Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-28 / 254. szám

Í>ÉLMA« Y ARORÉS6ÁG Szombat, 1Ö16. októl/ér 28. Jtforafji őrnagy a dobrudzsai Jje/yzefröL Nem 'harcolunk városokért és falvakért és nem várakért. Ha a támadás ilyenek ellen irányul, azért történik, mivel az értük való harc nem mellőzhető, ha sztratégiai hadi cé­lunkat: az ellenség megsemmisítését el akar­juk érni. Az olyan városnak, mint Comtanzá­nak áz elfoglalása joggal ünnepelhető. Buka­restnek egyik kapuja a Fekete-tenger felől. A másik kapu, Csernavoda, most szintén % Mackensen hadseregének a kezén van és csak most szabad a dobrudzsai hadjárat döntő sikóréröl beszélnünk, Az Észak­Dobrudzsába menekült orosz-román hadseregrészek sorsa meg van pecsé­telve s nem képesel; fordulat előidézé­sére. Románia ibekeritósében nagy haladást tettünk és ellenségeink aggodalma igazolt. Az eddig ismert kevés hivatalos adatból kiolvasható, milyen zseniális volt <a vezetés és milyen vité­zül harcoltuk a csapataink. Ebből azonban nem szabad azt következtet­nünk, hogy a munka könnyű volt. Az időjárás és talaj akadályozták a gyors támadást és ül­dözést és az uj orosz csiapat alakulatok kitartóan verekedtek, A román ezredek eddig egyik oldalról sem arattak dicséretet és Románia népe nem mutatkozott be hősies népnek, hanem nyers, faragat­lan tömegnek, mely véres ösztöneihez kezdettől fogva hű maradt. iMost kövessük a győzelem útját .figyelemmel. A döntő csata október 19-én kezdődött a Tuzla­Cobadino (délre)—Rasova (d;élre)-vonalból, ~ Topraisar és Cobadiuo környékén az ellenség­nek kiépített támpontjai voltak. Ezek ellen irányult hadseregünk jobb szárnyának a tá­madása és október 20-ún elfoglalta ázokat. A jobb szárny egyik része Constanzát tűzte ki eélul és ez október 22-én jutott a kezünkre. Hadseregünk centruma a vasúti vonal 'két ol­dalán Medgidia ellen tört elő. A bal szárnyat Rasova vidékén visszatartottuk. Október 23-án elértük az Islam Tepe—Abacap magaslatok— Medgidia (délre)-vonalat. Ugyanazon a napon bal szárnyunk elfoglalta a megerősített Raso­vát. Jóval tul a jobb szárnyon portyázott a német-bolgár-törölk lovasság, ugy hogy a fron­tunk lassankint Garamurait Ifelé Medgidiától északra ós Csernavodától délre képződött. Ok­tóber 25 ón aztán ez a fontos hídfő is a ke­zünkre jutott. Mialatt az üldözést folytatjuk és a megvert ellenséges hadsereget Észnk­Dofbrudzsáfca űzzük, azalatt Bukarest várát njból bombázták repülőink, a tengerparton pedig a szövetséges ha­lj talmak tengeralattjárói állanak ébe­ren őrt. miként azt a török főhadiszállásról jelentett szép siker ihirdeti: Külömböző, Constanzába irányított és élelmiszerekkel megrakott hajókat, va­lamint egy háromezer tonnás nagy szállítógőzöst elsülyesztettünk. ' Hadi tervünk további kibontakozására kíván­csiak lőhetünk. Ellenségeink már előzőleg tör­ték rajta a fejüket, főleg, amikor repülőink a cserna,vodai hosszú híd egyes részeit szétrombolták, A dobrudzsai hadjárat rövid lefolyásá­ról annyi máris megállapítható* hogy Macken­sen tábornagy oly hadsereggel rendelkezik, mely támadó erő és támadó eszközök tekinte­tében kitűnő állapotban van. Az ellenségről ugyanez nem mondható. Talán igazuk van az oroszok szövetségeseinek, amikor az oroszok­nak a szemükre hányják, hogy a román had­sereget nem támogatták kielégítően. Figyelemreméltó az a. közömbösség, a mellyel az oroszok Románia sorsa iránt viselteinek és egyáltalán nem hangzik valószínűtlennek, amikor a sajtóban felmerült az a vélemény, hogy Orosz­országban esetleg meglesz a hajlandó­ság a. Moldovai kompenzációul elfo­gadni. Egyelőre elvesztett az ellenség foglyokban 75 tisztet, kereken hétezer embert, 52 gépfegyvert és 12 ágyút a legutóbbi döntő ütközetben. Fel­tehető azonban, hogy a zsákmány tetemesen meg fog növekedni, mert az északi Dobrudzsa nem alkalmas menedék lovassági üldözésünk­kel szemben, mert északon és nyugaton a Duna karolja át az ő nagy mocsárterületeivel ezt az országrészt, amelynek keleti határa a Fe­kete-tenger. Mivel az ellenség veszteségei sú­lyosak voltak, valószínű, hogy a román hadsereg veszteségei a háború kezdete óta mintegy kétszázezer ember­re rúgnak, A legutolsó, előttünk ismeretes román veszte­ségi kimutatás október 12-éről 178.829 elesett, sebesült és eltűnt emberről és több mint 6000 tisztről emlékezik meg. A román hadseregnek az üldözése a hár­mas országhatártól Orsováig tovább folytató­dik. Északon Arz hadserege szorítja az ellen­séget a szorosok felé. Keleten a románok ellen­támadása mindjobban a határ felé koncentrá­lódott. Brassótól délre elfoglaltuk a predeáli szorost (azóta magán Predeálon is tul va­gyunk. .A szerk.) és román területre léptünk. A Törcsváiri szorostól délre már október 14-én Rucára vidékén voltunk s október 24-én már Gampolung irányában haladtunk elő. A Vörös­toronyi szorostól délre és a Vulkán-hágó vi­dékén ujabb eredmények jegyezhetők fel. A románokért aggódó ellenséges és .sem­leges nézőik látják a katasztrófa közeledését. A Daily Chronide Constanza elestét nagyon nagy horderejűnek mondja és fél Csernavoda körülzárásától. A Corriere delta Sera a pre­deáli szaros elfoglalásában súlyos ós közvet­len veszélyt lát. Az Agence Havas azt hiszi, hogy Constanza elfoglalásának katonai tekin­tetben nem lesznek következményei és a Daily Chronicle néhány nappal azelőtt amellett erősködött, hogy a katonai térkép 1916-ra kö­rülbelül le van zárva. Én azonban azt hiszem, hogy a román háború valamennyi ellenségünk számára még keserves csalódásokat fog hozni. Fogarastól Makóig. Augusztus 08-án törtek he a románok orvul Erdélybe. Ma teljes két hónappal a bennünket fájdalmasan érintő események után, román földön állanak csapataink és Dobrudzsa legnagyobb része á szövetségeseké. Az erdélyi menekültek vissziateflepitös előtt ál­lanak. Érdekesnek tartjuk egy Fogarasból menekült és Makón tartózkodó úriasszony leírását most közölni arról, bogy milyen kö­rülmények között értesültek a román betö­résről, kezdték meg és folytatták menekülé­sük keserves útját. A tevéi a következő: — Már két hónapja, hogy erre fa szomorú sorsra 'jutottunk, hogy hontalanokká let­tünk. Most megpróbálom hogy étidig átélt szomorú sorsunkról referáljak, bár nem tu­dom, hogyan sikerül, mert még ma is oly ku- • száltak a gondolataim, hogy nem vagyok kó­pés felocsúdni. Augusztus .28-án reggel azzal a hírrel vert fel a cseléd a leggyanutlanabb álmomból, liogy Vöröstoronynál betörtek az oroszok. Hirtelenében nem tudtam, mitévő legyek, de miután első ijedtségemből magam­hoz tértem, sietve felöltözködtem és rögtön kiszaladtam az utcára, ahol csupa ijedt arcot láttam. Elmentem tehát Sikorszki csendőr­század'oshoz, gondolva, hogy tőle majd meg­tudom a valót. Épen a folyosón beszélgetett a százados egy másik tiszttel, akit otthagyva, elém sietett és bevezetett a feleségélhez, aki már utrakészen kocsira várt. Sikorszky, saj­nos, megerősítette a vöröstoronyi betörésről szóló hírt, azzal a különbséggel, hogy nem az oroszok, hanem az oláhok törtek lie az összes szorosokon. Arra a kérdésemre, liogy az uram távollétében mitévő legyek, ezt felelte: — Kiérem nem tudok tanácsot adni. Nem biztathatom, hogy nyugton maradjon, de azt sem Mondatom, lliogy elutazzon. Gondolható, mily borzasztó volt tanács­talan, helyzetem. A városiban roppant. izga­lom volt, amit a legnagyobb fokra növelt a főispánnak a távolléte, aki fölment bárom napra a havasokra vadászni. Folyton érkez­tek ia hivatalos táviratok, de nem vollt, akii föl­bontsa. Borzasztó pánik volt, mig végre esté­re a főispán haza érkezett. iMiután este el­altattam a gyerekeket, fölmentem Harmat­hoz, aki beszélt már a főispánnal, tőle majd megtudom, kell-e menekülnünk, vagy sem. Megnyugtatott, ép azért elhatároztam, hogy amig az uram haza nem jön, sehová ,sem me­gyek. Biztam ugyanis abban, hogy az uram, £i .. NE FOGADJON EL MÁST MINT IT* TUNGSRAM SS® Y HAZAI GYÁPTMÁMY.OVAKODJUNK UTÁNZATOKTÓL! A „TUNGSRAW-lámpa gazdaságos, mert tökéletes és hosszú élettartamú. A minőségért a gyár szavatol. Kérje mindenütt a „Tungsram" védjeggyel ellátott lámpát. Gyártja az Egyesült Izzólámpa és Villamossági R.-T Újpest 4. L

Next

/
Thumbnails
Contents