Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-22 / 222. szám

Péntek, 1916. szeptember 22. DELMAG Y A JtORSZAÜ R képviselőház elveiette Andrássy és Apponyi inditványát. — Kedden lesz a legközelebbi ülés. — A képviselőiház csütörtöki ülését délelőtt tizenegykor nyitotta meg Beöthy Pál elnök. Bejelentette, hogy gróf Andrássy Qyula és gróf Apponyi Albert indítványaihoz nem jelentkezett több felszólaló, a vitát tehát befejezettnek tekinti. A vita bezárása után gróf Tusa istván miniszterelnök szóla.i H általános figyelem közt. (Tisza beszéde.) A miniszterelnök azzal kezdte beszédét, hogy a vita során elhangzott kijelentésekre akar reflektálni, szorosan a napirend mellett marad azonban. A hadseregre vonatkozólag meg kell állapítani, hogy a hadsereg a háború kitörése óta túlerővel szemben olyan nagyszerű, olyan lélekemelő küzdelmet folytat, hogy ennek fényes képét nem szabad kedvezőtlen momentumokkal kiélezve, elrontani. A sok kiontott vérnek tartozunk annyival, hogy a képiből kitűnjön az, hogy a monarchia fiatal életerejének nagyszerű jelét adta. Amit a hadsereg ellen fölhoztak, azok egyes esetek hamis általánosításban vagy célzatos kiélezésben. A hibáknak folytonos előtérbetolása ma a mi ügyünknek nem használ. Ezután áttér azokra a körülményekre, amelyeket Ausztria belpolitikai viszonyait illetőleg előadtak a delegáció összehívásával kapcsolatban. Minden bajért, odaát is — u'rdta a m .i:<?zter írók — áiiandóan és rendszeresen egyes kormányférfiakat tesznek felelőssé. Ez nagyon igazságtalan. Kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy az osztrák miniszterelnök teljes energiával, legjobb tudásával képviselte az osztrák érdekeket, amikor kellett, a magyar érdekekkel szemben is. Sajnálja, hogy a lengyel kérdést a Házban érintették. Ugrón Gá/bor egyoldalú fölfogással bírálta a kérdést. Nincs olyan tényezője a monarchiának, amely nem a legnagyobb rokonszenvvel karolná föl a lengyelek ügyét, amely ne arra törekedne, hogy a lengyel nép jogos igényei és kívánságai kielégíttessenek, őrgróf Rallavicini Györgynek az erdélyi kormánybiztos elleni vádja nem állhat meg. A kormánybiztos a súlyos időben teljesítette kötelességét és nem csak azért maradhatott a helyén, mert a munkapárt tagja. A kormány távol áll minden pártpolitikai szemponttól. Foglalkozik ezután Andrássy és Apponyi indítványaival. Ismertette az 1867 : XII. t.-c. megalkotásának előzményeit. Ránk, magyarokra, nem közömbös, hogy Ausztriában van-e alkotmányos élet. Meg kell tenni minden lehetőt, hogy Ausztriában is rendes medrében haladjon az alkotmányos élet. De nem ért egyet azzal a fölfogással, amely Ausztriát kényszeríteni akarja erre. Sokkal k :yabb férfiúnak tartja ugy Andrássy Gyulát, mint Apponyi Albertet, semhogy azt kívánnák tőle, hogy irjon át a külügyminiszterhez és az osztrák miniszterelnökhöz a delegáció összehívása ügyében. Ez az Ausztria belügyeibe való beavatkozást jelentené. Nem fogadhatja el egyik indítványt sem. Még közelebb áll Apponyi indítványához, mert az csupán törvényhozási intézkedést követel, de ezt sem teheti magáévá. Jól meg kell nézni, helyes-e a világháború közepette megbolygatni olyan közjogi kérdéseket, a melyeknek megbolygatása kiszámíthatatlan következményékkel járhatna. Majd áttér a román hadüzenet kérdésére. El Jkellett készülve lennünk és várnunk kellett az óriási orosz támadást, amely be is következett. Augusztusban és szeptemberben az orosz erőfeszítés olyan mérteket ölíött, amely az eddigi orosz támadásokat is fölülmúlja. Ha mi akkor százezer embert lábhoz tett fegyverrel állítunk Erdély védelmére, megveretjük magunkat az orosz fronton. Mi tudtuk, hogy Románia olyan pillanatban, a melyet alkalmasnak tart, be fog avatkozni. Azt a pillanatot azonban, amelyet kiválasztott, nem találtuk kedvezőnek. Még pedig egyrészt azért, mert Románia akkor még nem volt készen, másrészt mert minden intézkedés megtörtént arra nézve, hogy ez a beavatkozás Romániára nézve végveszedelmet jelentsen. Ma már Románia is láthatja, íhogy bűnös támadása végzetes könnyelműség volt önmagával szemben. Bizom istenben, hogy csak Románia fog lakolni azokért a sebekért, amelyeket az orvtámadás ütött rajtunk. Románia meg fogja szenvedni bűnös támadásának következményeit. (Hoszszds taps.) (Andrássy beszéde.) Gróf Andrássy Gyula szólalt fel ezután. Azt fejtegeti, hogy ha a delegáció nem tud most működni, akkor ez a 67-es kiegyezés csődjét jelenti. A hármas szövetség Olaszország kilépésével megbukott, de a Németországgal való szövetség fényesen bevált és erre büszke lehet a szóló is, meg a miniszterelnök is, mert mindketten hívei voltak a német szövetségnek. Azt hiszi, hogy Romániában nagy hibák történtek, bár a király és sok államférfin nem volt háborus-párti, de képtelenek voltak az orosz agitációnak ellenállni. Amíg Románia ingadozott, nem lett volna szabad megkezdeni az olasz offenzívát. Nincs igaza Lovászynak, amikor azt mondja, hogy verjük meg Romániát, azután kössünk békét. Beszédét azzal végezi, hogy az ellenzék azért lépett az aktivitás terére, mert a disszharmoniának el kell tűnni és a közös ellenség ellen kell fordulni. Olyan hibák történtek, amelyeknek eltűrése hazafias mulasztás lett volna. (Apponyi beszéde.) Gróf Apponyi Albert szerint sorsdöntő órákban teljes lehetetlenség, hogy a külügyminiszter ne legyen felelősségre vonható. Az ellenzék kötelességének tesz eleget, amikor véget akar vetni annak, hogy ok nélkül pazarolják embereinket. Gr^f Kámlyi Mihály tegnapi interpellációiával nem ért egyet. Semmi lealázó nincs abban, hogy a dicső német hadvezetőség veszi kezébe hadvezetőségünk sorsát. ' Az ülést délután 2 órakor felfüggeszti az elnök. Délután 4 órakor Apponyi folytatja beszédét. Szól a hadsereg kiegészítéséről. A pótsorozásökon szervi bajosokat is bevettek ahelyett, Ihogy a jogosulatlan felmentetteket hivnák be. Katonai intézményeknél, kórházban is vannak nagy számmal olyanok, akik front-szolgálatra alkalmasak lennének, Beszéde végén azt mondja, hogy a hadvezetőségen kivül minden hatalom három ember kezében van: a külügyminiszter, a magyar és osztrák miniszterelnök kezén. Ezek közt csak Tiszának van parlamenti támasza, de ezt is hat év előtt kapta. Nem akarja lebecsülni a miniszterelnök politikai értékét, de ha ő volna a helyén, akkor nem tartaná magát nélkülözhetetlennek az ország érdekére való tekintettel. Tisza politikai értéke különben is már jóval kisebb, mint háború előtt volt. Jogos az a kívánság, hogy a kormány az ellenzékkel együtt keresse a helyesbítés eszközeit. (Tisza válasza.) Gróf Tisza István miniszterelnök először azt kéri, hogy Pallavicini inditványát, amely a románok erdélyi betörése miatt a felelős tényezők vád alá helyezését követeli, ne fogadja el a Ház, .mert ebből a kormány bizalmi kérdést csinál és az indítvány elfogadása közvetlen a kormány lemondását vonná maga után. A felmentésekre vonatkozólag előadja, hogy a felmentéseknél eddig is a legnagyobb szigorúságot tanúsították; természetes, hogy jogtalan felmentések becsúszhattak, de ilyen tömeges esetekről szó sem lehet. Most folynak egyébként a hadvezetőséggel a tárgyalások, hogy gondos rostálás érvényesüljön. Kívánja, hogy a 67-es alapon a magyar állam megfelelő helyet foglaljon el. Joggal reméljük, hogy eltűnik minden olyan bizalmatlanság, amely a magyar állammal szemben megnyilvánul. Polemizál ezután Andrássyval a külügyi kérdésről. Nem lehet abszolút kudarcot emlegetni, mert a külügyi vezetésnek sok érdeme van. Kéri a Házat, hogy ne fogadja el sem Apponyi, sem Andrássy inditványát. Gróf Andrássy Gyula és gróf Apponyi Albert viszonválasza után a Ház többsége elvetette az indítványokat. Az elnök ezután megállapította a legközelebbi, keddi ülés napirendjét, mire az iilés este 7 órakor véget ért. 2180 fillért fizet grammonként törmelék _ . . FISCHER Aranyert Korzó-kávéház ÚPfiS, 6ll8ZBPflSZ, KM-ufia li enra tssifik AFELŐL) I