Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-13 / 213. szám

6 DÉLMAGYAKQBSZÁG Vasárnap, 1916. szeptember 17. Gyors léptekkel jár a bűnhődés. — Moraht őrnagy cikke Szilisztria elestéről. — Joggal mondható, hogy a román 'harctéren „gyors léptekkel jár a bűnhődés." Tizennégy nappal azelőtt — augusztus 27-én — levetette a román kormány csalfa álarcát és a magyar határőrségekre való orv rajtaütésekkel szabad játékteret engedett kapzsiságának. Szeptember 6-án pedig német és bolgár haderők energikuá irammal elfoglalták Tutrakánt, azt az erősen kiépitett hidifőt a Duna déli partján és — miként az ellenséges sajtó is ijedten bevallja — a román hadsereg tizedrészét helyezték harcon kiviii. ,A végzetes hadüzenet utáni második vasárnap pedig elesett Szilisztria is, a második fontos hidfő, amelynek az volt a rendeltetése, hog.v a Dobrudzsával való összeköttetést biztosítsa és nyitva Idrtsa. Mint ismeretes, 1913-ban, a véres balkáni háború után a román politika ép ilyen mohón esett neki a csaknem védtelen Bulgáriának. Ferdinánd cár serege a Törökország és Szerbia elleni két hadjáratban rettenetes áldozatokat hozott. Tulmerész rohamaiban és az ottani terepnehézségekkel nem eléggé számolva, sírjába dőlt a bolgár nemzet virága, amikor orvul kilépett a porondra Románia és Bulgáriát azon kérdés elé állította, hogy vagy megsemmisüljön, vagy pedig lemondjon a Szilisztria és Balcsik közti földsávról. Ferdinánd király éleslátóan . és helyesen döntött, amikor a román hadsereg veszélytelen sétája után Szófiát fenyegette, Ámldej /ebül 'szerzett jószág ebül vész el. Ugy akarták, hogy a Dobrudzsa Romániának egyik biztosító alkotórésze legyen és a bukaresti „reálpolitikusok" a kizsarolt uj területet alkalmas felvonulási területté akarták átalakitani. ahonnan a nagyobb Románia érdekében bármikor támadást intézhetnek Bulgária ellen. A dobrudzsai rablás nélkül Bulgária tulközel maradt volna Szilisztria kapujához és veszélyes közelségben Románia ütőeréhez, a Csernavoda —Konstanza fővonalhoz. A famózus román hadi terv keletkezésekor talán nem fontolták meg eléggé, hogy [Németország, Ausztria-Magyarország és Bulgária vezérkarai tanulmányaik alapján már rég kipuhatolták a rámán védelem Achilles-satikát. Bukarestben ugylátszik olasz mintára alkalomadtán vaknak) tettetik magukat, még akkor is, amikor létkérdésekről van szó. Az államférfiak hiúságát nem tudta ellensúlyozni a rövidlátó uralkodó árnyékhatalma. Igy magyarázható meg aztán, ha a tizennégy nap előtti nevetséges pózból a Dobrudzsában szenvedett súlyos vereségbe való átmenet egyenesen katasztrofális hatású. Bizonyára kevés örömmel menetel az egyik hadsereg nyugat felé, amikor a többi seregrészeket keleten és délen veszedelmesen szorongatják. A román és orosz hadi politika bizonyosan rajta volt, Ihogy a dobrudzsai eseményeket megelőzze. Ivanov tábornok Bukarestben időzik és inár két nappal a hadüzenet után ezzel nyugtatták meg nyugati szövetségeseiket: „Erős orosz hadsereg a Dobrudzsán keresztül Ruszcsuk felé menetel, ahová a Szilisztriában és Giurgiuban összevont erős román csapattestek is tartanak." 'Ezt a felvonulási tervet azonban mi alaposan megzavartuk. Széles frontban léptük át operációra képes haderőkkel a román határt és mig a jobb szárnyon Dobrics táján török csapatokkal vállvetve sikeresen visszavertük az orosz támadásokat, a bal szárnyunkkal elfoglaltuk a tutrakani és sziIisztriai két hídfőt. Mig bal szárnyunkat biztosítjuk, belevittük a jobbára bolgárok lakta Dobrudzsába a lázadást. Kellemetlen helyzet a Duna és Fekete-tenger közti legszűkebb területre utalt ellenséges hadvezérek szempontjából. Szilisztria erődítményei a Duna déli partján valószínűleg modern tábori erődítmények. Ámde a Graeca-tó és Szilisztria közti átözönlése a román seregeknek csaknem nyolcvan kilométernyi folyamszakaszon úgyszólván lehetetlenné vált. A Times szeptember 4-iki számának egyik cikke a Dobrudzsát „döntő hadszintérnek" nevezte. Ezi nem is hamis beállítás, ha szemügyre vesszük ellenségeink további terveit. Ezek abban csúcsosodnak ki, hogy Oroszország elfoglalja Konstantinápolyt és !Bulgáriát elvágják a központi hatalmaktól. Csakhogy az igazságszerető sors eleddig épp ellenkező értelemben döntött. Ez Londont és Parist ugyancsak gondolkodóba fogja ejteni. Sarrailt már ostorozza a Temps. Neki vagy az utódjának az lesz a hivatása, hogy délről való támadásokkal megmentse a helyzetet. Azonban Briand hadserege, a hogy az antantnak ezt az összecsapott mintacsapatát nevezik, siralmas helyzetben van. A mindig fecsegő Secolo jajgat azon nehézségek miatt, amelyek a közlekedés, ellátás és lőszerpótlás útjában állanak, ehhez csatlakozik még a mocsárláz, amely nagyobb áldozatokat követel, mint egy esetleg frontális támadás a bolgár-német macedóniai vasfal ellen. Onnan nem jöhet megváltás a megbüntetendő Románia számára és ép ugy mint a háborús párt Bukarestben, ahol a lázadás iiti fel a fejét, azonképpen Görögország intrikusa, a krétai Venizelosz is aligha nem ki fog józanodni. Hogyan fest most tizennégy nap multán a harctéri helyzet, arról tanúskodnak a tények. És hogyan képzelték el, arról az olasz lázálom festett magának képet. Hogy a háború ilyen kedvező fordulatát kellően értékelhessük, szükséges az ilyen exaltációkat leszögeznünk. A Rcsto del Carlino szeptember 5-iki számában egy olasz ezredes ezeket irta: „A Bulgárián keresztül való előnyomulás az Egei tengerhez körülbelül ugyanazon a vonalon fog lefolyni, mint 1913-ban, amikor a románok a Dunától tiz nap alatt nyomultak Szófia kapui alá és csak a bolgárok cárjának könyörgő esdekléseire állottak e! attól, hogy bevonuljanak a fővárosba. Miként akkor dél felől a szerb csapatok segítettek, ma a szalanikii hadsereg fog közbeavatkozni. A hadjárat három szakaszra fog olszani: keleten a Dobrudzsán keresztül át a Balkánon Filippopoliszba, középütt Bukarestből Ruscsukon és Siflován át a Maricza felső völgyébe és nyugaton a Dunától Szófián át a Strunia völgyén keresztül Szereszbe és Szalonikiba. A győzelmes 1913-iki hadjárat meg fog ismétlődni és az akkori győzök is* mét találkozni fognak annak a vitéz nemzetnek a földjén, amelyet méltatlan uralkodója — az izig-vérig osztrák — vesztébe döntött. A hadikölcsönök szegedi kitüntetettjei. I (Koós Elemér.) Nem benszülött, csak „jött; ment," mint ahogy ezen a tájon nevezni szokták mindazokat; akiknek bölcsőjük nem itt ringott. Egy évtized elmúlt, hogy a fővárosból ide került, a Szeged-Csongrádi takarékpénztárhoz helyettes-igazgatónak. Abban az időben még Vass Károly volt az „öreg takarék" igazgatója, aki hogy elhalálozott, Koós Elemér került az örökébe. Nem jött ujitásokkal, nem törekedett arra, hogy 82 „öreg takarék" konzervationak nevezett irányát máról-holnapra megváltoztassa, hanem a régi alap szemmeltartása mellett uj, friss szellemet vitt az intézet beléletébe. Rövid idő alatt megismerte a város közönségét, kereskedelmi és ipari vállalatait és csakhamar felismerte azokat a teendőket, amik az „öreg takarék"-ot a város kereskedelmének ós iparának fellendítésével kapcsolatosan terhelik. A Szeged-Csongrádi takarékpénztár az " vezérigazgatói működése alatt egyre nőtt, egyre erősödött s ma már az ország első vidéki takarékpénztárává fejlődött. Koós Elemér, intézetének nagy körültekintést igénylő vezetése mellett, igen tevékeny részt vesz a város társadalmi ügyeinek az intézésében is. Tagja a törvényhatóság1 bizottságnak, a közgyűlés több bizottságánaki azonkívül a különféle jótékonysági egyesületeknek. Nem tartozik azok közé, akik keresik a mindenáron való szereplést, akik mindenütt ott vannak, hogy a nevük forgalomba kerüljön, de mindazt, amire válla'" kőzik, elvégzi emberül és ugy, hogy abból & köz csak hasznát láthatja. Aminek a tető alá kerülését a városra, egyes intézményre, vagf magánosokra is üdvösnek tartja, annak érdekében nem sajná ja a fáradságot, sem 82 agitálást és minden lehetőt elkövet, hogy 8 gondolat, az eszme testet öltsön. A váró® életében már is vezető szerepe van és ezt a^ előkelő szerepet abban a szellemben tölti b®» ami nemcsak személyének, hanem működésének is elismerőket szerez és tiszteletet biztosit. A király, a hadikölcsön körül teljesített eredményes működése elismeréseül a I"* í osztályú vaskorona renddel tüntette ki. (Vajda Béla.) Szegedi ember és a May íj* Miksa-féle bankház egyik főnöke. Eletének javarészét szülővárosában töltötte, amelynek pénzügyi életében eredményes munkásság0' fejtett ki. Mielőtt a May R. Miksa által al»" pitott bankházba került, másirányu közgaZ' dasági pályán működött. Másfél évtized® már, liogy May Gyulával együtt a May Miksa féle bankházat vezeti, amelynek ige8 fontos szerep jut a pénzintézetek között' Üzleti tevékenysége mellett eredmény®3 munkásságot fejt ki a város egyleti életén®* intézésében. A törvényhatósági bizottságnak agilis tagja, nemkülönben a közgyűlés egy®3 bizottságainak is. Pár éve, hogy beválasztották a szinügyi bizottságba, ahol mindig f®'" szólal, ha arról van szó, hogy a város szin' ügye arra a nivóra emeltessék, amelyen 8 múltban állott és ha a közönség jogos ig®' nyeinek kielégítésére nem mutatkoznak tö' mindenki küldje be adományát a „DÉLMAGYARORSZÁG" politikai napilap kiadóhivatalába. Támogassuk erőnkön felül hajléktalanná vált testvéreinket! j