Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-27 / 226. szám

DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1916. szeptember 27. Romániának el kell pusztulnia. Nem a megsértett világrendre hivatkozunk, amikor arról irunk, liogy Romániának el kell pusztulnia, mert (hisz a világrend már annyira fel van forgatva ;minden) oldalról, liogy világrendről már jóhiszemüleg beszélni sem lehet. Mióta a háború furiái felszabadultak és Európa testét vércafatokra tépték, a világrend, erkölcs, jog, igazság mind csak üres frázis és ma ott tartunk, hogy aki birja, az marja. Amikor azt irjuk, liogy Romániának el kell pusztulnia, a háborúval a legszorosabban összefüggő okokból kel! azt következtetnünk. Románia elpusztítását három fő tényező teszi elkerülhetetlenül szükségessé. E tényezők köziil az első a sztratégia, amelyen minden 'háborús cselekvés alapul, amely a maga kérlelhetetlen következetességében nem lehet tekintettel semmiféle érzelmi momentumra s néha értékes és a szivünkhöz nőtt területeket kénytelen feláldozni azért, hogy elérje célját: az ellenség megsemmisítését. Amint a sztratégia tette szükségessé Szerbia letiprását, hogy a munícióban és lőszerben szűkölködő Törökországgal és a központi hatalmakkal együttműködni kivánó Bulgáriával földrajzi kapcsolatot létesítsünk, azonképen elsősorban sztratégiai okból kel! elpusztulnia Romániának, még azon az áron is, hogy Németország bizonyos meghódított francia területrészeket lépésrőllépésre való küzdelemben átengedjen az angol-francia hadaknak. Mert a török és bolgár szövetségesünkkel való kapcsolat csakis Románia elpusztítása után lehet biztos. Nem szólunk itt arról a távolabbi perspektíváról, hogy Románia leteperése után milyen katasztrofálisan veszélyeztetjük oldalt és 'hátulról az oroszok ellenünk küzdő óriási frontját. S nem szólunk most itt arról sem, ihogy Románia meghódítása után beláthatatlan időkre illuzoriussá tesszük Oroszországnak Konstantinápolyra és a Dardanellákra vonatkozó vágyait. A másik fontos tényező, amely parancsolóan megköveteli Románia megsemmisítését: a politika. Amint Romániának az antanthoz való csatlakozása bizonyltja, Belgiumnak, Szerbiának és Montenegrónak a leverése még mindig nem hat elég elriasztóan Európa semleges országaira. Ma még semleges országok a skandináv államok Dániáival, Spanyolország és a Svájc. A leigázott és agyonsanyargatott Görögország mint háborús erőtényező már nem jöhet tekintetbe. Hogy a kis országokat micsoda fogásokkal és mesterkedésekkel tudta az antant ellenünk sorakoztatni, arra elég beszédes tanulságot nyújt a háború eddigi története. Tekintettel arra, hogy a kis Svájcnak a kivételével a töfbbi még semleges állam mind tengerparti ország, Angliának esetleg még módjában áll szép szerével vagy erőszakkal — hogy eszközeinek a megválogatásában az antant nem kényes ízlésű, arra netn kell már bizonyiték — ellenünk hangolni. Igaz, hogy az említet! semleges országok eddig becsületesen megóvták semlegességüket, sőt egyik-másik bizonyos jóakaratú semlegességet is tanúsított a központi hatalmakkal szemben, de ennek a semlegességnek mindvégig való megtartása csak akkor vehető biztosra, ha Románia elpusztítása ujabb bizonyságot szolgáltat amellett, hogy az antant-hatalmakban nincs meg. felelő erő, hogy a 'hozzájuk csatlakozott kis országokat meg tudják védeni. Végül a harmadik és az elsővel csaknem egyenértékű tényező, amelv Románia elfoglalását föltétlenül szükségessé teszi: a román búza. Itt a buza szó persze abban a tág értelemben veendő, mint a Miatvánkban a mindennapi kenyér, amelv fogalomban elfér a jó, puha kalács, ropogósra sült pecsenye, kényelmes lakás és sok minden, ami az életet széppé és kellemessé teszi. Szóval itt a román buza, mint olyan gazdasági tényező értendő, amelyhez hozzá tartozik: a román kukorica, árpa, zab, petróleum stb. stb. Bár azt tudjuk, hogy Európa gabonatára Magyarország, nem szabad elfelejtenünk, hogy Románia gabonatermése rendszerint félanynyi mint Magyarországé. Es nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy Romániának, dacára a központi hatalmaknak szállított gabonakészletein kivül, az előző évek terméséből még mindig vannnak fölöslegei. Nem BERLIN, szeptember 26. A nagy főhadiszállás jelenti: Balkáni harctér: Mackensen vezértábornagy hadcsoportja: Az arcvonalon nincs különösebb esemény. Egy légihajónk és repülőink újra megtámadták Bukarestet? Macedóniai arcvonal: Szeptember 24én a Prespo-tótó! keletre és Florina mindkét oldalán a bolgár csapatokra nézve kisebb kedvező ütközetek folytak le, helyenként élénk tüzérségi harc. LUDENDORFF, első főszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) BUDAPEST, szeptember 26. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Délkeleti harc tér: Albániában nincs újság. HÓFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. SZÓFIA, szept. 26. A bolgár vezérkar jelenti 26-áról: Román front: A Duna-mentén nyugalom. A Dobrudzsában nincs változás. Csapataink megerősítik az elért állásokat. A Fekete-tenger partján nyugalom. BUDAPEST, szeptember 26. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A Karszt-fensik déli része időnkint az ellenséges tüzérség heves tüze alatt állott. A flehns-völgyi arcvonalon az olaszok a Dossaccío erődöt és a Cardinal-Coltorondo szakaszt tüz alatt tartották. A Cancenagolon 27 alpinlt, köztük 2 tisztet elfogtunk. A Cimone csúcson az eltemetettek megmentésére felajánlott fegyverszünetet az ellenség visszautasította. Ebben az ügyben parlamenter utján váltott jegyzékek szószerlnt igy hangzanak: A Tonezza-Ciinone szakaszon küzdő cs. és kir. osztrák-magyar haderők parancsnoka a szembenálló olasz királyi csapatok parancsnokához! Az általunk Iégberöpitett Clmone-csucs romjai alatt még nagyobb számú élő olasz katona fekszik, akik segítségért kiáltanak. Készek vagyunk segíteni rajtuk és megszabadítani sírjukból őket, ha az olasz tüzérség és gyalogság ma: 1916. szept. 26-ikán délután 2 órától este 7 óráig a Morte Clmonera irányzott tüzet beszünteti. Magától értetödöleg az ép ugy vonatkozik az Astico-völgyben levő olasz ütegekre, mint azokra, melyek az Astica-folyótól mondjuk, Ihogy a román gabona nélkül nem tudunk meglenni, de hogy a román gabonakészletek megszerzése a központi hatalmak közélelmezésére nézve óriási megkönnyebbülését jelentene, az nyilvánvaló. Sztratégia, politika és közgazdaság tehát az a három főtényező, amely nemcsak indokolttá, de szükségessé is teszi, hogy Romániának el kelljen pusztulnia. És el is fog pusztulni. — gl. Macedóniai front: A Stara-planlnán, Presnica falu környékén egyik hadoszlopufik meglepeíésszeriileg megtámadta és szétszórta a 244. francia gyalogezred egy zászlóalját, több foglyot ejtett és egy gépfegyvert zsákmányolt. Szurony támadással megszállottak az Orovnljk falunál levő ellenséges árkokat. A Tisdory, Armensko falvak környékén ellentámadást iutéztüak hái om ellenséges zászlóalj ellen, amelyek rendetlenül vonultak vissza; számos halottat és sebesültet hagytak hátra. Florinától keletre három egymásután következő francia támadást visszavertünk. Az ellenség nagy veszteséggel meghátrált. Tiz napi szakadatlan harc után, amelyek folyamán az egész szerb Drina-hadosziály a legelkeseredettebb támadásokat intézte a Kajinakealan-magaslat ellen, csapataink ma virradatkor megtámadták a szerbeket a legnagyobb vitézséggel és őket az egész fronton visszavonulásra kényszeri:ették. A harc ránk nézve nagy sikerrel folytatódik. nyugatra és keletre emelkedő magaslatokon vannak elhelyezve. Ez alatt az idő alatt az olasz járőrök az Astlco és Rio-Freddo közötti eröditett vonalon tul nem mozdulhatnak előre. Ellenkező esetben beszüntetjük a segítő akciót és a tüzszünetet megszegettnek fogjuk tekinteni. Ha a királyi olasz parancsnok ebbe nem megy bele, az olasz katonákat sorsukra bízzuk. A vonatkozó választ szeptember 25-án déli 12 óráig a Forni melletti előőrsi vonalunkba kérjük beadni. Sürgős elintézést kérünk. 1916. szept. 25. A peldescali szakasz-pfarancsnokság. 1916. szept. 25. délelőtt 10 óra 45 perc. Megfontolásával annak, bogy az osztrák-magyar csapatok, amint saját sebesülteiknek segítségére tudtak sietni az alatt a hosszu idő alatt, amely az aknarobbanás és az olasz tüzérségi tüz megkezdése között eltelt, emberiességből az olasz sebesülteken is segíthettek volna, a hadseregparancsnok ur önagyméltósága indokoltnak tartja, hogy a tüzelés kért beszüntetésébe ne egyezzen bele. Albricli vezérőrnagy, vezérkari főnök. HOFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Az olaszok nem adtak fegyverszünetet saját katonáik megmentésére. A Kajmakealan-magaslatnál az egész fronton visszavonulásra kényszeriteffék a szerbeket. — A Dobrudzsában nsnes változás.