Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-17 / 270. szám

3 DíiLMA G YAR,ORSZÁG Péntek, 1916. november 17. Jó üzlet a kölcsön. Annak kapcsán, hogy a pénzügyi bizottság, mint ismeretes, a húszmilliós beruházási kölcsön, felvételére vonatkozó javaslatot elutasította, foglalkoztunk már e helyen a beruházási kölcsön ügyével és kifejtettük, hogy a pénzügyi bizottság határozata nem volt helyes, mert a kölcsönre fontos közegészségügyi, gazdasági és szociális okokból feltétlenül szükség van. Hangoztattuk, hogy a város természetes jövedelmi forrásaiból városfejlesztő politikát folytatni nem lehet és rámutattunk arra, hogv a vízvezeték, csatornázás, utcakövezés és a követelményeknek megfelelő városi kórház iigye nem szenvedhet további halasztást. Minthogy ezeket a közmunkákat beruházási kölcsön igénybevétele nélkül megkezdeni lehetetlen, nyomatékosan hangsúlyoztuk a kölcsön felvételének sürgős szükségességét annál is inkább, mert a háború után a szegedi iparosságnak az építkezések és közmunkák megkezdésével munkaalkalmakat kell biztosítani. A szerdai közgyűlésen a tanács javaslata alapján tudvalevőleg ismét tárgyalás alá került a beruházási kölcsön ügye. A közgyűlésen eltérőek voltak a vélemények, és akadtak olyan hangok is. amelyek a kölcsön felvételétől a közgyűlést a pótadó rémével akarták elriasztani. Főként ezért térünk vissza e helyen a beruházási kölcsön ügyére. Ugy látszik, hogy a törvényhatósági bizottság számos tagja még mindig aggodalmat táplál a beruházási kölcsönnel szemben, amit mi nem tartunk indokoltnak. Ellenkezőleg: teljes joggal tekinthetnénk aggódó szemmel a város jövője és fejlődése elé. ha nem ragadnánk meg azt a kedvező alkalmat, amely mosi a két szegedi pénzintézet igen előnyös ajánlatában/ a kölcsön felvételére kínálkozik. Szakemberek mondják, — és határozatával a közgyűlés is erre az álláspontra helyezkedett — hogy a szegedi pénzintézetek ajánlatai, amelyek a közgyűlés napján érkeztek a tanácshoz, előnyösebbek a bécsi ajánlatnál is, amely pedig szintén igen. kedvező feltételeket szabott a kölcsön felvételére. Szerintünk — ha a város igazi érdekeit akarjuk szolgálni —. a beruházási kölcsön felvételét befejezeti ténynek kell tekinteni; Most már csak. arról lehet'szó, hogy melyik ajánlat a legelőnyösebb a városra nézve. A közgyűlés felhatalmazást adott a tanácsnak a tárgyalások megkezdésére, föltételezni sem akarjuk, hogy a tárgyalások eredményeként nem olyan javaslattal áll a hatóság elő, amely a város érdekeinek mindenben megfelel. Nem mulaszthatjuk el azonban, hogy egy-ké szempontra ismételten rávilágítsunk. Elsősorban a legnagyobb valószínűsé ge van annak, hogy ilyen kedvező feltételek mellett a háború után aligha számitihat a város a kölcsön fölvételére. A vállalkozó kedv föléledésével, amikor az állami élet organizációja ujult erővel megindul, a tőkének az értéke is emelkedni fog. A túlzott aggodalmaskodás tehát nem felel meg a város érdekeinek. De nem állhat meg a beruházási kölcsön ellenzőinek az az érvelése sem, hogy a városra a kölcsön felvétele súlyos terheket róna, ami legelőször is a pótadó emelkedésében jelentkeznék. A vízvezetéki rendszernek általánosításával például természetszerűleg tetemesen emelkednék a vizdi.ibévétel is. Abból a többletből fedezni lehetne — pontos számítás erről könnven készíthető — nemcsak a fenntartási költségeket, hanem a kölcsönből erre a célra igénybevett összegnek amortizációját is. Ugvanezt lehetne kimutatni a többi közmunkáira vonatkozóan is nem is szólva arról a követelményről, amelyet a város közegészségügyének ápolása szab elénk. Elég, ha újból rámutatunk a közkórház ügyére, amelyet kölcsön felvétele nélkül a tervezettnél jóval szűkebb keretekben sem tudunk megvalósítani és a vízvezetéki rendszer kiépítésének közegészségügyi jelentőségére. Ha még tekintetbe vesszük azt az általános gazdasági ás szociális szempontot, hogy a városfejlesztéssel együtt jár a város ipari föllendiiése is, azt hisszük, joggal állithatjuk, hogy a beruházási kölcsön — szélesebb perspektívából tekintve — íulajdonképen gyümölcsöző befektetés. De ebez szükséges, hogy a tanács részletesebben dolgozza ki a városfejlesztési politikának program iáit. Ha a beruházási kölcsönt a hatóság bölcsen használja lel, a vállalt terhekkel szemben a város fejlődésében és közgazdasági életének föllendülésében talál a lakosság minden megterheltetése nélkül megfelelő ellenértéket. ^«e:(aB«>3H3gac!t<!X33Baa3zasti£Ei2Kse9i:g:ESiS8&£:;<. í Sa>Sg.'BSHB8l as.aissaeaass Román hivatalos jelentés csapataink győzelmeiről. — A Zsil-völgyében a második védelmi vonalba vetettük vissza a románokat. — Sajtchaáiszállás, november 16. A román 1 vezérkar jelenti 15-ikéről: Északi és északnyugati harcvonal: A Moldovában csapataink a határon tul üldözték az ellenséget. A Putna-vöigytöl Predeiuszig semmi változás. A P/raliova-völgyben gyenge tuzérhare. Dr.igoslavele vidékén az ellenség ismét támadott nehéz tüzérségének támogatásával, de mindenütt visszavertük. Csapataink megtartották az állásaikat. Az Olt völgyében az ellenség megerősítést kapott és arra kényszeritett bennünket, hogy Salat rucul—B resoiju felé visszavonuljunk. A Zsil völgyében hevesen folytatta az ellenség támadásait; minden ellentámadásunk ellenére kénytelenek voltak csapataink a második védelmi vonalba visszavonulni. Déli front: A Duna mentén az egész folyó hosszában kölcsönös gyalogsági és tüzérségi tüzelés. Dobrudzsában megszállottuk Banascie dunamenti községet és az egész arcvonalon előbbre nyomultunk. Az ellenség a két utolsó napon ismét •rendkívüli tevékenységet fejtett ki. Ellenséges repülök átrepültek Tiurnu-Magurelle és Zimniel városok, Qiurgiu, Tuleea, Kampóimig, Sinaja és Romám városok vidéke felett és bombákat dobtak le, melyekkel kisebb károkat okoztak. Bombákat dobtak továbbá a fővárosra és környékére, megöltek és megsebesítettek békés polgárokat, főleg asszonyokat és gyermekeket. Ez alkalommal nagyszáma bomba esett arra a palotára, ahol a királyné és a román hercegek laktak. Szerencsére Mircea herceg halála óla senki sem lakik a palotában. Az- ellenséges repülők azután nagyon mélyre leereszkedtek és gépfegyverrel támadták a békés lakosságra, amely az utcán járt, vagy a mezőn dolgozott. Hatszázezer embert vesztett az antant a Sommenál. Berlin, november 16. Illetékes oldalról közlik a Wolff-ügynökséggel: Az Ancre melletti támadások északon és a Pressoir melletti támadások délről annak a bizonyitékai, hogy az antant végleg eltért attól az eredeti tervétől, hogy a német frontot Baupaume—Peronnes szakaszon áttörjék. Százharminc nehéz, véres csatanap eredményeként, amelyek folyamán több mint 600.000 főnyi veszteséget szenvedtek, még csak nem is urai ennek a Somirne-menti kis frontszakasznak. Ellenségeink kénytelenek voltak a szárnyakra előnyomuló német állásokat benyomni, ha nem akartak abba a veszedelembe jutni, hogy egy német részről kezdett ellentámadás a legsúlyosabban ne fenyegesse. A tartós nyomás ellenére az Ancre-ból északra a Beaumont—Vaucourt szárnyon és az Aneretól dére a Thiepval—Courceletíeszakaszon az angolok nem tudták a védelmet az exponált állásból kiszorítani, noha itt az árkok és ütegek hetek óta az angol oldalazó tüz alatt állottak. A szivős védelem végiül irra kényszeritette ellenfelét, hogy az előretolt állást nagy túlerő felhasználásával benyomja. 12-én igen erős tüzelést kezdtek a Beaumont szakaszon és Courcelette ellen, a mely folytonosan fokozódott. A legnehezebb kaliberű ágyuk lövedékeinek özönével a német szögállást pergötüz alá fogták és e hó 12-én és 13-án rommá lőtték. Az, összes oda vezető utak szakadat'anul súlyos gránát- és gáztüzelés alatt állotjtak. Azután tömegroham indult meg. A fölöké? a Serre-magaslat és a Serre-Maily ellen irányult. Legalább hét angol hadosztályt vetettek a küzdelembe. Annak ellenére, hogy részben már SerreÍYliilyg és az útig előrehatoltak, nem tudtak helytállni az energikus ellenlökésnek, csak az előretolt szögelés-állásnál volt az, elleniéinek helyi sikere. Minden gránát-tölcsérért elkeseredett harc folyt és a Beaumont és Serre falvak rommá lövése után sikerült a 12 napos pergötüz által elpusztított állást benyomni, de Qrandecourt vidékén ismét megállítottuk az angolokat. Előretolt osztagok csatározása a Dobrudzsában. BERLIN, november 16. A nagy főhadiszállás jelenti: Balkán^harctér. Maekensen vezér tábornagy hadcsoportja: A Dobrudzsában előretolt osztagok csatároznak. A Bonescia megszállásáról szóló román jelentés koholmány. A dunai vonal több pontján mindkét partról kölcsönösen tüzelnek. Macedón arcvonal: A Cserna-szakaszban az előkészített uj állásokat elfoglaltuk. A Struma mellett előőrsi csatározások. LUDENDORFF, első főszáüásmesför. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) BUDAPEST, november 16. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Délkeleti harctér: Lényeges esemény nem történt. HÖFER altábornagy, * vezérkari főnök helyettese. SZÓFIA. A bolgár vezérkar jelenti november 16-ikáról: A bitoliai síkságon az ellenség a tegnapi meghiúsult támadásai után gyenge erőkkel újból előretört, de tii zelésünkkel mindig visszakergettük. A Cserna-zhajlásban egész napon át tovább tartott a heves harc. Az ellenséget, amelynek si került a Csegheí falutól északra levő 1212. számú magaslatot átmenetileg megszállnia, ellentámadásokkal visszaszorítottuk. Az ellenség kétszeri kisérlete, hogy Dolrantól