Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-08 / 236. szám

Vasárnap, 1916. október 8. BÉLMAGYAHÖKSZÁG 5 Szurmay Sándornénáh — A Délmagyarország tudósítójától. — A mozgósítás első napjaiban, megilletődve irtam báró Inkey özvegyéről, egy nyolcvan esztendős magyar mágnásasszonyról. A tiszteletreméltó, ősz matróna egyedül él horvátországi birtokain,, férje meghalt, gyermekeit egymásután vette el tőle a végzet, testvérei nincsenek, minden öröme egyetlen fia, báró Inkey Imre, aki a háboru kitörése előtt a londoni- osztrák-magyar nagykövetségen szövetségi tanácsos volt. A daliás termetű Inkey báró kedvelt tagja volt a londoni arisztokráciának, nemcsak impozáns, lebilincselő magatartása miatt, hanem azért is, mert a szalonokban mindenfelé mint szellemes diplomatát és társalgót ismerték. A báró, aki szolgálaton kívüli viszonyban lévő huszárkapitány, a mozgósítás első napján ezt a sürgönyt kapta az édesanyjától: Kilenc ősöd a csaí\átér\é,n halt meg, Magyarország veszélyben van, azömial jöjj haza! A követségi tanácsos, aki rajongással szereti az édesanyját, másfél órával a távirat vétele után már vonaton ült és -éjjelnappal utazva két nap múlva Budapestre •érkezett. íNyomban jelentkezett báró Hazai Samu honvédelmi miniszternél s kérte beosztását. Csak azt követelte, hogy ne parancsörtiszti szolgálatra osszák be, ne a front mögtf jvezényeljék, haníeir, \a lövészárokba. Ez meg is történt s Inkey báró a háboru kezdete óta sikert-sikerre halmozva, bravúros bátorsággal harcol a fronton. Ahogy ott ülök Szurmay tábornok mátyásföldi villájában s a virágillatos verandán beszélgetek Szurmaynéval, önkénytelenül eszembe jut Inkeyné. A nemes magyar nők, a legendás nagyasszonyok típusai ők. Szivükben magasan lángol az anyai és a hitvesi szeretet, de amikor körülhordozzák az országban a véres kardot, magukba fojtják a keblükből feltörő sóhajt, nem mérlegelik, vájjon a hitvesi szeretet nagyobb-e, vagy a honleányi kötelesség", mosolyogva, csillogó szemmel küldik férjeiket a harctérre, a becsület mezejére: győzni vagy meghalni. Mily "agynak, milyen erősnek láttam ma Szurmay Jbornok feleségét, ezt a finom, törékeny asszonyt. Szeretném öt bemutatni heroikus n°ket megillető piedesztálon, de ő felemeli a kezét és szelid tiltakozással megállítja a Leiuzámat. Még arra is aggódva gondol, ogyneve megjelenik az újságban. Amilyen au"-ta» ember Szurmay Sándor államtitkár "védelmi minisztériumban, amilyen ki•rangu atona a harctéren, éppen olyan elsőigazá a ?es^ge- Hz a nagyszerű emberpár né gr egymáshoz. Szurmay Sándorszép and!ÓZUs megjelenésű hölgy. Karcsú, egyszer asszonY Pompás termetéhez nem h " ,Se'yembatiszt ruha simul, ékszert metszés- ' ..faleil3en nincsen buton, finom A kegv 1 U'3aÍt egyetIen györii se disziti. lom. A?68 asszonyt kézimunkánál taláSzurinav c-Ztalon seIyem> olló, tű-cérna. talmas i ŰOrnié bűn ez. Lábai előtt havad Wi fP° íekszik' ® tábornok kedvelt rőJ ^Kutyaja. Amikor Uzsok hős védőjéa k! Urrnay tábornokról kezdek beszélni, me-eSye'meS asszony mély tüzű, fekete sze1 felcsillannak. Valami lüktető melegség csendül ki a szavaiból, amikor beszélni kezd — róla. — Éppen ma kaptam tőle levelet — mondja mosolyogva. Minden nap ir. Es ha olykor késnek is az írások, elég pontosan kapom a tábori postát, ugy, hogy azt mondhatom, állandó nexusban vagyunk egymással. Mai levelében azt irja, hogy nagyon jól érzi magát, ő és csapatai ez idő szerint pihennek, ami a hosszú, erős harcok után jól esik nekik. Egyáltalában nem sokkal többet tudok róla, mint amit az újságokban olvasok. ő ugyanis, mint aféle igazi katona, nem közöl velem semmiféle harctéri eseményt. Majdnem kizárólag családi és magán terészetü dolgokat ir. És én ezt helyesnek tartom. Ha mégis tudok róla egyet s mást, az annak tudható be, liogy a harctérről viszszaérkező ismerősök gyakran hoznak hireket felőle. Az államtitkári asztal mellől úgyszólván máról-holnapra a saját kívánságára ment el a harctérre. Amidőn férjem elment a frontra, nem láttam, ö — bár hazajöhetett volna — nem kért szabadságot, én pedig nem tartom helyesnek, ha a fronton levő katonákat meglátogatja a felesége. Itthon maradtam. A tábornok harctéri sikereiről beszéltem ezután a kegyelmes asszonynak. Felemlítettem kitüntetéseit és azt a nagy érdemét, hogy ő leplezte le a posztócsalókat. Szurmay volt ugyanis az, aki mikor meglátta a silány, cérnából készített uniformisokat, jelentette illetékes helyen, hogy katonáit nem annyira az oroszok pusztítják, mint inkább -a lelketlen hadseregszállítók. Póz nélkül, kimondhatatlan szerénységgel válaszolt a kegyelmes asszony: — Igaz, kapott kitüntetéseket. Bizonyára hiven értelmezte kötelességét. Az, hogy észrevette a posztccsalók üzelmeit, nem tekinthető érdemnek. Ezt mindenki, megtette volna. Elvégre nem nézhette szótlanul, ha katonái testéről levált a pamutból készült ruha. Kötelessége volt erről jelentést tenni. Kötelessége volt! Hogy pattogtak ezek a szavak a finom ivelésü ajkakról. Vccsei Miklós. •BaBaaaaaBBRBaBSEcaHsaBwnHxasssnngaHHHaasiiiiB'xsinHni! R magyar parlamenti viták hatása Rusziriában. A Berliner Tagehlatt vezércikke. — A magyar képviselőházban lefolytatott viták, miként azt Budapesten előrelátták, Ausztriában, megint uj lökést adtak a parlamenti munkák újból való felvételének. Általában az az osztrák felfogás, hogy Tisza gróf s pártja a delegációk összeülésére vonatkozó döntést most már úgyszólván Ausztriának engedte át. Tisza gróf sem nyilatkozott elvben a delegációk egybehivása ellen, hanem az Ausztriához való viszonyra és a szomszédos állam belpolitikai viszonyaira való tekintettel nem tartotta célszerűnek, hogy ez irányban Ausztriára nyomást gyakoroljon. Tagadhatatlan, hogy Ausztriában .erős a vágy a parlamenti munka újból való fölvétele iránt. Ebben nemcsak annak a mérlegelése mértékadó, hogy alkotmányos államot nem szabadna abszolutisztikusán kormányozni, hanem annak a fölismerése is, hogy Ausztria-Magyarország politikai és gazdasági, valamint külügyi viszonyai átalakító kritikára szorulnak. Ausztria politikai világának nagy része ennek következtében ugyanazokkal a kérdésekkel akar foglalkozni, amelyeket a magyar ellenzék tárgyalt a minap, habár egynémely kérdést Ausztriában is, Magyarországon is természetesen más szempontból bírálnak el. Az Olaszországgal való tárgyalás kudarcát például, amit gróf Andrássy Gyula annyira felpanaszolt, Ausztriában. kétségtelenül bizonyos elégtétellel veszik tudomásul. A parlamenti munka újrafelvételét célzó harc Ausztriában két irányban mozoghat. Irányulhat .egyrészt a delegációk összehívására, másrészt a képviselőház és urakházának egybehívására. Stiirgkh gróf is elismerte, hogy a delegációk összehívása a reichsrat összeillése nélkül is lehetséges. Ez esetben Ausztriát a három évvel azelőtt megválasztott delegátusok, illetve az előre kijelölt póttagok képviselnék a delegációban. Gyakorlatilag azonban a harcnak mégis csak inkább a képviselőház és urakházának mint Ausztria eredeti és kizárólagos képviseletének az összehívására kell irányulnia. Ausztria közvéleményében a parlamentarizmus újjáéledésére irányuló vágy a legkülönbözőbb okokból nem juthatott eddig teljes értékében kifejezésre. De annál erősebben jut jasáankint érvényre Ausztria parlamenti köreiben. Az osztrák képviselők közül néhány nappal azelőttig a keresztényszocialisták és a különböző német pártcsoportok, mindenekelőtt a . német-nemzetiek nyilatkoztak a reichsrat egybehivása ellen. Most azonban már ezen képviselők nagy részének ,a nézeteiben is változás észlelhető, részint a magyar képviselőház vitáinak a hatása alatt, vjszont, mert attól .tartanak, hogy a választók széles rétegeinek a rokonszenvét vesztik el, , ha nem törekszenek arra, hogy megteremtsék azt a fórumot, amelyen működni végre is hivatásuk. A német képviselők legnagyobb része most a Német nemzeti szövetségben találkozott és ez a szövetség zártan, ha még nem is energikusan, a reichsrat öszszehivása mellett foglalt állást. A keresztény szocialisták kebelében pedig Gessmann csoportja az, amely a parlamenti tevékenység ujrafelvétele érdekében szólalt fel. És a német pártokhoz hasonlóan az összes nemzetiségiek képviselői, élükön a lengyelekkel, kívánják a reichsrat összehívását. Sőt a csehek is, akiknek nagy érdekei, hogy a háboru különböző eseményei miatt ne szoruljanak egészen a háttérbe, és az osztrák arisztokrácia igen hatalmas szószólói is formálisan arra kötelezték magukat, hogy a reichsrat tanácskozásait semmiféle ellenzéki nyilatkozatokkal meg nem zavarják. Azt a gondolatot, hogy a parlamenti