Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-22 / 249. szám

Vasárnap, iOUi október 2á. DMA! AGY ARORSZÁG s Anatole Francé. Anatole Francénak, a franciák legnagyobb írójának, újra megjött a hangja. Mert egyidőben elvesztette. A költő lelke olyan, mint. a hajnalka virág, amelynek szirmai az est első Ibiivé^ szelletére összecsukódnak. Ebben a förtelmes világtiiprásban igazi költő lelkéből csak fájdalmas sóhajok szakadtak, csaik a kétségbeesés véres könnyei zuhogtak ifel. Anatole Francé hosszú némasággal vezekelt iá pillanatnyi őrületért, amely elragadta a francia revanohe-hosszu fölgerjedésében. IMa már máskép beszél. (És mondatai a biblia megrázó erejével hatnak: holttestek hegyed halmozódnak fel és vas-zápor pusztítja a szép francia földet... A kormányok vezetőinek, akik nem mindig a közvélemény vezetői, minden gyűlöletes szava százezreket gyilkol le... Az emberiség nem akarja már a gyűlölet és a harag szavát hallani, füle belefáradt a tajtékzó ordítás hallgatásába. Mindenki a béke égi zenéjére vágyik ... iNem a harcbavezetőket, hanem annak nevét fogják a népek áldani, aki a tűz és vas, a gyilkolás és vér poklából kivezette őket... A francia nagyon gyűlöli a németeket; de sokkal jobban vágyakozik a békére." IMindenki a béke égi zenéjére vágyik. A lövészárok vérben fetrengő, katasztrófáiba hajszolt népe és az ittihoniuaradt, nélkülözésekbe vesszőzött tömeg. Az apa, aki ásó és kalapács helyett kézigránátot és szuronyt forgat, a fin, aki az iskolába, az életbe kívánkozik vissza, melynek kapui alighogy megnyíltaik. előtte, a 'boldogság egyetlen fónyc&ikjával vakítja el szemét. A béke égi zenéje.... Ágyuk veszett bomibölése, halált és lénaságot, poklot és sálaimat jajgató golyók sikoltása nyomja el orgonák és hárfák epedve vágyott muzsikáját. 'Szikkadt ajakkal, könynyekbon kiégett szemekkel, elfúló lélegzettel lessük már huszonhét hónapja: mikor csap bele a Végzet ujja a nagy, minden haditettnél ragyogóbb , Ibékeszimfóniába. ^.. (Mikor búgnak fel az isteni hangok, mikor oszlik el a vérgőz a szerencsétlen halandók agyáról, mikor szabadulnak fel áldott szépségben ,a lelkek ... S műkor csattan el a végítélet ostorszíja azoknak eltorzult arcán, akik a vér és i>- kol gyötrelmeit zúdították Európa reszkető, mészáriáriban kifáradt népeire. iÉs ,nem a harcbavezetőket, népek gyilkosait fogják áldani, hanem azokat, akik a nirvánából az uj virágos igéretföldjére segítik •a fuldokló tömegeket... A háború után szerény hajlékokban a munka és a béke, a 'boldogság 'és szeretet, az uj világmegváltás Mesterének tiszteletére gyúlnak ki a mécsesek. (Sápadt lángocskák liogy fognak ugrálni, — iránt báránykák a gyenge füvön. A vérszomj szülötteit: egy Kitcbenert, egy Nikolajevicsot, egy Pasicsot késő korok az emberi nyavalyák veszett példányaiként fognak föTmuItatni, /mint perverzus tömeggyilkosokat, a kiknek a berosztrászeszi dicsőség juttat csak nevet a huszadik század történelmében. Szabad-e visszatérni — ennyi gyötrelem és gyász árán — az időnek, amikor megint az uszítók, az összeveszejtők, a heecgyártók állnak büszkén, nemzetek fénykörótől övezetten, az emberiség élén? Szabad-e megtömni a történei-' met gyilkosok neveivel, amelyekhez csak átok és utálat tapad? Anatole Francé megtalálta a hangját. Hogy még az ilyen kivételes tehetségnek is be kellett előbb bizonyítani, mi a háború! Csodálkozzunk-e akkor az elvadult szerben, a nyomorult oláhon? Emberiség, milyen aljasai! állati vagy. Molnár Jenő. obabbbbbaaabnbbbbabbbbabbbbsbbbabbotebbabhbaiieasbbsy NAPLÓ. * búcsú, Már nem úgy búcsúzunk, mint annakelőtte. > 0, az első bucsuzások, a pályaudvarok üvegkalitkájában. Ügy emlékszünk vissza azokra, mint valami izgatott birkózásokra. (Megragadtuk a felsőkart, vagy a fejét és az utolsó pillanatban még beugrottunk a kocsiba is. Csörgött a kard a katona oldalán, ki elment és hirtelenül ellenségünknek láttuk őt. Mért okozol annyi fájdalmat, a szelid nézéseddel? Dühösen nekiestünk a szájának, a szájunkkal. Karunkkal pedig meg akartuk kötni, mint valami vastag hajókötéllel. A vasutas — ikezélben kis lámpával — tapintatosan figyelmeztetett, hogy végezzünk. De aztán mégis ugy kellett szétválasztani bennünket, akár a verekedőket. Mindennek ma már van bizonyos rendijemódja. Sehol se látni többé szenvedélyes taglej téseket. Hiszen azóta két hosszú év nrult el. Naponta eljártunk a szenvedés iskolájába. Szorgalmi jegyet, jó bizonyítványt kaptunk és magtanultunk szenvedni, tüntetés nélkül, önmagunknak, elnémulni, mikor ,kiáltani akartunk volna és beleharapni, kemény fogakkal a zsebkendő csücskébe. Már nem az az ismeretlen méreg a fájdalom, mint valaha. Vegyészei vagyunk a fájdalomnak. Tudjuk a hatását, adagokra osztjuk, felaprózzuk és •eltesszük későbbre. Egyelőre csak közönyös dolgokról beszélünk. Lefoglaltad a helyed? Álmos vagy? Van aprópénzed? Kérdésünkre nem várunk és nem is kapunk választ. Ök is tudják — a kérdezettek — hogy mást akartunk mondani, azt, amire ők gondoltak. Egy képet látnak maguk előtt, melynek rai is, ők is a szereplői. Ennek a képnek a cinre. „Búcsú." Mógre megdöocon a vonat. Lassan, nagyon lassan megy még. iSziute lépést lehet vele taa'tani. iMi pedig megindulunk, lenn a pályaudvaron, valami vak ösztönnel ós tétova elhatározással, hogy ezt a vonatot követjük, gyalog ,egész az orosz liósivatagokig. (Erről még most se tudtunk leszokni. Menetelünk a vonattal, egy-kettő, egy-kettő, egyre gyorsabban, ameddig lehet, majdnem szaladunk már. Valahogy szeretnénk versenyt futni a sorssal. Egyszerre azonban — egy nagyon rövid és nagyon fájó pillanatban — belátjuk, hogy a soi-s gyorsabb nálunk és akkor megállapodunk, mi apró férgek, kik e szörnyű járműre csimpaszkodtunk, lehullunk — téhetetlenü] — a földre. Álomtól részegen tekintünk magunk köré. Csak most vesszük észre társainkat, mert eddig a saját (fájdalmunkkal bíbelődtünk. 'Látjuk, bogy a többiek is hasonlók hozzánk és sokan vannak. Akár a síró szobrok állanák az aszfalt szalagján, mozdulatlanul. Hangtalan, néma szertartás folyik itten. 'Mindenki emészti a fájdalmát. Ugy rémlik, nagy-nagy munka ez. Az arcok alig szomorúak, inkább elfoglaltak, mint azoké, kik elintéznek valamit, vagy egy papírlap fölé hajolva bonyolult számtani müveletet oldanak meg. Mert tulajdonképen most kell elintéznünk a jövőnket, ki kell számitanunk, milyen lesz az életünk, nélkülük, üt- vagy tizpercig tart ez a révület, A •pályaudvarok személyzete jól ismeri őket, tisztelettel kikerüli és nem bolygatja magányukat. Még akokr se ocsúdnak föl, hogy már mennek. Ostelnek-botolnak a szines lámpák közt, a kén-sárga mozdony-fellegek'ben és arcuk még mindig olyan, mint az alvóké, vagy a számolóké. Bizonyára maguk se tudják, liogy mennek. •Szertárakba nyitnak be, raktárakba tévednek. lEgy vasutas néz fel ilyenkor és azt mondja nekik: „Arra van kérem a kijárat." Csak akkor ébrednek fel. Kosztolányi Dezső. laBaaaaaaBaBaaBaaaaaBBBaBaBBaBBaaaaaBaaaaaaBBBBaBaB LEGÚJABB. SA JTÓHADISZÁLLÁS: A román vezérkar jelenti 20-ikáról: Északi és északnyugati harcvonal: Az ellenség Goivasa(?) mellett és Tatrov völgyben intézett ellenünk támadásokat, amelyeket visszavertünk. Az Uz-tvölgyben heves tüzérségi és gyalogsági tevékenység; az ellenséget szétszórtuk. Az Ojtozi-szorosnál támadásba mentünk át, az ellenséget a határ mellett visszavetettük; a harc még tart. A többi fronton a helyzet változatlan. A Guruihegységet elfoglaltuk. Az Olt folyó több pontjánál, Robul vidékén öt ellenséges támadást visszavertünk. Az ellenséget nagy veszteség érte. Árkaink előtt háromszáznál több halottat olvastunk össze. A Zsil völgyéiben gyalogsági és'tüzérségi harc. Dunai front: A Duna mentén tüzérségi és gyalogsági harc. A Dobrudzsában az ellenség az egész fronton támadott; sem a jobbszárnyon, sem a centrumban eredményt nem tudott elérni. Balszárnyunkat egy kevéssé észak felé vontuk vissza. SZÓFIA: A Bolgár Távirati Iroda jelenti: A szobranjét e hó 28-ikára rendes ülésre hivták össze. BÉCS: Dr. Csernocjh János biboros hercegprímás, a Reichspost tudósítójának a királynál történt kihallgatásáról igy nyilatkozott. — Bizonyára nem várja tőlem, hogy célzást tegyek a királynál folytatott beszélgetésre, öröminel mondhatom el azonban, hogy őfelsége nagyszerű egészségnek örvend. A velem folytatott beszélgetés során kiderült, hogy őfelsége mindenről nagyszerűen van tájékozva, az embereket és dolgokat kitűnően ismeri és emlékező 'tehetségének tökéletes bizonyságát adta. STOCKHOLM: Az orosz külügyminiszter sajtóorganuima irja: Az orosz kormány meg fogja akadályozni, hogy Görögországban Venizelosz uralomra jusson. GENF: A Leuvre jelenti Athénből: Konstantin király készen áll a menekülésre. Hir szerint Monasztirba fog utazni.