Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-29 / 255. szám

Vasárnap, .1916. október 29. tették és bárói rangra emelték, ezek után a közvélemény azt hiszi, hogy a komarovi győző újból győzelmes hadak élére kerül. Einom mosoly vonaglott végig Auffen­berg ajakán és — a megjegyzésre nem szólt semmit. Később arról beszélt, hogy mennyi­re szeretett hadügyminiszter korában Buda­pestre járni és hogy mennyire szimpatizál egyes magyar politikusokkal. Az aktuális harctéri helyzet is szóba került. Auffenberg nagy bizalommal beszélt harctéri helyze­tünkről, magasztalta katonáink vitézségét és különös örömmel szólt Románia elleni offen. zivánkról, amelyet Mackensen és Falkenhayn olyan brilliánsan vezetnek. Egy órát időztem Auffenberg dolgozó­szobájában és mindvégig érdeklődéssel hall­gattam ezt a nyíltszívű, okos embert. Távo­zás előtt a tábornok odavezetett egy para­vánhoz és felgyújtva a villanyt, megmutatta a komarovi győzelem féltékenyen őrzött trófeáit. — Nézze, — mondta csillogó szemekkel — egy sereg orosz vállrojt. Minden elfogott orosz ezredből megtartottam emlékbe egy vállrojtot. Az a díszesebb, amit ott középen lát, egy gárdistának a vállrojtja. — Más emléke nincs Excellenciádnak a háborúból? — Nincs. Ez a legszebb emlék. Pedig Auffenbergnek van ínég emléke. Egy egész mozifilm: vádlevél, ítélet, fölmen­tés, bárósitás. Mécsei Miklós. A rekvirált kenderspárgáf teljesen pótolja az elsőrangú és az eddig for­galomba levő minőségekkel össze nem hasonlítható „P A T R I A" papirspárga. Raktárról bármily mennyiségben azonnal szállítható. Ára: l'/s, 2, 2Vs, 3, 4 mm. vastagságban K 3.60. Állandó Legkevesebb fajtánkként 5 kg.-os posta­csomag költségek és érték utánvéttel. r^któ r! Zsákzsineg vágva és kötegelve kg.­ként K 4. — Minden megrendelést ——— késedelem nélkül elintézünk. „Pátria" papírgyár Papirspárga eladási irodája magyaror­szág részére Budapest, VII., Rákóci-ut 6. Telefon 83-63. Megyei képviselők, ügynökök, utazók kérestetnek kunt téity rötfgfóási- ét tapi test Lijgs-ssfánt L gsötórök, gáxMzék H «aíadteassasS gáxteteaere­8 téad cRriksÉ: mkiára a ?«m*aj<m| A Délmagjarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81. Beszélgessünk. * Én: iCaillog-villag a külseje, vitéz hon­védünk. (Ma-holnap már ugy néz ki, mint valamitókori páncélos lovag. A fahonvéd: Egyszer csak én is meg­telek, mint a (telihold, vagy mint az italos ember gyomra borral. Én: lA bor most drága portéka, a sze­gény ember nem igen öntözheti vele a .ga­ratját. A fahonvéd: Italra, mulatságra, m/eg piKoera mégis kerül .pénz. iSoiha, mióta a világ világ, még annyit nem költöttek az emberek, mint (mostanában, amilkor pedig olyan idő­ket élünk, hogy ugyancsak a (fogunkhoz kell ütni a garast. Én: A garas kiment a divatból, mint a krinolin. Ma már a korona járja, meg a kur­ta aljú kosztüm. A fahonvéd: Az már igaz, hogy a nők ugyancsak mutogatják a lábszárukat. Kü­lönben az mutogatja, alkinek van. Én: Csak az a haj, hogy a régi mondást oda módosították, hogy lia rövid a szoknyád, told meg az emeléssel. A fahonvéd: Ha már a külömibüző cik­kek árait emelik, miiért ne emelnék a' rövid szoknyákat is? Emelik most a poharakat is. Tegnap .is emelték .a Machánszky doktor hazajövetelének az örömére. Én: Igen, az orvos-kartársai. Szép is az együttérzés, meg a megbecsülése azoknak, akik miattunk is szenvedtek és megjárták a kálvária keserves utjiát. A fahonvéd: Hallom, Hogy a szegedi or­vosok nagy részét kitüntetés érte a héten. Ugy gondolom, megérdemelteik, mert nehéz és fárasztó munkát végeztek a háború óta. Én: Szó sincs róla, nagyon is megérde­melték. 'De ha érdem szerint jönnének a há­borús kitüntetések, egy csomó embernek jutni kellene belőle, leginkább azoknak, akik ugyancsak kivették a részüket a beteg kato­nák ápolásából, meg a közjótékonyságból. Akik azonban nem követői az ismert mon­dásnak: „Kaparj kurta, neked is lesz", azok­nak nem jut a megérdemelt kitüntetésből. A fahonvéd: Azoknak talán kijut valami az emberek becsüléséből. Ez is valami. És aki kevéssel beéri, megtalálja ebben is a vágyai kielégülését. Én: Tudok olyanokról is, akik még az emberek elismeréséire sem reflektálnak; akik boldogoik, hogy az érzésüket követhették és volt miből adniok. A fahonvéd: A városnak ugyancsak lesz, ha .fölveszi a 20 milliós kölcsönt. Nagy sum­ma, ebből az összegből ugyancsak telik erre is, meg arra is. Én: Sok mindenre telik belőle, ugylát­szik azonban, hogy csak a városi uj közkór­házra nem telik miajd. Eme nem igen (gon­dolnak a torony alatt, ahol az lelhet a mottó: ne betegeskedjék senki, ha pedig valaki be­teg lett, feküdjön otthon. A fahonvéd: Elvnek e.z .is elv. Én: Sajnos, a torony alatt nem igen vallják, hogy kórház is ifontos része a köz­egészségügynek, hogy a kórház is a kultúrá­hoz tartozik. Sokak előtt csak a szinház a kultúra. i A faihonvéd: Hát nem az? Én: Annak kellene lenni. De manapság semmi sem könnyebb, mint a közönséget ve­zetni. Mert a közönségnek mindén jó, ami­hez hozzászoktatják. A fahonvéd: A kukoricalisztből készült kenyérhez ds hozzászoktatták és az még sem volt jó neki. Én: Mert megi'eíküdte a, gyomrát. Külön­ben ához nem is tudták hozzászoktatni. A fahonvéd: Annyiszor a kerék le, mint föl. (Majd eljön annak is az ideje, hogy a közönség a pénzéért mindenütt jó kiszolgá­lást kiván. Én: Itt volna már az ideje. Én is ibizom benne, hogy eljön az az idő, hogy ahol rossz lesz a kiszolgálás, megmarad a portéka. U........,........»„.............. Csak egy gyertya árát! Halottak napja van megint... Á har­madik háborus évben halottak napja volt minden nap s minden könny hősi halált halt véreink ismeretlen sirját öntözte, minden győzelem fénye ismeretlen sírjaik hantját ragyogta ,be halhatatlan dicsőséggel. Akik a haza szent védelmében ontották vérüket, nem egyes emberek, nemi egyes családok halottai, hanem az egész nemzeté és ez a magasztos-közösség a szülők, a testvérek, a gyermekek fájdalmát, bánatos büszkeséggé .acélozza és az elesett hősöket a történelem magaslatára ravatalozza fel. Szent az a föld, amelyre a magyarság­ért halt hős katona vére hullott és százszor szent az a hant, amely alatt örökre elpihent. A háború koronája, felvonuló csapatok daltól hangos menetelése, vágtató ágyuk nehéz dübörgése, falvak földönfutó népének ván­dorlása, sikongó szél, zuhogó záipor, szemelő eső, alvadt hó, elfutta, elmosta, eltiporta eze­ket a sírokat, de a honfiúi szeretet, a ihiven őrködő, gyászfátyolos kegyelet felkereste, megtalálta őket, bejárta a Kárpátok hegyeit és völgyeit, vízmosásait, vadonait, ahol Szurmay honvédéi, a szövetséges Südarmee hősei, a hadsereg vitézei harcolnak és virá­got ültetett a hantokra, fejfát tűzött a sirok fölé. Ki nyugszik ott? — Nem tudja, nem kérdezi. A legnagyobb, a legszentebb halott. Hős, aki vérét Magyarországért, a magyar­ságért ontotta. Kétszázezer illyen sir van a Kárpátok­ban. Mindnyájunk halottai, mindnyájunk 'hő­sei, sirjuk mindnyájunk földje, mindnyájunk jövendője. (Legyen övék a harmadik háborus év halottak napja. Ezen a napon a kultusz­miniszter rendeletéből az ország összes is­koláiban gyüjtnek országos hadisir-alapunk javára. November másodikán áldozzon min­den magyar diák, minden magyar iskola az ö emléküknek. Május elseje az uj kárpáti falvaké volt, 500.000 koronát adtak össze a magyar iskolák a jövendő hajlékaira, novem­ber 2-a legyen a halott hősöké, akik megvéd­ték a Kárpátokat, s kiomlott vérük vissza­szerezte a földet, ahol az uj kárpáti falvak felépülnek. Ha ,az ő sírjukat gondozzuk, a magyar földet erősítjük, védjük. Adjon mindenki csak egy gyertya árát. És csudálatos lángoktól lesz fényes halottak napja, a szivek tündöklő tüzétől, a honszere­tet csillogó mécseseitől. Csak egy gyertya árát! Ez idén halottak napján .sötétek a teme­tők, de annál ragyogóbb a szivekben kigyúló tüz. Az ádáz sors magyar sírokkal hintette be a Kárpátok völgyeit, hegyeit, Erdély ha­vasait, de a sírokon nemi tapod ellenség lába. A honfiúi kegyelet hajlik fölébe, büszke könnyekkel áldoz és a győzelem virágait tűzi le. A magyar társadalom minden téren megmozdult, a felnőttek ezer gonddal és bajjal küzdenek. Magyar tanulók a jövő mun­kásai, anyái, hozzátok fordulunk, hogy fillé­reitekből adjatok újra százezreket össze, hogy a magyar jövendő, a magyar fiatalság kegyelete gondozza a Kárpátok és Erdély

Next

/
Thumbnails
Contents