Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-13 / 240. szám

Péntek, 1916. október 13. ÖÉÍMAjG Y ABOÖSS5Á& 3 €berj tábornok hadseregcsoportjánál. — Hegeler Vilmos hadi tudósítása. — Lassan bújik elő rejtekéből az arany hurka. Sok 'rövid kékesszürke lába vau. Ezek a lábak dalolnak. A dallam elnyújtott, litániaszerü, de annál vígabb a magyar szövege, ugy mondják. Amikor a ballon a maga helyén van, a katonák megszabadítják homokzsákjaitól. Beszállunk a gondolába. A megifigyelő jelenti: „Rendben van!" A lent álló tiszt kiadja erre a parancsot: „Lassan magasabbra engedni!" A hurka — igy nevezték el az osztrákok ballonjaikat — lassankint a magasba emelkedik velünk. A széles szántó, amelynek talaja fekete föld és kréta keveréke, egérszürke divánná alakul, a hegykioszoruzta völgy kiszélesül, az elnyúló magaslatok el lapulnak, uj völgyek és magaslati láncok tűnnek elő és mikor ezer méternyi magasba emelkedtünk, kényelmesen tekinthetjük át az egész frontot Zoyzyntől Szborovig. A Viatny-patak és Szereth közt Matanajov fekszik. Itt és Mackovy Gajtól északra történt 23-ikán az orosz betörés, amelyet aztán éjjel a hű szövetségeseinktől tetterősen támogatott német tartalékok fénves ellentámadása követett. 25-én az oroszok hatszor rohantak visszahódított állásaink ellen, de mindannyiszor véres fővel támolyogtak vissza. Itt egyébként egy érdekes fénomént éltem át. Ujj támadást várva egy fiatal vadászhadnaggyal e napon a tüzérségi megfigyelő állásba mentein, ahonnan a vitás terület legnagyobb része pompásan át volt tekinthető. De néhány gránát- és srapneli-becsapódástól eltekintve mit sem lehetett látni vagy hallani. Csak visszautunkban. amikor egy dombon hatadtunk keresztül, észleltük távoli puskatüz föpogását. A törzshöz visszatérve, közölték velünk, lvogy az utolsó, különösen heves rohamot visszaverték a mieink. Mackovy Gajtól délre, az orosz oldaion Harbuzov romjai látszanak, a szétrombolt légszeszgyár és a templom, az ő szétlőtt hagymatornyával. Fák közé elrejtőzve fekszik Perepelniki. Az a csillogó vizér a Strypa, amelynek meredek partján Volyckove látható. Ugy látszik, ég. Piros lángnyelvek és fehér srapnellfeihők lógnak szürke háztetői fölött. Jaroslavice és Monilovka között tisztán látható árkaink éle. A Zlota Gorát piros pára veszi körül, mintha gőzölgő vér övezné, csak a déli szélén van némi faállomány. Ehhez a vonalhoz ferde szög alatt fut az a sínpár, amelyet Szborovnál metsz. — : Északnyugati irányba Krasznen át Lembergbe haladó része a mi kezünkön van, a Tar- : napolba vezető az oroszoké. A fiatal tiszt a ballonból egy osztrák harminc és felesi dirigál, amely egyik, talán tiz kilométer távolban álló orosz ütegre tüzel. Az első lövések kissé rövidek voltak és jobbra hullottak, de már az ötödiktől kezdve a megfigyelő meg volt elégedve. Három percnyi, időközökben egészen távol fekete fátyolszerü valami lebeg, egy pillanatig a levegőben úszik, azután elporlik; fátyol, a mely vastag földtömbökből, szétrobbant ágyucsövekből, fatörzsekből és véres emberi testekből szövődött. Másnap reggel megszemlélem azt a szörnyeteget, amely vasalapzatáról dühösen, mint valami bulldogg-feutya, bámul bele a levegőbe. Tisztes távolban harisnyát kötő asszonycsoport ül. mezítlábas lánykákkal és íiucskákkal. Mikor a mozsár meg van töltve, a tiszt vezényel: „Vigyázz! (Fedezékbe!" Mindenki visszavonul. Néhány most érkező lovas rögtön leugrik a lováról. A parasztasszonyok és gyerekek kitátják a szájukat és bedugják mosdatlan fülüket. Az egyik katona meghúzza a kevés méter hosszú kötelet és a vastömb rohan az ö háromezer méterre emelkedő ferde pályáján, tompa, kevésbbé fülsiketítő dörejjel, semmint az ember gondolta volni. Még nem hangzott el a drögése, amikor már megint hallatszik az asszonyok kötőtűinek a csörömpölése és a gyerekek kővel dobálják egymást. A lovasok is sietve tovavágtattak. Innen senkisem látja a fekete, vékony fátyol felemelkedését és senkisem gondol arra, miből szövődik az. A hadak istene nem a legtöbb zászlóalj, hanem a legtöbb és legkülömb ágyuk oldalán áll. Jellemző, hogy most már keleten is a legtöbb sebesülést nem a gyalogsági fegyver, hanem a gránát és srapnell okozza. De ép ugy, ahogy megnövekedett a jelentősége az ágyúnak, az alkalmazási módja is megváltozott. Az az éle, hogy a tüzérségnél minden, kezdve a ló farkán, rnaíematice történik, mindinkább valósággá válik. Hogy egy-egy üteg vonuljon föl és látható célra lőjjön, az legföljebb üldözésnél fordulhat elő. A legegyszerűbb megfigyelés — persze a repülő dolga. De a legideálisabb minden ütegparancsnok számára az, amit a saját szemével a távcsövén át láthat. A fekvés és terepviszonyokhoz képest az ő saját megfigyeléseit támogatják és kiegészítik az előre-, vagy oldalt tóit megfigyelők. Magánál az ütegnél rendszerint senkisem látja a célt. A technikai segédeszközök nagy száma szükséges a kellő tüzhatáshoz, de ezekről, érthető okokból, nemi lehet irnom. , Bármennyire fokozható is azonban ezen technikai eszközök teljesítménye, mégsem tőlük függ a végső döntés, hanem a vezetők szellemétől és a katonák megrendithetetlen szivétől. Miként képes az állhatatosság és a vezetésbe vetett bizalom egy embert a csaknem reménytelen helyzetből kimenteni, arra a napokban láttam egy szép .példát. A manajovi utolsó előretörésnél az oroszok egy tiszt tüzérségi megfigyelő állásáig hatoltak előre. Amikor ez a derék tiszt, aki mindössze még csak hat hete volt a harctéren, látta, mint veszítették el jobbra-balra az emberek ,a fejüket, egy tucatot ezek közül összeszedett és szembeszállott az oroszokkal. Ha nem érte volna négy puskagolyó, talán sikerült volna az oroszokat visszanyomnia. Már végezni akartak az oroszok a védtelennel, a mikor egy altisztet kérlelt, aki véletlenül tudott németül és megkönyörült rajta. Egy tiszt ráparancsol, hogy menjen el a saját lábán a kötözőhelyre, mert nem viszik hordágyon. A hadnagy azt feleli, hogy inkább meghal azon a szent helyen, semmint orosz fogságban pusztuljon el. Á valóságban azonban egyáltalán nem gondol ,a meghalásra, hanem igy okoskodik: Ez az állás olyan fontos, hogy a tábornokom senimiesetre sem fogja orosz kézen hagyni. Huszonnégy óráig csak kibírom, addig okvetlen jön a mi ellentámadásunk. Amikor az oroszok otthagyták, egy tiszti fedezékbe mászott, ahonnan éjjel megfigyelte, hogy az oroszok erősítéseket hoznak. Vérvesztesége folytán és mert az eső verte, borzasztóan fázott. Alig ütötte el az óra a tizet, közvetlenül a fedezéke mellett becsapott egy tizenöt-ős német gránát és benyomta a fedezék oldalfalát. El volt rá készülve, hogy a legközelebbi kioltja az életét. Szerencséjére azonban a következő lövések más irányba tértek. Mikor végre megvirradt, ismét tüzérségi-, majd gépfegyver- és mindjárt rá gyalog: ági fegyvertüzet hallott. A fedezékéből látta, mint futnak az .oroszok. Utánuk német katonák. Egy tiszt belép a fedezékbe: — Oh szegény bajtársunk! Vigyétek a hadnagy urat azonnal a kötözőhelvre! S a hadnagy ma már útban van hazafelé. A nagyszebeni, fogarasi és brassói csaták következményei. Bécs, október 12. Tiz napi operációval a szövetséges csapatoknak minden erejük megfeszítésével a következő eredményit sikerült elérniük: három nagy csatát vívtak meg; az első román hadsereget csaknem teljesen megsemmisít ették; a második hadseregnek súlyos és nagy veszteséggel járó vereséget okoztak, amely ezt a hadsereget egy időre Ibizonyára kizárja a további harcból ós erős éket vertek a második hadsereg és a. román északi hadsereg közé, valamint megakadályozták ezeknek egyesülését. A nagyszebeni, fogarasi és brassói csaták a szövetségesek 'történetének ölök dicsőséget hirdető lapjai lesznek. A román északi hadsereg is gyorsan visszavonul, el van vágva és déli szárnya nagy veszedelemben van. A második hadsereg helyzete rendkívül súlyos. Miután a szövetségesek Zernesten ái előrehatolt oszlopa a töncsivári és a Rozsnyótól lkéletre levő magaslatok elfoglalása után nyitott magának utat a tömőéi szoroshoz, a szövetségesek alaposan megverték Három székből .az Olt folyó minidkét oldalán előretörő erősítő csapatokat-, amelyek a Brassó körül levő magaslatokon és a városban .magában harcoló románok támogatására érkeztek. E vereség következtében a Brassó körül harcoló .román hadseregrészek nem vonulhattak már vissza iHáromszékibe. Földváron és Botfalun már előrenyomult oszlopaink e győzelem után iSzenttpóteren és Szászliermányon át délnek kanyarodtak és .Brassó felé Itörtek előre. A tömösi szoroson át .csak kevés ellenséges csapat vonulhatott el, nagyobb tömegük a Tatárszoroson át áramlott visszafelé, inig más részek a Ibadzai szoros felé iparkodtak. Csapataink mindenütt nyomon követik az ellenséget és sehol sem engednek neki annyi időt, hogy lélekzethez juthasson. -izzótestek és üveghengerek I n v e r t és Auerégőkre legjobb minőségben FONYÓ SOMA, világitá llalatánál, Kölcsey-utca 4. Telefon 165. jmh « 9rammonkénl FISCHERm &.0U Aranyért Korzó-kávéház Ili'TST