Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-08 / 183. szám

'Szeged, 1M6. augusztus 8. DÉLMAÜYAROES'ÁÁG 3 az ellenség üldözése közben bevonult KJzi­lagacs községbe, 16 kilométerre Mustól ke­letre. E harc folyamán egy hadnagyot és több mint 200 főnyi legénységet fogtunk el, Hét ágyut, köztük két 15 centim éter'és tarac­kot, 5 tábori ágyat és gépfegyvereket zsák­mányoltunk, A centrumban és a balszárnyon nem volt jelentősebb hadmüvelet. Az egyiptomi frontról nőm érkezett je­lentés. (M. T. I.) Banfield ujabb bravúrja. — Lelőtt egy olasz repülőgépet. — BUDAPEST, augusztus 7. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Augusztus hato­dikán délelőtt Banfield sorhajóhadnagy re­pülőgépével hosszabb légi csata után a tries-. ti öböl felett 2600 méter magasságban le­lőtt egy olasz nagy harci (Caproni) repülő­gépet. Evvel a negyedik ellenséges repülő­gépet győzte le. A repülőgép Sistiananál lezuhant és elégett; a bennülök közül egy hadnagy meghalt, egy altiszt súlyosan és egy altiszt könnyen megsebesült. HAJÓHADPARANCSNOKSÁG. Lefujt román hadgyakorlat BASEL, augusztus 7. A Baseler Nach­richten jelenti Bukarestből.' A román krízis valószínűleg eltorlódott. A konzervatív ve­zérek hosszú és többszöri audienciája kü­lönös következményeikkel járt. A hadgya­korlatot is, amelyet egy királyi dekrétum megkerülésével hadiállapotban kellett volna megtartani, lefújták. Ellentámadásunk növekedése a kárpáti fronton. Bécs, augusztus 7. A főhadiszállásról jelenti a N. W. Journal haditudósítója: A kárpáti fronton élőnyomulásunk szélesség ben is terjed. Most támadásunk és előnyo­mulásunk vonala a kirlibabai tó völgyétől egészen a Felső-Pruth völgyéig terjed 63 Delatyr tói délnyugatra a Fehér-Cseretnosz mentén előrejutottunk a Jablonicától délre levő térségig. , Anglia ujabb erőszakoskodásai Hollandiában. Rotterdam, augusztus 7. A Nieuwe Cou­ranf ingerüM tiltakozást fejez ki az angol kormány ellen a (Hollandia gazdasági önálló­sága ellen intézett hallatlan támadásai miatt s igy ir: — Az angol partnál ifültartóztatják gabo­naszállító hajóinkat, mert az amerikai cég, mely a gabonát berakta, az angol kormány fekete listájára került. Ugy látszik, liogy ez a téiiy németalföldiek számára is lehetetlenné teszi, ihogy a céggel kereskedelmi összekötte­tést. tartsanak fönn. A Batawigsch Handels­blgd egyik előfizetője közli a Nieuwe ltot­terdamsehe Couranttal, hogy május közepe óta nem kapja kézhez az eniliiq!\t lapot, noha a többi indiai lapok rendesen megérkeznek Hollandiába. iKitíünt,, hogy a gyarmatügyi minisztérium sem kapja már a lapot. Az elő­fizető azt kérdezi, vájjon annak a következ­ménye ez, hogy a lap az angol fekete listára került s vájjon az angol cenzúrára van-e biz­Va, hogy & holland miniszter számára áten­gedlhetnek-e egy lapot, vagy sem. Gabonabeszerzési csoporto­kat alakítsanak a vásárlók. (Levél a szerkesztőséghez.) A Délma­gyarország vasárnapi számában cikk jelent meg arról, hogy Szegeden nagy a tüleke­dés a vásárlási igazolványok után. Mindenki siet megszerezni azt a jogosítványt, hogy gabonát szerezhessen be, mert tudvalevő­leg, aki október 15-ikéig nem váltja ki a vá­sárlási igazolványt, az nemi. vásárolhat ga­bonát. A szegedi közönség nagy buzgalom­mal látja el imagát vásárlási igazolványok­kal és ugy látszik, határozott szándéka, hogy jóelőre védekezzék a lisztinség ellen. A vásárlási igazolványok birtokában azon­ban a közönség szomorú tapasztalatra ju­tott, amire a Délmagyarország cikke na­gyon helyesen, fölhívta a figyelmet. Ez a szomorú tapasztalat pedig az, hogy a vá­sárlási igazolványtól a gabonabeszerzésig igen íáradaimas és költséges utat kell meg­termi. A helyzet ugyanis az, hogy aki gabo­nát akar vásárolni, annak ki kell mennie a gazdákhoz. Mert most a paraszt nagy ur, nem* hozza be a tanyáról a gabonát a vá­rosba, hogy itt nyomban kész is legyen a vásár. A békében a gazdák el akarták adni a gabonát, most pedig nem nagyon keresik a vásárlók kedvét. Ez furának látszik, ugy-e, pedig a háborús állapotok között igen ért­hető, aminek a nyitját nem nagy fejtöréssel lehet megállapítani. Szóval a városban ga­bonát nem lehet vásárolni és iha a közönség nem segít magán, a vásárlási igazolványo­kat hiába váltotta ki és október 16-ikán az­tán vissza kell szolgáltatni anélkül, hogy gabonát szerezhettünk volna be. De hát miért nem lehet gabonát besze­rezni, mikor zsebemben van a vásárlási igazolvány? Talán, nincsen gabona? De­hogy. Egyszerűen azért, mert nem tudunk érte menni. Többe kerülne a leves, mint a hus. A fuvar, az utánjárás annyi költséget emésztene föl, hogy azt a pár métermázsa búzát, amit a vásárlási igazolvány alapján beszerezhetnénk, tulmagas áron kellene meg­fizetnünk, amit egy-egy család nem bir el. Nagyon helyes, hogy a Délmagyarország ezt az anomáliát feltüntette, mert az embe­rek bámulatos nemtörődömsége napirendre tér a legéletbevágóbb dolgokon is és — bár boszusan és szitkozódva — belenyugodnék abba is, Ihogy a következő évben gabona nélkül maradjon. Elvégre — igy okoskodná­nak a legtöbben — én eleget tettem azzal, hogy a vásárlási igazolványokat kiváltot­tam, arról már nem tehetek, hogy gabonához nem tudok jutni, mert én csak nem lóthatok­fufihatok a gazdák után! Nem nagy jóstehetség kell ahoz, hogy ilyen körülmények között a város gabona^ ellátása körül súlyos nehézségek fognak föl­merülni. Nem szabad tehát tétlenül bevárni a gabonabevásárlásra kitűzött határidőt, ha­nem sürgősen össze kell fogni és a vásár­lási igazolványokkal ki keli menni a ta­nyákra. Amit egy ember nem tehet meg, többen keresztülvihetik. Gabonabeszerzési csoportokat kell \alakitani. Száz-százötven métermázsa gabonát már könnyebben be le­het szerezni és a vásárlási mellékkiadások tizenöt-husz ember1 között osztatnának föl. Azt a pár koronát, ami a beszerzési csoport egy tagjára a külön költségek fejében es­nék, mindenki meg tudná fizetni, aki gabo­nát akar beszerezni. Ezeket a beszerzési csoportokat mielőbb meg kell alakítani. A termelők szolidaritásával és furfangjával szemben a vásárlóközönségnek szervezked­nie kell. Csodálatos, Ihogy a lakosság a há­ború keserves tapasztalatai után még mindig nem tudta ezt kellőképen megtanulni. Szerkesztő urnák készséges hive: 'A be­szerzési csoport egyik leendő tagja. A háborús drágaság a szegedi kézmű és divatáruüzletekben — A háború előtti és a mostani árak. — (Saját tudósítónktól.) Amióta iháboru van, állandó téma lett a drágaság. Akárhol megfordul az ember, mindenütt arról be­szélnek, hogy a drágaság már tűrhetetlen és hogy az ujabb és ujabb áremelkedéseket már nem lelhet bírni. Az újságok hasábokat írnak a drágaság elleni védekezésről, miért bizonyos szükségleti cikkeknél az áremel­kedés nem a háborús helyzetnek, hanem, fő­ként a kapzsiságnak a szüleménye. De — saijnos — a legtöbb esetben a drágaságnak oly okai vannak, amelyeket, amig a háború tart, nemi lehet megszüntetni. Különösen, az oly szükségleti cikkeknél mutatkozik ez, a melyek tengerentúli behozatalra szorulnak, a hadsereg részére lefoglaltaknak és ahol az anyag és munkahiány veri föl az árakat, persze nem olyan magasra, mint amilyen magasságban büszkélkednek. A kézmű- és divatárucikkek is ezek közé tartoznak. Ezek­nél a cikkeknél az árdrágulást főként az anyaghiány és a meglévő anyagkészletek horribilis áremelkedése okozza. Igy példám a gyapjúnak az ára hihetetlenül felszökkent, mert Amerikából a behozatal a Iháboru óta megszűnt ós a nagynehezen. beszerzett nyersanyagot a gyárak a katonaság részére dolgozzák fel. Tudvalévő, hogv a gyárak most csaknem kizárólag a hadsereg számá­ra vannak üzemiben, a polgári lakosság szük­ségleteinek kielégítéséről nem gondoskod­hatnak, aminek természetes következménye a kézmüáruk és szövetek nagy áremelke­dése. A pamut- és gyapjuáruk drágulásának kisebb részben a spekuláció is oka. A drágaság valódi méreteiről csak ak­kor nyerhetünk tiszta képet, ha a mai ára­kat a Iháboru előtti árakkal összehasonlít­juk. Hogy ezt megtelhessük, néhány szegedi kereskedőhöz fordultunk információért. A háború előtti és a jelenlegi árakat a követ­kező adatok tüntetik föl: A pamut méterje háború előtt 2, most 10 K, jobb gyapjúszövet méterje háború előtt 8—10, most 40—50—60, egy vég vászon háború előtt 10, most 50—55, egyszerű mun­kásrulha háború előtt 24, most 52—60, jobb férfiöltöny háború előtt 40, most 100—120, gyermekruha iháboru előtt 8, most 22—26, egy csikós nadrág Iháboru előtt 8, most 20— 22, egy dupla gallér Iháboru előtt 0.50, most 1.70, kézelő háború előtt 0.70—2, ing háború előtt 3, most 9—20, kalap háború előtt 2—3, most 7—10, cipő Iháboru előtt 16—20, most 50—60, esernyő háború előtt 3, most 8.—, zsebkendő háború előtt 1, most 1.50 korona. A nyakkendő ára alig emelkedett vala­mivel, mert a selyem csak kevéssel lett drá­gább. A divatárucikkek áremelkedésének a már emiitettek mellett az is oka, hogy a mellékcikkek is megdrágultak; drágább lett a borax, a keményítő. A kalapkészitéshez szükséges ser lak 1000 százalékkal emelke­dett. Egy kiló cipőtalp 60 korona. És még igy senn lehet kapni. Magyarországon és Ausztriában a cipőtalp teljesen kifogyott.

Next

/
Thumbnails
Contents