Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-27 / 226. szám

S&ERiDA, 1916. szeptember 0?. DÉLM AG Y AJRORSZ ÁM Ujabb Zeppeün-fámadás' Anglia eiien. BERLIN, szept. 26. A Wolff-ügynökség jelenti: Szeptember 26-ára virradó éjjel tengerészeti léghajóink egy része látható eredménnyel bőségesen dobott robbanó és gyújtó bombákat Portmut angol hadlkikötöre, a Temse torkolatánál lévő megerődített helyekre, továbbá Közép-Angliának katonailag fontos ipari és vasúti telepeire, köztük Yorkra, Leedsre, Lincolnra és Derbyre. Léghajóink az erös ellenhatás dacára sértetlenül tértek vissza. A TENGERÉSZETI VEZÉRKAR FÖNÖKE. Ujabb boSgár siker a Dobrudzsában. iSzófia, szeptember 26. A bolgár vezérkar jelen ti szeptember 25-én: Macedóniai front: A [Flórint —(Kaimakoalon. magaslat fronton élénk tüzérségi tevékenység. Az ellenséges gyalogságinak ama kisérlete, hogy az egész fronton előmenyoinnljon, meghiusult. A Vardair mindkét partján az ellenség gyönge tüzelést folytat. A Moglenica-völgyben gyönge, ránk nézve kedvező gyalogsági vállalkozások voltak. Az ellenség Doiran városára gyújtóbombákkal tüzelt,. Egy helyen tüz keletkezett. A Strnma-frontan élénk tüzérségi tevékenység. lEllensóges osztagoknak az a törekvése, hogy Orliaktól délre a folyó balipartjára jussanak, meghiúsult. A 23-iki csata után Dolno-iKratkozo előtt négyszáz halottat számláltunk meg., Romániai front: A Duna mentén nyugalom. (Dobrudzsában a jobbszárnyon csapataink sikeresen mentek előre és megszállták az anzarcs—pemeli vonalat. Az ellenség északi irányban vonult vissza. A front többi részén gyönge tüzérségi s gyalogsági tevékenység. A dobrudzsai egyensúly helyreállítása. Berlin, szeptember 26. A Lokalanzeiger jelenti az orosz határról: Orosz lapok jelentik a román harctérről: Idejében elősietett nagy erősítések helyreállították a Dobrudzsában a hadi egyensúlyt. Sajnos, az ellenség a Dobrudzsában jól élelmezheti magát, mivel számos kukorioaraktárt zsákmányolt. A németek meglepő gyors előnyomulása következtében nem sikerült a gabonakészleteket és marhacsordákat idejekorán biztonságba hozni, ugy, hogy a németek, a bolgárökés a törökök könnyen teremthetnek maguknak a Dobrudzsában kitűnő ellátási bázist. Okvetlenül szükséges, hogy a kényszerű visszavonulásoknál minden melléktekintet nélkül az összes készleteket megsemmisítsék, hogy ne váljanak az ellenség javára. Jf Jf támadás összeomloth a Fischer Marcell, szegedi tüzénhadnagy az alábbi érdekes cikkben számol be a legutolsó olasz offenzíva nagy erőfeszítésének véres kudarcáról: Szeptember 20. Szomorú idő, szinte átláthatatlan köd. Egyhangúan kopog az eső. Mintha a napsugár soha-soha elő nem jönne többé; mintha ez is alkalmazkodni akarna a világhoz, amelyben meghalt az öröm, odavan a jókedv, eltűnt a napsugár. Es szól, folyton ugat az ágyú, pereg a pokol legcudarabb vivmánya: a pergőtiiz. Nem 'hallasz már robbanást, nem hallod a golyók idegizgató jajgatását a levegőben, nem hallasz semmit. Csak valami névtelen borzalom nehezedik rád, csak a hideg veríték ül ki rajtad. Körülötted kínlódó emberek. Az izzadt szakálas arcokon, az üveges szemekben az őrülettel határos borzadály kifejezése. A fegyverük előttük fekszik, ők maguk meredten bámulnak bele a ködgomolyagba. Es a gomolvag mindenféle alakot ölt. Az ember hallucinálni kezd. Látja a rohamozókat; „Ott jönnek!" „Már itt vannak!" „Testvérek, ne hagyjatok!" Arcok az őrület paroxismusában. Iszonyodva fordulunk el. Már tudjuk, miez, már kezdődik a morális összetörés, az ideggörcsök, az őrület. És nincs irgalom. A pokoli dobolás könyörtelenül tovább tart. Már semmit nem tudok érzékelni. Érthetetlenül meresztem a szememet egy mellettem levő alakra. iNézem, de nem látom. Mintha a föld alól jönne, hallom: „Szabadíts meg a gonosztól!" De hát mit akar ez? Mit beszél össze-vissza? Az én gondolkozásom is kezd cserbenhagyni, összerezzenek. A pokoli zajban — hihetetlen — erősen hallom a telefont zümmögni, összeszedem minden energiámat: Uram segíts! A telefon beszél: „Linienkontrolle... Nincs bajod?... őrületes ... Az Isten szerelmére tarts ki, ne íiagyd el magad ... nincs több megfigyelő elől és leváltani sem lehet..." A vér elfutja az arcom, a kezem ökölbe szorul... Nem szabad összetörnöd... Hé .. át meg át vág a gondolatomon: „te vagy az egyedüli megfigyelő." Itt a pokol minden ördöge dühönghet... „nem szabad" ... mindenkinek szabad, csak neked nem. A fogaimmal az ajkamat marcangolom', a vér lecsorog róla, nem látom. 'Döngve vágódik bele egy nehéz gránát az árokba, öt lépésre vagy ötvenre, nem tudom. Csönd... A fül az első pillanatban nem bírja érzékelni. Azután a halálborzalom pillanat alatt alakul át az arcokon a kérlelhetetlen bosszú kifejezésévé. Az Isten legyen irgalmas, kegyelmes annak, aki ezeknek a magyaroknak a szuronya elé kerül. Ezeket ma tie támadja, akinek az élete kedves. Valami leírhatatlan érzés vesz erőt rajtunk. A szabadulásnak, a bizalomnak, öröm'•"ÉRT GRAMMONKÉNT törmelék Aranyért nck vegyüléke. Tisztek, legénység kiáltozunk. A ködöt szétfújja a szél. Éppen jókor.. Már hallatszik az „Avanti Savoya!" Szinte ordítom bele a telefonba: „Allgemeines Sperfeuer!" Pár pillanat és zúgva vágódik bele az akadályaink közé az első shrapnell. Utána a többi. Milyen más hangja van emi'elk! Ez inam ugat... ennek szebb a hangja, mint a legszebb dal, „a mienk" Istenem. nem értitek? A „mi ágyúink" szólnak, a magyar ágyuk. És egyszerre a biztonság •megmagyarázhatatlan érzése vesz rajtunk erőt. Látjuk, érezzük, (hogy az előbb még oly csendes vidék él; minden bokra, minden sziklája, minden kis köve értünk aggódik és a nagy veszedelemben eljött segíteni, védeni bennünket. Mindenünnen S testvérek aggódó segítségét érezzük azon a pár száz méteres területen, amelyre az ellenség dühe összpon tosul, alhol mi állunk. Már jönnek is ... Sor sorok után ... Legelöl a tisztek... De most mi „muzsikálunk." A kezemben ott van az egész irtózatos zenekar karmesteri botja. Minden intésre másik üteg zúdítja pokoli tüzét az akadályok elé... Az olasz sorok dőlnek, szakadnak. Már itt a másik roham. Ezt is lefektetik az ütegek. Ott már az akadályoknál vannak. Nincs baj. Kopogva versel a géppuska egy sort és a drótokon ide-oda lógó, kínlódva orditó sebesültek maradnak meg a támadó sorokból. És jönnek szakadatlanul... Már az ágyutüzön is áttörnek és az ágyuk, géppuskák és gyalogsági fegyverek zajába az ember ember ellen küzdők orditozása vegyül. Az irtózatos pergőtüztől megőrjített magyarok most fizetnek minden pokoli szenvedésért az előbbi óráknak. Kirontanak az összelőtt árkokból és késsel, fokossal, buzogánynyal, puskaaggyal, biinül soha fel nem róható káromkodások jközött, polyvaként szórják szét a szétlőtt akadályokon át betört olaszokat. Az olasz gránátosok, az olasz király ezrede, pocsékká verve menekül vissza a gyilkos zárótüzön át és a halottak és sebesülte százáin kiviil a rémülettől megdermedt foglyok tömegét hagyják a kezünkön. Nincs már ember az olasz állások előtt; nincs hatalom, amely ezeket még egyszer támadásba hajtsa. A sebesültek orditozása, jajgatása az akadályok közt egyre jobban elcsendesedik. Egy pár olasz halott a drótok közé bonyolódva állva maradt.Vigyorgó arcukra odafagyott a halálfélelem. Az eső unottan esik tovább ... Csend ... Az árakban csak a figyelők maradnak, a többi a fedezékekben szorgalmasan rója a betűket a rózsaszínű levelezőlapra. Üzenetet küldenek a magyarok 'haza. Üzennek a Karszt sziklái az alföldi akácoknak, az Isonzó a Tiszának. CHER Korzó-kávéház órás, ékszerész, -utca 14. emu lessíH igysiRl)!