Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-07 / 235. szám

4 • "' ' • Ml I ' Hl" • " U Hines zsir és arról utalványt |adni, ami nincs, I igazán felesleges. Nem vagyunk képesek zsirt szerezni, mert nem lehet sertést vásárolni. A zsirsertéseket a bécsiek és budapestiek sókszórdsm tulfizetik, ugy hogy helybeli nem tud jó sertéshez jutni. Adjon el a város kövér sertéseket a henteseknek, aztán bocsásson ki utalványokat. A cukorutalványok behozatalát a Tóth A2 a nap, amikor Quari György, a Berliner Tageblatt jeles tollú haditudósítója izgalmasan irja le Combién utolsó napját: A front szélén a hiad táp városban; szép, régi helység és csaknem tisztának mondható. Mindenféle gazclag .emberek pompás épületeket emeltek itt maguknak, de amint az ember átlépte a márványküszöböket, a párisi áruházak és a keleti bazárok olcsó Jim-lorajai terpeszkednek vakmerően szét. A hadtápvárosban összevisszaság, munka, •szállítások. Sok sebesültszállító autó, oh, sok, És az állomáson az a sok szürkére festett tiszti láda: „.., asszonynak, hadnagy podgyásza ... hősi halált Ilialt a hazáért." Amikor ezek baza érnek és kinyílnak, az idő ijedten megáll és .figyeli a megfeszült pulzusokat és szivettépő siratást. Ez az óra kiválik az óra számlapjából és megmarad egy egész asszonyi életen keresztül. A ládákat a kocsikba guritják. — Szomorú munka, bajtárs. A kalauz föltekint, szikár, szürke szakállas, szorongó. — Nekem is két iflam van a. Sommenál, — válaszol. — Borzasztó idő, folytatja a. kalauz, mindketten a Sommenál. — Azután megint beljebb tolja a szürke ládákat a kocsiba, miközben azon iparkodik, hogy ne lássa a feliratokat. A állomástól bemegyek a városba, hogy •néhány régi barátomat lássam. Egy autóágyu dübörög el mellettem, — kiszolgáló személyzete hetykén és vidáman tekint jobbra-balra. Néhány mellettük elhaladó katona élénken, vidáman üdvözli őket: — Csak szedjétek le valamennyit a levegőből, az angolok nem illenek oda! — Hát nem látta? Egy fél órával ezelőtt kettőt szedtek le! S hogy füstölgött az egyik, ugy-e, egészen fekete volt, ikigyuladt. A másik: azt mondja: — Ezek most egy kés .sörözésre mennek. Az is dukál, nemde? Szóval leszedtek .megint két angolt. De ez a nap elvitte a mi részünkről is egyik legderekabb repülőnket: Wintgenst. A front beledörög a hadtápváros fülébe. néha az ember iszonyodik, odahallgatni. A közelről való ágyúdörej azonban jót tesz, mert mintegy megszakítja azt a hullámverésszerü dörgést. Keresed a hosszú, magas házsorokat, hogy azok legyenek korlátai ama hanglliullámnak, (mejly ezerszeres szenvedést lford .ide a frontról. E hanghullám megtöri az embert, belevegyül a szívverésedbe és megnehezíti a véredet. Emlékeid kapura kalapácsol, borzalmat és aggodalmat kelt föl benned. (Mint dühön gének az ágyuk! Megvizsgálod a füledet: az nem csal, soha nem ihallott, uj lárimát hall. Ezer meg ezer gránát őrületes dobolása. Az öreg, harcedzett .katonák megálkmak Péter cég nem tartja helyesnek és csak abban az esetben tartaná szükségesnek a cukorutalványok behozatalát, ha a város állandóan el volna látva cukorral. Most azonban csak nagynéha jut 1—1 vaggon cukorhoz és azt is pár óra alatt elkapkodják. * A nyilatkozatokból világosan kitetszik, hogy nem is annyira az utalvány, mint az áru a fontos. Combles eleseti. és fülelnek. Kérdő szemmel tekint egyik a másikra. Egy tüzér friss kötéssel a karján: kinyújtja a nyakát és tágra nyitott szemmel bámészkodik bele a zajba, amimőt még nemi hallott. Az emberek nem szólnak egymáshoz. Csak egymásra néznek, bólintanak és összeszorítják •az ajkukat. Mindenki komoly, nagyon komoly. Sápadt francia polgárok álldogálnak az utcán. Zászlóaljaik gyors haladásáról szőtt álom már rég szertefoszlott. Rémképek merülnek fel, mintha, minden össze akarna omolni. Ezer remény ébredt, de a .háború nyomorúsága kísérőjük. Irgalom a mi városunk számára, .irgalom! Aggodalmas napok ezek a német front mögötti Franciaország számára. A győzelemről és felszabadításról .szóló bolondos hirek egymást kergetik a másik után, de elöl kisértetek száguldanak, pusztulás és pusztulás. Ezekben a győzelmekben nem lesz kegyelem. Mint valami szegény bűnösök, ugy festenek ezek az emberek. Elfelejtették elfojtott mosolygásukat, a frázist, a pátoszt. Elfelejtették nemzetük sorsát, hisz a háború szülőföldjük határán tombol. Győzelem, előnyomulás után vágyódjanak? A .nyomor után?!! Irgalom a mi városunk számára, irgalom! Ez az őrületes tüz! Ez a hadtáp sötét zenéje. Vájjon esznek-e e város franciái ezen a napon? Szüntelen szaladni látóim őket. A város előtti domb mind élénkebbé válik. A tömegben .néhány pap tűnik fül. Hosszú, fekete csuhájuk .ugy néz ki, mint valami saemífödél, .amely körül a rekviem hangzik. A papok vének, ráncosak, emlékezetük egy másik háborúig nyúlik vissza. Az is itt tombolt, az a másik Iháboru. Vájjon párhuzamot vonnak-e goudolataik? Arcukról nem lehet olvasni, de sötét szemükben tüz lobog, .amit ez a na.p élesztett. Nem engedik, .hogy az ember beléjük lásson. Néhány polgár köszönt, gondolkodva, szinte ibána.tosan. Egy álló esztendeje ismerik ezeket a németeket. Kenyeret és sót együtt ettek a mi embereinkkel, egyik megtanulta a .másik nyelvét. A francia odarakta a mag® .háborús szenvedését és a. német melléje fektette a magáét. Közös abroszon ott feküdt egymás mellett barát és ellenség sorsa, nem volt köztük választó korlát. — Egyszer véget ér ez az idő is, mondja egy öreg, barátságos, okos ur, — s akkor itt lesz a választó korlát. Az egyik majd jobbra megy, a másik balra és vége lesz a barátságának. Csendes szomorúsággal mondja ezt és a Szombat, IMG. október 1. fejét lázzá, ha ezt kétségbe akarod vonni. A baj túlságosan megnövekedett — mondja folytatólag. — Túlságosan soká tartott és sohasem lesz elfeledhető. Fekete ruhák és fekete fátylak. A. gyermekek felnőnek és sohasem fogják elfelejteni ezt a mészárlást. Ezer meg ezer férfi gyilkolta le egymást, hogy felejtődjék el a gyűlölet, hogy nyújtsanak egymásnak megint kezet? Erre nincs remény. Nekünk más a vérünk, mint a tietek és nem .tudunk felejteni. Elválunk egymástól és a távolság megnövekszik köztünk. Ezekben a hetekben nap-nap után hidegebb és idegenebb lett köztünk a viszony. Ez a tüz! Három nap, három éjszaka tart és tüze meni akar lohadni. A nap — mily csodálatos! — nyugodtan süt és a madarak csevegnek egymással. M.iko.r hallgatnak el az lágyuk? Tudjuk: ma támadás, nagy, kemény támadás lesz. Ha elnémulnak az ágyuk, egymásra rohannak, férfi férfi ellen. Combles utcái vért fognál; látni. Ma el kell esnie ennek a Comblesnal;. Azoknál; odaát annyi vérükbe került, hogy régre el kell. esnie. (Ma megint vérbe fog kerülni, százezer csöpp, meleg, ipiros tantáha, amely vádakat ir le a földre. Romtól romig, egyik szétdúlt utcától a másikig fognak harcolni, egészen a falu széléig. Akik kiáltották ezt a tüzet, azoknak lobogó láaigr ég a szemükben, amely máinem látja a veszélyt és a halált. — Gyere angol, .gyere! Fojtogassuk egymást poriban .és füstben., haljunk meg az égő üszkök közt! Gyere angol, gyere! Fél három. Egy utolsó, tomboló dörgés, a remegő földtől a vékony, reszkető légrétegekig és aztán megnyílik a csend. Ez a csend borzalmasabb. m;,v4 a front kalapáesütése. Előre nyújtjuk a nyakunkat. Szemünk tudni akarja azt, amit a fül már nem tud közvetíteni. Tusa, tusa !Ka szál ás, mészárlás. Elfojtott düh minden ajkon. A franciák még jobban elsápadtak. Két ráncos pap távozik. Nem néznek sem jobbra, sem balra. Szemem találkozik az okos, öreg úréval — micsoda távolság feküdt közénk! Ö az övéiért imádkozik buzgón, kétségbeesetten, káromkodva, én a mieinkért. Jámbor szavak átkokkal vegyest. Az ő ajkai ép ugy reszketnek, mint az enyéim. Az elválasztó korlát közénk ereszkedett. -izzótestek és üveghengerek I n v c r I és Auerégőkre legjobb minőségben FONYÓ SOMA, világitási-vállalatánál, Kölcsey-utca 4. Telefon 165. — Friss pácolt halak megérkeztek. — Legjobb tea-rum, likőrök és cognac, továbbá asztali és pecsenyeborok, pezsgők legolcsóbban beszerezhetők: Glück Lipót, "TSSSSST Legjobb cukorka- és csokoládé-bonbonok nagy választékban. wuuőd&nl-*