Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-31 / 256. szám

Kedd, 1916. október 91. ÖfeLMAGYASDRírtZÁG árokrendszert. Balszániyunkon a tüzérség harca élénken folyik. Kisovotól északra egy lőszer-raktárt felrobbantottunk. Csapataink a román sikság előtt. Zürich, október 30. A svájci semleges lapok katonai kritikusai béhatóan foglalkoznak Románia helyzetével és a legutóbbi vereségek közvetlen következményével. Az a körülmény, hogy az országot a tengertől elvágták, igen nagy befolyást fog gyakorolni a háború további menetére. Románia ez idő szerint az orosz csapatszállitásokkal amúgy is túlterhelt kisenevi vasútvonalra és a bender—brailai dunai útra van utalva. A köz<ponti hatalmak Románia legkeskenyebb részén át akarnak törni s ezzel el akarják vágni szövetségesétől. Mackensen előretörése további étap ebben a törekvésben. A román északi fronton Falkenhayn csapatai a sikság felé fejlődnek ki, s nincs messze a pillanat, amikor íMackensen tüzérei meghallják Falkenhayn ágyúinak dörgését. Eddig a román hadvezetőség sikeresen megvédelmezte az északi határt, a jövő héten fog kiderülni, vájjon az ujabb feladatokkal is meg tud-e birkózni. A csapatok vezetésén kivül a lőszerszállitás lesz a döntő. (Bud. Tud.) Gybrs elönyomulásuiik Dobrudzsában. Bécs, október 30. A szövetségesek támadása Romániában a Duna mindkét oldalán , serényen előrehalad. Dobrudzsában Mackensen csapatai folyton a menekülő ellenség sarkában vannak, Az ellenség a Dunán vert (hajóhidak felé menekül, amelyeken Tulesea és Braila mellett a Duna túlsó Partjára iparkodik jutni, mert a Harsova mellett készült hidat az ellenség már elpusztította. Az üldöző csapatok már Osztrován tul jutottak, amely Harsovától harminc kilométernyire van északra. t Az antant tanácskozása Románia megmentése érdekében. Lugano, október 30. A Secolo párisi jelentése szerint az antant nagykövetei és katonai meghatalmazottai Briand elnöklésével és Poincaré jelenlétében összegyűltek. A gyűlésen megállapitották a folyamatba teendő rendszabályt Románia megmentése érdekében. Ujabb német kereskedelmi búvárhajó Amerikában. GENF, október 30. A Petit Párisién newyor,ki jeléintése szerint egy német kereskedelmi tengeralattjáró amerikai vizekre érkezett. Még egyszer a beruházási kölcsönről. Ugy látszik, abban mindnyájan egyetértünk, hogy a Bodenkreditanstalt kölcsönajánlata előnyös a városra nézve, sőt hozzátehetjük, hogy a háború, előtti időben sem kapott a város ily kedvező ajánlatot.. Szó .van most mindössze arról, vájjon a mostani idő alkalmas-e a beruházásokra, helyesebben mondva, nem kerülnek-e maguk az eszközlendő beruházások annyival többe, hogy végeredményében a kölcsön előnyös volta elvész ,a beruházás sokkal drágább kivitelénél. Maguk a beruházások már rég érettek a végrehajtásra. Az nevetséges állítás, hogy mert már évtizedek óta esedékesek és még sem hajtattak végre, még elvárhatnak a háború végétől ^zámitott 8—10 évig is. Tarthatatlan ez az állítás, mert kötelessége a városnak, mint polgárai egyeteme kifejezőjének gondoskodni arról, hogy a háború befejezte után hazaözönlő sok harcos itt megfelelő bér ellenében, megfelelő munkát és munkaalkalmat nyerjen. Tudjuk .nagyon jól, mily óriási terhek várnak minden egyes polgárra a háború után is és tudjuk, hogy mindent el kell követnünk a kivándorlás megakadályozása végett. De ettől eltekintve azok a beruházások végre eszközlendők, a közegészségügy fejlesztése a csatornázás általánosítását, a közlekedés fejlesztése az utcák burkolását, a tanyai vasút megépítését stb. stb. kiáltóan sürgőssé teszik. Egyébként ne áltassuk magunkat és ne ringatózzunk abban a tévhitben, mintha a háború után belátható időn belül olcsóbb lenne az építkezés, mint talán a háború után nyomban. Sőt vannak, akik azt állítják, hogy a háború után évekkel, amikor kiforr majd a konjunktúra kihasználása, amikor a nagytőke minden téren oly módon fog érvényesülni, hogy amerikai .módszerre koncentrációkat, központokat fog létesiteni, sokkal drágább lesz minden, mint nyomban a háború után, a gazdasági normális élet és vérkeringés viszszaállitásának első szakában. Bárhogy is álljon azonban ez a gazdasági kérdés, egy minden pénzügyi ember .előtt bizonyosnak látszik és ez: hogy a háború befejeztével kielégítésre váró különféle szükségletek, a mesterségesen a külföld előtt elzárt elfolyó csatornák megnyitásával oly pénzszűke fog beállani, hogy csak nagyon drágán lehet majd pénzre szert tenni. Ha most már látjuk, hogy a város valóban meglepő bölcsességgel és előrelátással mindezeket a körülményeket, tehát azt mérlegeli, hogy egyrészt hazakerülő munkásait itthon is kell tartania, .tehát munkaalkalomról kell gondoskodnia, másrészt nem- akarja elszalasztani az alkalmat, hogy a későbbi drágaságra való tekintettel már most szerezzen olcsó pénzt; ezt a törekvését csak dicsérhetjük és elismeréssel adózhatunk törekvéseért. Maradna még annak eldöntése, hogy a város-konteinplálta hitelmüvelet tényleg oly komplikált, hogy rámondhatjuk: ez nemi a város feladata? Ott kezdjük, ,hogy ma már a nagy városok és törvényhatóságok, hogy ha a korral haladni akarnak, kénytelenek pénzügyi miveletekkel foglalkozni, legyenek azok bármily komplikáltak is, ha a kiindulási pont és a konklúzió helyes. A háború az államokat is a pénzügyigazgatás komplikál-. tabb terére utalta, az államtól lefelé pedig mindnyájan vagyunk kénytelenek ebbe behelyezkedni és amely város idejekorán nyer tájékozást a komplikációban, az legkönnyebben fog rajta eligazodni .Vagyis: igenis feladata ma a városoknak az is. esetleg komplikáltabb természetű pénzügyi miveletekbe belemenni, hogyha evvel előnyöket tudnak maguknak biztosítani. Hiszen már az magában véve,hogy a város lombarddal kapcsolatos hadikölcsönjegyzésbe ment bele — komplikált pénzügyi mivelet. A mostani, kontemplált mivelet .ennek csak egy folyamánya. Mert miről van szó. 20 milliót vehet fel a város ma oly olcsón, amilyen feltételek mellett a háború előtt ,sem vehette volna fel és amilyen feltételek mellett a háború utáni első évtizedben semmi esetre sem fogja felvehetni. Ezt a kölcsönt — miután a háború tartama alatt a beruházások eszközlése célszerűnek nem mutatkozik, — illetve az abból nyerendő valutát nem akarja a pénzintézeteknél 3%-kai gyümölcsöztetni, mert akkor kamatveszteségben ráfizetne a kölcsön olcsóságán, hanem a következőket proponálja: Visszafizeti az eddigi hadikölcsönjegyzésböl kifolyólag lombard utján kontrahált 10 milliót, valamint fog a hátralékkal az ujabb emmisszión is részt venni és a jegyzendő összeget készpénzben fizeti ki. Biztosit magának evvel 5 és fél százalék kamatot (maga 5%-ot fizet a kölcsönért), de biztosítja a hadikölcsön árfolyamnyereségén azt, hogy az általa felvett kölcsönnél fizetett árfolyamdifferenciát visszaszerzi és lesz neki nettó 5%-os kölcsöne. De még tovább megy:' csakis előre megállapított beváltási határidőhöz kötött címletekbe fekteti pénzét. Lehet most talán az állam bonitását ellenvetni. Ez egy tér, amelyen nem követhetnők az ellenvetőt, mert a cenzúrával kerülnénk kollizióba. De azt hisszük, hogy ha rámutatunk arra, hogy az állam az összes magángazdaságok egyetemének a kifejezője, ugy 'máris eleget mondhatunk. Állami csődrők vagy hasonlóról beszélni nevetséges valami. A város tehát,— követve az állam intencióit — kölcsönt vesz fel, hogy az állammal szemben fennálló kötelezettségének (hadi kölcsön jegyzés) eleget Jegyen. De nemcsak ezért teszi, hanem azért, hogy eszközlendő beruházásához elegendő pénze legyen. Miután egyelőre a kölcsön valutáiját hadikölcsönkötvényekbe fekteti, a majdani pénzhez csak ugy és akkor fog jutni, ha a kötvényeket lombardirozza. Ennek a lehetősége megvan és meglesz, mert az osztrák-magyar bank 75% erejéig jutalékmentesen nyújtja a kölcsönt. Lehet még arról vitatkozni, hogy milyen lesz abban az időben a lombard kamatláb, nem lesz-e oly súlyos, hogy a kötvény hozadéka esetleg rámegy. Erre nézve ma pozitiv feleletet adni nem lehet; a kilátások a háború utánra a lehető legpesszimisztikusabbak. Ez azonban nem változtat a helyzeten. Mert hadikölcsönt a város már jegyzett ,és még jegyezni fog; ha súlyos lesz ;a lombardtétel, ily súlyosat kellett volna amúgy is viselni. Ez tehát a felveendő kölcsön előnyös voltát és az avval való pénzügyi. tranzakció szükségességét nem tangálja és főkép nem involvál oly komplikált pénzügyi miveletet, amely talán a jól gazdálkodó város hatáskörén, vagy keretén túlesne. ; 5kiw Tff grammonként FISCHER Aranyért Korzó-kávéház HIÉ (6Í0BBP8 tMSÍI nniiii)!