Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-22 / 249. szám

- -. DÉLMflöYARORSZAG Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefonszám: 305. Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre K 24-— félévre . . K 12-— negyedévre K 6 — egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre K 28-— félévre . . K 14-— negyedévre K T— egy hónapra K 240 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81. Egyes szám ára 10 fillér. Szeged, 1916. Y. évfoyam 249. szám. Vasárnap, október 22. Iz Bszlrát Adler Frigyes osztrák iró a merénylő. — Háromszor rálőtt gróf Stürgkhre egy bécsi étteremben. — A miniszterelnök nyomban holtan esett össze. A világháborúnak isimét nagyúri áldo­zata van, szombaton déliben a császárváros egyik legelőkelőbb vendéglőjében bárom golyó kioltotta Ausztria miniszterelnökének életét. A hir bizonyára a váratlanul érkező nagy események erejével döbbenti meg azokat, akik a legkényesebb pedanténiával mindent, ami ezekben a sorsdöntő napok­ban itthon, a frontok mögött történik. Ismeretesek azok a belső villongások, amelyek az utótobi időben Ausztria politikai életének mélyéről egyre nagyobb erővel kívánkoztak a felszinre. A parlamenti élet megbénulása ellen mindén oldalon keresték az orvosszert. Vájjon politikai okok adták-e Adíer Frigyes kezébe a fegyvert, vájjon az fokozta-e a gyilkosságig Stürgkh ellen táplált gyűlöletét, bogy a monarchia köz­pontja — mint odaát sokan mondták — Magyarországba helyeződött át? Áz élelmezés gondjai minden hadat vi­selő állaimban egyre tornyosulnak. Az osz­trák konmány legutóbb megjelent rendele­tei is azt bizonyítják, hogy hajlandósága volt az ügyeket erős kézzel megfogni. Ausz­triában épp ugy tudják minden rendű és rangú emberek, mint nálunk, ihogy ezt a háborút a frontokon és itthon kell viselni. A fegyverek diadala mellett a megélheté­sünk ellen intézett barbár offenzíván is győzedelmeskedni kell. Lehetséges-e, hogy sociális nézeteltérések adták Adler kezébe a végzetes fegyvert? A merénylő fizikus volt. tanár az egyik svájci egyetemen. Fia Adler Viktor, szo­cialista képviselőnek, forrongó lelkületét azonban apja elvei sem tudták soha ki­elégiteni. Hajlamai és gondolkodása inkább anarchista jellegűek voltak és ha a szocia­listákkal tartott is, mindig a legszélsőbb frakcióhoz csatlakozott, sőt gyakran annak állásfoglalása sem elégítette ki. Nincs-e nagy valószínűsége annak, hogy egy java­korát élő — Adler 35—40 éves volt — ra­jongó emelte fegyverét az osztrák minisz­terelnök ellen? Bármit eredményezzen is a tetemre­hívás, a halotti lepel mellett, mely a volt nagyúr tetemét boritja, közel 50 millió em­bernek kell tanúságot tenni arról, hogy lelkünkből távol minden gondolat, mely a mi, vagy velünk szövetséges államok Ve­zető férfiai közül akarná valamelyikre há­rítani a felelősséget azért, hogy a háború kitört és még mindig dul. Távol tőlünk a gondolat, hogy ügyünk nem diadalmaskod­hatik és .távol tőlünk minden gondolat, vagy érzés, amely nem abban a törhetetlen aka­ratba* összpontosul továbbra is. hogy ezt a harcot végig kell küzdeni a — győze­lemig. Látjuk ellenségeink hazug, Buda­pestről, Bécsből, vagy Berlinből keltezett, de Londonban, vagy Parisban készült tudó­sításait, amely ék olyan mesékkel adnak majd ismét injekciót népük lanyhuló köz­véleményének, hogy Bécsben forradalom, Budapesten tüntetés, ezen a télen macska­prémben járunk és fogkefének elhasznált söprűk vastag cirokját használjuk. Érteni fogják a módját annak, hogy elhitessék ka­landorságuk szegény rabszolgáival, hogy a Stürgk'h életét kioltó fegyvert nem egy szerencsétlen rajongó, hanem valamelyik nagyobb csoport közvéleménye sütötte el. Érthető, ha ma, egy nagy karriert meg­futott és utolsó lehelletéig díszes és nagyon exponált átlásiban működő ember ravata­lánál ez a gondolatunk tódul a legerősebben előtérbe. Az Ausztria miniszterelnöke ellen a háború harmadik esztendejében intézett merénylet még saját hazájában is bizonyára a gyász fölé helyezi a politikai momentu­mokat, amelyek ma öt állam életébe és jövendőjébe játszanak be. Sajnos, útját senkisem állhatja annak, hogy ellenségeink a merényletet ne olyan jelenségnek tüntes­sék föl, amely ismét bizonyltja, hogy meg­bomlott az egységesség, amellyel Ausztria népe a háború szolgálatában áll. Szerencse, hogy ez a módszer a frontok küzdelmeire Anglia minden vágya ellenére sincs hatás­sal. Fegyvereink tenni fognak róla, hogy ellenségeink a központi hatalmak közvéle­mérwének egységéről és erejéről ujabb és ujabb érzékeny bizonyítékokat kapjanak. Szombaton délután öt órakor érkezett a Délmagyarország-hoz az első jelentés arról a szenzációs eseményről, amely dél­ben k'ét órakor Bélesben egy előkelő étte­remben történt. A rövid telefonjelentés szó­szerint igy hangzott: BÉCS, október 21. Ma délben, ebéd közben gróf Stürgkh Károly osz­trák miniszterelnököt Adler Frigyes iró három revolverlövéssel agyonlőtte. A merénylet a Meisl és Schaden-féle vendéglőben történt. Az egyik lövés a homlokán találta a miniszterelnököt, aki azonnal meghalt. A merénglő. i Ujabb jelentés a merénylőről adott bővebb felvilágosítást. Adler Frigyes 35—40 év körüli ember, szocialista iró, fia Adler Viktor reichsrati képviselőnek, az Arbeiter Zeitung főszer­kesztőjének. Anarchista hajlamú ember, aki gyakran a szocialisták legszélsőbb állás­foglalásával sem volt megelégedve. Hosszabb ideig külföldön tartózkodott. Svájcban a fizika tanára volt az egyik egyetemen. Mikor visszatért Bécsbe, át­vette a szocialisták tudományos folyóiratá­nak, a Kampf-nak a szerkesztését, a hadba­vonult szerkesztő, Ottó Bauer helyett. Egyik vezére volt a szocialisták legradiká­lisabb frakciójának, a balpártnak, de ezek tevékenységét is gyöngének tartotta. Részletek a merényletről. BÉCS, október 21. (Telefonjelentés.) Gróf Stürgkh miniszterelnök, mint minden nap, ma is a Meisl-Schaden-féle előkelő étterem helyiségében ebédelt báró Aehren­thal társaságában. Három asztallal odébb Adler Frigyes ült, Adler Viktor reichsrati képviselő fia. Adler Frigyes három lépésre megközelítette a miniszterelnök asztalát és revolve­rével háromszor rálőtt. A minisz­terelnök azonnal holtan esett össze. Az egyik golyó báró AehrenthaJt a lábán érte, aki ennek dacára odaugrott, hogy a lehajlott miniszterelnököt felsegítse és azon nal intézkedett, hogy a mentőket kihivják. Közben a helységben tartózkodó összes osztrák és német tisztek a merénylet szin­teréhez siettek, többen kirántották a kard­jukat és körülvették a merénylőt, aki igy szólt: — Kérem uraim, tudom, hogy mit tettem és nyugodtan engedem ma­gam elfogni. — Miért követett el ilyen rettenetes cselekedetet, — kérdezték többen tőle. — Azt csak a bíróság előtt fogom megmondani, — válaszolt Adler. Nemsokára megérkeztek a mentők. A mentőorvos megállapította, hogy a halál már bekövetkezett. Néhány perccel később megérkezett a belügyminisztérium rendé­szeti osztályának vezetője: báró Handel és Pleigleben helytartó, herceg Llchtenstein

Next

/
Thumbnails
Contents