Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-15 / 242. szám

Vasárnap, október 35. dél-ma ot Ámmmm HÍREK 0000 Ketten vannak, de egy beszél. (Ha látom fe'lchét á'brázatodat, ftszenifré jut aiinak a temesme-gyei papnak a prédiká­ciója, aki egy országos gyászeset alkalmaival igy kezdte beszédét: Jaj, jaj, jaj! dúlt fel aiz az ország. Hát ki vagy urxi dúlta fel ráncos áb,vázatoidat? /Nem szólsz, mert szenveds^, mintlba nap-oiap után aieked kellene hallgatni a kofák nyájnsi&áígait. No, hát mi Pál-e ujabb betegség támadta még erős szervezetedet? A szivedre ment a cseesemővédeleim ügye? Vagy -talán a gyermek pedagógiai ügy fog­lalkoztatja fáradt agysejtjeidet? Működni, szerepelni akarsz? No jó, nincs kifogásom el­lene, védjed a csecsemőket. iPeusz-e. most, az­zal a -csavarirő'/íös eszeddel iaizt igoindolod, .liogy azért engedem meg a csecsemőik védelmét, mert én a csecse nőket akarom védeílimezm. Ki mint gondolkozik, ugy arat. Nem monda­nád meg teám-bánatom tanyája, bogy mi kö­zöd (neked a gyeirm-ek'pedaigógiához? Mit tudsz te ablhoz? Jó, jó, te mindie-nibez tudsz. Tehát -te akarsz Iközeíl férkőzni a gyereklél előhoz, vaigy szívhez? Csak férikőz-z kicsikém, engem azon­bam haigy ki a iférkőzési műveletedből. Még bogy felolvasást akairsz tartani? Nem rossz. Vigyázz rnókussjo, mert a felolvasás közben belákil-áltanak: Nem t-nd az irni, aki ól vas. Én bitet t-oszelk rá, bogy olvas-ni se tudsz. No de ez családi titok -és aiz ésszel élő ember há­zon 'kívül nem szárítja -a szennyesét. Vagy te akared szavalni a -prelogot? Ez tökbe kerül nekem, mint egy kacaj. Mikor, hol és mely eszközök által tnnltál te szavalni? Ja. az más, most akarsz? És kitől? Kiszemelted már magadnak a művészt, a knltnira felmentett bajnokát? Meglásd -egy sem fog tanítani. Nem azért, mert tégedet nem akar tani-tani, de most isókkal jobban elszórakozik -a domino-, vagy a kártya mellett. Te is okosabban ten­néd, ha. folytatnád aiz őszi mesterséget és ramsl in-ál, mint öreg korodban csecsemőikkel foglalkozni. lA ramslit még érted, mint min­den olyan -dolgot, amihez nem kell ész és csalni leibet. És ha máír engem egy életen ke­resztüli csaltál, 110 -nem hitvesi mű voltodban, csaljál mást is. Mert ihogy is imomlja a. tíz­parancsolat: iCsalijad 'felebarátodat, mint ten­uradat— — Időjárás. Enyhe és túlnyomóan száraz idő várható. SÜRGÖNY PROGNÓZIS: Enyhe, elvétre csapadék. A déli hőmérséklel 20.8 C fok volt. — Minisztertanács. Budapestről telefonálja tudósítónk: Szombaton este gróf Tisza Ist­ván miniszterelnök elnöklésével ujabb mi­nisztertanács v-olt, amelyen a kabinet vala­mennyi tagja részt vett. — Burián és Krobatin a király előtt. Bécsből telefonálja tudósítónk': Á -király szombaton kihallgatáson fogadta báró Bu­\ián István külügyminisztert és Krobatin adügyminisztert. — Nincs már ok az Erdélyből való me­nekülésre. Budapestről telefonálja tudósítónk: Sándor János belügyminiszter szombaton az érdekelt főispánokhoz a következő távira­tot intézte: Az erdélyi hadmüveletek kedvező alakulása folytán az előbbi lakóhelyük­ről elmenekült és még útban levő erdé­lyi lakosság totytibbi menekülésére nincs ok. Felbivom méltóságodat, intézkedjék, hogy a vármegye területén átvonuló menekülők ne folytassák utjukat, hanem lehetőleg a mostani állomáshelyükön, vagy ahoz közel várják be a küszöbön álló időpontot, amelynek elérkeztével visszatérhetnek előbbi lakóhelyiikre. Egyben táviratilag jelentsék az útban levő menekültek számát. — Aradi lapszerkesztő hősiessége. Szúdy Elemér, az A-rad és Vidéke felelős szerkesz­tője, a mozgósítódkor katonai szolgálatra vo­nult he. lA Péster Lloyd baditudósítója epizó­dokat közöl a kárpáti 1I1-arcokról és tudósil-á­sáhan megemlékezik iSzuidy Elemériről is. aki­ről a következőket irja: A Zeléuy melletti Bognár Akos körtéje. Irta: StriegI F. József. Ahányszor ugy könteérés időjén a hajnal rátám*szlkodctt rózsaszín karjaival az ég pere­mére s nagy biborszemóvel végigtekintett a saatymazii szöllőköm, Bognár Ákost mindannyi­szór ott találta mér a kürtösében, amint vala­•mllyik újfajta törpe körtefája előtt guggolt vagy térdlelt. Reggeli imáját végezte-e- ott és olyankor, vagy csak a kedvenc fáit vizsgálgat­ta-e, kii tudná?.... Bognár Aikos üres óráiban állami hivatal­nok, de a főfoglalkozása, szenvedélye, szerel­me: a körte. Az igazi finom faj'körte — sze­rinte- — meni -is illethető a banális körte elneve­zéssel, mert az valóságos költemény. A valló­ban finom fajkörtének van színe, illata, mint a virágnak; tarmája, mint a sziiz érintetlen keblének; nedűje édes, mint az istenek itala a Nektár; busa 'kívánatos és ízletes. A körte a KViimölesök Koronája, -királynéja. Már éyeklkcl ^telőtt szárit© réteges szenvedéllyel vetette rá Uif<gát a körte-kultiirára és a.mi finom, nemes körtefajtáról tudomást szerzett, nem sajnált Sem időt, sem fáradságot, sem költséget, .amig "e nem -telepit ette a kertjébe. N-em volt épen kiválva ember és n-em -i-s volt pesszimista. De a'/-<h't a szive mégis esalk megremegett és a hideg verejték gyöngyözött a homlokán arra a gondolatra, hogy az ő becézett, dédelgetett körtefái esetleg áldozatul! eshetnek valamilyen ellenséges inváziónak. Eiindk az egész, nagy háborúnak az esélyeit csakis az ő körtefáival való vonatkozásúikban mérlegelte. Elveszett esztendőnek tartotta azt, amely legalább egy uj fajta, nemes körtével nem gyarapította a gyümölcsösét. S mikor egy-egy uj fajtának az érési ideje közelgett, Bognár Akos izgatott lett és ideges. Legjobb szeretett volna olyankor ott aludni a körtefái között, nehogy valami elvetemült .emberi teremtés meg­lopja. Amilyen forró vággyal várja a fakadó virágbimbó a hajnal első sugarát, vagy a meg­gyötört emberiség ennelk az irtózatos világ­égésnek a ki-alvását, olyan türelmetlenül várta ő is nap-nap mellett azt a boldog órát, amikor leszakíthat egy-egy ilyen szüztermést. Az idén csak egyetlenegy fa hozott ilyen első termést. Egyetlenegy példányt Ízelítőnek. Talán már ma -lesz a napja, hogy leszakíthatja. Hamvas fátyol a alól már kikacag a gyümölcs párossága. Olyan, mint a hajadon, alki ártat­lan -üdeségóvel öntudatlanul -.is csábítóan mo­solyog keresztül a fátyolám. Miikor fcl-éje nyulit a gyönyörű gyümölcs­nek, a keze reszketett az -izgalomtól. Tulajdon­képen még nem is akarta -letépni, de amint 7 harcokban az -összes tehrikmivezetókeket szét­rombolta az orosz pergőtiiz. Ekkor 'Szúdy Elemér zászlós fontos parancsokkal az orosz pergőtiiz kellős közepén keresztül lovagolt, bo-gy e parancsokat rendeltetési helyükre szállítsa. Egy gránát közvetlenül lova előtt robbant fel. A légnyomás -a földhöz vágta őt, de ő heves tüdővérzés© ellenére azonnal nye­reghesz-állt s idejében átnyújtotta a paran­csokat, amelyek annak a napnak az eredmé­nyét a mi javunkra döntötték el. — Német hadi asszonyok kényszermun­kája, Stettínből jelentik': Mivel a hurgonva- és répatermés teljes betakarítása és a gabona­neműek kieséplése sürgősen szükséges, a badi foglyok és -a második hadtest n ©lik ül özihető katonái nem elegendők. Ennek következtében elrendelte ezen hadtest iparajioisn-dkia, ihogy az állatni támogefiást élvező hadi asszonyok a szükséghez képest naponkint legalább eay fél napig kötelesek a burgonya és répa hetaka­ritásánól segédkezni. Akik vonakodnak eb­ben a munkáiban résztvenni, azoktól a hadi segély megvonható. — Tanácskozások az InarostanpncJskolá­ról. A kultuszminisztérium kiküldöttfii: dr. Tóth István és dr. Gönczy Jenő miniszteri titká­rok és Serényi Jakab központi tanfelügyelő, 4- mint azt lapunk szombati számában jelen­tettük —r megtekintették a város -által az ipo­rostanoneiskola ós a gazdasági -népiskolák céljaira fel a ián I ott telkeiket. A kiküldöttek szombaton folytatták a -tanácskozásokat a polgármesterrel. — Alsó-Ausztriában eltiltották a sírok kivilágítását. Bécsből jelentik: Alsó-Ausztria helytartója eltiltotta november bére a sirok kivilágítását a zsiradékhiány miatt. — Takarékoskodjunk a liszttel. A Hadi­termény .rt. értesitet-te a -polgármestert arról, hogy -Szeged közéi el mérésére egy hóra a Baek malomból negyven, a Bokor- és Millió-ma­lomból ihárom -vaggon lisztet mtaÜt ki. Tekin­tettel árra, hogy a város egy havi lisztszük­sjóglete körülbelüli hetven vaggVm. isméit c-sa* 65—70% -át kapja meg mindenki a -rendeleti­leg megállapított lisztmonnyirégnok. A liszt­hivatal figyelmezteti a közönséget, hogy a« egy hóra kiutalt lisztmennyiséggel takaréko­san bánjék, mert a kiutalt mennyiségen felül hozzája- ért, szinte önként vált le a kört-e az ágáról s bele-kivá-nikozott a Bognár Ákos re­megő kezébe. Mintha a világ legdrágább kincse vrlna az övé, oly boldogan haladt Bognár az álloiMs felé. Sok szép körte termeti a kertjé­ben, de ennek az egynek még eddig nem volt párja. — Hogy meg fogja bámulni az asszony! — járt szüntelen az eszében. — Vájjon milyen lesz-az ize? Bizonyára méltó lesz a külsejé­hez, — reménykedett magában- Bognár Ákos. Mikor az állomáson kiilépett a perronra, az egyik vágányon hosszú katonavonat vesz­tegelt. Német tüzérség. Talán Verdim alól jönnek, vagy a Somme mentéről. Erdélybe be­tört az ellen s most a német császár a legjobb katonáit küldi segítségül. Micsoda legények! És az ágyúk?!... Bognár Ákos, aki még reggel lis az oláli inváziótól, féltette az ő imádott körteifáit, a né­met katonák és ágyuk láttára megkönnyebbül 1­en felié-lekzett. Nem kell már féltenie a körte­fáit: jönnek a németek... mennek a németek! JTa nem röstelné, odaugranék a vonathoz és egyenkint megölelné Vilmos császár tüzéreit. Végiglépked a vonat mellett s "íár ott áll az utolsó kocáinál. A födéltelen kocsinak a leg­végén ágyura támasz-kodva, fiatal tüzér, aki sóváran nézi Bognár Ákos kezében a körtét,

Next

/
Thumbnails
Contents