Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-10 / 211. szám

ÖMtáAGYA&OBSiSÁÖ Vasárnap, 1916. szeptember iü. Beszélgessünk. * A falumvéd: Mi történt, jó uram, hogy nem cigarettázik? lösak nem 'tett fogadalmat? Én: Erre nem, csak a kitartó, örök hűségre. Arra különben sem kell fogadalmat tenni, liogy az ember nem cigarettázik, mert fogadalom nélkül sem eregetheti a füstöt, miután nincs cigaretta. A fahonvéd: Hogy lehet az? Hiszen azt mondták, hogy cigaretta-jegyeket adtak ki. Én: Kenyér-, liszt-, gabona-, bal-, nyúlós cigaretta-jegy az van bőven, de amire a jegyek szólnak, nem kapható. Cigaretta egészségügyi okból. Tudvalevő, liogy a nikotin ártalmas az emberi szervezetre és ha valamikor, most ugyancsak vigyázni kell, nehogy a még itthonievők nikotin-bajt kapjanak. Baj úgyis van elég. A fahonvéd: Hát só van-e? Én: Nincs. Jó szerencse, liogy a múltban már valaki kifundálta a közmondást, hogy a vén kecske is megnyalja a sót, mert manapság, ebben a sótalan világban nem lehetett volna az ismert közmondást kitalálni. A fahonvéd: Azért a vén kecskék nem •mondanak le a sóról. A napokban is egyik vénülő kecske, persze esti időben, egy fiatal lányt akart a lakására becipelni, de a lány ugyancsak ellenkezett és folyton azt kiabálta, hogy nincs só! És megszabadult a. vén kecskétől. Én: Vajjpn, ha fiatal kecskéről lett volna szó, miit kiabált volna a lány és egyáltalán kiabált volna-e? A fahonvéd: Lánya, meg fiatal kecskéje válogatja. Különben is az szokott kiabálni, a klnök a háza ég. Én: Most ég és föld között minden ég. A fahonvéd: Elég baj az. (Egy kis gondolkozás után.): Mii van a menekülő székely testvéreinkkel? Én: [Menekülnek ide hozzánk, .ahol testvérként fogadjuk őket. És megosztjuk velük a párnánkat, a falatunkat. A fahonvéd: És mindenki ad, akinek az Isten adott? Én: Jobbára, dc leginkább azok, akiknek kisebb a tárcájuk, mint a szívük. Olyan példa van erre, amitől könnybe lálbbad az ember szeme. A fahonvéd: IJgyan mondja már. Én: Egy ezredorvos a katona szolgájával ötven koronát küldött a Délmagyarország szerkesztőségébe, a székely menekülők számára. A legény a pénzt átadta, majd izgett-mozgott, látszott rajta, liogy valamit mondani akar. Megkérdezték tőle, hogy van-e még valami megbízatása. És a katona szolga szólt: Azt szeretném megtudni, hogy a magamifajta embertől elfogadják-e az urak az adományt? Mert ha igen, akkor írják be, hogy a megtakarított pénzecskémet, nem sok, csak tiz korona, én is odaadom a székely testvéreink javára. A fahonvéd (az arca fölragyog a boldogságtól, nagy büszkeséggel): Nincsen párja a magyar katonának! Nemcsak vitézek, hanem szívbéli, jó emberek is. A pókthasuak, a nagybugyelláris-tulajdonosok ezektől vehetnének példát. Én: Nincs annak a megnyilatkozásán áldás, aki a példa és nem a szive után igazolódik. iNem erőszakolva, magától kell annak jönni, mint a csókos csóknak. A fahonvéd: Csók még kerül, néha olyan, amitől megrészegszik az ember és egy életen át érzi az izét, hanem pénzéhes ember, aki emberségesen tud adni, nem igen. Lám, lám, maga is csókról beszél, amikor fontosabb dologról beszélhetne. Ugy tudom, hogy a jövő héten megint sor alá kerül. Én: A régi, lelkesítő nóta is ugy szól: Mindnyájunknak el kell menni... És mindnyájan elmegyünk. Én is beállok a tigrisek közé. A fahonvéd (a bajusz alatt): Mondják, liogy vérszopó tigris természete van. Hiába no, ilyen a imája. Hát hogy is állunk az idén a művészet apostolaival? Jobbak-e az érkezettek, mint az eltávozottak? Én: Ugy vagyok velük, mint Pókainé volt a gyerekeivel. iNem tudom én sem, hogy melyiket, szeresem. Azckat-e, akik eltávoztak, vagy azokat, akik érkeztek? Egy azonban vigasztaló, liogy az érkezettek is eltávoznak időivel. Az se lenne baj, lia idő előtt. A fahonvéd: És maga, az óhajnak megfelelően, mikor távozik? Én: Vitéz honvédünk, már is távozom. (Gyorsan el.) Havas alföld. 1916. IX. 8. L8w Immánuel. Emlékezzél meg arról, amit Amálek tett veled a* utón... hogy megrohant, mint az útonálló és elvágta, tőled a széleken hullámzókat, mikor te megfáradI és kimerült voltál és nem félé Istent. Legyen ezért, ha Isten nyugalmat tszqr;ez máked minden elJmtíégeétől környöskörül, töröld el Amálek emlékét az ég alól: el ne felejtsd ezt! (M. V. 25, 17—19.) Elszéledt határvédő hullározói seregeinknek őrizték a szövetséges románok határát. És aiz útonálló reánk tört, még alakiságait sem tartva be a becsületes háborúnak. Ellenségeink zászlai alá iratkozott a romlott bojárság, a latin faj ez elfajzott, féltestvére, Párizs szójiárásának é.s feslottségének ez a (kendőzött majma. Tudtuk, hogy Havasalföld dák álmaival kelevéztörő bajv,ivásra kell előbb-utóbb kelnünk, de nem hittük, hogy ily meglepően ütődik ki e szerződéses szövetségesünk igazi arca a viseltes álarc alól. Leslkődött, orozkodott, ólálkodott utánunk, mi pedig simogattuk, becéztük, támogattuk, védtiilk őt. Most nagykésőre hivatalosan is megismertük: olaszabb az olasznál! Nekünk köszöni keletkezését, függetlenségét, gyarapodását; ellenünk fordul hálátlansága. Megvette önnön jövőjének veszedelmére a guruló rutxdi, a csilingelő sterling, a fajrokon frank, y A krimi háború után gondjainkba vettük; orosz rablás ellen itt keresett oltalmat és most orosz zsoldba állott, pedig ha az orosz válnék a, közel kelet urává, örök rabság volna a románok része. A pénzen megvásárolt egyéni érdek párosult a magyarfaló gyűlölettel és a hitványán hátbatámadott és .megrabolt bolgártól való félelemmel. Fél a paraszt vérén élő bojár a bolgár állaniépitő paraszttól. Ezért esett meg a „gyalázatos szerződésszegés" rablótámadása. És a rablótámadást nem szokás bejelenteni. A rabló lesből támad s rohanja meg áldozatát, így támadt a román becstelenség, így követI kezetI tie nála' is a nemzetközi becsület szeny| nyes csődje. , Mindvégig ők voltak, akik a zsoltár kor' holó igéje Szerint, „békét beszélnek', de gazság van szivükben" (28, 3). Hitegették követünket, áltatták s liitt nekik. Nagyon loyális volt, de nagyon kevéssé esaályes. Mint az égő házban lakó, aki nem menekül a fojtó füstből, mert még nem verték félre a harangot! Nem tudták ügyvivőinik, liogy az állam, amely a jog kútfeje, kezelője és kezese, kifelé íiain azt tartja, kötelező jognak, amit szó, szerződés, szövetkezés körülír, hanem csak azt, amit. a másik eltűrni kénytelen. Jog az, ami ellen a másik védtelen. Jog. a hatalom. Jog az erőszak. Az állani befelé a jogot óvja-védi az erőszak ellen, önmagát csak erőszakkal védheti meg. Belső jogvédő hatatnia a külső balatoni védő erőszakon sarkallik. Azt. hitte a runnmny, most e hatalom kezében van, elérkezett az orvtámadás perce. Pedig néni nemzeti háborút indított létjogáért a cinkos hatalmiak e kitartott bérence, hanem bosszú habozás után a nemzeti hóbort, a nemzeti szégyen, a nemzeti vérbűn vétkes kalandjára szánta reá magát. Nem saját szenvedélye indítja, hanem mások számitása, nem a nemzeti harag, llianem a vesztegetés maszlaga. &eg,it.en,i akar önnön sírját megásni. Ha sikerülne támadása, aranyikor lett volna akkor neki a régi török hódoltság szemben az elkövetkező orosz rabsággal. 'így született, meg aj talján had üzenet mása: aljasságra, hazugságra, tettétésre hű mása. Sohasem tisztelte Havasalföld újdonsült állama a nemzetközi egyezményeket. A berlini szerződés önállóságot adott neki, de kikötötte minden lakójának egyenjogúságát, Erre Bratianm, az apaj idegennek nyil'v.ájiiiott egy negyedmillió bennszülött zsidót, kizárta birtokból, iskolából, iparból, oreátlanul kijátszotta az európai hatalmaik parancsát. Mi a rúimuny (királynak az adott szó? „Amit ajkadon kiejtettél, tartsd meg és teljesítsd" (M. V. 23, 24), igy tan.it bennünket ma az irás. Aiz adott szó szentsége utolsó maradványa a közéletből eltűnt erkölcsnek. De a ramuny királyról és köziférfiairól szól, amit maró gúnnyal lobbant szemükre az_ elnémult látóknak a próféta: Nincsen bennük a szó• szavuk szellő, kézjegyük hazugság, következetességük csak a gazságban tán toro (latiam Nálunk talált évtizedes oltalmat, most elszegődik Moszkvához. Lélek vásárlás, orgyilkosság az angolfejii cinkosság harci eszköze. Reágyujtja a görög királyra erdei lakát, reágyujtja egész szerencsétlen országát. Csengő arannyal, eziist golyóval toborozzák társaikat. Hirtelen görög tűzzel akarják a semleges vacsora vesztüket (fényük körébe csalni. De a Dardanellák Don Qu.icbottei kalandja után Byzánc török kézen maradt, a Sízaloniki szappanbuborék pedig szótpattanóban van. Ennek szivárványos játékát akarták a román árulás lehelletével felfokozni. Szétpattan a szappanbuborék és a megalázott rnmtuny határerődön a bosszuló bolgárok lobogója leng. A balkántrilógia ai két, helyi háborúban nem fejeződött be. Az első a bolgárok hajnala, a második a szerbek hajnala volt, a harmadik a szerbek enyészete, s a" rumunyok alkonya. Havasalföld önnön liailálos Ítéletét .irta alá, amikor orosz csatlakozást, függést keresett ellenünk s a bolgárok ellen. Vörös posztó a cárnak az élni ,akaró, Byzanc útját elálló mindenki küldje be adományát a „DÉLMAGYARORSZÁG" politikai napilap kiadóhivatalába. Támogassuk erőnkön fölül hajléktalanná vált testvéreinket.