Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-15 / 242. szám

! Vasárnap, október 15. DÉLMAGYAIRÖHSZAG «Az én idealistám. ötlétes barétoan, aki :a háborúban részint mint niagáailkameellár, részint mint köaéMmezési öiuliiktátoii' szerzett bolkros kávéházi érdemeket, odalép hozzám: — Nem gondolja kérem, hogy ennek a szörnyii drágaságnak egyszer végét fcaLlene vetni! — szól. — Be gondolom. Leül, az asztalira támaszkodik és komoly képpel folytatja: — Hát Ikonéin, én kitaláltam a módját, hogyan lehet egy csapásra megszüntet ni a drágaságot. Tessék csiak figyelni. Ugyebár, kérem, mindennek fölment az ára. Az egészségnek, a betegségnek, a bölcsőnek, a koporsóinak, a hajnyirásinak, a parólkáinak, a gyaloglásnak (mert IjőrkoptatássaJ: jár) és a kocsizásnalk... De lehet, hogy tévedek, ön talán tud olyan árut vagy munkát, amelynek nem ment föl az ára. — Hacsak a szerelem... — Kérem, kérem, én családapa "vagyok. Tehát vegyük ugy, ahogy van: miniden megdrágult ós már nem győzzük pénzzel. Tessék ügyelni. Ha kivétel nélkül minden árunak leszállá tanaik az árát, nemde, akkor nyomban megszűnnie a drágaság! — Valószínű. te Mert nézze kérem, mihelyt újra egy hatoséri a.clnak bárom tojást, hatvan krajcárért egy kijlló hust és tizenhat krajcárért egy liter tejet, akkor újra busz forint lesz 'egy pár csizma és hiusz krajcár egy inggallér. A gazd'a folyton azt hajtogatja: nem adhatom olcsóbban la baromfit, mert százötven korona egy pár csizma. Már most nem beszélek arról, hogy a gazda a háboru alatt ugy szeretné magát föltöntetni, mintha naponta váltaná a csizmáit, — maradjunk meg az általános árleszállítás mellett. Képzelje, el, hiány fölösleges százmillió szabadulna föl ilyen módon! Képzelje el, micsoda óriási nemzetgazdasági föllendülés támad, ha kiderül, hogy napi busz korona helyett öt koronából életnneaheteii] a családomat s viszont ha a gazdának nem kell óránkint százötven koronát kidobni negyven koronás csizmákért. Kérőm szépen, én egészen önzetlenül törtem ezen a problémán a fejemet. Mit szól hozzá? — Nekem határoztban tetszik. Csiak nem tartom egészen igazságosnak. — Hallatlan! Hiszen éppen azért jó, mert igazságos, mert mindenkinek egyformán védi az érdekeit, mindenkinek egyformán biztosit a pénzének megfelelő értéket, — És mégsem igazságos. Lássa például, én versírásból élek. — Hm! És mit kap egy versért? — Az attól függ. Lira — tiz korona, pikáns dail — ötven korona. Békében is ennyi volt, a háborúban sem emelték. Már most tegyük föl, bogy az egész vonalon kitör az árcsökkenés. Akkor mi lesz velem? — Ezt könnyű elintézni. Aki olyan becsületes ember volt, mint ön, s nem drágított . . , _ Tévedés, Nem ón voltam becsületes, — a kiadóik meg a .színigazgatók voltak becstelenek. — Így is jó. Szóval: aki nem. tudott drágítaná, 'vagyis akinek nem kedveztek a konjunktúrák, annak nem is kell leszállítani az árakat, — Micsoda? Hogy niern kelil leszállítani? Hiszen éppen most töröm a fejemet, hogyan kellene fölemelni? — Ez nem szép öntői. Uram, hallgasson iive,g. Nézzen rám. Én ia Nemzetközi Leszerelési Szövetség helyi titkára vagyok. És én sem éltem vissza, én nem drágítottam. — Mert amiit ön árul, az ma senkiinek sem kell. — Dehogy meni kell! Csakhogy az emberek ostobák. Azt hiszik, az én készletem is örökké tart és várnak, várnak, nem akarnak venni... — Maga ügyetlen ember! Miért nem árul például onlkrot? — Igaza vau. Cukor, az kéli nekem. Uram, ha egy istent ismer, járjon ki nekem egy vágón cukrot. Háromezer korona províziót fizetek. — Sajnálom, nem foglalkozom Ilyesmivel. ötletes barátom felsóhajtott: — Fájdalom! Azért is mondja mindig a feleségem: Matyi, te vagy az utolsó idealista ebben az üzleti világban. És szomorúan otthagyott. Molnár Jenő. Magyar-Bolgár Egyesület terve Szegeden. (Saját tudósítónktól.) Jakab Dávid tanár, a kitűnő nyelvész tudvalevően hat hétig Bulgáriában tartózkodott az elmúlt nyáron. Szófiában vezető emberekkel folytatott megbeszélései során többször merült föl bolgár részről az a gondolat, liogy a két szövetséges ország társadalmát közelebb kellene egymáshoz hozni, ami a gazdasági és kulturális érintkezés megélénkitését is elősegítené. Köztudomású, hogy egész Bulgáriában nagy a rokonszenv Magyarország iránt. Tapasztalatai Jakab tanárt arra indították, h,ogy egy olyan szövetkezés tervezetét készítse el, amely a két ország társadalmát is bevonja abba a kulturális és gazdasági munkába, amely elmaradhatatlan, ha megértettük a háboru tanulságait és ha lesz elég erőnk és tehetségünk az áldozatok után aratni is. Jakab tervezetét megismertette szombaton Somogyi polgármesterrel is, aki arról elismréssel nyilatkozott. A tervezet szerint a Magyar Bolgár Szövetség egyik székhelye Szeged, a másik Szófia lenne. A magyar székhely mondja a tervezet -- máshol, mint Szegeden, cl sem képzelhető. Ismeretes az az áldásos kulturmunke, amelyet Szeged iskoláival a délvidéken végez. Csak a magyarságnak ebben a gócpontjában lehet ez a székhely, amely gócpont amellett a délvidéken fekszik, különben is az ország második városa, kulturális intézményekben gazdag és egyre gyarapodó. A szövetség célja: a két nemzet között állandó szellemi közgazdasági kapcsolatot létesíteni, fenntartani és ifeileszteni. Magyar állampolgár a szövetség magyar, bolgár állampolgár a bolgár osztályának lehet tagja. Vannak ezen kivül a szövetség mindkét osztályában tiszteletbeli és alapító tagok. A szövetség vezetősége. Az egész szövetség élén az elnök áll. akit három évenkint felváltva magyar, illetve bolgár állampolgárok sorából választanak. Ha az elnök bolgár, helyettese csak magyar lehet és viszont. Az osztályok élén egy-egy elnök áll. A tisztikar többi tagja osztályonkint: ügyvezető elnök, két alelnök, főtitkár, titkár, pénztáros, ellenőr, jegyző és három-három számvizsgáló. Az elnökség mellett 50 tagu elnöki tanács és 100 tagu igazgatóság működik. A szövetség abban a városban, a melyben legalább 100 tagja van. fiókot alakit/ A fiók ügyeit az illetékes központtal állandó egyetértésben a tisztikar intézi, a mely áll elnökből, alelnökből, titkárból, pénztárosból, ellenőrből, jegyzőből és hat tagu igazgatóságból. A szövetség magyar osztályának munkaprogramrnja: 1. Tanuló-kolóniák létesítése. 2. Kiállítások szervezése. 3. Bolgár tanfolyamok fölállítása a bolgár nyelv praktikus elsajátítására. 4. Legalább négy-nyolc heti utazásra elégséges ösztöndíj odaitélése a) kereskedőknek és iparosoknak, b) gazdáknak, c) akadémiai és egyetemi hallgatóknak. 5. Az irodalmi és tudományos érintkezés közvetlenebbé tétele.Ebből a célból a szövetség felolvasásokat, ismeretterjesztő előadásokat rendez, fordítókat támogat és három, magyar-bolgár-francia nyelven folyóiratokat ad ki. 6. Kezdeményezi kereskedelmi és ipari központoknak és képviseleteknek Bulgáriában való megszervezését, vagy abban közreműködik. A Magyar-Bolgár Szövetség szervezete és rnunkaprogramm.ia közöltetnék azokkal a bolgár urakkal, akik a mozgalom Bulgáriában való kezdeményezésére vállalkoztak. Az alapszabályok egymással való kölcsönös megállapodás után terjesztetnének fel a két kormányhoz jóváhagyás céljából. A kudarcokért a román hadvezetőséget okolják. Zürich, október 14. Az itteni lapok egyhangúlag a retinának meglepőien ua,gy veszteségeiről adnak hint és azt. írják, hogy (Erdélyben fulaj'dotíképen nem a román hadsereg, hanem a román hadvezetés olyan kudarcot szenvedett, amelyet az antant csak nehezem fog kiheverhetni. A román hadüzenet tudvalevőleg esak résziben orosz parancsra történt és célja >az volt, ihogy a négyesszövetség fldözös nagy ofifenzivájának hathatós támogatására szolgáljon. Az antant táboréiban ezért már a. sromiáí? hadsereg első operációi is nagy csalódást okoztak mert. ezeWliől kétségkívül kitűnt, liogy a román vezérkar, az orosz katonai körök kívánságával ellentétben, hadjáratával csupán önző célokat követ. Azért az orosz (hadvezetőség most némi kárörömmel veszi tudomásul a románok erdélyi vereségeit, amelyeiket az orosz kívánságok igazolásának tekint. Jön! Jön! Jön! Petőfi Sándor hatalmas filmkölteménye A legszebb magyar filmalkotás. János vitéz. Kacsóh Pongrás zenéjével. Jön! Jön! Jön!