Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-06 / 208. szám

1 IMLMiMl f iAEOEMÁCI iSzerda, 1916. szeptember Ő. A parlament. Erdélynek, a magyar királyság gyön­gyének bércein csaták dúlnak, az orvul táma­dó ellenség rátette lábát a szent székely földre. A veszélyeztetett területekről a vad oláfi csorda elől menekül a lakosság, otthagy­ta 'házát, hajlékát és minden vagyonát. ¡Meg­vetni való ember lenne az, aki részvétével nem fordulna otthonukból, szűkebb hazájuk­ból elűzött testvéreink felé, akik a hontalan­ság keresztjét és a szenvedések nehéz terhét hordozzák magukkal. Az ő szomorú sorsuk és a fájdalmak ezer sebéből vérző szivük megértésre talál és vigasztalást, enyh'ületet nyer közöttünk, akik érettük aggódunk. Büsz­ke Erdélyországnak most homályba hanyat­ló egén a hadak utján megjelennek maid a legendás harci mének és végigtipornak az áruló rablóhadon. Addig összeszorult ajak­kal, ütésre és halálos csapásra 'készülődve tűrjük a betolakodott ellenség ráblöhadjára­tának fájdalmas következményeit. A magyar parlament, amely a háború folyamán hivatását mindenkor méltó módon teljesítette, ezekben a nehéz napokban, ami­kor az egyetértésre és közös erőfeszítésre sokkal inkább szükség van, mint valaha, folytatja tanácskozásait. Az ellenséges kül­föld léiekzetfojtva figyeli az országgyűlésen történteket és nem átall bizn'i a hagyomá­nyos magyar pártszenVcclélv kiuijuHás'ában. Azok a jelenetek, amelyek a képviselőház­ban kedden is az ellenzék egyik - szeren­csére kisebb — részéről inszcenáltattak, el­lenségeink között azt a látszatot kelthetik, parlamentnek kötelessége, hogy a kormány működését ellenőrizze és elismerjük, hogy az ellenzéknek a helyzete ezekben a sorsdöntő napokban fölötte nehéz. De minél súlyosab­bak a megpróbáltatások, amelyek az orszá­got sújtják, annál jobban kell ügyelni a leg­főbb szempontokra, az ország egyetemes ér dekére és annál inkább kell tartózkodnunk minden olyan szótól és cselekedettől, amely ezeknek a magasabb érdekeknek ártalmára lehet. Ezek az intenciók vezették gróf Tisza István miniszterelnököt, amikor az ellenzé­ket figyelmeztette arra ¡a kötelességére,, a mely most a háború fordulópontján, mérsék­letet és tartózkodást parancsol, A zárt ülé­sen a kormány bizonyára .módot adott az el ­ienzéknek arra, hogy észrevételeit olyan ke­retek között tegye meg, amelyek nem ront­ják le az ország egységességébe vetett hitet. Ha az ellenzék az országnak feieletrevoná­•sával és kritikájával használni akar, a zárt üléseken megteheti. De helyesen mutatott rá a miniszterelnök a második parlamenti fel­szólalásában arra, hogy más nemzetek ha­sonló helyzetben nem tévesztették szem elől a végső győzelem feltételeit és amidőn ha­talmas szövetségesünk, ¡Németország is kénytelen volt keleti határain bizonyos terü­leteket tóüriteni a német birodalmi gyűlés méltósággal nézett szembe a veszedelemmel. Most az ország jövőjének és a végső győzelemnek biztosítása mindenek fölött való: nem kormányt kell most buktatni, ha­nem arra kell összefognunk, hogy az ellen­séget kiűzzük a bitorolt területekről, ame­lyekről a parlamenti szócsaták nem fogják őket elkergetni. A feleletrevonásnak akkor következik el az ideje, amidőn az ellenség visszamenekül határainkról és amikor az el­lenzék parlamenti szereplése nem erősiti meg ellenségeinknek azt a hiú reményét, hogy a végsjő győzelem kiviivásához intfmicsak az erőnk, hanem á hitünk is veszendőben van. A bolgár vezérkar jelen­tése a dobrudzsai előnyo­m lilásról. SZÓFIA, szeptember 5. A bolgár vezér­kar szeptember 3-ikii kelettel jelenti: A ma­cedóniai arcvonalról nem jelentenek válto­zást a helyzetben. Az egész front mentén gyenge kölcsönös tüzérségi, helyenkint pedig puskatüzelés. Élénk tevékenység fejlődött ki az Osztrovú-tótól északra és a Mogleniea­völgybcn, ahol néhány gyengébb támadást tüzeléssel visszavertünk, Az ellenséges flotta lövöldözte a Kav állát ól északra levő erődíté­seket, Az ellenséges légi jármüvek bombákat dobtak Tarovó és Haznadar falvakra, vala­mint az angistai pályaudvarra. A helység több lakosa, köztük nők és gyermekek életü­ket vesztették, mások megsebesültek, Az északi fronton tegnap, szeptember 2 én, hadseregeink a Dobrudzsa cfész széles­ségében átlépték a határt és előretolt ellen­séges osztagokéit erélyesen visszavertek. — Kunbunár irányúban előnyomuló hadsere­gcink megszállották ezt a pontot döntő iitkö. zct lilán, amelyben 165 közembert és 2 tisztet elfogtunk. Az ellenség megfutamodott. Mint­egy száz halott és nagy mennyiségű puska és felszerelési tárgy maradt a csatatéren. Egyik hadoszlopunk megszállotta Ak-Ka­dinlar városát. Az előnyomulást az egész vo­nalon folytatjuk. Olasá jelentés a bolgárok dob­rudzsai győzelméről. Lugano, szeptember 5. A „Corriere della Sera" irja: A német—bolgár betörés Dob­rudzsába egyúttal diverziót jelent a románok hátába és azt a kísérletet, hogy az orosz csa­patok előrenyomulásával szemben ellenállást tanúsítsanak. A németek és bolgárok meg­szállták Dóbricsot mintegy 40 kilométernyire a Fekete-tengertől, amely várost Várnával vasút köti össze a határon át s meglehetősen fontos vasúti csomópontot alkot. Ez a moz­dulat azonban nem látszik veszedelmesnek, inert az oroszok és a románok azt a határ­területen könyen ellensúlyozhatják. Egy héttel a román hadüzenet után. Kolozsvár, szeptember 5. Egy hét múlt el a román hadüzenet óta s ez idő alatt az er­délyrészi hatóságok emberfeletti munkát fej­tettek ki a hadihelyzet folytán elköltözni kényszerült lakosság érdekében s elkövettek mindent, hogy a váratlanul érkezett veszede­lem ne terjedjen ki a feljebb eső vármegyék polgárságára is. Dr. Betegli Miklós kormánybiztos per­maiienciában van és támogatja a segítségre szoruló embereket. Ki jelen tette, hogy a ro­mán orvtámadás következményei egyáltalá­ban nem olyan sötétek, mint azt hiszik. Ve­gyen példát Erdély lakossága — mondja a kormánybiztos — azokról a férfiakról, akik férfiasan szemlélik az eseményeket, amelyek hamarosan egészen meg fognak változni. A kormánybiztos még a következő nyi­latkozatot tette: — A hadihelyzet lényegesen megválto­zott, ennek néhány nap múlva már érezni is fogjuk előnyeit. A felvonuló katonaság ga­rancia arra, hogy itt mindenki nyugodtan végezheti polgári kötelességét. Váltakozó harcok az olasz fronton. BUDAPEST, szeptember 5. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) A tiroli arcvo­nalon helyenkint megélénkült a tüzérségi te­vékenység. A Ruíredo vidékén a Forane­csuesért, melyet csapataink átmenetileg el­vesztettek, elkeseredett harcok folytak. Vakmerő ellentámadással ujra birtokunkba vettük. HÖEER altábornagy, a vezérkari főnök helyettes«. '*msr <J ¿Vs. yJBk A *»* fi

Next

/
Thumbnails
Contents