Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-13 / 188. szám

Szeged,, 1916. augusztus 13. BÉUMAG Y AiRORSZÁG J/l int oroszlánod küzdőitek a 4-6~osok. —- Jármif őrnagy a (Saját tudósítónktól.) Régi, legendás idők daliás 'hősei követhettek el csak olyan vitézi tetteket, mint amilyen vitézi regék járnak szájról-szájra a 46-ik gyalogezred katonái között Jármy Andor őrnagyról. Jármy őrnagy végigküzdötte a háborút és most sem pihenni érkezett haza Szegedre, hanem azért, hogy felsőbb parancsra itt várja be alezredesi kinevezését, azután át­tegye székhelyét Belgrádba, ahol a katonai kormányzóság gazdasági osztályának pa­rancsnokságát fogja átvenni. A Délmagyarország munkatársa felke­reste a vitéz őrnagyot, akit katonái a bál­ványozásig szeretnek, de ő is szereti a ka­tonáit. Mindig róluk beszél, a 46-osok meg­érdemlik, — mondta — hogy aranylapokon örökítsék meg vitézi tetteiket. Jármy őrnagy mellét a vaskorona-rend szalagján kivül két vitézségi érem is disziti. Megkértük, mondja el, hol és. miért kapta ezeket a kitüntetése­ket. Jármy őrnagy gondolkodott egy kis ideig, aztán igy szólt: j , , — Örömmel állok rendelkezésére, de ne kivánja tőlem, hogy a magam dolgáról beszéljek addig, amig a legénységről nem mondtam el egy-két jellemző epizódot. A 46-osok mindegyike rettenthetetlen hős, én tudom, én velük küzdöttem és láttam, hogy mire képes a hazaszeretet és az egyéni bá­torság. ( ; j í Ragyogott a szeme a vitéz őrnagynak, amikor ezt mondta, látszott, hogy jól esik neki, hogy elmondhatja ezt a fiairól, majd igy folytatta: , , (Ugy küzdött ék, mint az oraszlánök.) 1914 szeptember nyolcadika és tizen­negyedike között történt, a második Iem­bergi csata alkalmával. Három nappali és két éjjeli küzdelemben vett részt az ezred. A iLembergtől északra fekvő hadseregszárny mozdulatait fedeztük. A csata után lovag Henriquer altábornagy ellovagolt a hadosz­viiéz 4-G-osokról. — tály előtt. Amikor a 46-osok arcvonala elé ért, levette a sapkáiját és fedetlen fővel lo­vagolt el előttünk, majd engem, mint az ezred parancsnokát magához kéretett, meg­ölelt és háromszor megcsókolt, majd alig palástolható megindultsággal igy szólt: — A 46-osok mint orószlánok küzdöt­tek, mindéji dicséretet mégárdemelnek! (A szakaszvezétő arany vitéiségi érme.) Ugyancsak a második lembergi csatá­ban történt a következő esemény is, ame­lyet egy egyszerű szakaszvezető követett el. Zovics, a hetedik század szakaszvezetője, aki a polgári életben pénzügyőr volt Sza­badkán, egy szakasszal megszállotta egy vasúti töltés egyik oldalát. A töltés másik oldalán az oroszok voltak beásva. Zovics ötven emberével, — az ellenségtől három lépésnyire — öt óra hosszat tartotta ma­gát, addig, amig az ötven derék fiúból csak hárman voltak küzdőképesek, a többlek el­estek, vagy megsebesültek. A szakaszvezető ezért a halállal dacoló vitéz tettéért megkapta az arany vitézségi érmét. A kitüntetés aznap érkezett meg, a mikor szegény fiu a Magiéra magaslat előtt — a Szan melletti csatában — ellenséges golyótól szivén találva hősi halált halt. Meg­sirattuk a 7. század büszkeségét, a hazáját oly nagyon szerető szakaszvezetőt. , * Ismételt kérésünkre megígérte Jármy őrnagy, hogy részletesen közli velünk an­nak a küzdelemnek az ismertetését, amely a vaskoronarendet, ezt a legkiválóbb kato­náknak is csak nagy ritkán juttatott kitün­tetést varázsolta a mellére. A Délmagyar ország keddi számában megkezdjük annak a jelentésnek a közlését, amelyet csodálatosan nagyszerű fegyver­ténye után intézett felsőbb parancsnoksá­gához. Bethmann-Hollweg befejezte bécsi tárgyalásait. — A tárgyalásokon teljes egyértelműség volt megállapítható. — Jagow-val együtt visszautazott Berlinbe. — Tisza a királynál. — Bécs, augusztus 12, Bethmam-Hollweg | herceg első főudvarmester látogatását fo­kancellár és Jagow külügyi államtitkár a I gadta, aki körülbelül 20 í^fcig maradt nála. szombat esti vonattal elhagyták Bécset. Azokon a két napig táfitó tanácskozásokon, amelyekén mindkét kakilom képviselői \y.df­ték részt, a tárgyalásra került minden kér­désben a teljes cgyjAteímüség vcAt mágálla­Pitható. Bécs, augusztus 12. Gróf Tisza István miniszterelnök szombat reggel hét órakor titkárával ideérkezett és a Magyar Házban szállott meg. A miniszterelnök délelőtt 9 órakor a Magyar Házból automobilon Schönbrunnba hajtatott, őfelsége hosszabb külön kihallgatáson fogadta. , Bécs, augusztus 12. Bethniam-Hallwcg birodalmi kancellár ma délelőtt nem távo­zott a szállodából, hanem hivatalos ügye­ket intézett. Délelőtt tiz órakor Montenuovo Ebben az időben Jagow külügyi államtitkár az Imperiálból a Metternich-utcában levő német nagykövetségi palotába ment. Tizen­egy órakor gróf Tisza István miniszterelnök érkezett gyalog az Imperiál fogadóba, a melynek előcsarnokában Lehner szálloda­igazgató fogadta és felkísérte a birodalmi kancellár lakosztályába. A miniszterelnök délután 1 óráig tanácskozott a birodalmi kancellárral. Gróf Stürgkh miniszterelnök délután egy órakor a német államférfiak tiszteletére villásreggelit adott a Sacher-fo­gadóban. Tegnap és ma a diplomáciai és politikai világ sok neves képviselője hagyta névjegyét az Imperial-fogadóban a birodal­mi kancellár számára. A képviselőház ülése. (Budapéisti tudósítónktól.) A képviselő­ház utolsó ülését tartotta a szünet előtt szombaton, mert, mint ismeretes, a Ház 22­ikéig szünetet tart és csak azután folytatja tárgyalásait. Az ülést háromnegyed tizen­egykor nyitotta meg Szász Károly elnök és bejelentette, hogy a törvényhozó testületnek több országgyűlési cikluson keresztül érde­mes tagja, dr. Kelemen Samu elhunyt. Ke­lemen Samu az országgyűlésen és annak bi­zottságaiban igen érdemes munkásságot fej­tett ki. Indítványozza, hogy emlékét jegy­zőkönyvben örökítsék meg és ravatalára koszorút helyezzenek. (Helyeslés.) Jelenti továbbá, hogy a király születés­napja afkalmából a budai koronázó temp­lomban szentmise lesz és az országgyűlés szerencsekivánatait juttatja a trónhoz. Vé­gül bejelentette az elnök, hogy a feministák nevében Lukács György képviselő a házas­sági jog reformja és az idevonatkozó néhány törvény revideálása dolgában kérvényt nyújtott be. Az ülés első szónoka Antul Géza votó aki az adójavaslatok beterjesztése alkalmá­ból dicsérte Teleszky p én zü g y m i n i s z t'e r b, majd Simonyi-Semadam Sándorral és Sághy Gyulával polemizált. A fényűzés dolgában az összes, magyar városokat hibáztatja. A fényűzés elleni küzdelem országos érdek. Nem csatlakozik Springer Ferenc határo­zati javaslatához, hanem egy másik hatá­rozati javaslatot nyújt be, amely ugy szól, hogy a Ház utasítsa a kormányt, hogy az állam pénzügyeinek végleges rendezésével kapcsolatban a községi adózásról is terjesz­szen elő törvényjavaslatot. Ezután Sághy Gyula félreértett szavait magyarázta meg. Utána Polónyi Géza tart hosszabb beszédet. < i j — Ha a kivül történő eseményeket ösz­szehasonlitjuk a Házban történendőkkel, — mondotta sehogy sémi tudok beleillesz­kedni abba a környezetbe, alhol — mikor a nemzet legnagyobb érdekei forognak koc­kán — azon vitatkoznak, hogy ki fizessen kevesebb adót. ,Ez a tárgyalási 'mód, amely­nek során a városi elem a birtokosság ellen támad, vagy izgat, — nemi helyes. Ilyen komoly időkben a kormánynak kötelessége az ellenzék kívánságainak is eleget tenni. Ha ez nem történik meg, az ellenzéknek azt kell mondani: cselekedjék a kormány az ő teljes felelősségére. Teleszky János: Ugy van! . * Polónyi Géza: Csupa titokzatossággal vezetik a nemzet nagy ügyeit. Hol van szé­les e világon, .főleg a harcban álló nemzetek között olyan hely, ahol ehhez hasonlóan tá­jékozatlanok volnának az emberek a saját ügyükben, mint ahogy nálunk? A mi kor­mányunk az egyetlen, amely még a hozzá intézett interpellációkra sem válaszol. Ne fecséreljük a históriai idő pillana­tait, hanem fogjunk kezet, Ihogy a haza vé­delmében az 'utolsót is megkíséreljük. Ami­kor azt látom, hogy ebben a nagy történel­mi korszakban olyan döntő változás történ­het a hadvezetésben... Kállay Tamás: Már rég meg kellett volna ennek történnie. Polónyi Géza: Ugy van! Ez az én szent meggyőződésem. i

Next

/
Thumbnails
Contents