Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-29 / 255. szám

Vasárnap, .1916. október 29. tették és bárói rangra emelték, ezek után a közvélemény azt hiszi, hogy a komarovi győző újból győzelmes hadak élére kerül. Einom mosoly vonaglott végig Auffenberg ajakán és — a megjegyzésre nem szólt semmit. Később arról beszélt, hogy mennyire szeretett hadügyminiszter korában Budapestre járni és hogy mennyire szimpatizál egyes magyar politikusokkal. Az aktuális harctéri helyzet is szóba került. Auffenberg nagy bizalommal beszélt harctéri helyzetünkről, magasztalta katonáink vitézségét és különös örömmel szólt Románia elleni offen. zivánkról, amelyet Mackensen és Falkenhayn olyan brilliánsan vezetnek. Egy órát időztem Auffenberg dolgozószobájában és mindvégig érdeklődéssel hallgattam ezt a nyíltszívű, okos embert. Távozás előtt a tábornok odavezetett egy paravánhoz és felgyújtva a villanyt, megmutatta a komarovi győzelem féltékenyen őrzött trófeáit. — Nézze, — mondta csillogó szemekkel — egy sereg orosz vállrojt. Minden elfogott orosz ezredből megtartottam emlékbe egy vállrojtot. Az a díszesebb, amit ott középen lát, egy gárdistának a vállrojtja. — Más emléke nincs Excellenciádnak a háborúból? — Nincs. Ez a legszebb emlék. Pedig Auffenbergnek van ínég emléke. Egy egész mozifilm: vádlevél, ítélet, fölmentés, bárósitás. Mécsei Miklós. A rekvirált kenderspárgáf teljesen pótolja az elsőrangú és az eddig forgalomba levő minőségekkel össze nem hasonlítható „P A T R I A" papirspárga. Raktárról bármily mennyiségben azonnal szállítható. Ára: l'/s, 2, 2Vs, 3, 4 mm. vastagságban K 3.60. Állandó Legkevesebb fajtánkként 5 kg.-os postacsomag költségek és érték utánvéttel. r^któ r! Zsákzsineg vágva és kötegelve kg.ként K 4. — Minden megrendelést ——— késedelem nélkül elintézünk. „Pátria" papírgyár Papirspárga eladási irodája magyarország részére Budapest, VII., Rákóci-ut 6. Telefon 83-63. Megyei képviselők, ügynökök, utazók kérestetnek kunt téity rötfgfóási- ét tapi test Lijgs-ssfánt L gsötórök, gáxMzék H «aíadteassasS gáxteteaere8 téad cRriksÉ: mkiára a ?«m*aj<m| A Délmagjarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81. Beszélgessünk. * Én: iCaillog-villag a külseje, vitéz honvédünk. (Ma-holnap már ugy néz ki, mint valamitókori páncélos lovag. A fahonvéd: Egyszer csak én is megtelek, mint a (telihold, vagy mint az italos ember gyomra borral. Én: lA bor most drága portéka, a szegény ember nem igen öntözheti vele a .garatját. A fahonvéd: Italra, mulatságra, m/eg piKoera mégis kerül .pénz. iSoiha, mióta a világ világ, még annyit nem költöttek az emberek, mint (mostanában, amilkor pedig olyan időket élünk, hogy ugyancsak a (fogunkhoz kell ütni a garast. Én: A garas kiment a divatból, mint a krinolin. Ma már a korona járja, meg a kurta aljú kosztüm. A fahonvéd: Az már igaz, hogy a nők ugyancsak mutogatják a lábszárukat. Különben az mutogatja, alkinek van. Én: Csak az a haj, hogy a régi mondást oda módosították, hogy lia rövid a szoknyád, told meg az emeléssel. A fahonvéd: Ha már a külömibüző cikkek árait emelik, miiért ne emelnék a' rövid szoknyákat is? Emelik most a poharakat is. Tegnap .is emelték .a Machánszky doktor hazajövetelének az örömére. Én: Igen, az orvos-kartársai. Szép is az együttérzés, meg a megbecsülése azoknak, akik miattunk is szenvedtek és megjárták a kálvária keserves utjiát. A fahonvéd: Hallom, Hogy a szegedi orvosok nagy részét kitüntetés érte a héten. Ugy gondolom, megérdemelteik, mert nehéz és fárasztó munkát végeztek a háború óta. Én: Szó sincs róla, nagyon is megérdemelték. 'De ha érdem szerint jönnének a háborús kitüntetések, egy csomó embernek jutni kellene belőle, leginkább azoknak, akik ugyancsak kivették a részüket a beteg katonák ápolásából, meg a közjótékonyságból. Akik azonban nem követői az ismert mondásnak: „Kaparj kurta, neked is lesz", azoknak nem jut a megérdemelt kitüntetésből. A fahonvéd: Azoknak talán kijut valami az emberek becsüléséből. Ez is valami. És aki kevéssel beéri, megtalálja ebben is a vágyai kielégülését. Én: Tudok olyanokról is, akik még az emberek elismeréséire sem reflektálnak; akik boldogoik, hogy az érzésüket követhették és volt miből adniok. A fahonvéd: A városnak ugyancsak lesz, ha .fölveszi a 20 milliós kölcsönt. Nagy summa, ebből az összegből ugyancsak telik erre is, meg arra is. Én: Sok mindenre telik belőle, ugylátszik azonban, hogy csak a városi uj közkórházra nem telik miajd. Eme nem igen (gondolnak a torony alatt, ahol az lelhet a mottó: ne betegeskedjék senki, ha pedig valaki beteg lett, feküdjön otthon. A fahonvéd: Elvnek e.z .is elv. Én: Sajnos, a torony alatt nem igen vallják, hogy kórház is ifontos része a közegészségügynek, hogy a kórház is a kultúrához tartozik. Sokak előtt csak a szinház a kultúra. i A faihonvéd: Hát nem az? Én: Annak kellene lenni. De manapság semmi sem könnyebb, mint a közönséget vezetni. Mert a közönségnek mindén jó, amihez hozzászoktatják. A fahonvéd: A kukoricalisztből készült kenyérhez ds hozzászoktatták és az még sem volt jó neki. Én: Mert megi'eíküdte a, gyomrát. Különben ához nem is tudták hozzászoktatni. A fahonvéd: Annyiszor a kerék le, mint föl. (Majd eljön annak is az ideje, hogy a közönség a pénzéért mindenütt jó kiszolgálást kiván. Én: Itt volna már az ideje. Én is ibizom benne, hogy eljön az az idő, hogy ahol rossz lesz a kiszolgálás, megmarad a portéka. U........,........»„.............. Csak egy gyertya árát! Halottak napja van megint... Á harmadik háborus évben halottak napja volt minden nap s minden könny hősi halált halt véreink ismeretlen sirját öntözte, minden győzelem fénye ismeretlen sírjaik hantját ragyogta ,be halhatatlan dicsőséggel. Akik a haza szent védelmében ontották vérüket, nem egyes emberek, nemi egyes családok halottai, hanem az egész nemzeté és ez a magasztos-közösség a szülők, a testvérek, a gyermekek fájdalmát, bánatos büszkeséggé .acélozza és az elesett hősöket a történelem magaslatára ravatalozza fel. Szent az a föld, amelyre a magyarságért halt hős katona vére hullott és százszor szent az a hant, amely alatt örökre elpihent. A háború koronája, felvonuló csapatok daltól hangos menetelése, vágtató ágyuk nehéz dübörgése, falvak földönfutó népének vándorlása, sikongó szél, zuhogó záipor, szemelő eső, alvadt hó, elfutta, elmosta, eltiporta ezeket a sírokat, de a honfiúi szeretet, a ihiven őrködő, gyászfátyolos kegyelet felkereste, megtalálta őket, bejárta a Kárpátok hegyeit és völgyeit, vízmosásait, vadonait, ahol Szurmay honvédéi, a szövetséges Südarmee hősei, a hadsereg vitézei harcolnak és virágot ültetett a hantokra, fejfát tűzött a sirok fölé. Ki nyugszik ott? — Nem tudja, nem kérdezi. A legnagyobb, a legszentebb halott. Hős, aki vérét Magyarországért, a magyarságért ontotta. Kétszázezer illyen sir van a Kárpátokban. Mindnyájunk halottai, mindnyájunk 'hősei, sirjuk mindnyájunk földje, mindnyájunk jövendője. (Legyen övék a harmadik háborus év halottak napja. Ezen a napon a kultuszminiszter rendeletéből az ország összes iskoláiban gyüjtnek országos hadisir-alapunk javára. November másodikán áldozzon minden magyar diák, minden magyar iskola az ö emléküknek. Május elseje az uj kárpáti falvaké volt, 500.000 koronát adtak össze a magyar iskolák a jövendő hajlékaira, november 2-a legyen a halott hősöké, akik megvédték a Kárpátokat, s kiomlott vérük visszaszerezte a földet, ahol az uj kárpáti falvak felépülnek. Ha ,az ő sírjukat gondozzuk, a magyar földet erősítjük, védjük. Adjon mindenki csak egy gyertya árát. És csudálatos lángoktól lesz fényes halottak napja, a szivek tündöklő tüzétől, a honszeretet csillogó mécseseitől. Csak egy gyertya árát! Ez idén halottak napján .sötétek a temetők, de annál ragyogóbb a szivekben kigyúló tüz. Az ádáz sors magyar sírokkal hintette be a Kárpátok völgyeit, hegyeit, Erdély havasait, de a sírokon nemi tapod ellenség lába. A honfiúi kegyelet hajlik fölébe, büszke könnyekkel áldoz és a győzelem virágait tűzi le. A magyar társadalom minden téren megmozdult, a felnőttek ezer gonddal és bajjal küzdenek. Magyar tanulók a jövő munkásai, anyái, hozzátok fordulunk, hogy filléreitekből adjatok újra százezreket össze, hogy a magyar jövendő, a magyar fiatalság kegyelete gondozza a Kárpátok és Erdély