meth a Kecskeméti Lapok ban érdekes és lel­kes cikkben számolt be, amelyet érdemesnek tartunk olvasóinknak is bemutatni. A cikkből közöljük a következőket: — Gyönyörűi sik földön terül ol a telep. A föld olyan /fekete, hogy ilyen magamfajta homoki ember könnyen azt hihetné, hogy a nap égető heve barnította meg ennyire. A telep kezdetét egy sor letarolt para­dicsomszár jelezte, amelytől kezdve jófor­mán m-ig a szem ellátott, le egészen a Tisza partig szépen egymás mellett, egymástól eg> egy gyalogúttal elválasztva, terül él 2000 szegedi ©saladnak konyhaszükségki 't feje­delmi hőséggel ellátó kétezer kis kertrészlet. Meghatottság /fogja el lelkemet, midőn láttam azt a könnyed, úgyszólván játszi mó­don kifejtett munkásságot, amelyet a kisker­tetek látogatásom alkalmával a betakarítás terén mutattak fel. Itt paradicsomot szedett egy öreg anyóka, amott káposztát vágott ma­iam i uniiformisos városi szolga, még tovább krumplit kapart ki a földből kőt. egészséges siheder gyerek, majd akit utunkon legköze­lebb értünk, egy vasúti tisztviselő, már a jövő évi beosztáson törte fejét. Ez utóbbi* mégkérdeztem, hogy milyen volt a termése. — Meglehetős uram, — felelt kérdésemre, de még csak a tavasszal jött ide a telep s igy nem tudtuk kellőleg elkészíteni a földét, nem trágyáztunk, de azért termett minde­nünk szépen. — /Mennyi .a részlete? — Száz négyszögöl. — Mennyire becsüli az idei termés ér­tékét? — 250 koronára. — /Mennyi a föld árendája? — öt korona. — Na ezért érdemes volt dolgozni. — Nem dolog az uram, hanem kellemes szórakozás. Egész nap az irodában ülök és alig várom, Ihogy kijöhessek ide, a kiskertbe friss levegőt szivni és a vetoményeimben gyönyörködni. Ugy érzem, ha idejövök, mint­ha újra itfju volnék. Én tudniillik a debreceni földmiwes-iskolát végeztem, de a sors a vas­út a khoz űzött. Most is azt gondolom, hogy újra földmives vagyok, áldja meg az Isten a mi jóságos elnökasszonyunkat, Szamossy­nét, aki kitalálta, hogy a pénznélküli ember­nek is lelhet Iföldje. Az élnökasszony pedig mosolygott örö­mébe s nagy jónapot kivánt egy másik kis­kertésznek, aki látta, hogy vendégek vannak s odajött bennünket üdvözölni. — íNo, Igaz János, van-e még kinn va­lami, — kérdi nz elnökasszony. — Bizony már nem sok, elnökasszonyunk.

Next

/
Thumbnails
Contents