Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-25 / 251. szám

2 A DMKE. Hosszas intervallum után a Demke leg­utóbbi .igazgatósági ülésén hallottunk elő­ször arról, hogy mit végzett az utolsó évek­ben a délvidéknek egyik legnagyobb, ko­moly, feladatokra hivatott egyesülete és hogy milyen keretek között óhajtja az el­nökség a leg zelebbi jövőben működését kifejteni. Az a munkaterv, amely az igaz­gatóság, majd a közgyűlés elé került, mái­második sorában megállapítja, hogy in un ka ­prograinmot eddig nem terjesztette a veze­tőség a közgyűlés elé és igy maga a mos­tani elnökség szolgál) sokatmondó bírálat­tal azoknak, akik a Demkében kulturmükö­dést, ebben a kulturmüködésben programm­szerüséget keresnek. Nem tagadjuk, mi bizalommal nézünk Scossa Dezső működése elé, fokozott figyelemmel fogjuk kisérni azonban a jövőben azt is, hogy milyen kö­telességtudással, aktivitással és agilitással segíti az egész vezetőség megállapítani és kibontakozni a teljes munkatervet. Sajnos, ma nincs terünk ahoz. hogy a legkisebb részletekre kiterjedő alaposság­gal foglalkozznuk Scossa Dezső munka­tervével. Bizonyos, hogy elaboratum való­ságos kis könyvnek beillik, amely sok ta­nulsággal szolgál, érdekes polémiákra nyújt anyagot. A Demke jövő munkássá­gának irányait a munkaterv majdnem tel­jesen az eddigi keretek között kívánja meg­építeni. Itt természetesen mindjárt fölmerül az az aggodalom, hogy nem szolgált-e a háború már eddig is olyan tanulságokkal, amelyek bizonyos irányváltozásokat elke­rülhetetlenné, sőt 'kötelességünkké tesznek. Nagy erénye a munkatervnek, liogy meg­állapítja azokat az eredményeket, ame­lyekkel a Demke egy-egy akciója ezidősze­rint dicsekedhetik és a további munkásságot a mozgalom eddigi eredményeinek betető­zésére kívánja folytatni. Hiba ezzel szem­ben, hogy a kulturális működésnek huszon­három ágazatát anélkül jelöli meg, hogy akár valami időrendi, akár jelentőségbeli különbséget tenne közöttük. Csak arra mutatunk rá, hogy a mi megítélésünk sze­rint legelső sorban annak érdekében kel­lene mindent elkövetni, hogy az analfabé­ták száma minél rohamosabban apadjon, hogy a korcsmázástól más. finomabb szó­rakozások számára vonassanak el az egy­szerű emberek, akiken a legtöbbször lehet segíteni, hogy a kivándorlás nagymérvű csökkentésére használtassák föl az az uj helyzet, amely a világháború nyomán már is adódott. Szomorú valóságként kell megállapíta­ni Scossa Dezső értékes elaboratumából, hogy a Deunke a kulturális élet felvirágoz­tatásához, vagy megalapozásához szüksé­ges anyagi erőket a legtöbbször csak köz­vetíteni tudja. Az a Demke, amelynek mű­ködése tizenegy vármegyére terjed ki, a mely Szegeden emelkedő széképülete után hataLmasnak ítéltetik mindenkitől, aki ennek a kulturegyesületnek berendezkedésével, arányaival, céljaival, működésével és költ­ségvetésével nem ismerkedett meg alapo­san. A Demkének a könyvek szerint tekin­télyes vagyona van, azonban édes kevés az az összeg, amelyet a maga erejéből fordít­hat nagy céljainak megvalósítására. Tagja kevés van és — állapítja ímeg az elnöki je­lentés — azok legnagyobb része sem fizeti az igazán nagyon csekély tagdijat. Ezen a visszás állapoton változtatni kell. A Demke életerős működésének legelső föltétele a fizető tagok minél nagyobb száma. Az egyesület komoly felvirágoztatásának tenne nagy szolgálatot az elnökség, ha olyan ko­moly ideákat termelne, amelyekkel esetleg már a háború alatt, de a iháboru után föl­tétlenül megsokszorozható a tagok száma. Ezzel nemcsak az egyesület elkölthető pén­zét növelné tetemesen, hanem egyre széle­sebb rétegeket vonna be abba a kultur­DÉÍLMAGYABORSZAG munkába, amelyről még egyszer mellék­vágányra letérni |a megsemmisülés vesze­delmével fenyegetne. A közvélemény ez alkalommal még bi­zonyára előlegezi ,a Demkének a bizalmat és hiszi, hogy a jövőben az alkotások szen­zációival fog szolgálni. Két dolog az, amely­nek megállapítása elől még nem zárkózha­tunk el. Az egyik, hogy a nyilvánosság az elmúlt zavarokért és kinos kellemetlensé­gekért joggal hibáztatja az /elnöki tanácsot és az igazgatóságot is. Akármilyen kelle­metlenül hangzik, nagy valószínűsége van annak az állításnak, hogy a volt főtitkár iigye nem fajult volna el annyira, aíneny-. nyire elfajult, ha ezek a részint vezetésre, Szófia, október 24. Miután Cobadinu, ahol az ellenség utolsó nagy ellenállást fej­' Szerda, 1916. október 25. ,„,,.„.,,...,. Ti'I részint ellenőrzesre hivatott testületek', ném engedtek volna elvitatni semmit azokból a jogokból, amelyek őket megilletik rés nem feledkeztek Volna meg egyetlen köteles­ségükről sem, amely őket terheli. A vasár­napi közgyűlésen tizenhat tag'jelent jueg abban a Demkében, amelynek csak az igazgatósága 100 emberből áll. Az ügyek iránt való buzgalomban, az ' egyesület /cél­jaiért való lelkes munkásságban a vezető­ség mellett ezeknek a testületeknek kell előljárni. Viszont a vezetőségnek minden módot meg kell adni árra, hogy az elnöki tanács és az igazgatóság a történtek és a tervek legalaposabb ismeretével gyakorol­hassa ellenőrzői és tanácsadói hatáskörét. kBeEES.csaaa.ua. tussá* Az angolok és franciák minden áron át akarták törni a német vonalat. — Ismét súlyos vereséget szenvedtek. — BERLIN, október1 24. A nagy főhadi­szállás jelenti: Rupprecht bajor trónörökös hadcsoportja: Október 25-ikén ép ugy, mint október 22-án a legnagyobb hadi erő­kifejtések napja volt. Az angolok és fran­ciák, hogy az áttörést mindenáron elérjék, folytatták nagy erőkkel intézett támadá­saikat. A Sommetól északra nagy töme­geiknek harcba vetése ellenére súlyos vé­res vereséget szenvedtek. Az .arcvonalról beérkezett jelentések szerint, különösen Sranslaytól nyugatra, a halottak sorai tor­nyosulnak. Csapataink magatartása minden dicséretet felülmúlt. Különösen kitüntette magát a brandenburgi 64. gyalogezred, a braunsohweige 52. tart. gyalogezred, a raj­nai 29-ik gyalogezred, a bajor első s tizen­ötödik gyalogezred. A Sommetól délre az Ablaincotirt ­Chaulues-szakaszon egy készülőben levő francia elötörés megsemmisítő tiizünkben nem tudott kifejlődni. A trónörökös hadcsoportja: Az ellenség a Somme-menti támadásait a verduni tá­madásokkal akarta támogatni. A Maas ke­leti partján állásaink erős ellenséges tüz alatt állottak. Erős tüzérségi tüzhatásunk az ellenséges gyalogságot árkaiban lefogta és a támadási kísérletek meghiúsultak. LUDENDORFF, első föszáUásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Román területen nyomulunk előre. Az antant-lapok tudósítói beismerik a román vereséget. Bern, október 24. Az angol 'és francia lapok haditudósítói, akik a román főhadi­szálláson időznek, leplezetlenül irnak Ro­mánia veszedelméről. A „Times" tudósítója a következőket jelenti: A legújabb hirek az északi román front­ról nagyon ellentmondók. Ez a front hosszú, számos szoros vezet át a hegyeken és ép­pen ezért igen nagy haderőt köt le. Meg kell állapitanunk először is azt a kedvezőt­len tényt, hogy az ellenség egész Erdélyt visszafoglalta és behatolva a törcsvári szo­roson, immár román területen nyomul előre, A románoknak vissza kellett vonulniok és most több mértföldnyire a határtól, Rukar­nál folyik az elkeseredett harc. Még jobban összebonyolítja a háborús eseményeket az, hogy a románok szövetsé­gesei elvesztették az összes szorosok meg­közelítésének lehetőségét, egyedül a törcs­vári szorost érhetnék el dél felől, azonban ennek is szinte leküzdhetetlen nehézségei vannak. Ugy látszik, hogy északra, azon az uton, amely a román Ocua városhoz ve­zet, az ellenség szintén előrenyomult és be­hatolt az ojtozi szorosba. Polana Sarata községnél véres harc folyt a központi ha­talmak csapatai és a románok között, akik végül is kénytelenek voltak átengedni az ellenségnek ezt a falut. Csernavoda eleste küszöbön áll. tett ki, elesett, a bolgár főváros el volt ké­szülve Konstanza elfoglalására. Vasárnap este érkezett ide a román kikötőváros el­foglalásának hire, ami Mackensen dobrud­zsai hadjáratának dicsőséges eredménye. Az egész előnyomulást a gyorsaság jellem­zi. Szerdán este kezdődött a tüzérségi elő­készítés, amely huszonnégy óráig tartott és a német-bolgár csapatok pénteken már birtokukba kerítették nemcsak az ellenség erősen kiépített védővonalát, hanem Coba­dinu községet is. Az ellenség elkeseredett ellenállást fejtett ki. Különösen a fiatal orosz katonákból alakított orosz csapatok viselkedtek bátran és kitartottak az ágyu­tüz'ben is. A gránáttölcsérekiben szinte a földbe temetve tömérdek holttestet talál­tak. A sikerben nagy részük volt a török csapatoknak is, amelyek hősiesen harcol­tak. Konstanza városa, amelybe a bolgár és német lovasság vasárnap délután vonult be, szinte kihaltnak látszott. Ugy látszik, hogy a románok teljesen kiürítették, mert el voltak készülve föladására. A cserna­vodai harcok is kedvezően haladnak előre. Uj román vezérkari fönök. Frankfurt, október 24. Lancevescu tá­bornok-dandárparancsnokot, a román had­ügyminisztérium volt főtitkárát, vezérkari főnökké nevezték ki.

Next

/
Thumbnails
Contents