Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-07 / 209. szám

Csütörtök, 1916. szeptember 7. bÉiMkétkmMZA& 3 igbizható a. görgg' Y Görög' | blokáM angol és mult Írét s fórra' ntnak af as ország int-hatak hajórajt; a kori lyhoz rife Hz?}' plomaták tek meg­Zaimisíj ir ezuttí1' tmely siker'0 itatta & m tudtál1 Társadalmi szervezel intézi az erdélyi menekültek ügyeit (Saját tudósítónktól.) Szeged már jól tul van azokon az első intézkedéseken, amelye­ket az erdélyi menekültek elhelyezése és el­látása érdekéhen foganatosítani kellett. A -ha­tóság és a társadalom nemes hevülettel ál­lott nyomban a nagy ügy szolgálatába és Cicatricis iföispán erélyes, okos intézkedései most már rövidesen a legteljesebb rendet és rendszert teremtik meg az egész vonalon. Szerda délután hat órára értekezletet hi­vott össze a főispán, hogy a társadalmi ak­ciót is -megszervezze. Ez idő , szerint — mondta Cicatricis megnyitójában — mintegy 800 menekült van Szegeden. Ez a szám még " bizonnyal emelkedni fog. Nagyon jól tudom, hogy elsősorban a -kormányzat és a helyi ha­tóság feladata a menekültekről gondolkodni. De ezt a munkát sehol sem végzik és nem is végezhetik csak a hatóságok. Hiszen a sze­gedi társadalom- is átlátta ezt, amikor mun­káját felajánlotta és önkéntes adományokból több mint 30.000 koronát gyűjtött össze. De nem is -kívánatos, liogy a menekültek elhe­lyezése és -ellátása körüli munkát egyedül a hatóság végezze. Vannak ennek a munkának olyan részletei, amelyek nem szoríthatók a -hivatalos formák közé. A menekültek nagy­része magánlakásokban van már elhelyezve, de még száz és százféle pótolni való akad. A legtöbb menekültnek n-ines egy fillér pénze, fehérneműje és a tisztálkodáshoz és a létfen­tartáshoz szükséges egyéb legelemibb dolga. Elhelyezésükön és ellátásukon kívül mind­ezekről is gondoskodni kell. -Ez csak egysé­gesen történhetik. Ep azért azt hiszem, hozzá méltóztatnak járulni ahhoz, hogy társadalmi komité alakittassék, amely átvállalná és végezné a menekültekről való gondoskodás -munkáját. Somogyi Szilveszter szólalt fel először. Szeged — mondta — meleg szeretettel fo­gadta a menekülteket. A társadalom jelenté­keny összeget adott össze eddig is. Előbb a huszárlovardában helyeztük el őket, mert mindjárt nem lehetett valamennyit magán­lakásokban elszállásolni. Jól főztek a mene­külteknek és -most már fölyjk a magánlaká­sokba való kihelyezésük. Tizenöt családot a tanyára is kivittek. A társadalmi komité megalakítását ő is szükségesnek tartja. Cicatricis főispán újból hangsúlyozza, hogy emberségesen, a menekültekhez és ma­gunkhoz méltóan csak családoknál lehet el­helyezni a menekülteket. Az értekezlet tel­jesen egyet értett a főispánnal, mire a követ­kező bizottságot alakították meg: elnök dr. Pálfy József, ügyvezető Nónay Dezsőné, el­nöki tanács: Reök Ivánné, Turcsányi hnréné, Raskó -Istvánné, Polgár Lászlóné, özv. Holt­zer Jakabné és Orkonyi Edéné. A most következő tanácskozás során megállapították! a menekültekről való gon­doskodás irányelveit. Ezek: magánlakások­ban kell vaamennyit elhelyezni, a társadalmi adományokból első sorban ruhanemüeket kell vásárolni, minthogy a menekültek ellá­tásáról az állam gondoskodik, -nagyobbik ré­szük lakásán étkezzék, a többiek számára kö­zös konyhát állítanak föl, ahonnan azonban haza is lehet vinni az ételt, végül a komité frin-ök'i tanácsának hat tagja hat szegedi egye­sület élén áll; ^ várost hat részre osztva te­hát bejárják a lakokat és összirják azokat, a kik menekülteket a lakásukba befogadnak. A megbeszélés sorári felszólaltak Gallér Kristóf, dr. Végman Ferenc, dr. Balassa Ár­min és dr. Szalay József. Az alaptónust a fő­ispán ebben az eléggé nem ajánlható mondat­ban adta meg: — Olyan módon fogadjuk és lássuk el a menekülteket, aminő nekünk megfelelne, ha hasonló helyzetbe jutnánk. Az értekezleten megjelentek: dr. Cicat­ricis Lajos, dr. iSom-ogyi- Szilveszter dr. Sza­lay Józsöf, dr. Pálify József, Bernátzky ,Kor­n-élné, özv. lEngel Lajos né, Gróf Árpádné, Maiina Gy-uláné, Nónay Dezsőné, Orkonyi Edéné, Reök I'vánné, Striegl F. József né, Sza­rn-ossy György.né,. Turcsányi Imrén,é, dr. Ba lássa Ármin, Bercezk Sándor, Bokor Adolf, B re isi wd i Béla, Gallér Krisló, dr. Lpw Immá­nuel, dr. Orkonyi Ede, Pásztor József, Tho­m-a-y Antal és dr. Végunan Ferenc. Az értekezlet befejezése után a megala­kított bizottság nyomban összeült és rmunk­káját megkezdte. A Feministák Szegedi Egyesülete ezúton kéri azokat, akik az -erdélyi menekültek el­helyezése körüli munkában részt vettek, vagy résztvenni akarnak, hogy az egyesületi helyi­ségben) (Vár-iit-ca 7.) tartandó értekezleten csütörtök délután 5 órakor megjelenni szi­v-es ke (1 jenek. iA Felebaráti Szeretet Szövetség csiitör­tököni délelőtt fél 10 órakor tart értekezletet a Kaszinóban. A szövetség konyhát állit fel a fiatal ki >ru ak fpgl a 1 koz t a i ó műhelyében. •iiaBaaBBBBaBaaaBaaaBBaBaaaBaaaicB«BaaaBaBii*iiEa.i2B0&BBS«i:BBBaaBaBaBaBaaaBNcaBaaaBBBaaaaB£BaEBaaaaaasaBUBa:aaa Tisza, Rndrássy és Rpponyi a külügyi kérdésekről, — Három interpelláció volt csak, a többit törölték. — A képviselőház ülése. — vetségeseink is elhidegülnek tőlünk és akkor két szék között a pad alá esünk. A kormány amely uj barátokat nem szerzett, elvesztheti a régieket. A Vörös könyvből fölolvas diplomáciai aktákat. Burián külügyminiszter tárgyalási módja iskolai példája annak, hogyan nem lehet a diplomáciában tárgyalni. A külügy­miniszter eljárása nem volt alkalmas arra, hogy bizalmat ébresszen, az olaszokban. Be­hatóan foglalkozik az olasz háború előziné­(Budapesti tudósítónktól.) A képviselő­ház szerdai ülése iránt is óriási érdeklődési mutatkozott. Különösen délután, amikor az interpellációkra keriilt a sor, a karzatok zsú­folásig megteltek közönséggel. A parlament épülete előtt nagy csoportosulás volt és az emberek izgatottan várták az eseményeket. Bent a Ház folyosóján is élénkség uralkodott. Az iilés megnyitása előtt az ellenzéki vezé­rek sorra járták azokat a képviselőket, akik interpellációkat jegyeztek be és kapacitálták őket, hogy vonják vissza interpellációjukat, mert a kormány garanciát adott arra, hogy a külpolitikai helyzetet terjedelmesen megvi­tathatják. A rábeszélésnek meg is lett az eredménye, a legtöbben törölték bejegyzett interpellációjukat. Beöthy Pál elnök egynegyed tizenkettő­kor nyitotta meg az ülést. A vagyon- és jöve­delmi adóról szóló javaslatokat harmadszori riyeivel. Anélkül, hogy végleges ítéletet arro­gáltia magának, kijelenti, hogy ha meg lebe­telt volna akadályozni az olasz háborút, ugy bizonyára nem az a mód volt az, amelyet báró Burián követett. A román kérdés aktáiba nincs beavatva. Bevallja, hogy a kormány nern is tartotta ér­demesnek, hogy tájékoztassa. Amit tud, azt magánforrásbői tudja. A miniszterelnök ki­UeiIIll ciUUI'Ul JiOIU ju v • aiu^amuiia^uui • ­olvasásban is elfogadták. Ezután Andrássy jelentette, hogy Bulgária beavatkozása ja­c 1 1 . J/\lr/\1ío <~1 , . ... « 1 .. _ wi fl UO . O'l V CICíCtOl-'íAXi w W-­Gyula gróf szólalt fel, hogy a megindokolja a delegáció összehivására vonatkozó inditvá nyát. (Miért kell összehívni a delegációt.) Andrássy rámutaj arra, hogy elérkezett a legfőbb ideje annak, liogy az osztrák-ma­gyar monarchiában folytatott strucc-politi­kának egyszer már véget vessenek és belás­sák, liogy bizonyos tényeket az ellenséges országokban is ismernek, olyan tényeket, a melyeket különben hivatalos jelentések vagy I hivatalos dokumentumok nem tárnak föl, mint azt, hogy bizonyos néptörzsek a monar­chiához nem liii érzelmektől vannak áthatva. A delegáció ülésezésének jogos akadályát nem látja. A delegáció összehívása annál in­kább szükséges, mert súlyos hibák és mu­lasztások történtek, amelyekért illetékes té­nyezőket felelősségre kell vonni annak a fó­rumnak, amely fórumnak hatalmában van a | mulasztásokat elkövető tényezőket felelős­ségre vonni és a mulasztásokat megtorolni. Kifejti ezután, hogy a monarchiával szomszédos országok nagyobb része az el­lenség táborában van és ha ez lehetségessé vált, akkor arra is kell gondolni, liogy esetle­ges hibák a mi barátainkat is arra bírhatják, hogy elhagyjanak bennünket. I Már nincs egyetlen szomszédunk sem, a ki ne fordult volna ellenünk. Ahogyan ezt el­I értük, elérhetjük azt is, .hogy jelenlegi szö­vunkra sokat jelentett. Fz azonban nem dip­lomái sakkhúzás érdeme, hanem Ferdinánd király és Radoszlavov miniszterelnök böl- ­csessége és a bolgár nép természetes rokon­szenve a magyarok iránt. A kormánynak kö­telessége lett volna foglalkoznia azzal, mi­ként lehetett volna Romániára hatni, még ál­dozatok árán is. — Bizonyos berkekben azt hangoztat­ják, — folytatta Andrássy — hogy én három megyét akartam föláldozni. Ez nevetséges. A hadvezetőség legsúlyosabb hibájának azt tartja, liogy elhanyagolta legnagyobb ellen­felünk, Oroszország hadseregét. Kilenc hó­napot adott neki, hogy az antant fölszerel­hesse. Az orosz támadás nagy lökőerővel ~ döntötte el Románia elhatározását. Meg van győződve arról, hogy Románia gálád táma­dását meg fogjuk torolni. De gondoljuk meg, hogy mennyi magyar hull el ezért és mennyi­vel több fog elhullani, ha még több lesz az ellenségünk. Be hagytuk magunkat csapni, ez kétségtelen. Ez nem ad jogot a külügyminisz­ternek arra, hogy minden gyakorlati ellenőr­zést visszautasítson. Tőlünk követelhetik az utolsó csöpp vérünket, tőlünk követelhetik utolsó garasunkat, csak azt az egyet nem kö­vetelhetik tőlünk, hogy némán, megalázkod­va, tétlenül nézzünk egy olyan kormányza­tot, amelyet szerencsétlennek tartunk. (Hosszas éljenzés és taps a baloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents