Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-18 / 271. szám

/Szombat, 19 lő. november 18. Az olasi fronton njncs esemény. BUDAPEST, november 17. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Az olasz harctéren nincs különös esemény. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. A román polgári lakosság fegyveres ellenállása. - Esti német hivatalos jelentés. — Berlin. A Wolff-ügynökség jelenti november 17-ikén este: A nyugati és keleti fronton nem történt nagyobb harci esemény. Oltájhorszíági előnyomulás'unkkal szemben, mint a csapatok újólag jelentik, a román polgári lakosság fegyveres ellenállást tanusit. A macedóniai fronton az antant-csapatok további támadásai meghiúsultak. Wilson uj jegyzéket intéz AngliáhozGenf, november 17. A Temps szerint Wilson elnök uj jegyzéket intéz az angol kormányhoz, amelyben tiltakozik a postaelkobzások, a fekete listák és a tiltott áruk szállítása következtében fenyegetett amerikai kereskedelem nevében. Román hivatalos jelentés ujabb sikereinkről. Sajtóhadiszállás, november 17. A román vezérkor jelenti 16-ikáról: Dragoslavele vidékén az ellenség hevesen bár, de eredménytelenül támadott. Az Olt völgyében heves harcok. A balparton csapataink visszavonultak Areful és Rutiicsineszti felé. A jobbparton megtartottuk állásainkat. A Zsil vidékén csapataink Capacivuza felé Tirgultól délkeletre visszavonultak. Dunai front: Az egész Duna mentén gyenge tüzérharc. Dobrudzsában változatlan a helyzet. Svéd lap az orosz tiltakozásról. Stockholm, november 17. Oroszországbak a lengyel királyság visszaállítása ellen tett tiltakozásáról ezt irja a Stockholms Dagblad: A központi hatalmak ígérete ellen való tiltakozás bizonyára nem az egyetlen szava Oroszországnak és szövetségeseinek b lengyelekhez, hanem a német és az osztrák-magyar manifesztummal versenyző Program, amely kevésbé homályos körvonalakkal, mint Nikolaj Nikolajevics nagyherceg manifesztuma, fogja követni. Sőt ez már bieg is történt. Protopopov belügyminiszferbek a nagyherceg manifesztumáról tett kijelentését a kormány magáévá tette. A hivatalos táviratban legalább benne foglaltatik az „autonóm" szó, amelyet azonban némileg Meggyöngít az a másik szó, hogy Finnországnak Oroszország részéről való kezeié-1 ^ben is érvényre jut „az állami egység a'aPja." Hogy milyen kevés szabadságot jelenthet ez az orosz birodalom belsejébe eső a'tamra nézve, arról a finnek is tanúskodhatnak, de tudják már a lengyelek is. MSLMAGY'ARÜKSZAG A huszoiiíliós kölcsön. A Délmagyarország pénteki számában ismertette a városi beruházási kölcsön ügyében előállott uj helyzetet, amelyet részben a kölcsön felvétele tárgyában hozott közgyűlési határozat, részben pedig a beérkezett uj kölcsönajánlatok idéztek elő. Ismeretes, hogy az egész beruházási kölcsönügynek annak idején az adott aktualitást, hogy a város felszólítására a Bodenkreditanstalt igen kedvező feltételek mellett késznek nyilatkozott a város részére husz millió koronás kölcsönt folyósítani. Ezzel az intézettel azonban a tárgyalások abbamaradtak a pénzügyi bizottság ismeretes állásfoglalása következtében. Akkoriban a felszólított többi pénzintézetek egyáltalán tartózkodtak az ajánlattételtől. A most beérkezett két ujabb ajánlat részben fővárosi pénzintézeteinktől ered. Az egyik a Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálogbankjától a Szeged-Csongrádi takarékkal együttesen, a másik pedig egy konzorciumtól, amelynek tagjai a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Pesti Hazai Első takarékpénztár és a Magyar Jelzáloghitelbank, amely intézetek együttes ajánlatát az itteni May R. Miksa bankcég nyújtotta be. Első látásra is megállapítható, hogy mindkét ajánlat még a Bodenkreditanstalt igen kedvező ajánlatánál is kedvezőbb feltételek mellett ajánlja az igényelt kölcsönt. Igen örvendetes, hogy hazai pénzintézeteink nemcsak hogy lépést tudnak tartani ezen általánosan elismert elsőrangú bécsi jelzálogintézet igen jutányos feltételeivel, hanem azokkal ínég versenyezni is tudnak. Minden esetre sokkal szebb és elismerésre méltóbb lett volna, ha hazai pénzintézeteink mindjárt akkor álltak volna elő ezekkel az ajánlataikkal, amikor a város őket erre felszólította, nem pedig most, a Bodenkreditanstalt ajánlattétele után, mert igy bizony a látszat erősen amellett szól, hogy a város végeredményében csak a Bodenkreditanstaltnak fogja köszönhetni, hogy kedvező kölcsönhöz jutott. Pénzügyi dolgokban azonban végre is az anyagiaké a döntő szó és ebből a szempontból a fővárosi intézetek ajánlatai határozottan kedvezők. Az, annuitásnál a Bodenkreditanstalt ajánlatával szemben a város a Központi Jelzálogbank—Szeged-Csongrádi-féle ajánlatnál husz milliós kölcsönt véve alapul évi 2000 korona, a konzorcium ajánlatánál pedig évi 3000 korona megtakarítást érne el. Ezen ötven éven át élvezett megtakarításnak jelenlegi tőkeértéke az első ajánlatnál 42.000 korona, a másodiknál pedig 63.000 korona. Ezen kiviil a záloglevél-elszámolási árfolyamnál a megtakarítás az első ajánlatnál 50.000 korona, a másodiknál pedig 75.000 korona. Mindezeket az adatokat egybevetve, megállapítható, hogy a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank konzorciumának ajánlata végeredményben 46.000 koronával kedvezőbb a Központi Jelzálogbank — Szeged-Csongrádi ajánlatánál. Ezzel szemben azonban az utóbbi ajánlatnak volna egy nagy előnye, amely abban áll, hogy 10 millió korona felvétele esetén ai második 10 millióra azonos feltételek mellett opciót biztosit a városnak. Ennek az előnynek nagysága, illetőleg értéke azonban csak akkor lesz megállapítható, ha megtudjuk, hogy mely időre óhajtják ezen opciójogot a város részére biztosítani. Addig tehát, amig ez az adat nem ismeretes, végleges ítélet nem alkotható. K. G. u»iaBiiaaiaiaiuiianlg|IIIallamaiagBI,I1E11Illi A szegedi kiskertek dicsérete Lapunk egyik legutóbbi közleményébon említést tettünk arról, hogy a mult hó folyamán Kecskemét város törvényhatóságának felkérésére Németh László, Kecskemét város siketnéma intézetének igazgatója Szegeden járt a Szamossyné Tótih /Margittól oly kitűnően szervezett és fejlesztett munkáskertek intézmónyének a tanulmányozására. Itt idézésének eredményéről és tapasztalatairól Németh a Kecskeméti Lapok ban érdekes és lelkes cikkben számolt be, amelyet érdemesnek tartunk olvasóinknak is bemutatni. A cikkből közöljük a következőket: — Gyönyörűi sik földön terül ol a telep. A föld olyan /fekete, hogy ilyen magamfajta homoki ember könnyen azt hihetné, hogy a nap égető heve barnította meg ennyire. A telep kezdetét egy sor letarolt paradicsomszár jelezte, amelytől kezdve jóformán m-ig a szem ellátott, le egészen a Tisza partig szépen egymás mellett, egymástól eg> egy gyalogúttal elválasztva, terül él 2000 szegedi ©saladnak konyhaszükségki 't fejedelmi hőséggel ellátó kétezer kis kertrészlet. Meghatottság /fogja el lelkemet, midőn láttam azt a könnyed, úgyszólván játszi módon kifejtett munkásságot, amelyet a kiskertetek látogatásom alkalmával a betakarítás terén mutattak fel. Itt paradicsomot szedett egy öreg anyóka, amott káposztát vágott maiam i uniiformisos városi szolga, még tovább krumplit kapart ki a földből kőt. egészséges siheder gyerek, majd akit utunkon legközelebb értünk, egy vasúti tisztviselő, már a jövő évi beosztáson törte fejét. Ez utóbbi* mégkérdeztem, hogy milyen volt a termése. — Meglehetős uram, — felelt kérdésemre, de még csak a tavasszal jött ide a telep s igy nem tudtuk kellőleg elkészíteni a földét, nem trágyáztunk, de azért termett mindenünk szépen. — /Mennyi .a részlete? — Száz négyszögöl. — Mennyire becsüli az idei termés értékét? — 250 koronára. — /Mennyi a föld árendája? — öt korona. — Na ezért érdemes volt dolgozni. — Nem dolog az uram, hanem kellemes szórakozás. Egész nap az irodában ülök és alig várom, Ihogy kijöhessek ide, a kiskertbe friss levegőt szivni és a vetoményeimben gyönyörködni. Ugy érzem, ha idejövök, mintha újra itfju volnék. Én tudniillik a debreceni földmiwes-iskolát végeztem, de a sors a vasút a khoz űzött. Most is azt gondolom, hogy újra földmives vagyok, áldja meg az Isten a mi jóságos elnökasszonyunkat, Szamossynét, aki kitalálta, hogy a pénznélküli embernek is lelhet Iföldje. Az élnökasszony pedig mosolygott örömébe s nagy jónapot kivánt egy másik kiskertésznek, aki látta, hogy vendégek vannak s odajött bennünket üdvözölni. — íNo, Igaz János, van-e még kinn valami, — kérdi nz elnökasszony. — Bizony már nem sok, elnökasszonyunk.