Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-31 / 256. szám

4 ~~ MTMAOYÁRDRRZÁÖ Oroszország a japánnal kötött szerződés miatt ellentétbe került az Unióval. Oroszország egyik legalaposabb ismerője, a svájci Hans Vorst, aki a háború alatt is beutazta már f Oroszországot, az alábbi uagyérdekességü cikkben ismerteti Oroszország és Japán viszonyát: iA tai-uap Katochito Kan Ju, japán császári h®rmg a Carszkaja-sztavkán, a cári főhadiszálláson járt és ott az orosz cár a japán hadsereg dicsőségére ürítette a poharát, arra a dicsőségre, amelyet a japán hadsereg tiz évvel ezelőtt az oroszok legyőzése által szerzett meg magának. Ámde tiz-tizenkét év bosszú idő és 1916. junius 3-án megkötötték az orosz-japán szövetséget. Ext az alkalmat Japánban ünnepieken megülték és azok a japán diplomaták,, akik ennek a szövetségnek létrejöttén közreműködtek, — miként ezt az orosz sajtó nem boszsaankodás nélkül regisztrálta — magas kitüntetéseket kaptak. Montono báró, pétervári japán nagykövet, grófi rangra emeltetett, majd megkapta a külügyminiszteri tárcát. A fíjem vezércikkben számol be arról, bogy „ezen nagyon figyelemreméltó diplomáciai aktus nyilvánosságra hozatala óta a mikádö birodalmában vége-fhossza nincs a tüntetéseknek, banketteknek és gyűléseknek, amelyeik az orosz-japán közeledést ünneplik." A No. voje Vremja szintén vezércikket 1T fjA. jokoihamai ünnepségek" cirnen és duzzogó hangon emlékszik meg a felkelő nap birodalmának aa ujjongásáról, zászlós, tarka lampionos tüntetéseiről és szárazon jegyzi meg: „Ennek az ujjongásnak meg vem a. maga alapos oka" Az orosz sajtónak ez a neflieztelése végül Japánban is feltűnt és az Osaka Mainitsr ciimii lap például korholja honifitársait, amiért ezt az alkalmat oly lármásan, széleskedvüen és a „gyermekék módijára" ünneplik meg. „Oroszországban — irja ugyanez a. lap — ez a szerződés távolról sem idézett elő ekkora lelkesedést és a mi korlátlan örömünk egyáltalán nem fokozta az orosz-japán viszony szívéi yességét." Ez a megállapítás találó. Az orosz sajtó ugyan elismerte, hogy a japán barátság hátvéd Oroszország számára és abba a helyzetbe juttatja, hogy 'minden erejét a központi hatalmak ellen latba vesse, sőt a Novoje Vremja elárulta azt is, hogy Japán az ő fegyverszállításaiban odáig ment, hogy még az „érinthetetlen tartalékaihoz" is hozzányúlt, •die általában aggodalommal kisérte az oraszjapán viszony uj kifejlődését. A legújabb szerződés szövege ismeretlen. lA Denj példáiul azt véli, hogy algebrai képletihea hasonlit és egyáltalán nem cáfolja meg a japán Nitsi-Nüsi azt a híradását, hogy Japán messzemenő jogokat és előnyöket kötött ki magának, ép azért autentikus kommentárt kellene követelni ebihez a szerződéshez. Annyi ismeretes, hogy a szerződés első pontja szerint egyikük sem vesz részt oly megegyezésben, amelynek az éle egyikük vagy másikuk ellen irányul. A második pont kölcsönös támogatást biztosit egymásnak arra az esetre, „ha valamelyik szerződő fél territoriális jogai vagy külön érdekei veszélyeztetve volnának a távoli Keleten, feltéve, hogy ezeket a jogokat és érdekeket a másik fél elismerte." Melyek ezek az elismert jogok és érdekeik, amiatt izgatódik áp az orosz sajtó. Mert fel telhető, hogy rendkívül kedvező helyzeténél fogva Japán az alkalmat nagyon is kiaknázta bizonyos előnyök kivivására. A japán sajtó meg nem cáfolt közlése szerint Oroszország lemondott Japán javára a keletikinai vasút azon szakaszáról, amely a Sungari és Kuantsendszy állomás között terül el, továbbá a Sungarin való hajózás jogáról. Ez tehát tényként fogadható el. Ennek gazdasági és hatalmi következményei nyilvánvalóak. Joggal veti tehát föl a Novoje Vremja azt a kérdést, hogy ezen gyaluiforgácsokon kivül nem mondott-e le Oroszország a távoli Keleten életbevágó érdedekről is s ezzel kapcsolatban kinyilatkoztatja a lap, hogy ez olyan kérdés, amelyre nem adhat 'határozott választ, A fíjecs még alaposabban tárgyalja az orosz-japán kérdést. Kimutatja, hogy az angol-japán szövetségi szerződés 19Ű0. évi revíziója Japánt abba a helyzetbe juttatta, hogy veszedelmes versenytársával, az EgyesültÁllamokkal való harcában egy jobb hátvéd után nézhessen. „A jobb kivezető ut utáni kínos keresést" megkönnyítette Japán számára ez a világháború. Japánnak szüksége van gyorsan fejlődő ipara számára kiviteli területre és népfölöslege számára gyarmatbirtokra. Kína csak az első célra alkalmas, de a másiik eélra szüksége van a Csendes óceán meleg szigeteire. De a Kínába való kivitel is csak ugy van biztosítva, ha az oda vezető kereskedelmi utakra ráteszi a kezét, Ebben azonban öszszeütközésbe kerül az Unióval, amely nem akarja megengedni, hogy ezeket az utakat elzárják előle és bogy a Csendes-óceánon gyöngítsék. Ezért követelte már régen a SinNipon, a japán miniszterelnök hivatalos lapja, az Oroszországgal való formális szövetséget, ,®mely kölcsönösen előnyös és szükséges a kínai és CsenrlesAcáui bonyolult kérdés megoldására." Alapos tehát az aggodalom, hogy ezen szövetség megkötése által Oroszország, ellentétbe jutott az Egyesült-Államokkal. Ez azonban Oroszországra nézve végzetes volna, mivel zilált gazdaságának a felópitésében, ipara múlhatatlan fejlesztésében rászorul Amerika pénzügyi és gazdasági támogatására s Amerika tényleg már kezdett is az orosz piac iránt érdeklődni. Ez ókból a Pjecs kifejezést is ad azon reményének, hogy ez a szerződés nem olyan, Ihogy az Unióban kedvetlenséget ne okozzon. De ettől függetlenül Japánnak a Keleten való hatalmi megnövekedése is nyugtalanítja e lapot. Okuma gróf kinyilatkoztatta ugyanis, hogy az orosz-japán szerződés „eredménye Japán azon törekvéseinek, hogy tekintélyét a világban emelje és a Keleten kizárólagos állást foglaljon el." Ezt a célját ezzel a (szerződéssel a Rjecs ezerint Japán el is éri. Mérgesen vesz a. lap arról is tudomást, hogy Okuma gróf ezenfelül arra való igényét is juttatta kifejezésre, Ja,pán a jövőben „legalább is az eddigi német, oroszországi bevitel. nek a felére tart igényt." Azóta az orosz sajtó féltékeny figyelemmel kíséri a japán-ki na i viszony fejlődését, ami .annyival könnyebben érthető, mivel a „sárga •veszedelem" sokka.l közelebbről érinti Oroszországot, mint bennünket. Kuropatkin, aki Ázsia kitűnő ismerője, müveiben az -orosz-japán háborút „előőrs-csatározásnalk" tekinti. Oroszország egymagában még akkor sem képes a sárga veszedelem megfékezésére, ha az európai differenciák elintézése után egész erejével ráfekhetik Ázsiára. Ehhez európai koalioió szükséges. Németországban azt hitték, hogy az orosz-japán szerződés Oroszországnak a tá; " 7" Kedd, 1.916. október §t. Irtwiwfivi íríHVnüM'SrV'TH •;«»•»'. nlrir. piff,—immnmmmmtmmmmmmmmmmmmmmmmmmtmmmu^ammm^mrnmmmmmmn^B voli Keletet! akkora biztouságot szerzett, hogy a jövőben kétszeresen veszedelmes ránk nézve. Fejtegetésemből azonban ép az ellenkezője tűnik ki. Ez a szeqpődés nem hogy csökkentette volna az orosz-japán rivalitást, hanem inkább fokozta. iS ezen a tényen nem változtat semmiféle aktadarab. Ránk nézve is fontos e dolgokat tisztázni. \Ez a háború a két hatalmi csoportnak egymástól való kölcsönös félelméből keletkezett és ugyanezen okból tart is még. Ha meggyőzzük magunkat arról, liogy van rá mód, hogy szomszédainkat megnyugtassuk, akkor ráléphetünk a békéhez vezető útra. Nem szaporodott a tifuszbetegek száma. — Kedden kezdődik a második oltás. — (Saját tudósítónktól.) A Délnmgyarorszag revén került nyilvánosságra, hogy a rókusi kerületben az utóbbi időben harmincnyolc hasihagymáz-megbetegedés törtérit. Közöltük azt js, hogy a hatóság megtette a szükséges óvóintézkedéseket a fertőző betegség tovaterjedésének meggátlására, kötelező oltást rendeltek el és .felszerelték az ujszegedi járványkórházat is. Azóta — a tiszti főorvostól nyert értesülésünk szerint — a betegség nem terjedt, sőt gyors javulásra -nyílt kilátás. Igaz ugyan, liogy a város többi részében is akad itt-ott egy-egy tifuszbeteg, de ez onnan van, hogy a rókusi kerületből távozott valószínűleg olyan .valaki, aki a betegség csiráját magában hordta és más városrészben telepedett le. A hatóság mindent elkövet, hogy ilyen esetek a jövőben elő ne fordulhassanak. Ezzel az információnkkal kapcsolatban az jutott tudomásunkra, hogy n rókusi rendőrlaktanyában, ahol a tífusz elleni oltások eleinte történtek, egy kis ,szobában, egyáltalán nem: megfelelő, steril helyen, férfit, nőt, vegyesen, egyszerre oltottak, ugy, hogy megtörtént az is, hogy egy uriasszonynak a rendőrök és a többi jelenlevők előtt kellett levetkőzni. Nem tudni, véletlen-e, vagy sem, de az bizonyos, hogy ez az úrinő, — dacára annak, hogy beoltották tífusz ellen — azóta megbetegedett és a hasihagymáz szimptomái mutatkoznak rajta. Azok, akik értenek ehez a dologhoz, azt állítják, hogy ,a rendőrlaktanya nem teljesen megfelelő .hely ilyen célra. iBelátta ezt a hatóság is, mert az utóbbi időben már a rókusi ovodában végezteti az oltásokat. Csak az a kérdés, hogy az ovoda megfelelőbb-e? , A>Délmagyarország munkatársa kérdést ' intézett dr. Somogyi Szilveszter polgármesterhez, aki kijelentette, hogy aggodalomra nincsen ok, a betegségek kedvező lefolyásúak és két rtap óta a betegek száma nem szaporodott. Dr. jWolf Ferenc tiszti főorvos a kivetkezőket mondta: — Szerdán megnyilik az uj járványkórház, amelynek üzembe helyezése hihetetlen nehézségekkel jár. Tífusz minden évben szokott lenni; az, hogy az idei milyen enyhe lefolyású, szinte példátlan. Tífusznál! 27 százalék szokott a halálozási arányszám lenni, ,az idei tífusznál — ebből is látszik,