Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-21 / 247. szám

2 3DÉLMAG Y AfiORSZ AiG Szombat, 1916. október 21. Preventív rendszabályok. A Délmagyarország más helyén olvas­ható. hogy a városi tanács pénteken délben rendkiviili ülést tartott, hogy különösen a rókusi kerületben föltépett tifuszos megbete­gedések ügyében az óvóintézkedések foga­natosításáról tanácskozzék. A hatóság a szükséges rendszabályokat életbe léptette, a város veszélyeztetett területein védőoltáso­kat rendelt el és általában mindent megtett annak az érdekében, hogy a tifuszos ragá­lyozások tovaterjedésének gátat vessen, ne­hogy a betegség járványszerüen lépjen föl. Ez Idő szerint a tifuszos megbetegedések szórványos jellegűek, a helyzet aggodalom­ra egyáltalán nem ad okot. de a hatóság épen azért teszi meg az óvóintézkedéseket, hogy a város ' .kosságát a veszélytől meg­óvja. Ha a lakosság a hatóság utasításainak a saját érdekében szigorúan megfelel, bizo­nyos, hogy a tifuszos ragályozások nem fognak mutatni aggasztó tüneteket. A közönséget a háború nagyobb •ön­fegyelmezésre és óvatosságra szoktatta. A város lakossága bizonyára kellő komoly^ sággal és nyugalommal fogadja a hatósági intézkedéseket ebben az esetben iis és nem esik túlzásokba egy irányban sem. Az ijedt­ség — amire semmi ok nincsen — ép oly elhibázott dolog lenne, mint a lelkiismeret­len közömbösség a körülöttünk settenkedő veszedelemmel szemben, amelynek elhárí­tása mindnyájunknak kötelessége. A védekezés .módjairól a hatóság a meg­felelő formában tájékoztatja a közönséget. Szükséges, hogy a hatóság utasításait min­denki kövesse, . ímert csak igy tudjuk ma­gunktól távoltartani a tífuszjárvány rémiét. Ezt teljes nyíltsággal jelentjük ki most, a midőn még járványról szó sincs, amikor ,még te'hát az óvóintézkedések szigorú fo­ganatosítása a járvány fellépését megaka­dályozhatja. Leplezetlenül figyelmeztetjük a közönséget a súlyos következményekre, lia nemtörődömséggel szabad utat enged a rá­gályozáso'knak épen azért, hogy a bajt igye­kezzünk megelőzni. SemYni értelme nem vol­na annak, hogy hallgatással elmellözzük a tények jelentőségét. A közönség jól tudja, miről van szó és a farizeuskodó megnyug­tatásnak épen ellenkező hatása szokott len­ni. A lakosságot az ilyen indokolatlan meg­nyugtatás! kísérletek izgatják és rémitik el rendszerint, ami természetes, mert a közön­ség azt hiszi, hogy valami nagv veszedel­met titkolnak előtte. Ily esetekben — mint a mostani is -— sokkal célravezetőbb az őszinteség. Nem palástolni kell a bajt, ha­nem meg kell szüntetni. Ez az egyedüli okos és komoly cselekedet. Ezek a szempontok késztettek bennün­ket arra, hogy a szórványos jellegű tiifusz­megbetegedések ügyét szóvátegyük és rá­mutassunk a védekezés szükségességére. Tehetjük ezt aunál is inkább, mert ez idő szerint — .hála Istennek >•— komolv baj nfecs és minden remény meg van arra, hogy nem is lesz. De ehez múlhatatlanul szükséges, hogy az óvórendszábályokat mindenki tartja meg, ahol a hatóság elrendeli, az oltásokon mindenki megjelenjék és senki ne vegye könnyedén, az óvóintézkedéseket, amiért közvetlen veszedelem nincsen. Az egyénnek nemcsak önmagával, hanem a közzel szem­ben is vanna'k kötelességei. Különösen a mostani súlyos időkben, amidőn a közegész­ség ügye életbevágóan nemzetii érdek. Az egészség védelme most oly szent köteles­ség, amelynek elhanyagolása veszélyezteti a nemzet fennmaradását és késlelteti a há­ború győzelmes befejezését. Aggodalomra — hangsúlyozzuk — ok nincsen. Az óvatosságra azonban feltétlenül szükség van. A védekezés .módjait ismerjük. A veszedelmes ragályozás elterjedését meg­gátló fegyverek birtokunkban vannak. Raj­tunk múlik, liogy a betegség csiráit elfojt­suk. De ez csak ugy lehetséges^ ha a lakos­ság érvényt szerez a hatósági intézkedések­nek. A védekezés most ueimicsal? önző érdek, hanem parancsolóan fontos hazafias köte­lesség. aBBSBBBBBaaBBBK 'jasBCBBBaaBigaisBNiaccBBBBütigftBSBSBBwBaBrmaaeBKfl Dobrudzsában megélénkült a harci tevékenység. BERLIN, október 20. A nagy főhadi­szállás jelenti: Mackensen vezértábornagy hadcsoportja: A Dobrudzsa-arcvonalon meg élénkült a harci tevékenység. Macedóniai arcvonal: Egy, kezdetben eredményes szerb támadást a Cserna-kö­nyökben megállítottunk. A Nidze-planinától északra és a Doiran-tótól délnyugatra az ellenség részelötörései meghiúsultak. LUDENDORFF, első föszállásmestsr, /Közli a miniszterelnöki sajtónsztálv 1 BUDAPEST, október 20. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Délkeleti harc­tér: Nincs jelenteni való. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. SZÓFIA. A bolgár Vezérkar jelenti október 204káról: Macedóniai harcvonal: A florina—monasztiri vasútvonal mindkét oldalán élénk ágyúzás. A Cserna-hajlásban az elkeseredett harc tovább tart. A szerbek különös szívósságot fejtettek ki, hogy előbb re jussanak. Valamennyi támadásukat tűz­zel vagy ellentámadással visszavertük. Az ellenség ama kisérlete, hogy Tarnovo falut elfoglalja, meghiusult. A Belesica-Planina lábánál szétszórtunk egy ellenséges száza­dot. Az ellenséges tüzérség bombázta Sze­resz városát. Román arcvonal: A Dobrudzsában teg­nap élénk, kölcsönös tüzelés volt a vasút­vonal és a tenger között. Románia integritása forog kockán. Csapataink tiz kilométerre benn vannak Romániában. Bein, október 20. Bukarestből jelentik a Times-mk: A központi hatalmak tiiz had­osztályt vonták össze az erdélyi fronton, azonban eddig nem birták .megtörni a ro­mánok ellenállását a határszorosokban. Két­ségbeesett erőfeszítéssel igyekeznek átvo­nulni ,a predeáíli szoroson, hogy elérhessék a Buzeu-völgyet. Áthatolva a predeáli szoro­son, birtokukba vehetnék a gazdag Prahova völgyet, amely óriás fontossággal bir pet­róleum-forrásai miatt. Az ellenség egy má­sik had,müveilettel azután. elfoglalhatná a Buzeu-völgyet és igy minden közlekedést elvághatna Moldvaország és Bukarest közt A Temps katonai kritikusa irja: A ro­mánok energikusan ellenállnak Falkenhayn támadásainak, azonban Brassótól délnyu­gatra mégis vissza kellett vonulniok egészen Bukarig, amely már tiz kilométernyire van a határtól, a kompolungi uton. Föltétlenül szükséges, hogy Oroszország nagy erősíté­seket küldjön Romániának, mert különben csakhamar csorbát szenvedne integritása. Oroszország nem ad mnniciót Romániának. Sajtóhadiszállás, október 20. Hir sze­rint fracia és belga imérnö'kök érkeztek Bu­karestbe, hogy az ipartelepeknek munició­gyárakká való átalakítását végrehajtsák. A román hadvezetőségnek a municiókérdés nagy gondot okoz, mert az oroszok saját iól felfogott érdekükből és a saját muniaió­gyáríásuk nagy nehézségei folytán nem haj­landók municiókészleteik egy részét Romá­niának átengedni. Francia és román mér­nökök Anglia kívánságára indultak el Ro­mániába, hogy ennek a román hadsereg szempontjából való rendkívül fontos 'kérdés­nek megoldását siettessék. / A válság meg­! oldása elé, ,tekintettel az ország kis iparára j és nagy munkáshiányára, a román vezér­| kar szkepszissel tekint. Bukarestet oroszok védik. STOCKHOLM, október 20. Pétervári jelentés szerint Bukarest erődítményeit a legnagyobb orosz ágyukkal szerelték fel. A védösereget orosz csapatokkal megerő­sítették. A román tisztek parancsot kap­tak, hogy az orosz tisztek parancsának fel­tétlenül és minden tekintetben engedelmes­kedjenek. Bukarestben nem tudják, hogy a király hol tartózkodik. A nép között beszélik, hogy a király családostul elhagyta Romá­niát. A görög válság. ZÜRICH, október 20. A Seeolo jelenti Athénből: Fournier tengernagy közölte a görög kormánnyal, hogy 20.000 embert szállítanak partra Athénbe és a város meg­szállása mindaddig fog tartani, mig Görög ország nem vall szint. Zürich, október 20. A Schweizerische Telegrafen-lrifoümatidn jelenti Genfből: Ten­gerészkörökben elterjedt hirek szerint ame­rikai hajóraj befutása a Pireuszba a legkö­zelebbi időre várható. Ez a hajóraj már egy idő óta a kisázsiai vizeken cirkál. Az ame­rikai hadihajók szükség esetén az Athénban levő amerikai polgárokat fölveszik fedélze­tükre. Pireuszi vállalkozók megbízást kap­tak, hogy az amerikai flotta számára meg­felelő mennyiségű élelmet tartsauak készen. Zürich, október ,20. Mint a Schweizeri­sche Telegrafen-Information Athénből jelen­ti, Konstantin király az 1915. évfölyambeli újoncok eskütételénél a következő beszédet mondotta: v Újoncok! Eskütökkel a haza katonái, a király katonái lettetek. De a hiiség egyma­gában nem elégséges. Fölebbvalóitoknak, vezéreiteknek és ezek utján királyotoknak

Next

/
Thumbnails
Contents