Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-18 / 271. szám

4 Szombat, 19:16. november 18. Hazahordta az asszony, apránkint a kis kocsin. — Hát magának annyi termett, — kérdeztem én, — hogy még kocsival kellett hazahordani. — .Na csak olyan gyermekkocsin, kérem alássan, kifelé a gyermeket tolja az aszszony a kocsiba, 'hazafelé meg krumplit, paradicsomot, babot rak bele s azt segiti a gyermek is tolni. , 1 — Nem panaszkodott valaki, Igaz, — kérdezte az elnökasszony, hogy meglopták a veteményét a túlsó szélen? — Nem clnökaaszonyunk, nem lop itt senkisem, hisz itt a tolvaj is becsületes lesz s mindenki ugy vigyáz a máséra, mintha az a magáé volna. — Debát nincsen csőszük — kérdeztem én — az értelmes, egyszerűbb állásúnak kinéző embert. •— Csőszünk nincs — vette át a szót az eluökasszony. — Mi egymás iránti szeretetből intézzük a telepnek minden dolgát. A telep fel van osztva részletekre s egy-egy önként vállakozó kiskertes ügyel fel az ilyen kisebb részre. Igaz is ilyen telepifelügyelő s a maga 20 holdjának nagy ügyességgel intézi kisebb-nagyobb dolgait és bajait. — No ez szép dolog — feleltem én. — Szép ám uram, — felelt Igaz János, aki foglalkozására nézve városi szolga — áldja meg az Isten érte a mi jóságos, szeretett elnökasszonyunkat, aki ebben a nehéz időben megkönnyítette a mi megélhetésünket, megszerettette velünk a munkát s megtanított bennünket a unások vagyonának tiszteletére. Mert akinek magának is van mit féltenie, az nagyon ritkán bántja a másét. Igaz lelki örömmel eltelve mentem végig a telepen és búcsúztam el a kiskertesektől. Láttam azt a nagy szeretetet, mellyel az azelőtti földnélküli emberek viseltetnek kiskertjeik iránt, örömmel láttam azt a nagy tiszteletet és rajongó szeretetet, amellyel körülveszik a kiskertesek, a jóságos, szeretett elnökasszonyukat. A telepről a városházára hajtattunk, ahof a kiskertesek irodájában az ügyvezetést néztem meg. Itt is ritka szép dolgot tapasztaltam. Vagy hatan dolgoztak az irodában. — Ezeket az alkalmazottakat ki fizeti? — kérdeztem az elnökasszonyt. — iSenki sem. Nem szoktunk mi fizetni 6emmiért. Az egyszerűbb népek közül az értelmesebbek intézik odaki a telep sorsát, idebent pedig az irás'hoz értők intézik az irodai munkát. iHeti beosztással intézünk ml mindent. Szívesen ajánlja fel minden kiskertes a közös ügynek szolgálatát s mikor ki vau 'beosztva, nincs rá eset, hogy ok nélkül elmulasztaná valaki munkája elvégzését. lAz üjgy kezel és tanulmányozása után megmutatta az eluökasszony a telep első évé: megörükitő mérnöki rajzokat, amelyből kitűnt az óriási haladás, amelyet a telep két évi fennállása után elért. Azzal a szent fogadással váltam el a kiskertesek képviselőitől, hogy minden főiem •telhetőt megteszek annak érdekében, hogy iSzeged egyik büszkeségének, a kiskertesek •telepének mintájára Kecskeméten is létesüljön, „kiskert-telep". iiRmiiiiiamiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiK»i>8|M> Az olasz sajtó romániai túlerőnkről. Lugano, november 17. A Stampa ezeket jelenti: Minden jel arra vall, hogy a román fronton a .helyzet újból megváltozik. Az ellenség harmadszor is támad Orsovánál és a Zsil-völgyben. Erősítéseket is kapott, ugy hogy most ismét túlerőben van, „Tafik-fefik ..„Talan-telen." Azit mondják, — és én el is hiszem, — bogy a „taitik-tetik"-ragot a magyarban nem igen használják, de egy belügyminiszteri rendelet folytán uj rag Ikerült forgalomba, amelyet a magyarban — különösen az utóbbi időben — igen sűrűn alkalmaznak. Ez a szivet-lelket facsaró, nélkülözhetetlen rag: a „talan-telen..." Ezekről a sokat hangoztatott telen-talanragokról jut eszembe a pékek „sültelen" napja. Ö páke'k! Rátok sem siit már a boldogság napja. Hová tűntek el azok a szép napok, miikor a 2 krajcáros kifliket oly szenvedéllyel görbítettétek?... Hová tűnt el az a jó tüdő, amely cipó nagyságára fújta fel a hófehér zsömlyéket ? Ne is vegyétek rossz néven, ha most már a fogyasztó közönség mondja nektek, liogy fuj! Hiszen a ti alkotástokat ma a bakteorológiai intézet mikroszkóppal vizsgálja. És ne vigasztaljon benneteket az a tudat, hogy ma minden élelmi cikket nagyító üvegen keresztül nézünk, ugy nózzüik, de a gyomrunkba — sajnos — nincs szemünk s a drágaságot sem kell nagyitó üvegen keresztül nézni. De nem kisebb a baj a cukrásznál sem. Kinek ma keserű az élete... Keserű lett különösen akkor, amilkor a cukortalan napok divatba jöttek. Azután a délutáni uzsonnakávé élvezetéről is le kell mondani a fogyasztó közönségnek. Ha nem adhatok cukrot, legalább tanácsaimat vedd tőlem édes mosolygással. A délutáni kávé helyett hozzátok be divatba a szalonnát, hogy ezután a közönség szalonnát 'kávézzon. Hopp. De itt is baj van, mert a hétfő az „Hústalan", a kedd az „Zsirtalan", a szerda az „Kenyértelen" stb., s ez igy „végtelen"... A hentesek is méregdrágán adják az „Íztelen" felvágottat s a „májtalan" májast, hogy ezután csak szagolni megyünk a hentesüzletbe, amig egyszer majd egy tábla fogad bennünket s figyelmeztet, hogy ma: SZAGTALAN NAP VAN! A suszterom azzal küldte vissza a cselédemet, hogy ma nem csinálja meg a cipőmet, mert „talptalan" nap van. Ez rettenetes. De azért a „szemtelen" embereik csak nem fogytak ki a városból. Például az egyik mészáros, akinél a vásárlás amúgy is bizonytalan, a következő táblSl akasztotta ki üzlete kirakatában: MA HÚSTALAN NAP MARHA és DISZNÓ HUST NEM MÉREK! A piac „vajta'lan"... A dohánytőzsde „dohánytalan", de szivar sincs... A fiiszerüzlet „rizstelen" s a kávéház „füsttelen", mert nincs, ki füstöljön... De ez a veszedelmesen hangzó talan-telen a kulturára, a város közigazgatására is kihat. Pld. a városi tanács — „tanácstalan" a húszmilliós kölcsön felvételénél... A színigazgató klasszikusokat játszat, mert társulata „hangtalan"'. Istenkém, hát hol is szórakozzon egy ilyen nagy város közönsége? Ah, a korzón! Amely nem „néptelen", de az ott sétáló minden fiatal ember „egészségtelen", mert az egészségesek katonák és ha mégis akad a lányok között „reménytelen", az „igénytelen" és „esztelen".. Ez igy tovább nem tarthat. Meg kell valahogy szüntetni ezt a „helytelen" állapotot,. Nekem van egy eszmém. Lehet, hogy ez is „haszontalan", de próbálják meg. Alakítsák meg Szegeden a „Szukségtelenligát"... Legyen az élén egy férfi, aki „szégyentelen", egy másik, áki „jellemtelen" és miég egy, aki „lélektelen"... Bocsássanak ki egy hirdetményt, amelyben felszólittatnalk mindazok a „cukros" kislányok, akik még .yédesek", hogy tekintettel a nagy cukorhiányra, jelentkezzenek. Másodszor, akiket eddig „aranyosnak" ismertek a fiuk, mondjanak le ebbeli igényükről s cseréljék azt be vassal... Harmadszor, haladéktalanul jelentkezzenek o „Hájl'ejück" — gondoljanak a rettenetes zsi rszüikségletre. Negyedszer, a hushiányt pótolják azokkal a hads'éregsz^llitókikal, akik a háború alatt legtöbb „'disznóságot" követték el... Ötödször rekvirálni kell a „tejhatalmu" egyéneket, liogy legalább a kisdedeknek szolgáljanak tejjel... Hatodszor, akiknek „savanyu" a,z életük, azok majd az ecetet és sót fogjálk helyettesíteni... Végiil hetedszer, akinek vaj van a fején,az most kimehet a napra, mert a vajban is nagy a hiány... Én azt hiszem, hogy ez némileg enyhítené a város élelmiszer-szükségletét és csak változtatna a talan-telen napok nehézségein... Most pedig én kérek bocsánatot, kedves olvasó, ha „humortalan" voltam, de ezt meg ikellett irui, mert szolgálatot akartam ezzel tenni a reménytelen polgároknak Reisinger József. Ismét cáfolják a különbékél. Rotterdam, november 17. Az orosz kormány az antanthoz intézett körtáviratában rosszakaratúnak mondja a különbékéről közölt híreket. Kijelenti, hogy a szövetségesekhez hü marad. Berlin, november 17. Hivatalos körökben is határozottan megcáfolják, liogy Németország bármilyen irányban is béketárgyalásokat akarna kezdeni. Anglia Sttirmer ellen. Amsterdam, november 17. A semleges sajtó igen behatóan megbeszéli Oroszország és a nyugati hatalmak között nyilvánvalóan fönnálló feszültséget. Ugy mondják, hogy Anglia Pétervárott minden erővel rajta van, bogy Stiirmer miniszterelnököt megbuktassa. A lapok jelentései szerint a legközelebbi időben Síürmer helyére állítólag Preopopov minisztert nevezik ki. I-izzótestek és üveghengerek In vert és Auerégőkre legjobb minőségben FONYÓ SOAIA, világítási-vállalatnál, Kölcsei-utca 4. Telefon 165.