Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-31 / 256. szám

2 DÉLMÁGYAROÍtSZÁG Kedd, 1916. október 31. Orosz cáfolat a különbékéről A múlt héten egyre határozottabb formában terjedt el az orosz .különbéke liire a hadviselő és semleges államokban. A nagy orosz lapok terjedelmes cikkekben akartak foglalkozni a különbéke ügyével, de az orosz cenzúra, mint tudjuk, a cikkek tartalmát törölte, csupán a címeiket hagyta meg. A semleges sajtó a jól értesültség látszatával már az orosz különbéke feltételeit is közölte. Tagadhatatlan, hogy az orosz különbéke megkötésének hire nálunk is nagy érdeklődést keltett és széles .körben talált hitelre, mert Oroszország jelenlegi harctéri, gazdasági és belső politikai helyzete az orosz békeajánlat szükségszerűségét teljesen igazolnák. A különbéke hirét megerősíteni látszottak egyéb jelenségek is: az orosz lapvélemények Romániáról, az orosz cárné ismeretes táviratválasza a román királynéhoz, a Törökországnak tett békeajánlat, amelyről, mint utóbb megtudtuk, annak idején a török hivatalos jelentés is megemlékezett, a Romániába küldött orosz segitő-csapatok csekély száma és még több hasonló jelenség, amelyek, bár mint negativ bizonyítékok, a különbéke megkötésének valószínűsége mellett szóltak. Nálunk a kormány nem tartotta szükségesnek, hogy a békehírekkel szemben hatásosabban és erélyesebben fellépjen, mert az illetékes körök tisztában vannak azzal, hogy a központi hatalmak közvéleménye szilárdan egységes abban az akaratban, hegy a háborút a végső győzelemig minden körülmények között végigküzdje. Ennek a győzelmi akaratnak erősségét nincs okuk félteni a békehírektől sem, amelyeknek nálunk a háboru eredményes folytatása szempontjából nagyobb jelentőségük nincsen. Oroszországban, ugy látszik, a különbéke gondolata mélyebb gyökeret vert a nép lelkében. Oroszországban egyre növekszik azoknak a száma, akik annak a meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy Oroszország azokat a háborús célokat, amelyekért a háborút megindította és folytatja, az antanttal való szövetségben nem érhetik el még megközelítőleg sem és akik azt hangoztatják, hogy Oroszország érdekei a különbéke megkötését követelik. A jelek arra vallanak, hogy ennek az álláspontnak Oroszországban számottevő pártja van nemcsak a nép körében, hanem a vezető politikusok körében is. Ily körülmények között érthető, hogy az orosz kormány indittatva érezte magát arra, hogy az orosz különbékéről elterjedt hirekkel minisztertanácson foglalkozzék, ami mindenesetre szokatlan és szintén azt bizonyítja, hogy Oroszországban a különbéke tervének oly hatalmas pártja van, amellyel komolyan számolni kell. Ezt a feltevést Igazolja különben az a feltűnő mód is. ahogyan az orosz kormány a különbékéről elterjedt hireket cáfolni igyekszik. Már maga az a tény, hogy a különbéke ügyében az orosz kormány minisztertanácsot tartott, arra enged következtetni, hogy Oroszországban a különbékének gondolata nemcsak vágy. hanem egyre jobban és hatalmasabban feltörekvő követelés, amely utat talált magának az orosz hadsereghez is. Az ,orosz minisztertanácson történtekről a dolog természete szerint nem lehet tudomásunk. De abból a cáfolatból, amelyet a Pétervári Távirati Iroda utján az orosz kormány világgá bocsátott, előbbi okfejtésünk igazolását látjuk. Az orosz kormány ugyanis nem elégedett meg a cáfolatnak általában szokásos módjával, hanem megbizta Protopopov belügyminisztert, a kormánynak épen azt a tagját, akit az orosz közvélemény az angol-ellenes politika egyik legekszjponáltabb hívének ismer, hogy az orosz főhadiszálláson ünnepélyesen megerősítse a kormánynak azon „egységes, szilárd elhatározását, hogy a háborút végig kell folytatni." Legalább is szembetűnő jelenség, hogy az orosz kormány egyik tagja a főhadiszálláson ünnepélyes Ígéretet kénytelen tenni a háboru folytatására. Pusztán azért, hogy az orosz kormány a különbéke hirét megcáfolja, erre bizonyára nem lett volna szükség. A főhadiszállás értesülhetett volna a cáfolatról egyéb formában is. Az ünnepélyes formára mélyebben fekvő okok miatt volt szükség. Nyilvánvalónak látszik az a föltevés, hogy az orosz társadalom megnyugtatása kivánta a cáfolatnak ezt a módját. Másként nem látjuk értelmét annak, hogy egy 'hirt, amely alaptalan, ily nagy apparátussal és szokatlan fontossággal cáfoljon egy kormány. Alighanem/ az angol befolyásnak ismét sikerült felülkerekednie az orosz kormányban és igy — egyelőre — az orosz békepárt nem tudott érvényesülni. , Erre vall a Bécsben kiadott félhivatalos cáfolat is, amidőn utalt arra, hogy az orosz különbéke hire alaptalan már csak azért is. mert Oroszország nehezen tud kiszabadulni Anglia karmaiból. BERLIN, oiktóher 30. A nagy főhadiszállás jelenti: Rupprecht trónörökös hadcsoportja: A Sonnmetól északra levő arcvonal számos helyen erős tüz alatt állott, a melyet erőteljesen viszonoztunk. A Les Boeuls—Morvái vonalból indított támadás alkalmával sikerült az ellenségnek azt a területet, amelyet a Les Beufstől nyugatra levő legelső árkunkba való betöréssel megszerzett, dél felé csekély kiterjedésben kiszélesíteni. Valamennyi többi ponton, ahol zárótüzünkön keresztül jutott, véresen viszszavertük. A Somme déli partján a berllnlCsekélyebb harci tevékenység az olasz fronton. BUDAPEST, október 30. (Közli a miniszterelnöki sajitóoszltály.) A tengermelléken tegnap az ellenség harci tevékenysége kedvezőtlen látási viszonyok között csekélyebb volt, mint az előző napokon. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. A verduni és sommei harcok eredménytelenek az antantra néfve. Bécs, okeóber 30. Az a /föltevés, hogy a német trónörökös hadseregénél már megakadt a franciák támadása, immár bebizonyosodott, mert a németek vitéz ellentámadásaik során plyan súlyos csapást mértek az ellenfélre, hogy a franciák már egyáltalán nem nyomulnak tovább előre. k Tegnap gyalogságuk semmiféle tevékenységet nem1 fejtett ki, kizáróan csak a .tüzérségük volt munkában. A Maas keleti partján a tüzérségi tevékenység azonban nagy méretet öltött. Nem vitatható immár, hogy pusztán csak a véleten játékáról van szó s a franciák — ama vereség után, amelyet az őket energikusan megállító néjmetek rájuk mértek — mindössze néhány kilométernyi terepet nyertek, ami számba sem jöhet, még kevésbé gyakorolhat az általános helyzetre befolyást. Már pedig a francia sikert csakis Az orosz kormány cáfolata azt mutatja, hogy Oroszországban az angol hatás még igen erős, amely ez időiszerint megakadályozza azt, hogy az orosz kormányt szabad elhatározása alapján cselekedjék. De hogy ez a jobb belátás útban van és beteljesülése — akár épen a most megcáfolt különbéke formájában — nem/ nagyon távoli idő kérdése és hogy egy megváltó gondolat vajúdik az idők méhében, arra nem érdektelen tanúság az orosz cáfolat homályos és határozatlan fogalmazása épen abban a részében, amely a háboru folytatásáról szól. Az orosz kormány nyilatkozata nem a háboru győzelmes folytatásáról beszél, nem arról, hogy a háborút folytatják a végső győzelemig, hanem egyszerűen csak azt jelenti ki — de ezt aztán ünnepélyesen, — hogy a háborút végig kell folytatni. Úgy látszik, az angol nyomásra legalább ennyit meg kellett tenni. De az orosz cáfolat utolsó sorait olvasván, önkéntelenül visszacseng a fülünkben az orosz kormány igazi, őszinte gondolata: Egységes, szilárd akarattal végig folytatjuk ezt ,a háborút — a békekötésig. ékből és brandenburgiakból álló 359. számú gyalogezred, amelynek támadását a megfigyelő repülők kiválóan támogatták, a tüzérség hatásosan előkészítette, friss támadásban rohammal elfoglalta La Maisonette majort és az innen Biach.es felé húzódó francia állásokat; 412 foglyot, köztük 15 tisztet szállítottunk be. A trónörökös hadcsoportja: Verdim északkeleti arcvonalán az ágyuharc tovább tartott. LUDENDORFF, első föszállásmester, (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.] ez utóbbi nézőpontból lehet megítélni. Mig a verduni vár vidékén e jrövid lélegzetű epizód után viszonylagos nyugalom állott be, addig g Somme mentéií* a harci tevékenység, amelynek ereje a Douaumont ellen intézett támadás idején csökkent, az utóbbi napokban ismét föllobbant. Az angolok most ott újra, megismételték makacs erőlködésüket, hogy valamilyen sikerre szert tegyenek. Egy idő ,óta a Gueudecourt—Les Boefs-szakaszt szemelték ki, ahol megfelelő tüzérségi előkészítés után rohamra indulnak. De ;mindig hasztalanul. Támadó kísérletük a német tüzérség tüzében részint már a kezdetén összeomlik; amikor pedig harcra kerül a sor, vereséget szenvednek. Francia hivatalos jelentés. A császári és királyi sajtóhadiszállásról jelentik, hogy a francia vezérkar október 29-én délután három órakor a következő jelentést adta ki: A Somme-fronton Failly és Sailies vidékén némi haladást tettünk. Foglyokat is ejtettünk. Verdimtől északra tüzérségi tevékenység gyalogsági harc nélkül. Keleti hadsereg: A Struma bal-partján az angolok visszaverték a bolgárok ellentámadásait. A Cserna hajlásánál a szerbek ujabb haladást tettek. A nagyszerű küzdelem folyamán a franciák elfoglalták Ordilovo fáivát, továbbá bálra Kenali és a Cserna között egyik ezredünk elfoglalt egy ellenséges HBBBBBBBBBBBBBAANBBBBBBBBABIIBBBBBBBBBBSNBBBMB BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBMBB A németek sikeres ellentámadása a Sommenál.