Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-18 / 271. szám

V öélmagyaböbszao Szombat, .1916. november 18. Á kávéházi kenyérjegy. Második napja, hogy a szegedi vendég­lők és kávéházak kenyérjegy nélkül a leg­öregebb törzsvendégnek sem adnak kenye­re. Az ember elbámul ezen a nagy fegyel­men és alázatos törvénytiszteleten. A kávés udvarias, látogatásával tisztel meg minden vendéget, akit nem szabad kenyérrel kiszol­gálnia, mély hajlongások kíséretében kér bocsánatot, de a rend-rend, kenyérjegy nél­kül nincs kenyér és a vendég ur ő nagymél­tósága üresen kénytelen lehörpinteni a fehér kávét föllel és szűrve. A vendéglői kenyeret ez alkalommal számításon kívül hagytuk. A vendéglőben a kenyér pótolhatatlan és az a bon erre legalább a másik napra kitolakodta a kenvérjegyét. A kávéházi vendégek nagyobbik része azon­ban szegedi és családfő, vagy családtag, ezek a második napon vagy magukkal hoz­ták a kávéházba az uzsonnához való kenyér­adagot, vagy ettek — süteményt. Hangsú­lyozni vagyunk kénytelenek: amit mondunk, a legkomolyabban mondjuk. Sütemény a kávéházakban is minden megszorítás nélkül és jó áron kapható. Ugy mondják, hogv megpróbáltatásaink legnehezebb napjai még nem érkeztek el. A véleményünk mindig az volt, hogy közéleti bölcsességéről ,az a hatóság tesz tanuságot, amelyik a jövőben ránk váró küzdelmeket és bajokat előre látja és intézkedéseit ennek megfelelően teszi. Szó sem férhet hozzá, hogy ma abból a bizonyos bölcsességből sem kell túlságosan nagy adag ához, hogy meg­állapítani lehessen, hogy például januárban nem fogunk bővelkedni lisztben. Akárhogy is lesz azonban, a helyzet minden esetre elég komoly ahoz, hogy a hatóságokból a legszélső ovatosságot és a legnagyobb szi­gort váltsa ki. Leszállítják lisztadagunkaí napi 120 gramra? Mit se tesz. Ezzel a nehéz­séggel is megbirkózunk. Valahogy hitelre ne találjon az az állítás, hogy az ötven száza­lékos leszállítás kényelmetlenségei és keser­vei csak annak jutnak ki, akit a világháború harmadik esztendeje abban a városban ta­lált, amelyet Szegednek hívnak. Nem is lesz' senki, aki zúgolódnék az, általános uj rend miatt és boldogsággal fog eltölteni minden­kit az a tudat, hogy katonáinknak, a fagy­ban, viharban, hóban és sárban lankadatla­nul küzdő hőseinknek vau, teljes adagijuk, soknak teljesebb a szűkös békeadagnál is. Pedig egyre nehezebb az a harc is, amit a front mögött yivunk. A kétkézi munkás­nak, aki a kisdarab szalonnához nagydarab kenyeret .szokott enni, meg se koccan a napi 120 gramm. Aki egy ebéden 3—4 tál ételi eszik végig, nélkülözni, meg pótolni is tudja a kenyeret. De mit csináljon az, akinek a kenyér déli harangszónál a második és utolsó tál kenyere? Nélkülözzön, tűrjön, az is? Per­sze. Vagy egyen több krumplilevest és ha elég zsírhoz tudott jutni, duplaadag krum­plipaiprikást. De ha az egyik részről meg­kívánjuk az önmegtartóztatást, ha a kenyér­fogyasztást a körülmények kényszere foly­tán a legszigorúbb korlátozásnak és ellenőr­zésnek vetik alá, minek tűrjük még mindig a fényűzés bántó egyoldalúságait, miért en­gedik meg a hatóságok, hogy 60 fillérért sza­badon lehessen árusítani a sütemények özö­nét ugyanabban a helyiségben, amelyben egy darab hatfilléres kenyeret csak a leg­szigorúbb ellenőrzés mellett szolgáltathat­nak ki. _Ez a nagv szigorúság indokolt és helyén való. Elismerés érte annak, aki elrendelte és annak, aki becsületesen gyakorolja. Nagyon tudjuk, hogy ép a legelsörendü élelmicikkek forgalmát kell hatóságilag szabályozni. Nem is lenne ma ahoz egyetlen szavunk, ha pél­dául valamelyik disznóvágó felesége három bundát és négy butont .vásárolna ugyanak­kor, amikor a törvényszéki biró feleségének butonra egyáltalán nem jut. bundára is csak egyre és talán szerényebbre, mint aminő a • 'isznóvágóné őnagyságáé. De .a tésztához liszt kel! és bár csak olyan süteményt- sza­bad készkeni, amelyben legföjabb negyven százaléknyi liszt van, ezt a negyven száza­lékot is meg lehetne takarítani a kétkézi munkások számára. A kávéházi kenyérjegy.rendszeren még egy okulni valója van a hatóságnak. Mindig azt méltóztattak mondani, hogv a szegedi közönség fegyelmezetlen, nem ismer rendet és nem tiszteli a hatóság intézkedéseit. Hát nem ismer rendet? Természetesen látnia kell a komolyságot, tudnia a .szigort, éreznie a fegyelmek Egy-egy intézkedés, vagy rend­szer sikerét és eredményeit .sohasem veszé­lyeztetheti a közönség. Az eredmény mindig attól függ, hogv mit, hogyan és mikor vég­zett a hatóság. Tavaly is volt kenyérjegyünk, senkise kérte, -senkise ad la, az idén is van és .nélküle -egy falat kenyeret ki nem szol­gáltatnak. Tetemes orosz-román haderők felvonulása. Stockholm, november 17. A román ha­tárról érkezett jelentések szerint a román dunapart közelében Dobrudzsával szemben most vonulnak fel tetemes orosz-román 'had­erők, amelyek a dobrudzsai orosz sereggel együtt kezdik meg az offenzívát. Szaharov '•zemélycsen vezeti e haderők csoportosítá­sát. Eddig meg nem lehetett megtudni, hogy minő erősek ezek a csapatok. Mindenesetre feltűnő, hogv meglehetős lovas-tömegek is állanak rendelkezésére ennek a seregcso­portnak. Néhány nap előtt egv orosz-román flotta, amely monitoroktól, ágya- és torpedó naszádokból állott, újból befutott a Dunára. Ennek a flottilának áz a rendeltetése, hogy a Dobrudzsa-sereg és az uj seregcsoport működését támogassa. Másrészt a Eekete­íemgeri -flottának is tekintélyes részt juttat­nak az offenzíva megkönnyítésére. Az Odesszaja Lisztok tudósítása sze­rint ,a napokban heves harc folvt le orosz­román és német-bolgár hadihajók között Harsova közelében. Ez a harc kéí román és kát orosz dunai monitor súlyos sérülésé­vel ért véget. A román hadsereg veszteségei az utóbbi időkben ismét nag3ro-n jelentékenyek voltak. Minden valószínűség amellett szól, hogv az erdélyi fronton foglalkoztatott román csa­pa tformáfc iók nagy része harcképtelenné vált. Ezt bizonyítják a román veszteségről szóló ujahbi jelentések is. összesen 272.873 em­- ír szerepel a halottak, eltűntek és 'sebesül­tek névjegyzékében. Elesett, eltűnt, vagy megsebesült 7930 tiszt. Román lapok jelentéseiből meg lehet állapítani hogy az egész országban nagy fém'hiá-ny uralkodik. Már a templomok ha­rangjait is leszedik és beolvasztják és a ma­gánháztartásokban megkezdték a fémtár­gyak rekvirálását. Miután pedig az orosz­c-rszági f-énrezállitmányok késnek, a romániai municióigyártás fennakadt. Nikkel, ólom, érc hnnyzik, elleniben réz van bőven. Nyers­v-isat is csak nehezen lehet beszerezni. Ez idő szerint a Ternie-hajógyárban négy ro­mán hadihajó építése van folyamatban; kettő könnyü parti cirkáló lesz, a másik kettőt pe­dig páncélos dunai monitornak szánták. Az olasz hékeagitáció meg­akadályozása. Lugano, november 17. A római katonai törvényszék négy vádlottat békemanifesztum terjesztése miatt hatévi és ötévi katonai fog­ságra itélt. Milanóban két vádlottat béke­maniifesztöm kiragasz.tása miatt három hó­napi fogságra Ítéltek. Az Avitnti-nak ezek­hez az Ítéletekhez fűzött megjegyzéseit a cenzúra törölte. Csapataink a román síkság előtt, Stockholm, november 17. A Novosti-na) jelentik Jassyból: Az oláh harctéren igen ko­m-olyrav áltozott a helyzet. Különösen ag­gasztó a románokra nézve az uj offenzíva, a melyet a központi hatalmák a Zsil völgyében megindítottak és amely napról-napra tért nyer. Igen nagy ellenséges tömegek operál­nak Kámpolung és Sinaja ellen, hogy az oláh síkságra vezető kapukon áttörjenek. Mind­össze husz kilométernyi ut választja el mée a központi hatalmakat a síkságtól. Ha az e1 lenség megszállttá Kamipolungot' és Si-naját, ekkor ia román hadjárat uj fázisba kerül, n melynek nagyon gyászos vége lehet. Most már csak az az -egyetlen remény élteti a ro­mánokat, liogy idejében megérkeznek az oro sáok segítő csapatai. Az első német gránátok már bombázzák Rnstenit, ahol nagy olajfor­rások vannak. Ha a központi hatalmak csapa­tai elérik az oláíb síkságot, akkor Románia másodrendű harctér lesz, mert az orosz front fog súlyban nyerni. Minden áron el kell foglalni Monaszfirf. — A szerbek esküje. — Zürich, november 17. Francia lapok je­lentése szerint a szerb katonák .megesküdtek, hogy Monasztirt minden áron elfoglalják. György angol -király táviratban fejezte ki el­ismerését Sándor szerb trónörökösnek a szerb katonák hősies magatartása fölött. A központi hatalmak és a lengyel kérdés. Berlin, november 17. A Berliner Tagc­llatt jelenti, hogy báró Burián útja, nem te­kintve a hadi helyzet általános megvitatását, a lengyel kérdéssel függ össze. Most fogják a rendezés részleteit megállapítani. A lengyel kérdés előreláthatóan szóba kerül a porosz -képviselőház tanácskozásai során is, talán mindjárt most külön indít­vány alapján, vagy januárban a -költségvetés tárgyalásakor. A lengyel frakciónak akkor alkalma lesz álláspontját kifejteni. A lengyel képviselők már tanácskoztak az uj .-helyzet­ről, határozatuk azonban még nem ismere­tes. Athéni követeinket kiutasítják. Frankfurt, november 17. A Novoje Vremja-nak jelentik Athénből: A központi hatalmak követeinek kiutasítása küszöbön van. A párisi nagy haditanács. Páris, november 17. (Havas.) A szövet­séges kormányok követei délután a külügy­minisztériumban utolsó ülésüket tartották. Résztvettek ezen a szövetséges vezérkarok képviselői is, akiknek tanácskozásai délelőtt a francia nagy főhadiszálláson véget ér­tek. (M. T. I.) A Dentschland visszatérése Amsterdam, november 17. A Reuter­ügynökség jelenti New-Londonból, hogy a Dentschland csak november 16-ikán reggel 1 órakor indult el.

Next

/
Thumbnails
Contents