Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-13 / 188. szám

Szegecl, 1916. augusztus 13. DÉLMAGYARORSZÁG 5 A jövő feladatai. Irta: Gál Miksa. A köze! jövőben első sorban megoldandó feladatok közé tartozik: földbirtokunk demokratizálása. Ennek a fontos kérdésnek a megoldásához fűződnek mindazok a feladatok, amelyek gyökeres megoldását eddigelé a földbirtok helytelen, igazságtalan eloszlása akadályozta meg. Hiszen tudjuk nagyon jól, hogy nálunk két birtokkategória áll fenn, a 100 holdon aluli és az ezen felüli. Utóbbiak állományunkból 54%-ot, tehát a felénél jóval többet, kerekszámban 26 és fé! millió katasztrális holdat absorbeálnak és 28.000 birtokosra, vagy birtokra oszlanak, a 100 holdon aluli birtokok, illetve birtokosok száma 1.674,677 és ezek az összállomány 46%-á'val, tehát 22 és, fél millió holddal rendelkeznek. Ebből az az anomália áll elő, hogy az. összbirtokok, illetve birtokosok 1.64%-a kezében tartja az összingatlan 54 %-át és 98.36 %-ára mindössze 46% esik. Erre az anomáliára vezethető vissza a kivándorlás, az egyke rendszer, mezőgazdaságunk imiproduktivitása, adórendszerünk helytelensége, kirivó igazságtalansága. A 26 és ifél millió hold nagybirtokból 19.3 millió a kötött, a forgalomból kivont birtokra esik. Horribilis szám, az összbirtok majdnem 40%-a ez. Ez a nagyszámú kötött birtok, amelyek különösen a Dunántul és az Alföldön terpeszkednek, megölője minden modern' gazdálkodásnak. Valóban be kell, látnunk — mondja Hegedűs Lóránt „A magyarság jövője a háboru után" cimü könyvéhen, — hogy a náptelepités ezen akadálya nem lehet egy természetes processzus, hárem egy rég elavult jogrendszer, amely az egészséges, demokratikus földbirtokpolitikát mesterségesen megköti. A földbirtok megkötése által Magyarország és a magyarsag tulajdonkénem életfonala egy teljes, harmad erejéig örökre kartellirozva van! Németország sokkal demokratikusabb áilam és mégis megfontolás tárgyává tették ott a kötött birtokoknak — noha ott sokkal ..isebb átlagkiterjedésük — a feloldását, mprt — mondják — a paraszt birtok, miután több munkáskezet saját hasznára foglalkoztat, olőnyösebb az államra és mert a hiányzó katona anyag csak a parasztságból fedezhető. Evvel kapcsolatosan mondja Hegedűs a hitbizcmányokról: Sohasem birtam felfogni, hogy egyes családokat nemzeti érdekből "akkor kellene megvédeni, amikor tízezren kivándorolnak és százezren, a harctéren lelik hősi halálukat; nem értem, miért kell egy vagy egy és nevek megmentése mialit a nemzét éléiértiókét feláldozni! De — mondja más helyen — látjuk, hogy a földbirtok, még pedig első sorban a kötött földbirtok, extenzív gazdálkodás folvtán csekály hozadéka miatt már államháztartásunkat is fenyegeti és hogy igy fináncpolitikai szempontból is, a rendszeren változtatnunk kell! Azt tudjuk, hogy közterheink nagyon csekély része terheli földbirtokunkat. Amikor a fogyasztási adók az 1908—12 évi ötödben 236 millióról 301 millióra, a jövedékek 188 millióról 231 millióra, az egyenesadók 277 millióról 306 millióra, a kereseti adók 52 millióról 58 millióra emelkedtek, akkor a fundált jövedelmű földadó 74 millióról 70 millióra csökkent! Noha F ellne r az ingatlan jövedelmet 4.549,495.000 koronára teszi! A 20.000 koronán felüli hadsegélyjövedelem adó kirovásánál 775 millió bruttójövedelmet vallottak be és ebből csak 224 milliót, tehát 29%-ot vallottak be földbirtokosaink. Holott Fellner szerint a nemzeti vagyon 48%-a esik ingatlanra! A Wekerle-féle adótörvényekből, csak az uj földadótörvény lépett életbe. Ez az, eddigi 25 és fél % helyett a kataszteri tiszta jövedelem 20%-át állapitja meg adókulcs gyanánt, de a föld tényleges hozamát a földadókataszter kiigazításával történő helyesebb kipuhatolása utján kívánta ellensúlyozni. Az eredmény elég szánalmas. 1911-ben a régi adózási rendszer alapján 73 millió földadó folyt be, 1912-ben 70 és 1913-ban 62 millió! Hogy milyen volt ez a kataszteri kiigazítás, látjuk, hogy Szeged város ingatlan állományának értéke annak folytán — noha csak papiroson — egy fél millióval csökkent. Ez a 71000 hold alig van 9 millióra értékelve, holott csak a 42000 hold bérföld 84 milliót ér meg! Csakhogy 84 milliónak megfelelő hozamot nem; biztosit, de 9 milliónak igen. Ez az állapot — nemde — tev fenn nem tartható! Azt mondja Schuller Rudolf dr. ..A Monorchia" 2-ik füzetben megjelent ..Kriegsziele, iiber di'e man schreiben darf" cimü cikkében, hogy a háborús célok legelsője az kell legyen, hadseregünket a háboru után oly erősnek és hatalmasnak fenntartani, a hogyan csak bírjuk. Egy erős hadsereg a háboru után is épugy egyetlen oltalma lesz önállóságunknak, mint a háboru előtt és alatt. És itt felvetődik a kérdés, áll-e módunkban oly hadsereget teremteni, amely az idők legmagasabb követelményeinek megfeleljen? Igy Schuller. És igazat mond. A háboru nem fogja az örökbéke álmát közelebb hozni a megvalósulásihoz. Ellenkezőleg! Már pedig, amikor tudjuk, hogy százezren elpusztultak és pusztulnak a harctereken, amikor a hazaérkezőkből uj adóalanyok lesznek, akik — ha közgazdaságunk a régi retrográd uton fog tovább haladni — a roppant terhek elől inkább a külföldre fognak kiszökni, amikor — amint Hegedűs elárulja nekünk — Amerikában óriási propagandát fejtenek ki, hogy a háboru után, ne csak a tőlünk elszakadt százezreket teljesen magához édesítsék, hanem még ujabb százezreket magához szólítsanak, be fogjuk látni, hogy valamit tenni kell. Iparunkat nem demokratizálhatjuk, mert nagyipar felett nem rendelkezünk és mert az ipar e demokrácia szülöttje, Agrárállám vagyunk, tehát földbirtokunkat kell demokratizálnunk, azt, amely mindig a középkor maradványi rendszerén élősködik, azt, amely nem teremt és alkot, hanem letarol mindent és megakaszt minden fejlődést. A mai rendszer — kiált fel Hegedűs — fajunkra való súlyos következmények és veszedelmek nélkül a háboru után fenn nem tartható. Mert nálunk ép az egészségtelen birtokfelosztás miatt, a háboru hajtó ereje az uj, békés időszak teremtő munkájába máskép át nem vezethető, mint egészségesebb birtokpolitika megteremtése által A reánk háruló feladatok legsürgősebbje a földreform, ennél fontosabb nincs. Es ezt a reformot nem is a háboru után keli megoldani, hanem most a háboru kellő közepén, vagy — adja isten — végén, de feltétlenül most. Nemcsak amiatt, mert az összes német nemzetgazdák folytonosan csak azt hangoztatják, hogy nálunk igy nem maradhat tovább a mezőgazdaság, hogy az egymásra utalt államok már csak háborús érdekből sem nézhetik tétlenül, hogy a magyar föld az 1900—1912 évek átlagában 12.24 mázsa búzát adott a német 20 mázsával szemben (hektáronként!) és 14 mázsa tengerit a romániai 15.6 mázsáéval szemben. Nemcsak amiatt, mert azok után a szomorú tapasztalatok után, amelyeket tettünk és teszünk a liszttel, amely nincs, a rozs kenyérrel, a tengeri kenyérliszttel, önmagunknak mondhatjuk, hogy a többtermelés szükségessége nem magánérdek többé, hanem háborús érdek, életkérés, arnelv miatt mindazon akadályokat, amelyek ezen kérdés gyökeres megoldásának útjában állanak, le kell rombolni! Mondom; nemicsak ezek miatt, de azon erkölcsi és anyagi kötelességünk miatt is, amely terhel minket, terheli az államot, a kormányt a rokkantakkal szemben is. A földbirtok reformját meg kell oldani a háború alatt, mert — amint azt Hegedűs nagyon helyesen hangoztatja — a háborúból hazaérkező harcosainkat, rokkantainkat, hőseinket kész tervvel, sőt kész munkával kell fogadnunk! BBQBBBBBaaaaaaaaaaaBaBBaBBBBBaaaBBsaBBBBsasiEiciaaaBBa Tisztviselők közös konyhája. — A szervező-bizottság értekezlete. — (Saját tudósítónktól.) A Délmagyaröcszág több izben megemlékezett már arról, hogy a Felebaráti Szeretet Szövetség közös konyhát akar felállítani, ahol a tisztviselők olcsó és házi ellátásban részesülnének. Az intézmény perfektuálása érdekében a szervező-bizottság szombaton délután a Stefánia kioszk helyiségében értekezletet tartott, a melyen elhatározták, hogy a tisztviselők közös konyháját felállítják. Az értekezlet egy előkészítő-bizottságot küldött ki a közös konyha költségvetésének és étkezési rendjének megállapítására. Az értekezleten történtekről az alábbi tudósításunk számol be: Az értekezletet Reők Ivánné elnöknő nyitotta meg, aki ismertette az összejövetel célját, kifejtette a közös konyha felállításának szükségességét és fölvetette azt a kérdést, vájjon annak tudatában, hogy a város, mint ismeretes, hasonló tervvel foglalkozik, jogosult-e mégis egy másik közös konyha felállítása is. Véleménye szerint a .Felebaráti Szeretet Szövetség akciója a városi kifőzés létesítésével nem veszíti el életképességét, mert a szövetség azok számára kivánja az intézményt megvalósítani, akik a hatósági konyhán amúgy sem étkeznének. Kéri a megjelenteket, hogy a kérdésre vonatkozólag mondják el véleményüket. A vittát Vásárhelyi Júlia .felszólalása vezette be, aki amellett foglal állást, hogy a szövetség ne indítson külön akciót, hanem lépjen a városi közös konyha szolgálatába. Az indítványt hosszabb vita követte. Kerner Jenő felügyelő a külön akció jogosultságát hangoztatja, mert a szövetség mozgalma teljesen altruisztikus alapon mozog, özvegy Szamosi Oyörgyné kifejti, hogy a városi kifőző utján nem lehet minden tisztviselőnek az igényeit kielégíteni, tehát a szövetségakciójára feltétlenül szükség van. Házi ellátást, — amint a szövetség tervezi — a városi kifőző nem tud biztosítani és arra sem vállaíkozbatik, hogy a tisztviselő-családokat beszerzési áron élelmiszerekkel lássa el. A városi kiífőzonek másrészt nagyobb tömeget kell ellátni, mig a szövetség egyelőre csupán 50 jelentkezőre számit. Berger Vilma szintén a tisztviselőkonyha felállítása mellett szólal fel. Szükségesnek tartja a részletkérdések megállapítását, mert a tisztviselőknek tudniok kell, hogy milyen ellátást és minő áron tud részükre biztosítani az egyesület. Nagy Zoltán törvényszéki biró hasonló értelemben nyilatkozik. Nem hiszi, hogy a tisztviselőkonyha a városi kifőzőnek riválisa lenne és a szövetség akcióját megvalósitandónak tartja, ha az erkölcsi és anyagi garanciák előzetesen biztosittatnak. Reök Ivánné válaszol a felszólalásokra és a kifejezésre jutott aggodalmakat eloszlatja. Dr. Rnsz Qusztávnó ezután előterjeszti a 'föltételes költségelőirányzatot és étkezési tervet, a melybe a vacsorát nem számították be. E