Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-08 / 236. szám

Xét és félszázad njagyar baka két zászlóalj románt semnjisitett meg. — A Délmagyarország munkatársától. — Erdély, október 3-án. — Mostanában sokat olvashattok a tulisai — és nem fuíisiuiiharokról, — amelyekben épen mekiinlk jutott ia legnagyobb szerep. Szeptenibea" 25-én Lupényiban voltam, a miikor az oláhok .hatalmas túlerővel nyomul­tak élőre. Bizonytalan volt támadási irá­nyúik Lupóny ífelé vártuk a támadást. Kevés erőnket ott igyekeztünk egyesíteni. Estefelé azonban a Tu Hsától délkeletre levő iD. (Maré magaslatnak támadtak és a maroknyi védö­esoipatot a Tulisára szorították. Védővonalunkat eredetileg is ugy hatá­rozták még, hogy az ellenség a TuHsáig bát­ran mehetett élőre, holott a flPetrozsény ifelé húzódó front a határon volt. Érthető tehát, ihogy .amiikor a felsőbb pairanosno-kiság meg­tudta a I). Maré elestét, akkor elrendelte :• határon levő front elönyösebb állásiba való v Lsszavcnu Lását Most következett a legkínosabb feladat: a parancsot végrelhajtainL Ugyanis neon kell elfelejteni, hogy az ellenség jóval közelebb volt alroz, amit el kellett érnünk imég 05-én éjjel, mint mi. Ezen kívül a Tulisára: szorí­tott, .csaknem egy zászlóaljnyi erőnk', amely ellen romám ezred támadott, a. levegőben ló­gott' és nem volt vele semimi össze köttet é­süiik. Szerencsénk volt. Az ellenség a pihenési választotta éjjel és így mi óriási kerülővel — nappal ugyan — elértük helyünket. (Ezáltal megmentettük az egész petrozsényi frontot, aarn óriási kiterjedésű, az oldalba- és hátba­támadástól. Most' következtek aztán azok a bizonyos tulisai barocik, amelyekről Hő'fer is többször megemlékezett. Az ellenség persze nemcsak a tulisai, hanem az oborooai magaslatot is támadta. Utóbbit röjvid időre elifogllltia, de már ismét birtokunkba került. Embereink október il-én gyönyörű mun­kát végeztek. Vallomásuk szerint nem volt más, mint a leggyönyörüségteljesebb ember­vadászat. T. i. a.z oláhok ködben nyomultak előre, ami, mikor állásainkat 50 lépésnyire közelitették mieg, hirtelen — szinte parancs­szóra — felszállt. Az első pillanatban kato­náink megdöbbentek, de ez csak egy pillana­tig tartott és aztán mohó élvezettel hozzáfog­tak a miaredek lejtőn feLfelé igyekező oláhok 'lepuskázásálhoz. Kiugrottak árkaikból és ugy lövöldözitek. — Nézd komám, ott is egy rakás... Hej, az istenfájót, az ímeg szökni akar... Nini, az még mozog... Pajtás, -ennek is adjunk eigy kegyelemgolyót... Az irgalmát, amott is gyünnek ... Emberek, a 'bokorba viszik már •az irhájukat ... No azt fejéu találtam... Ha­haha Hogy .gurul a rumon Van-e még töltényed t Ilyen zengzetes szavak röpködtek 'ba­káink ajkán. Géppuskáinkat pedig az irány­zóik a hón'uka alá kapták és mintha locsoló ilet't volna, ugy, puskáztak hol -ide, hol oda rohanva vele. Négy óráig tartott a harc és alig két és fél század két zászló­aljat semisitett meg. Ezidő szerint, a (helyzet az, hogy a. (min­denütt támadó ellenséget visszavertük és az Ibelyenikinit már vonul vissza. (Hogy (milyen óriási teljesítmény az, amit a bakáink eddig véghoz vittek, röviden akép­pen jellemzőm, hogy augusztus 27-i'ke óta fe­dél alatt oem voltak, egy percnyi pihenőkben nem részesültek és naponta harcolnak több órán át. iMár fel se lehet, jegyezni, hogy hány támadást intéztek és hányat vertek vissza. Igy harcol a. ínlagyair népfölkelő magyar föl­dön, 0000 méteres 'hegyvidéken, csőrén és hó­ban. Igen, imára ihó borította be a csúcsokat. Még néhány adatot mondok el az itteni harcokból: Mikor szeptember ;25-én éjjel iLupónyból visszahúzódtunk, a lakosság is velünk mene­kült. A menekülők 80%-a gyerek volt. Any­juk klöwé csoportosulva, mezítláb, vagy na­gyon könnyedén öltözködve gyalogoltak ugyanolyan iramban, mint mi. Persze min­denki -a tisztekkel igyekezett előremenni, mintha csslak azok •védelmét keresték volna. Hatalmas szerpentin-uton kellett felfelé ha­ladnunk. Bizony, a -gyerekek már nem bírták a fáradtságot, J l ,, , — Anyám, — jajdult föl némelyik —• nem birok már menni. Az anya 'kérlelhetetlen vcllt. — Nem ítéhetek róla — válaszolta s egyet rántott a kezébe fogódzkodó gyerekén. Tényleg nem segíthetett rajta, mert a hátán is volt egy, -csöppség, azonkívül a ba­tyuját is ott cipelte. , ­Akadtak családok, amelyek kocsira pa kolva menekültek. Az. apróságok ugy kupo­rogtak rajta, mint az elitélték." Mikor már nem birták az ökrök a kocsit húzni, az asszo­nyok nékiv-etették a vállukait és ugy tolták, kínosan izzadva. A katonaság kocsijai is 'meg­teltek gyerekekkel. ISokn-ak teljesen 'lemaradt az anyja ímenekülésközbeu és órák múlva vette é&ze, hogy, nem tudja, Ihol is van a gye­röke. iSzornyii látvány volt, amint egy 10 éves leány a hátán cipelte 3—4 éves testvér­kéjét. Menekültek, de nem tudták, ho-gy majd mi lesz a sorsuk, hol hajithatják fejüket álomra és hol- ka'pnofk egy falait kenyeret. Ezt a 'képet sose feljtem el. A legborzasztóbb az volt, hogy a rettenő tes hidegben mint a jégre tett, megkoppasz­tott libák dideregtek a esöppségek, ha egy pillanatra megálltak. Homo. Bukarest füsttengerben áll. Genf, október 7. Ide érkezett bukaresti táviratok szerint tegnapelőtt ismét hét né­met repülőgép jelent meg Bukarest fölött és a város legsűrűbben lakott részében bom­bavetéssel nagy kárt okozott. Berlin, október 7. Az orosz határról je­lentik: Az áruló román főváros megboszu­lása látható sikerrel tovább folyik. Reniböl érkezett jelentés szerint Bukarestben eddig negyvenkilenc ház összedőlt vagy súlyosan megrongálódott, közöttük katonai épületek is, mint gyalogsági és tüzérségi kaszárnyák, egy kukoricaraktár a hadsereg számára, a villamos-telep stb. Hamburg október 7. A Neue Hamburger Zeitung szerint a Daily Mail bukaresti táv­iratai megerősítik, hogy Bukarest füstten­gerbe fult és a déli városrészekben pusztító tüzek diihöngenek. Frankfurt, október 7. A Frankfurter Zei­tung jelenti, hogy a hétfői bukaresti repülő­támadásnál a Rjecs szerint hatvan ember halt meg. Kedden ujabb repülőtámadás szin­tén számos áldozatot követelt. A franciák csalódása. Zürich, október 7. A Tagesapzeiger je­lenti: A legutóbbi napokban a francia sajtó­ban világosan kifejezésre jutott, hogy a nyugati harctéren a támadási lehetőségek mindinkább csökkentek és az áttörés mind valószínűtlenebb lesz. A sajtó-nyilatkozatok­ból kitűnik az is, hogy a legutóbbi támadá­sokat a legnagyobb dolognak képzelték, a mit egyáltalában végrehajtani lehet és a német állások áttörését abszolút biztosság­gal várták tőle. Offenzíva készül Ypernnél. Basel, október 7. A Baseler Nachrichten jelenti Londonból: A flandriai front hadi­tudósítójának távirata szerint az yperni sza­kaszon. a tüzérségi tüz eddig hallatlan erős­ségre fokozódott. A berlini külügyi tanácskozás. Berlin, október 7. A birodalmi gyűlés nagybizottsága folytatta bizalmas tanácsko­zásait a külügyi politikáról. A vitát egy nem­zeti szabadelvű képviselő kezdte meg, a ki­nek beszédére Jagow államtitkár válaszolt, mire egy szociáldemokrata szólalt föl. Helf­ferich és Capelle államtitkárok és Wahnschaffe, a birodalmi kancellári hivatali fönök föiszó­lalása után a tárgyalás folytatását szombat délelőttre halasztották.

Next

/
Thumbnails
Contents