Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-29 / 255. szám

Vas&nap, 1916. október 29. t>MMA GY AROR85ZÁG i ~f i fl" " r * sírjait... Szenteljétek meg ezidén november 2-át! Teljen meg szivetek azok emlékével, akik halálukban is őrt állanak a magyar ha­táron és mig körülöttünk lángban áll az egész világ, a halott kétszázezer őrködik, liogy idehaza magyar iskolákban, magyar szóval boruljunk le emilékezetük előtt. HIREK oooo Ketten vannak* de egy beszél. (Kis jázmin bokrom, ma van veled? Majd fölvet az életöröm. És a széles mosolytól el­torzul az ábrázatod. Bezzeg csütörtökön eáte sirtál, zokogtál és ugyancsak használtad a zsebkendődet, pedig a nátha most nem is ke­rülget. Hát meghatott A névtelen asszony históriája? Vele sirtál és a nemed üldözött­jét, áldozatát láttad abban az asszonyban, a ki névtelenül (ugy is mondhatnám: nevelet­lenül!) járkált az ó és az uj világban ós ugy változtatta a barátait, mint te szoktad a zsu­ponjaida't, vagy a cselédeidet. És persze te és a veled egyívású barátnőid szidtátok, át­koztátok a 'férjét, aki nem akarta a házába visszafogadni azt a nieigévelyedet hisz béri kát' Majd bolond lesz visszafogadni. Több esze van annak, nem hiába törvényszéki alügyész. Érdekes is a ti észjárástok. Előbb megcsalni ityennünket, aztán! könyörögni,, hogy felejt­sünk papot, csapot, mint a hajdani vitéz, a kinek keresztneve IMibály volt. Pardon, par­don, te 'kivüll vagy a játékon, te nem csalhat­tál volna meg engem, mert nem született olyan bolond, aki rádvesse a tekintetét. Ne­ked jó volt a krumpli is, noha. mindig ana­nászra vásott a porcellán fogad. Szegény kő­risbogaram, ha láttátok volna magatokat* a mikor a sósvíz patakzott a szemetekből a tör­vényszéki jelenetben, bizony mondom, hogy féllkcagtabok volna. És én azt mondom néked 'gyönge lelkű virágszirmom, hogy az a fur­fangos Bisson, jolbb védőügyvéd, mint drá­maíró. A célját azonban elérte, ti sírtatok, mintha külön fizették' volna. érte. És miért ne sir tatok volna, amikor a premiére óta ínég aa ég is sir, ugy meg van hatva. Most azonban már mosolyogsz, csillan a szemed és nem birsz magaddal. M:i ütött hozzád, életem her­vadt reménye? Azt hiszed, nem tudom? Majd én nom látok bélé az agysejt jeid tekervényes rejtekeibe. Itt van az első Psilander-film. Újra láthatod a bálványt, a hölgyek örömét, a drágát, az uneili-smuncilit, a Psili't, a híres dánt. Ez az oka tehát, hogy vitulstáncot jársz örömödben, hogy újra gyönyörködhetsz a bá­natos arcvonásaiban, liogy láthatod gyalog, kocsin, lóháton, frakkban, otthonkában, egy ingben, nadrágban. Csak röpködj gaűagonya­bokrom, szédülj és epekedj a bálvány után, foglald imáiba mindennap a nevét és jelenjen meg örök álmodban az ő fenkölt arcvonása. Legjobban tennéd .azonban, kis rajongóm, ha 1 utána mennél Dániába, ahol eredeti csoma­golásban nemcsak őt, hanem a dán vajat is élvezhetnéd-... — Időjárás. Elvétve csapadék várható, lényegtelen hő változással. SÜRGÖNY P RQGNOZLS: Helyenként elvétve csapadék, — Déli hőmérséklet 10 C. fok. — A 46-Ik gyalogezredet Szegedre he­lyezik vissza. A Temesvári Hírlap irja: Meg­bízható helyről vett értesülés szerint a 46-ik gyalogezredet, mely minden harctéren hő­siesen megállotta helyét, legközelebb vissza­helyezik Szegedre. Ezt természetesen ugy kell értelmezni, hogy az ezred pótkeretei és egyéb központi intézményei kerülnek 'Sze­gedre. A Lirt Szegeden bizonyára nagy öröm ,mel fogadják, de örülnek annak a 46-ik ez­red vitéz katonái is. — Beöthy Pál Budapesten. Budapestrő jelenti tudósitónk: Beöthy Pál képviselőházi elnök tudvalevőleg a harctéren szerzett sú­lyos betegségibe esett. A 'képviselőházi elnö­köt Lemhergben ápolták. Állapota anost any­nyira javult, hogy orvosai megengedték hazaszállítását. Beöthy pénteken délután ér­kezett Budapestre. — A kancellár válaszolni fog Grey be­szédére. Frankfurtból jelentik: A Frankfurter Zeitung jelentése szerint a kancellár valószí­nűen a következő napok valamelyikén a bi­rodalmi gyűlésen föl fog szólalni s nyilat­kozni fog külügyi kérdésekről, köztük né­hány hosszabb idő óta függő kérdésről s va­lószínű, hogy válaszolni fog Grey legutóbbi beszédére is. — Gondoskodás a háborúból visszatérő kisiparosokról. A temesvári kereskedelmi- és iparkamara akciót indított a kisiparosok és kiskereskedők érdekében. A kamara már most akar gondoskodni azokról a kisiparo­sokról, akik a háború befejezése után haza­térve régi mesterségüket akarják folytatni. A kamara abbófl indul ki, hogy azokat a kis­iparosokat és kiskereskedőket, akik sehogy­sem tudnak majd magukon segíteni, haza­térésük után a legsürgősebben el kell látni munkavállalás eszközével, vagyis képesssé kell őket tenni arra, liogy magukat minden gond nélkül a két kezük munkájávail íen­tartlhassák. ÍAz a támogatás pedig, amely­ben részesülniük kell, ne legyen reájuk néz­ve megszégyenítő ajándék, né éredjm újból a társadalom annyiszor igénybe vett tíldo­zaikószségéböl, hanem: nyilatkozzék meg mind az azt nyújtó, mind az abban részesü­lőhöz méltó formában. 'Nem jótékony gyűj­tésről van tehát szó, hanem az egyébként meg nem szerezhető hitelnek méltányos ala­pon való biztosításáról. A kamara ,meg kí­vánja nyerni kerületének nevesebb pénzinté­zeteit arra, hogy a háborúból visszatérő kis­kereskedőknek és kisiparosoknak korlátolt összegű kamatmentes kölcsönt nyújtsanak. A hitelt a kamara vezetése alatt működő bi­zottság szavazná meg, mely érvényesíteni fogija azt az intenciót, hogy a kölcsönt nyerő csak a folyósítástól számitott második év­ben kezdi meg a mérsékelt részletekben való törlesztést. -A temesvári kereskedelmi és iparkamarának ez az akciója az első gyakor­lati megoldása lenne .ennek a rendkívül nagy horderejű kérdésnek. — Kinevezések. Dr. Szekerke Lajos népföl­kelő hadapródjelölt, a császálri .és királyi 46. pótzászló'alj állományában, az 5. népfölkelő parancsnokság nyilvántartásában 1915. szep­tember Írétől számítandó ranggal, dr. Ved­res Andor, az 5 honvéd pótzászlóalj állomá­nyában, Kelemen iSaimu a 46. pótzászlóalj állományában, Kis György, az 5. népifölkelő parancsnokság nyilvántartásában, továbbá Bányai Béla, Taussig Béla, Farle Mátyás, Szekszárdi István, Winter Nándor, Császár Péter, dr. Czibulka Antal, Újhelyi Béla, Jungmayer Mihály, dr. Szél Valentin, Hol­lóig er Péter, Fekete-Nagy Ignác, Gaál Sán­dor,, dr Politzer Dezső, Mark Lajos, Krszte­kanits János, Sziránka Gyula néplföllkelő hadapródjel öltek, mindannyian az 5. népföl­kelő parancsnokság nyilvántartásában, nép­A városi nő panasza. A háború, ,a|h, rémes egy dolog, Reá csak irtózattal gondolok. Milyen csapás: nem kapni tiszta lisztet, S aztán: elvisznek egész lista tisztet, Csupa aggastyán a tiszthelyettes iS a kukorica a lisztlhelyettes. Milyen csapás: ama nincsen hivatott, Ivi megszabná a női divatot. Niem tudni, mi az elv: .a szűk? a bő? Karcsú legyen vagy molett-e a nő? Szűk .alul, bő felül? vagy viceverza? S ki mondja meg? a kínai? a perzsa? Hogy is lehet igy bánni annyi nővel! — Divatjelentést már nem ad ki Hőfer? A divat irány nélkül tántorog ma, Nincsen tekintély, nincs párisi dogma. Viharzó tengeren a kiesi csónak Biztosabb, mint ízlése a szabónak, Ki összevissza ölt és komponál, De csak liiferáiisnéknalk imponál. Divat! Minek ma a divat? Hisz elmentek a hadfiak. Kinek öltözzön a városi nő! Kiért s miért legyen ma feltűnő? iA tavalyi blúz hová lett! — Elég ma három-négy uj toalett. Példát mi nők adunk, mi, 'kérem, A hősi lemondási téren, S ez önfeláldozó, szent türelem — Legalább is remélem — A békében uj gardrobot terem. De áldozatkészségünk meg nem áll A toalett határinál. Nem dobunk pénzt ki uj kalapra, Rátérünk gazdaságosabb alapra: A régit mind átalakítjuk, Szépen megszala gta 1 a n i tjük S fölhasználva a régi szalagot, Csináltatunk hozzá uj kalapot. E réven rengeteg pénzt spórolunk S jutalmul drága férjeinkből Három uj kalapot kisrófolunk. Miként kalapban, lígy cipőben Szintén lemondó lett a nőnem. Igaz, megdrágult ia jó, kitűnő bőr, De hát az ember lába sincsen köböl S bogy itt is megtaláljuk a középszert: Csak csinyján vásárlunk ma ékszert S mi pénzünk ekkóp megmarad, Cipőt veszünk rajt'. Ámde nem szabad E téren sem túlzásba keveredni, — Elég egyszerre csak egy pár cipőbe menni, A háború, ugyebár, nagy dolog. iHa tudták volna a csúf angolok! Én istenem, bocsásd meg, ha panaszlom: Egy magamfajta háziasszony Ma annyit, annyit szenved el, Hogy okvetlen megérdemel Egy szép medáliát. Tüntessenek ki hát — Ha nem többször, csak egyszer — Egy arany vitézségi — .karpereccel. Molnár Jenő.

Next

/
Thumbnails
Contents