Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-13 / 213. szám

Szerda, 1916. szeptember 13. DÉIiMAGYAÜOHSZÁÖ 3 Beszélgetés a német birodalmi gyűlés alelnökétfel. — A Délmagyarország tudósítójától. — virrí»1 Berlin, szeptember 8. Az antantlapok tele vannak olyan hirekkel, hogy a központi hatalmak ereje meg fog rendülni. Jól tudjuk, — irják ezek az újságok — hogy Németország, Ausztria és Magyarország katonailag még rendkívül erős, bőségesen rendelkeznek még katonával és munícióval, hogy könnyen nem lehet őket pozíciójukból kivetni, nem várjuk azt, hogy csodák történnek a harctereken, de igenis reméljük, Ihogy gazdasági téren sikerül őket meggyengíteni. Fantasztikus és valótlan cikkek következnek ezután, hogy a blokád tönkreteszi a központi hatalmak iparát, kereskedelmét, nincs már sehol élelmiszer, fürészporból készült kenyeret eszünk, zsir helyett petróleummal főzünk, patkányhus a mindennapi eledelünk, cukor nincs, vaj nincs gyapjú nincs, semmi sincs, <csák bolkád és blokád. Hollandiába utazva kiszálltam Berlinben, jelentkeztem: Dowe titkos tanácsosnál, a birodalmi gyűlés alelnökénél, aki ¡Németország egyik legnagyobb közgazdasági tekintélye. A leghivatottabb ember szájából akartam hallani, mit szól ezekhez a mesékhez. Szelíd, jóságos arcú, fehérszakállú öreg ur az elnök. Okos, nyugodt és megfon, to t Ellentmondást nem tűrő, meggyőződéssel beszél: — Ami a tengeri blokádot illeti — úgymond - Németország számára ez nem uj dolog. Erre már a ¡háború elején, mihelyt Angha is belépett a háborút viselő országok közé, el voltunk készülve. Amint a tapasztalatok mutatják, bármennyire kellemetlen is ez a körülmény Németországnak és fokozza nyersanyag-szükségletét, mégis objektive megállapíthatjuk, hogy ß német nemzetgazdasag kere tin tum vmn. magát ^ ezeken a habárus nehézségeken. Nyersanyagokban kétségkívül hiány van, de elviselhető a many, mert az ipari kémiának e háború folyamán tett óriási fejlődése számos olyan nyersanyag pótlását tette lehetővé, amelyeket ezelőtt pótolhatatlannak tartottunk így Például a salétromot és robbantóanyagot, a melyben Ohilének monopóliuma volt, pólóink a folyékony levegőből előállított robbantoanyaggal. Pótoltuk a gummit és nagy Ä mesters'ége§ trágyáról £ d es sznmos más ilyenfajta eUa rassal harhottuk el azt a veszélyt, melyme a -""?1* hiánya a nériei gazdásági életet. hogv\fZ fmant Ia,piai ifo|yton azt írják, tS m0nardhtia tel! A , leztetve — egyeztem; meg. tikus rövid«' meggyőződés hangján, apodiklés alSe!ggel Vá'laSZ0U 3 bir0da,mi fenn~m^Sf8 l^etme nem fárog Ausztriát hetve™illiós ~ és ha rökors^ot^Ä lBU,gárÍát' TÖszázötvenmilhót számlái 7 6gy kÖZd tet nem lehet. ^^ ¿ ^ ^ mények között nagT ^a oss' * "l* kÖrÜI" njüködő organizációra n E ^ Mert hiszen a népéldmezés kérdése nemi egyéb, mint a meglevő élelmiszerek helyes elosztása. — Viszont nem gondölja Excellenciád, hogy a kiéheztetés nem annyit jelent, hogy egyáltalában nincs élelmicikk, b^iem, hogy a drágaság következtében a szegényebb néposztály nem juthat hozzá? — Nem. Ezt nem gondolom. Először is a legtöbb élelmiszerre, különösen ama cikkekre, amelyek elsősorban a szegényebb néposztályok élelmezésére szolgálnak, a szövetséges birodalmi kormány maximálta az árakat. A maximálást azért kellett az egész birodalomra vonatkozólag kimondani, mert amikor egyidőben például csak Berlinre, vagy Poroszországra nézve maximáltuk az árakat, az áru egyszerűen ama helyeket kereste fel, ahol nem voltak, Imegállapitva a legmagasabb árak. Azon kiviil nem komoly dolog, hogy a tulmagasra fokozott árakkal ki lehet éheztetni bennünket. Felteszem, hogy háromszor, ötször annyiba kerülnének az élelmicikkek, mint most. Először is a pénz értéke leszállt. A pénz nagyon szép és jó dolog, de megenni nem lehet. Másodszor az államhatalom, amely az élelmiszerelosztásra vonatkozólag a háború folyamán, különben i's erősen belenyúlt a magánjogba, egyszerűen ráteszi a kezét valamennyi élelmiszerre és maga gondoskodik a helyes elosztásról. Erre különben már a régi ¡Rómában is volt példa, amikor a gabona árát az agráriusok annyira felverték, hogy a szegények között éhínség tört ki, a szenátus gabonát osztatott ki a nép között. Azt még el tudom képzelni, hogy minden berlini ember csajkával a kezében jelentkezik a maga kerületi rendőrségénél, de azt nem, hogy Németországot kiéhezte téssel kényszerítsék a háború befejezésére. ¡Különben is nem tudom, mit képzelnek a külföldön az állítólagos német drágaságról. Bizonyos, hogy az élet jelentékenyen megdrágult, sőt ma is napról-napra drágább lesz. De Berlinben még mindig olcsóbb az élet, mint Párisban, vagy Londonban. Az egész világon nagy a drágaság es ha ebbe az általános drágaságba beállítjuk Németországot, akkor semmi rendkívülit nem találhatunk a mai német viszonyokban. — Ellenségeink azt állítják, hogy a mi területeinken alig van már Ihus s Németországban zsírtalan és hústalan napokat tartanak, amit arra magyaráznak, hogy közeledik gyengülésünk. — A húsfogyasztás korlátozására — mondta Dowe — azért volt szükség, mert a burgonyahiány következtében nincs elegendő takarmány. ,A hústalan nap nemi valami kellemes berendezkedés a húsevők számára. De gondoljuk meg, hogy ez igazán a legkisebb áldozat, ami a háborúért hozható. — És hogy állunk a cukorral? — Cukorhiány tulajdonképen nincs. De bizonyos óvatossági rendszabályokra van szükség, hogy minden körülmények között biztosítsuk magunknak későbbi időre is a ¡feltétlenül szükséges cukormennyiséget. Ama földterületek egy részét, amelyeken azelőtt cukorrépát termesztettek, most gabonát termelünk. Ezért redukálódott némileg Németországnak egyébként óriási cukorkészlete. Bizonyos dolgoknál különben a cukrot sacharinnal is lehet pótolni, ennek azonban nincs tápláló ereje. A cukorfogyasztás terén is várhatjuk az állam szervező intézkedéseit. — Németországban kétségkívül kitűnő az organizáció. De nem gondolja, kegyelmes uram, hogy egyes dolgokban tulságig vitték az organizálást? Dowe nevetett és jókedvűen mondta: — Persze, hogy egy kicsit organizáló mániában szenvedünk, de az kétségtelen, hogy a német organizáció nagyban és egészben kitűnően bevált. — Még egy kérdés. Hogyan gondolkozik Excellenciád a német-magyar gazdasági közeledésről? — A gazdasági közeledésnek elvben hive vagyok, de semmi körülmények között nem tartom lehetőnek a vámunió keresztülvitelét. A forma kérdése rendkívül nehéz. Beszélnek preiferenciális vámrendszerről és egyéb megoldási formákról is, annyi azonban bizonyos, hogy nagy óvatossággal kell kezelni a kérdést, mert az egész probléma rendkivül nehéz és bonyolult. Azt, hogy háború után nagyobb mértékben fogja-e felkeresni a német tőke Magyarországot, mint eddig, bajos volna megmondani. Háború után minden országnak szüksége lesz a saját tőkéjére. Vécsei Miklós. Csörög kafonaköfelesek tízezrével vándorolnak ki. Athén, szeptember 12. A Reuterügynökség jelenti: A görög kormány megengedte, hogy azok a görög védkötelesek, akik Görögországban tartózkodnak, de állandó lakhelyük a küljöldön van, odamehessenek. A Hestia azt irja, hogy csupán csak Olaszországon át a demobilizáció óta negyvenezer tartalékos vándorolt ki Amerikába, azonkívül több ezren más utakon. A bolgár állások a szaBonikii fronton. Hága, szeptember 12. A Reuter-ügynökség jelenti Szalonikiból, hogy a bolgárok állásai a Vardar és a Doiran-tó közt rendkivül erősek. Az állások az e két pont közti dombokra támaszkodnak és mélyen lenyúlnak a lapályokig. A terep hullámos és árkokkal szeldelt és a gépfegyverekkel való védekezésre kiválóan alkalmas. Terjedelmes dróthálórendszerek láthatók, amelyekhez lövészés futóárkok csatlakoznak, a védők közül azonban senki sem látható. Egyes részeken kutyák végzik a megfigyelést. Orosz lap a bolgárok példátlan hősiességéről. Berlin, szeptember 12. A Lokalanzeiger jelenti: A Novoje Vremja dobrudzsai haditudósítója jelenti: A bolgárok példátlanul küzdenek. Eddig egyetlen bolgár katonát sem sikerült foglyul ejtem. Harcuk az elemek kitöréséhez hasonló. Inkább darabokra vágatják magukat, semhogy fogságba kerüljenek,