Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-07 / 209. szám

4 (A miniszterelnök válasza.) j Grói Tisza István: Mindnyájan egyetértünk abban, hogy az osztrák kormány funkcionáljon, de vannak kivételes esetek és igy nem tartja szükségesnek, hogy Magyarország nyomást gyakoroljon Ausztriára. Románia állásfoglalásának megváltoztatásában sem a magyar kormányt, sem a diplomáciát •felelősség nem terheli. Az ellenzék folytonos ellentmondásokkal és közbeszólásokkal zavarja a miniszterelnököt. Tisza: Nem kérjük, hogy minket meghallgassanak, de ha lehetetlenné teszik a tanácskozást, azt a konzekvenciát vonjuk le, hogy nem akarnak tárgyalni. Augusztus 23-i beszédemet ismételten félremagyarázzák. (Felolvassa akkori beszédének egy részét.) Olaszországnak tett ajánlatunk komoly volt. Andrássy azonban elcsavarja akkor mondott beszédemet. Azt állítja, hogy Olaszországnak első ajánlatunkat csak Przeinysl eleste után tettük meg. Ennek az volt az oka, hogy Sonnino válaszát későn kaptuk meg. Przemysl eleste különben nem volt döntő fontosságú tény. A legnagyobb engedményeket különben is akkor tettük, amikor már kivívtuk a gorlieei győzelmet. Beszédét azzal fejezte be a miniszterelnök, hogy a delegációk összehívására vonatkozólag nincsen egy véleményen Andrássyval, azt nem ellenzi azonban, hogy a Ház Andrássy indítványát érdemileg tárgyalja. (Apponyi javaslata.) Gróf Apponyi Albert megindokolja törvényjavaslat formájában benyújtott indítványát amely a külügyminisztert arra akarja kötelezni, hogy a magyar képviselőház előtt megjelenjék. A külügyminiszter felelősségre vonását most sürgősebbnek v.rtja, mint valaha. Módosítani kell a törvényt, hogy a külügyminiszter feleljen azért, amit cselekszik. Kéri, hogy törvényjavaslatát Andrássy indítványával együtt tárgyalják. Ha a delegációkat nem hívnák egybe, ugy fogadják el az ő javaslatát. Az elnök ezután kimondta a Ház határozatát: a két indítványt együtt tárgyalják; a napirendre való tűzésüket később állapítják meg. (Az interpellációk.) Délután négy órakor Szász Károly alelnök nyitotta meg az' ülést. Folytatták a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok jövedelmi adójának tárgyalását és Csermák Ernő hozzászólása után öt órakor áttértek az interpellációkra. Polónyi Géza a Németországgal lejárt szerződések ügyében interpellál. Kérdi, igaz az, hogy Ausztria-Magyarország Berlinben a háboru előtt 240 millió koronát deponált Románia számára semlegességének íentartáSaért. Választ nem kapott. MLMAQ yÁRORSZÁG Gróf Károlyi Mihály kijelenti, hogy interpellációját törölteti, mert Andrássy és Apponyi javaslatának napirendre tűzése által alkalma lesz a .háborúval kapcsolatos politikai 'vitában résztvenni. Kérdi az elnököt, hogy nem fogják-e a szót beléjük fojtani. Ha ezt tapasztalnák, akkor a jövő szerdán ujabb interpellációk 'esznek. Az elnök: A napirend tárgyához minden képviselőnek joga van a házszabályok keretein belül szólani. Zlctay Miklós mondja el ezután interpellációját. Azzal kezdi, hogy az első szerbiai offeaz váuk Kudarcát amikor beadták, a hivatalos jelentés igy szólt: „Ezzel sezmben még Belgrád a .kezünkön van." Ezután jött Przemysl eleste és most itt van Románia. A Cserna Maros és az Olt völgyét könnyen meg lehetett volna védelmezni. Régen hangoztatták már a delegációkon Erdély védelmének szükségességét Apponyi és Lovászy, de legrégebben Ugrón Gábor, aki gyakran kifejtette, hogy ha a szorosok nincsenek kellőképen megvédve, a románok hat nap alatt Magyarorszagban lehetnek. Az akkori hadügyminiszter és helyettese, Jekelfalussiy, sőt Krobatin is kijelentette, hogy minden intézkedés megtörtént és most látjuk, hogy tulajdonképen mi történt. A békési szoros oly keskeny, hogy két kocsi nem fér el egymás mellett és ínég ezt sem tudtuk tartani. Szemére veti '1 iszúnak, 'hogy Czernint pártolja. Tiszát, mint jó magyar embert ismeri és mint erélyes férfit, aki annak idején, május 1-én, mikor az eilenzék kérte, hogy az ülést napolják el, mert a parlament előtt kaszabolják a népet, azt mondta: — Nem vagyunk hisztériás asszonyok. Emlékezik arra is, amikor színtiszta ma. gyar kerületek képviselőit rendőrökkel cipel tette ki a Házból. Sokkal jobb volna, ha vaskezével nemcsak mindig a szegény magyar nemzetet ütné, hanem felfelé sújtana és megígérné, hogy élére áll a nemzet jogos követeléseinek. — Lehet, hogy önt félrevezették miniszterelnök ur, — folytatta beszédét Zboray, —» de a köztudatba beplántálódott, hogy árulás történt. Közbeszólás a jobb oldalról: Hangulat keltés! Pozsgay (közbekiált): A székelyek menekülése nem üzlet? Molnár Béla: Nekem mondta? Pozsgay: Annak, aki az imént átkiáltott. Zboray azzal fejezi be beszédét, hogy legyen bátorsága a miniszterelnöknek fellépni a bűnösök ellen. Huszár Károly azon mizériák miatt interpellál, melyeket a menekülőknek kellett elszenvedni. Kolozsvárott például keresték a kormánybiztost, de senkisem tudta hogy hol lakik. Gyür.fy Gyula csikmegyei képviselő a kiürítés miatt interpellál. Náluk mindenki | tudta, hogy hadüzenet következik, de plaká(Jsütoi'tök, itlit). szeptember 7..tokon hirdették, hogy tilos a menekülés. Éjjé" az Ötvös-átjárónál baltával felfegyverzett székelyek akarták feltartóztatni a románokat. Valamennyiüket legyilkolták; Ince Domokos képviselőtársáról, aki csikrnegyében lakott, máig sem hallott hírt. Gróf Tisza István: Tegnap már ebben az ügyben elmondtam, amit mondhattam. A baj oka nem az volt főleg, hogy a románok meglepeíésszeriileg támadtak, hanem az, hogy. felemelt bitszámmal jöttek. A meglepetés pillanatát ki akarták használni. Fájdalmas a' tény kétségkívül, de hogy ez Romániának mennyit fog használni, az majd elválik. Most már minden intézkedés megtörtént, nem kell nyugtalankodni. Győrfi nem vette tudomásul a miniszterelnök válaszát, a Ház ellenben tudomásul vette. Mivel a töbt: interpellációkat törölték, a Ház ülése ezután este 8 órakor véget ért. *a".aaaaBaBaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa Háborús Eldorádó. — Reflexiók a miskolci kőzélelmezéshez. —1 Igen csak itt lévén az ideje annak, hogy ' az evésről — a saját vesztére — még vég- j képen le nem szokott halandó" a legkevésbé se legyen elragadtatva a mi l üszke metró- : polisunk közélelmezési állapotáról: hatványozott irigykedéssel telítve olvasom e lap szerdai számában a miskolczi városi hatóság korszakot alkotó háborús hőstettérői szóló tartalmas cikket, melynek közzététe'éért niél- i tán illetheti elismerés a szerkesztőséget s illetve azt, a ki annak komoly adatait oly nemes türelemmel összegyűjtötte. S miután teljesen meg vagyok győződve arról, hogy azok a figyelemreméltó adatok hiteles formából vannak merítve: Készséggel isme- , rem el s velem együtt bizonyára mindazok, a kik azt a cikket alapos érdeklődéssel olvasták végig, hogy a miskolczi polgármester, — a front mögötti háborús életünknek ez a talentumos hadvezére — Miskolez város közélelmezési vállalatának létesítésével s annak zseniális vezetésével csodát müveit. Mert hát nem égbekiáltó csoda-e az a mai keserves időben, hogy egyáltalán lehessen egy olyan magyarországi város, ahol jól élnek az emberek ?! . . . A felvidéki ember minden büszkesége kikívánkozik belőlem, a miskolczi közélelmezési vállalat nagyszerű eredményeit olvasgatva a Délmagyarország emiitett közleményében. Íme a földi javaknak hasonlíthatatlanul gyérebb mennyiségével rendelkező, de okosan vezetett, törekvő felvidéki városnak kell fénylő példát mutatnia az annak előtte tejjelmézzel íolyó Kánaánnak tartott Szeged előtt abban a tekintetben, hogy polgártársaink legfontosabb érdekeinek önzetlen szolgálata, a feltéten sikerre vezető helyes gyakorlati érzék s ha kell, odaadó áldozatkészség még a háborúk minden nyomora és szenvedései köpött is mily könnyedén tudja fejét venni a szükség, nélkülözések hétfejű sárkányának s egy nagyobb város békés lakosságának megélhetési gondjait mily nemesen képes enyhíteni az akadályt nem ismerő tapintatos organizáció. A jelen esetben szinte nem is kívánatos talán nagyon egymás mellé állítani az ellentéteket : a miskolczi irigylésreméltó polgárTámogassuk erőnkön felül hajléktalanná vált testvéreinket! =