Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-15 / 242. szám

6 mlmágyakobszág Vasárnap, 1916. október 15. Hogyan gondoskodik Szeged az idei télen szegényeiről. (Saját tudósítónktól.) lA harmadik háborús tél küszöbén állunk. Az idei télen mindenki fokozott megpróbáltatásnak lesz kitéve, épen ezért ,már most fel kell készülni a védekezésre. Eddig is számtalan jótékonysági akció indult meg a rászorulók felsegélyezésére és ,tétón — mint az eddig is volt — számtalan formában indul meg a szegedi szegények segítése. A sokfelé elágazó segitő akciók nem hozzák és nem is hozhatják meg a kivánt eredményt. Már régen szükség volt arra, hogy egy központból intézzék a segélyezést. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester, ihogy a tömegnyomort enyhitse és lehetőleg minden rászoruló megkapja a napi ételadagját és egy olyan ruhadarabot, amely a hidegtől óvja, erre a télre az összes ilyenfajta akciókat központosította. A polgármester maga fogja irányítani a segélyezési akciót, amely a . szegények élelemi- és téliruha-szükségletét van hivatva fedezni. Mig tavaly naponta 1221 adag volt a népkonyhák napi átlaga, az idén jóval több személyre kell hogy főzzenek. Legalább kétezer személyre kell naponta számítani. Miután a népkonyhák körülbelül négy hónapig lesznek nyitva, a kétezer adag erre az időre körülbelül százharmincezer koronába kerül. Ennek az összegnek a fedezetére szolgál a közgyűlés által erre a célra megszavazott 50.000 korona és Back Bernát tavalyi adományából megmaradt 20.000, összesen 70 ezer korona. A különbözet egy részét társadalmi gyűjtés utján akarja a polgármester összehozni, olyan formában, hogy felhívást fog intézni a vállalatokhoz, cégekhez és magánosokhoz és adakozásra szólit Ifel a nemes cél érdekében mindenkit. Az esetleg még szükséges összeget a törvényhatósági bizottság bizonyára megszavazza. A fiatalkorúak foglalkoztató műhelyében fatalpu bőrcipőket készitenék a szegények részére, a nőipariskolában pedig posztó gyermekcipőket. Az ócska ruhákat, kalapokat és cipőket a foglalkoztatóban gyűjtik össze. Azok, akiknek szükségük van ruhára, vagy cipőre, október 19-étől kezdve a kerületi rendőrlaktanyákban jelentkezhetnek. A polgármester felhívja a közönséget, hogy nélkülözhető ruháikat, kalapjaikat és cipőiket küldjék a foglalkoztatóba (VásárVMS MOZGÓ-SZÍNHÁZ :-: TELEFON 807. :-: Vasárnap, október I5-én uj amerikai szenzáció ÖRÖKLÖTT VÉR Amerikai artistadráma 3 felvonásban A főszerepben Violet Mersereau Izgalmas, fordulatos artistatörténet Előadások délután 2 órától kezdve. — Gyermekjegyek csak az első előadásra érvényesek. helyi-sugárut 31), ahonnan él is küldenek az adományért. (Telefon 942.) A jótékony egyesületek, iskolák és az izraelita hitközség minden télen több gyereket szokott felruházni. Az idén csak a zsidó hitközség több mint száz gyereket lát el ruhával. A polgármester ifel fogja szólitani az egyesületeket, iskolákat és az izraelita hitközséget, hogy az általa felruházandó gyermekek névsorát közöljék vele, nehogy visszaélések fordulhassanak elő. Egyben felkéri azokat, akik gyermekeket szoktak felruházni, hogy ne várjanak karácsonyig a ruhakiosztással, hanem lássák el a gyerekeket mielőbb meleg ruhával. A segitő akciónak egyik nemes terve még, hogy tüzelő anyaggal akarja ellátni legalább azokat a legszegényebb családokat, amelyekben betegek vannak. A szükséges összeg előteremtésére még egyéb módokat is igénybe vesznek, amelyek azonban nem járnak a közönség megterheltetésével. A háború viiágtalanjainak jövője. Dr. Cohn Lajos (Boroszló), maga is vak. kimeritő könyvet irt „A háború világtf!fanjainak a jövőjéről" cimen. Az ő tollából adjuk fordításban az alábbi cikket: — fia Isten mindig és mindig velünk lesz, akkor a vakok nemcsak élni fognak, hanem azzal, amit nyújtanak és elérnek, még a látóknak is példát fognak nyújtani, — ezt irta ,nekem 1907 decemberében Carmen Sylva, aki pártfogója volt a vakoknak és aki azon kísérletezett, hogy a vakokból zárt koloniákat alkosson. Kísérletével azonban kudarcot vallott. Az a gazdasági keret, amelyben eddig a vakok keresőképessége elhelyezkedett, nagyon is szűk volt és a vakok működésük közben általában arra az intézetre voltak kénytelenek támaszkodni, amelyből kikerültek. Ebből a függő viszonyból csak a legritkább esetben emancipálódott valaki. Ma azonban egészen más világtalanokkal is van dolgunk. Férfiakkal, akik életükvirágjában vakultak meg, olyanok, akik azelőtt már valamely hivatásban éltek, akik az életből jönnek és megint visszatörekszenek — és kell is törekedniök — az életbe. A hivatásos tevékenység rájuk nézve nem maradhat már olyan sziikkörü, az ő számukra uj működési tereket kel! nyitnunk, amelyeken fölépíthetik uj életüket, amely lehetőleg folytatása legyen a réginek. Ennek a követelése nem elméleti okoskodás gyümölcse, hanem pszichológiai tények következménye. Eddig típusunk volt: a vak. aki különleges életfeltételek mellett az őt környező világtól elzártan ,nőtt fel. Természetes, hogy ezek. bői aztán külön tipus fejlődött, amelvet a nagyközönség ,,a vak" néven ismer. Ha társadalmi és gazdasági téren van is különbség: a vakok és a háború világtalanjai közölt, lelki világukban azonban mégis van valami érdekes hasonlóság. Ha a vakok lelki világába egy pillantást vetünk, a benne mutatkozó kép igen nagy mértékben a megvakulás időpontjától függ. Valamennyi vaknál — hacsak az illető nincs szellemileg eltompulva — érdekes az az ösztön, amelyet finomsági foka szerint kíváncsiságnak, érdeklődésnek vagy tndvágynak nevezhetünk. Ez összefügg azzal a kívánsággal, hogy részesei legyenek környezetük optikai eseményeinek, másrészt azzal a vággyal, hogy magyarázatot kapjanak az akusztikai eseményeket illetően, miután azokról nem tudnak maguknak egészen helyes képet alkotni. Ebből a hiányból bizonyos tépelődések, elmerülések keletkeznek, amelyek azután fantasztikus képeket eredményeznek. Azokban a vakokban, akiknek erős a szellemi tehetsége, forró tudvágy keletkezik, amely azután szabályszerű, autodidaktikus tanulásban, írói vagy költői tevékenységben nyilvánulhat meg. Az ilyen vakoknak a száma valóban nemi csekély. Termékeikben figyelemreméltó a fantasztikusra való hajlandóság és a képekben és színekben gazdag nyelv. Ezzel a jelenséggel rokon a vakoknak a bátorsága, mintegy öröme a veszélyekben, amelyeknek legyőzésében csaknem a hihetetlenségig viszik. Ilyenek a vezető nélküli vándorlás, hegymászás, tűzzel való foglalatoskodás és más. iskolai éveimből sok érdekeset tudnék erről elmesélni. Igy például eyszer egy hat méter rnagas és tiz méter hossza tornaállványra kapaszkodtunk mi vak gyermekek és a felső lap egyik végétől a másikig sétáltunk, vagy egyszer nyaktörő vakmerőséggel felkapaszkodtunk egy husifüstöJgő kéménybe. A vak rendesen harmonikus ember, mivel benső életének a sokszeriisége belső nyugalmat és kellemesen ható megelégedettséget idéz elő. A vak általában meg van békülve a maga sorsával és csak kivételesen fordul elő, hogy a látnivágyás a sorssal való elégedetlenséget idézze elő lelki világában. Itt következik be aztán a vakon született és a későbben megvakult között való különbség. Kétségtelen és bizonyára nemi szorul külön bizonyításra, hogy a későbben megvakultnak a vakság szenvedés. Neki a vakság pótolhatatlan veszteség és igy az ő vakságának a lelki hatása és rnegbirálása lényegesen más. Ep ezért a később megvakultnak a lelki befolyásolása rendkívül fontos. Mihelyt a .vak megszűnik összehasonlításokat tenni azzal az állapotával, amikor látott, mihelyt tisztába jön azzal, hogy a .vak csak testileg világtalan, mihelyt az ő benső világossága ismét értékesnek tünteti fel előtte az életet, megtalálta a benső harmóniához vezető utat. Ha arra hivatott egyének figyelmessé teszik mindarra, ami a vaknak hasznára van és lehet, gyorsan megszokja, hogy a szemet más érzékeivel, a tapintással, szaglással és hallással pótolja, hogy emlékező tehetségét és tájékozódó képességét gyakorolja és hogy lehetőleg ne szoruljon a látók segítségére. Csodálatos, mily gyorsan megy ez a változás végbe, ha a világtalant kellően irányítják. Általában nagyon elterjedt közhit, hogy a vaknak jobb a hallása, finomabb a tapintása és megbízhatóbb az emlékező tehetsége, mint a látónak. Ez annyiban felel meg a valóságnak, hogy ezek a tehetségei tényleg fejlettebbek, de azért, mert jobban gyakorolja őket. Minden látó megfigyelheti magán, hogy az intenzív hallás szinte fölöslegessé teszi a látást, az intenziv látás pedig a hallást. Az intenziv gyakorlás pedig az illető szerv teljesítő képességét növeli. A vak azonfölül bizonyos apró fogásokat eszel ki. amelyekkel könnyebben tájékozódik. Igy például két vak az állatkertben a Lützow-utcából jövet azáltal találta meg a Herkules-hidat, hogy a viz után szaglászott. Ezzel kapcsolatban meg kell emlékeznünk a vaknak arról a képességéről is, a melyet egyáltalán nem találóan „hatodik érzék"-nek szoktak nevezni. Ez a távolba érzés, amely a vakot arra képesiti, hogy akadályokat vegyen észre, amelyekkel még egyáltalán nem jutott érintkezésbe. Egyesek azt hiszik, hogy ez összefüggésben áll a legfinomabb hallóérzettel, mások azt vitatják, hogy a legfinomabb nyomási érzettel. En az utóbbiakkal tartok, mert önmagamon végzett kisérletek győztek meg róla. Ez a távolba érzés, amelyet a hallás mindenesetre támogat és amely korántsem bizonyos monopoliuma a vakoknak, hanem gyakorlással bárki által elsajátítható, rendkívül sok szolgálatot tesz a vaknak. Ismerek háborúban megvakultaikat, akik már igen jó távolba érzésre tettek szert és ezáltal tájékozódásuk sokkal biztosabb.