Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-13 / 188. szám

4 DÉLMAGTARORSZÁG Szeged, 1916. augusztus ÜL Huszár Károly: Végre a túloldalról is megszólal a lelkiismeret. Polónyi Géza: Tehát mondom, hogy a mikor a hadvezetés tekintetében döntő változás történik, hogy van az, Ihogv az országgyűlésnek semmi szava nincsen ahhoz, semmi Tészletértesüíése, hogy hogyan kerül •az egész magyar némzet idegen vezetés alá? iA helyzet most az, hogy ugy állunk a világtörténelemi előtt, hogy külföldi állampolgár vezetésére bizzák egész haderőnket. Kérnem kell a kormányt, hogy erre nézve felvilágosítást adjon. (Helyeslés a baloldalon.) Hogy a honvédségünk, népfelkelésünk és minden fegyverfogható magyar ember 'felhasználható a közös hadsereg kötelékében is, ez 'annyi könynek lett a forrása, ihogy arról nem is óhajtok most beszélni. A lényeg az, hogy a nemzet hadi imperiális jogát idegenekre ruházták, még pedig a törvényhozás megkérdezése nélkül. Székely iFerenc: Győznünk kell! Polónyi Géza: A román iigy mutatja, hogy a népekkel nem közölt szerződések miiyen bonyodalmakat okoztak. Tapasztaltuk ezt a 'hármasszövetség körül az olasz kérdésben. Félő, hogy ugyanilyen a helyzet Romániával szemben is. A miniszterelnök beszédéből az derül ki, mintha mi szövetségben volnánk Romániával, de erről Magyarországon senki sem tud. Kérve-kéri a kormányt és az ellenzéket, lássák be végre, hogy elérkezett az a ipillanat, amelyben a mmzét tájékoztatás nélkül neim maMfdhdt és épen ezért világosítsák ifel a helyzetről. Ezután áttért az adójavaslatokra. Érthetetlen, magyartalan a javaslat megszerkesztése és ezt a szöveget akarják a vidéki jegyzők számára kibocsátani. A tisztviselők adójára vonatkozólag az iránt nincsen véleménykülönbség, hogy olyan tisztviselői karra van szükség, amely ne küzdjön nélkülözéssel. , i I U • i w. --'A k, Návay Lajos rámutat arra, hogy a javaslatok csak levezetői egy nagy adóreformnak, amit a háboru tett elkerülhetetlenné. Fejtegeti a javaslat egyes szépséghibáit, amelyek az adómorál szempontjából esnek súlyos kifogás alá. Reméli, hogy ezeket ki fogják küszöbölni. A háborús nyereség megadóztatása nem büntetés, hanem kötelesség. A mi adózásunk ugyan sokkal súlyosabb, mint a németeké, de ezzel is példát mutatunk, hogy minden áldozatot szívesen meghozunk a siker érdekében. A javaslatot elfogadja. A déli szünet után őrgróf Pallavicinl György szólal fel. Az ellenzék most sem tartja időszerűnek az adójavaslatokat; csatlakozik Földes határozati javaslatához. Az adójavaslatokat nem tartja igazságosnak és szociális szempontból sem kielégítők. Hoszszasan polemizál báró Radvánszky Antallal. Bródy Ernő, majd Mayer Károly szólal fel, aki elfogadja a javaslatot, úgyszintén Földes határozati javaslatát is. Az elnök ezután javaslatot tett, hogy a Ház augusztus 21-ikéig napolja el üléseit. Gróf Batthyányi Tivadar azt indítványozta, hogy ne 21-ikén, hanem 22-ikén legyen a legközelebbi ülés. Az elnök, hozzájárulásával a Ház igy határozott. Apró történetek. - Régi idők emlékei. Lipcsey Ádám idejében, a szerkesztése alatt álló lapnál, a szerkesztőség tagjai, télvíz idején, kéthetenkint vacsorát rendeztek. Hideg, amolyan szegényes, bohém vacsorák voltak ezek, amelyeken egy kis érett sajt, kvárgli, a pénzügyi válságokkal nem terhes időkben pedig még disznósajt is keriült az asztalra. A vacsorákon a szerkesztőség tagjai és bizalmas, meghitt emberei vettek részt, ! akik rendszerint nem ,a vagyonos osztályból kerültek ki. A szerkesztőség tagjai közül mindenki kötelességének tartotta a vacsoraadást, esak Csoór Gáspár nem akart kötélnek állni. Erre Lipcsey elhatározta, hogy Csőért megtréfálja. Hatszáz darab aranyszegélyű meghívót nyomatott, amelynek szövegében annak rendje és módja szerint az foglaltatott, ihogy Csoór Gáspár a szerkesztőség be* lyiségében estélyt ad, amelyre szívesen látja és biztosan elvárja a meghívottakat. A város vezető emberei, irók, újságírók, különböző állású és foglalkozású egyének és Csoór Ösz szes hitelezői meg-hivást kaptak az estélyre, amelynek megtartása vasárnapra esett. Este felé már együtt voltak a szerkesztőség tagjai, köztük Csoór is, aki mit sem tudott az estélyről, sem a meghívók kiboosájtásáról es akit Lipcsey fontos szerkesztőségi megbeszélés miatt rendelt a miihelybe. 'Mint vendég, elsőnek Békefi Antal érkezett, akit egyremásra követtek a többi meghívottak. A helyzet kezdett kellemetlen lenni, mert mindsürübben érkeztek a vendégek és sem enni, sem inni való nem volt. És pénz sem volt. A vendégek egyre jöttek és az „emeletes tót." (igy hívták dr. Tergima Gyuüa kir. tanfelügyelőt.) patáliát is csapott, hogy ha meghívták, adjanak neki vacsorát, Csoór Gáspár, amint megneszelte a dolgot, Ihogy valaki a nevében heccet csinált, elillant. És a vendégek még egyre érkeztek, többek között dr. Singer Mátyás, volt kórházi igazgató főorvos, dr. Kompolti Ábris, majd a híres négyes fogat: dr. Berger Mór, dr. Pilisi Béla, Reich Benő és Scheer Simon, nemkülönben az iparoskeblü honfitársak, Csoór érdemdús hitelezői. A szerkesztőségi szobák már túlzsúfoltak voltak és a helyzet mind kritikusabbá vált. A meghívottak zúgolódtak, hogy igy meg ugy, velük nem lehet kukoricázni, sem tréfát űzni. Egy része el is távozott, üres gyomorral és teli keserűséggel. Lipcsey a megjelenteket csitította és türelmet kért, 'hogy a házigazda még nincs jelen. Kilenc óra már elmúlt, amikor újra kopogtattak a szerkesztőség ajtaján. — Ujabb vendég érkezik — kiáltottak a várakozó vendégek. És már nem is bosszankodtak, hanem nevettek. Megnyílt az ajtó és bábom — fehérbe öltözött — szakács lépett be az ajtón. Nagy ezüst tálakban hideg felvágottakat hoztak, siilt libákat, csirkéket, hideg karajokat, borokat, pezsgőket., ásványvizeket kosárszámra, külön egy 2ő literes üvegben pecsenye bort és mindenféle jókat. Hirtelen kipakoltak, az asztalokat megterítették és ekkor, mintegy végszóra, megérkezett Csoór Gáspár is. Köszöntötte a vendégeket, majd igy szólt: Hallom, -hogy az urak már türelmetlenkedtek, sőt zúgolódtak is. Vegyék kérem tudomásul, hogy ha Csoór Gáspár estélyt ad, mint képünkön .látható, minden akad, a mit szem, száj megkíván. Most pedig tessék hozzálátni a fogyasztáshoz. Lipcsey csodálkozott, hogy honnan kerültek elő a drága falatok és nedűk az asztalra? A rejtély csakhamar megfejtődéit. Jött Kass János, most már a „legöregebb" szegedi bohém, aki persze szintén a meghívottak között szerepelt és aki tudván-tudta, bogy ha Csoór estélyt ad, akkor minden hozzávalót neki kell adnia. Persze ő küldte, még pedig barátságból a finom falatokat és a temérdek italt. Éjfél felé megérkezett Kukac is a bandájával és a reggeli ideje is elmúlt, amikor a társasag még mindig nem mozdult, A tatárjárás óta olyan pusztítást ínég nem vittek végbe, mint ezen az estélyen, a minek íhire ment és ami Csoórnak sok kellemetlenséget szerzett, inert a hitelezői arra az álláspontra helyezkedtek, hogy aki ilyen estélyt tud adni, az fizethet is és a különféle tartozásokért sorra perelték a vidám bohémet... * A Somogyi-éra karmestere, Znojemszky Nándor, jó pénzért, a próba időn tul is tanította a társult énekesnőit. Többek között Kállai Lujzát is, a szépbangu alt-énekesnőt, aki amikor beszüntette a privát tanulást, -elvesztette a karmester hajlandóságát. — Mit szólalsz hozzá — mondta a 'karmester az egyik színházi kritikusnak — a Lujza, ez a sidó Ián, nem tudja már énekelni semmi és ha kigurulja a színpadra, .akkor csinálja nekem itt a foxni, meg arc-faggatásokat. Ezt nem türöksz és ha .megharagszoksz, ugy össze-vissza csinálok neki a parti, hogy arrul sántái... „Belvárosi Kávéház" Elsőrangú kávéházi italok. Hideg bütfet. Pontos kiszolgálás. Naponta Lehotai Testvérek klasszikus zenekara játszik. Kivéve minden szerdán Vajda Jancsi zenekara játszik. a kereskedelem központja, hűvös és kellemes teraszszal. Számos látogatást kér Sfrasser Manó Belvárosi-kávéház vezetője.