Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-22 / 222. szám

4 II - , r<mt ,-.•,.,„. A közgyűlésen minden csendes. — Véget ért a szeptemberi közgyűlés. — (Saját tudósitónkól.) A szeptemberi közgyűlés második napján alig történt említésre méltó esemény. Gyors egymásutánban vette tudomásul a közgyűlés a tanácsi előterjesztéseket, amelyek során egy izben sem. ikerült vitára a sor. A szerdai harcias törvény hatósági bizottság mintha megunta volna az Offenzívát, pihenni engedte a tanácsot, amely jól védett állásaiban élénk defenzívát „fejtett" ki. A (közgyűlésről, amelyen dr. Somogyi Szilveszter polgármester elnökölt, részletes tudésitásunk a következő: Taschler 'Endre főjegyző felolvassa a szerdai közgyűlés jegyzőkönyvét, amelyet a törvényhatósági bizottság észrevétel nélkül hitelesít. Balogh Károly referálja a városi kocsisok kérelmét, akik a csizmaátalányuk felemelését kérik. Javasolja hogy állapítsa meg a közgyűlés a városi kocsisok évi csizmiaáta lányát évi százhúsz koronában. A közgyűlés igy határozott. Több kisebb ügy letárgyalása után dr. Pálfy József árvaszéki elnök jelentette, liogy a májusi közgyűlésnek azt a határozatát, amellyel kimondta, 'liogy tiz éven keresztül évi tízezer koronával segélyezni fogja a város a hadiárvákat, a miniszter nem hagyta jóvá és azt kívánta, hogy csiak a hét éven felüli hadiárvák részesüljenek erűnek a határozatnak az alapján segélyezésben. Javasolté, hogy az ilyen módosított határozatot tegye a közgyűlés magáévá. iA törvényhatósági bizottság elfogadta a referens előterjesztését. Tudomásul vette ezután a közgyűlés a ta nács által a közgyűlés utólagos jóváhagyása reményében tüzoltászerekért és egyéb kiadásokért kiutalt összegeket. Balogh Károly pénzügyi tanácsos: Az 1917. évi költségvetés szabályszerűen letárgyialtátott és közszemlére' tétetett. A költségvetés ellen senki sem tett kifogást. Az 1917. évi költségvetés túlságosan érzi a háborús gazdasági viszonyokat, mert kiadásait a jövedelemből nem képes fedezni. A mutatkozó háromszázezer koronás hiány pótlása ugy történt, hogy a Iházbérfillérekből később befolyó jövedelmet a költségvetésibe beállítottuk. A iLombard-kölesön törlesztésére szánt összeg is mint bevétel szerepel, azonkívül a város fejlesztésére szükséges kétszázezer korona előirányzat törölve lett. Javasolja, fogadja el a közgyűlés a költségvetést általánosságban és részleteiben. Bokor Adolf felszólal és a kéri a tanácsi javaslatnak általánosságban és részleteiben való elfogadását. Kiss Gyula bizottsági tag a halászatból befolyt jövedelmet nem találja a költségvetésben. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester szolgál felvilágosítással és jelzi, hogy tavaly 12.000 korona szerepelt a zárszámadásban mint a halászatból befolyt jövedelem, az idén is benne lesz a jövedelem a zárszámadásban, a rendkívüli bevételek rovatában. A közgyűlés a költségvetést egyhangúlag elfogadta. 'Bokor 'Pál polgármester-helyettes a fübérdijak száz százalékos felemelése ügyében terjesztett javaslatot a közgyűlés elé. Eddig katasztrális lioldankint 7—8 korona volt a fiibérdijból a város jövedelme, ami (fölötte csekély. Vidékiek részére a fübérdij 150%-cs felemelését javasolja, ,a helybeliek 100%-os díjemelésé ver! wm ben. Kéri, járuljon hozzá a törvényhatósági bizottság ahoz, hogy a szabályrendelet igy módosíttassák és jóváhagyás végett a belügyminiszterhez felterjesztesDILMIIGYÁROSSZÁÖ sók. Dr, Fajka Lajos nem tartja a mostani időket alkalmasnak a fübérdijak emelésére. Indítványozza, vegye le a közgyűlés ezt az ügyet a napirendről. Az elnök az indítványt szavazásra bocsátotta. iSenki semj szavazott a napirendről való levétel mellett, még az indítványozó sem, igy a közgyűlés a fübérdijak emelését a tanácsi javaslat értelmében egyhangúlag elhaPéntek, 191fi. szeptember 20. távozta, A Kossuth Lajos-sugárnton levő Szécsi és Erdélyi-féle telkeket a közgyűlés névszerinti szavazás utján megvásárolta. Végül a polgármesteri előterjesztésekre került a sor. A városi alkalmazottak részére engedélyezett szabadságokat a bizottság tudomásul vette, mire a közgyűlés öt óra után véget ért. Briand és a harcféri helyzet. — Moraht őrnagy cikke. — Talán túlságos megtiszteltetés is (Briand számára, ha a szeptember 14-én tartott beszédjével alaposan foglalkozunk. Ámde Briand a nyugati ellenállás 'feje és ellene van minden béketörekvésnek, sőt titokban talán féken tartja az orosz és olasz arra való hajlandóságokat, hogy beismerjék a háború folytatásának céltalanságát. Briand beszédje, miként 'máskép nem is volt várható, megint ügyvédi teljesítmény. Akadnak itélőképes német hangok, amelyek beszédjének politikai tartalmát, sőt retorikáját is, jelentéktelennek tartják és valóban az a benyomásunk, mintha kereste volna a szavakat és a tartalom olyan dolgokra szorítkozott volna, amelyeket az egész Világ, de 'különösen a franciák már rég jól ismernek. Briand mindenekelőtt azzal örvendezteti meg a francia és az antant sziveket, ihogy a két legutóbbi hadüzenetre emlékezteti őket, nekünk ipedig azt adja tudtunkra, hogy Franciaország Olaszország fenyegetését velünk szemben és Románia gesztusát Ausztria-Magyarországgal szemben „ujjongó örömmel" vette tudomásul. Erre azt szeretnők válaszolni, hogy a lliideg tartózkodás inkább lett volna a helyén, mert szavakkal és hadüzenetekkel még sohasem nyerték meg égy háborút sem. Néhány nappal később Briandban bizonyára nem lett 'volna már meg a bátorság, 'hogy ama hadüzenetek „magasztosságáról és szépségéről" szónokoljon. Rá kellett volna mutatnia Románia súlyos vereségére és azzal egyidejűleg megmagyaráznia, hogy Németországot Olaszország haragja , a: legkisebb mértékben sem zavarta meg a háború nyugodt folytatásában. „A germán birodalom defenzívára van szorítva. Katonai dolgokban kisiklott a kezéből az iniciative." fgy beszélt Briand egy héttel ezelőtt, miközben átsiklott azon, Ihogy nemrégiben megelőztük Sarrail tábornok vállalkozását és Ihogy sikerült nekünk az ő seregét jóval kisebb térre szoritani. ugy hogy ugyancsak lesz áolga, mig helyreállítja a régi vonalat. A szalonikii hadseregre nézve tehát jóformán lehetetlenné tettük a Bulgáriába vagy Szerbiába való betörést vagy legalább is annyira megnehezítettük, hogy román hadműveleteinket eközben zavartalanul végrehajthatjuk. Azt megengedjük a miniszterelnök urnák, 'hogy a germán birodalom nyugaton a Sommenél és Verdimnél defenzívában van. Mihelyt sokkal tulnyomóbb erők támadtak meg bennünket, meglett az erők egyensúlya, de nem ez volt az antant célja, hanem <a mozgó háború és a mi kiűzetésünk az elfoglalt területekről. Midőn tehát Briand a mi defenzívára való szoritkozásunkat rájuk nézve kedvező hadi helyzetnek minősiti, ugy ez ügyvédi fogás, amellyel az ártatlan semlegeseket — ha ugyan még vannak ilyenek — befolyásolni akarja. Franciaországra és Angliára nézve mi sem kellemetlenebb, mint a mi heroikus ellenállásunk a nyugaton. „A csata máitizenegy hete tart. A franciá'k és angolok szempontjából az eredmény elenyészően csekély. Néhány földdarabka, néhány szétlőtt falusi pajta, itt-ott füstölgő tönkök, az egész nyereség. Ezért a saját vérük hekatombáit áldozták és valóságos miinicióhegyeket. A nagy csapás eddig balul iitött ki és az angol milliós hadsereg, amelyen minden reményük épült — hasztalan jelent meg a sikon." Igy nyilatkozott tegnap Fubius a Pester Lloydban és ugyanarra a megállapításra jut, amelynek már mi is többször kifejezést adtunk. Keleten is defenzíváiban vagyunk, amely egészen máskép fest, mint ahogy Briand szeretné odaállítani. Az orosz hadsereg pusztul és a legközelebbi célok: Kővel, Lembefg, a kápáti szóróik — az orosz véri oly amdk árán sem voltak bevehetők. Sőt most mind gyakoriabbak a német, osztrák-magyar és török haderők ellentámadásai. Ide is idézetet kapcsolok. Nowak F. K. irja az ő kitűnő információi alapján a Frankfurter Zeitungban: „Az oroszok reorganizációja tömegére és metódusára nézve valóban alapos volt. Ha valamikor, ugy most Várható volt a döntés kikényszerítése. Bruszszilovnak tagadhatatlanul voltak is sikerei, de a döntés 'kikényszerítése möst sem jöhetett szóba. Az offenzíva céljaira felhasznált csapatokhoz mérten az eredmények csekélyek. Megint az a helyzet, 'hogy egyetlenegy hadtestük sem teljesen intakt. Á mostani emberveszteség bizonyára már elérte vagy felül, is multa az 1915-ikit. Mikor lesz képes Oroszország valaha is ezt az emberpazarlást megismételni? Tudta-e Briand, amikor a mi defenzívára való szorittatásunkról beszélt, hogy az oroszok 1915. évi vesztésége semleges számítások szerint meghaladta a négy milliót? Mert az ilyen defenzívánkat mégse mondhatja, 'ha becsületes, jelentéktelennek?! „A Balkán félsziget eseményei kérlelhetetlenül haladnak a maguk utján. Törökország után Bulgária fogja észrevenni, mily veszedelmes 'hagyományos barátságokkal szakítani és egy skrupulus nélküli nemzet terveit szolgálni." Itt tehát Briand a jós szerepében tetszeleg és alig jelent meg beszédje nyomtatásban, mikor máris megjött rá a cáfolat. Az ókorban az ilyen jósokat megkövezték. Tény, hogy az események a Balkánon kérlelhetleniil haladnak a maguk utján. A bősz bolgárok, vitéz törökök és kötelességtudó németek ökölcsapásokkal hajtották maguk előü a szövetséges orosz-román hadakat. A román hadsereg elvesztette egyötödét. Tuzla s Rasova közt uj döntésért folyik a küz delem, amely ránk nézve eddig kedvezően halad. Amikor Briand kiejtette az ő nagy szavait, a románok és az oroszok már érzékeny vereséget szenvedtek volt a Dobrudzsában és nem lehet benne kételkednünn, hogy a francia háború rendezője már tudott is ezekről, de azért egy csöppet sein átallott az ő imádóinak meséket feltálalni. A törökök és bolgárok fütyülnek a „hagyományos barátságokra", amelyek azt okozták, hogy a Balkán-háború uj küzdelmek tűzfészkévé lett.