Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-06 / 208. szám

1 IMLMiMl f iAEOEMÁCI iSzerda, 1916. szeptember Ő. A parlament. Erdélynek, a magyar királyság gyöngyének bércein csaták dúlnak, az orvul támadó ellenség rátette lábát a szent székely földre. A veszélyeztetett területekről a vad oláfi csorda elől menekül a lakosság, otthagyta 'házát, hajlékát és minden vagyonát. ¡Megvetni való ember lenne az, aki részvétével nem fordulna otthonukból, szűkebb hazájukból elűzött testvéreink felé, akik a hontalanság keresztjét és a szenvedések nehéz terhét hordozzák magukkal. Az ő szomorú sorsuk és a fájdalmak ezer sebéből vérző szivük megértésre talál és vigasztalást, enyh'ületet nyer közöttünk, akik érettük aggódunk. Büszke Erdélyországnak most homályba hanyatló egén a hadak utján megjelennek maid a legendás harci mének és végigtipornak az áruló rablóhadon. Addig összeszorult ajakkal, ütésre és halálos csapásra 'készülődve tűrjük a betolakodott ellenség ráblöhadjáratának fájdalmas következményeit. A magyar parlament, amely a háború folyamán hivatását mindenkor méltó módon teljesítette, ezekben a nehéz napokban, amikor az egyetértésre és közös erőfeszítésre sokkal inkább szükség van, mint valaha, folytatja tanácskozásait. Az ellenséges külföld léiekzetfojtva figyeli az országgyűlésen történteket és nem átall bizn'i a hagyományos magyar pártszenVcclélv kiuijuHás'ában. Azok a jelenetek, amelyek a képviselőházban kedden is az ellenzék egyik - szerencsére kisebb — részéről inszcenáltattak, ellenségeink között azt a látszatot kelthetik, parlamentnek kötelessége, hogy a kormány működését ellenőrizze és elismerjük, hogy az ellenzéknek a helyzete ezekben a sorsdöntő napokban fölötte nehéz. De minél súlyosabbak a megpróbáltatások, amelyek az országot sújtják, annál jobban kell ügyelni a legfőbb szempontokra, az ország egyetemes ér dekére és annál inkább kell tartózkodnunk minden olyan szótól és cselekedettől, amely ezeknek a magasabb érdekeknek ártalmára lehet. Ezek az intenciók vezették gróf Tisza István miniszterelnököt, amikor az ellenzéket figyelmeztette arra ¡a kötelességére,, a mely most a háború fordulópontján, mérsékletet és tartózkodást parancsol, A zárt ülésen a kormány bizonyára .módot adott az el ienzéknek arra, hogy észrevételeit olyan keretek között tegye meg, amelyek nem rontják le az ország egységességébe vetett hitet. Ha az ellenzék az országnak feieletrevoná•sával és kritikájával használni akar, a zárt üléseken megteheti. De helyesen mutatott rá a miniszterelnök a második parlamenti felszólalásában arra, hogy más nemzetek hasonló helyzetben nem tévesztették szem elől a végső győzelem feltételeit és amidőn hatalmas szövetségesünk, ¡Németország is kénytelen volt keleti határain bizonyos területeket tóüriteni a német birodalmi gyűlés méltósággal nézett szembe a veszedelemmel. Most az ország jövőjének és a végső győzelemnek biztosítása mindenek fölött való: nem kormányt kell most buktatni, hanem arra kell összefognunk, hogy az ellenséget kiűzzük a bitorolt területekről, amelyekről a parlamenti szócsaták nem fogják őket elkergetni. A feleletrevonásnak akkor következik el az ideje, amidőn az ellenség visszamenekül határainkról és amikor az ellenzék parlamenti szereplése nem erősiti meg ellenségeinknek azt a hiú reményét, hogy a végsjő győzelem kiviivásához intfmicsak az erőnk, hanem á hitünk is veszendőben van. A bolgár vezérkar jelentése a dobrudzsai előnyom lilásról. SZÓFIA, szeptember 5. A bolgár vezérkar szeptember 3-ikii kelettel jelenti: A macedóniai arcvonalról nem jelentenek változást a helyzetben. Az egész front mentén gyenge kölcsönös tüzérségi, helyenkint pedig puskatüzelés. Élénk tevékenység fejlődött ki az Osztrovú-tótól északra és a Moglenieavölgybcn, ahol néhány gyengébb támadást tüzeléssel visszavertünk, Az ellenséges flotta lövöldözte a Kav állát ól északra levő erődítéseket, Az ellenséges légi jármüvek bombákat dobtak Tarovó és Haznadar falvakra, valamint az angistai pályaudvarra. A helység több lakosa, köztük nők és gyermekek életüket vesztették, mások megsebesültek, Az északi fronton tegnap, szeptember 2 én, hadseregeink a Dobrudzsa cfész szélességében átlépték a határt és előretolt ellenséges osztagokéit erélyesen visszavertek. — Kunbunár irányúban előnyomuló hadseregcink megszállották ezt a pontot döntő iitkö. zct lilán, amelyben 165 közembert és 2 tisztet elfogtunk. Az ellenség megfutamodott. Mintegy száz halott és nagy mennyiségű puska és felszerelési tárgy maradt a csatatéren. Egyik hadoszlopunk megszállotta Ak-Kadinlar városát. Az előnyomulást az egész vonalon folytatjuk. Olasá jelentés a bolgárok dobrudzsai győzelméről. Lugano, szeptember 5. A „Corriere della Sera" irja: A német—bolgár betörés Dobrudzsába egyúttal diverziót jelent a románok hátába és azt a kísérletet, hogy az orosz csapatok előrenyomulásával szemben ellenállást tanúsítsanak. A németek és bolgárok megszállták Dóbricsot mintegy 40 kilométernyire a Fekete-tengertől, amely várost Várnával vasút köti össze a határon át s meglehetősen fontos vasúti csomópontot alkot. Ez a mozdulat azonban nem látszik veszedelmesnek, inert az oroszok és a románok azt a határterületen könyen ellensúlyozhatják. Egy héttel a román hadüzenet után. Kolozsvár, szeptember 5. Egy hét múlt el a román hadüzenet óta s ez idő alatt az erdélyrészi hatóságok emberfeletti munkát fejtettek ki a hadihelyzet folytán elköltözni kényszerült lakosság érdekében s elkövettek mindent, hogy a váratlanul érkezett veszedelem ne terjedjen ki a feljebb eső vármegyék polgárságára is. Dr. Betegli Miklós kormánybiztos permaiienciában van és támogatja a segítségre szoruló embereket. Ki jelen tette, hogy a román orvtámadás következményei egyáltalában nem olyan sötétek, mint azt hiszik. Vegyen példát Erdély lakossága — mondja a kormánybiztos — azokról a férfiakról, akik férfiasan szemlélik az eseményeket, amelyek hamarosan egészen meg fognak változni. A kormánybiztos még a következő nyilatkozatot tette: — A hadihelyzet lényegesen megváltozott, ennek néhány nap múlva már érezni is fogjuk előnyeit. A felvonuló katonaság garancia arra, hogy itt mindenki nyugodtan végezheti polgári kötelességét. Váltakozó harcok az olasz fronton. BUDAPEST, szeptember 5. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A tiroli arcvonalon helyenkint megélénkült a tüzérségi tevékenység. A Ruíredo vidékén a Foranecsuesért, melyet csapataink átmenetileg elvesztettek, elkeseredett harcok folytak. Vakmerő ellentámadással ujra birtokunkba vettük. HÖEER altábornagy, a vezérkari főnök helyettes«. '*msr <J ¿Vs. yJBk A *»* fi