Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-24 / 196. szám

4 leggyorsabban eljutottak ö felsége elé. A másik kötelezettséget azonban, amelyre a miniszterelnök közvetlen befolyást nem gya­korolt, a legelső pillanatban sem tartották meg. Mindjárt az első tanácskozáson fel­vetődött egy kérdés, amelyre a feleletet meg­tagadták. A külügyminiszter magatartása követ­keztében lehetetlenné vált, hogy az ellenzék idejében kifejtse aggályait. Mindennek da­cára más oldalról informálódtak, látták a •helyzetet, előadták aggályaikat, ezeket azon ban nem honorálták és a következmények, amelyeket előre láttak, be is következtek az ország nagy hátrányára. A teljes jogi, a tel­jes politikai felelősség ezután a kormányt terheli. Sok dolog történt és sok dolog fog még történni, amiről mi hiába beszélünk, de sú­lyosan esik a latba, ihogy nincs együtt a de­legáció s hogy Ausztriának nincs parlament­je. Egy végzetes lépés történt, amelyre And­drássy még októberben felhívta a figyelmet és amelyről megmondta, hogy be fog követ­kezni. Ez be is következett. És ezért meg kell akadályoznunk, bogy ,a külügyi kormány továbbhaladjon ezen az uton. Ismétlem, hív­ják össze a delegációkat. A nemzet érde'ke kivárnia ezt. Bizom a jövőben, de külpoliti­kánknak meg kell változni, (Éljenzés és taps a baloldalon.) (Gróf Tisza István válasza.) Gróf Tisza István miniszterelnök: Csak rövid időre veszem igénybe a tisztelt Ház figyelmét. Folkozott mértékben érzem a fele­lősséget, hogy kerüljek mindent, ami bármi tekintetben olajat önthetne a tűzre abban ,a kritikus pillanatban, amelyben az ellenzék bizalmi férfiainak választaniok kell, hogy a szenvedély szavára hallgassanak-e, vagy a nemzet érdekeire? A bizalmi férfiak kijelentették, hogy a külügyi kérdések megismerésének azt a módját, amely az utóbbi hetekben fenállott, nem követhetik tovább. Sajnálattal veszem ezt tudomásul és nem kutatom', hogy meny­nyiben hatottak erre bizonyos téves felfogá­sok. Egyébről tulajdonképen nem lehetett szó, mint hogy az ellenzék bizalmi férfiai. bizalmas információkat nyerjenek, amelyek természetesen sokkal messzebb mennek, bár­milyen elképzelhető nyilvános felvilágosítás­nál. . Megjegyzem, hogy az a vád, amely e tekintetben különösen Apponyi Albert fel­szólalásában nyilvánult, talán bizonyos félre­értésekre vezethető vissza. De ez az egész kérdés tárgytalanná vált gróf Andrássy Gyu­lának ama kijelentése folytán, hogy ő úgyis meg volt győződve, hogy ezen az uton to­vább menni nem le'het. Leihetetlen reám néz­ve belemenni annak a kérdésnek a megvita­tásába, (hogy az említett súlyos aggályok jogosak-e, vagy nem. De hogy e tekintetben a bizalmi férfiak felfogása sem lehetett ment bizonyos félre­értésektől, arra nézve utalhatok az olasz kérdésre, amelyre nézve gróf Andrássy Gyula is hivatkozott. Ha mi nem követtük volna az alkudozásoknak azt az utolsó fázi­saiban, elismerem, megalázó formáját, akkor bekövetkezett yolna az orosz hadüzenet vagy a gorlicei áttörés előtt, vagy közvetlenül az utána következő napokon. Függessze fel MLMAŐYARORSZÁÖ mindenki a véleményét ebben a kérdésben mindaddig, amig esetleg megfelelőbb körül­mények között kifejthetem nézeteimet. Közbekiáltások az ellenzéken: Hol? Gróf Tisza István: A mai időt még arra sem tartom alkalmatosnak, hogy a delegá­ciók albizottságaiban lehessen ezeket a kér­déseket megvitatni. A magyar kormány ré­széről a delegációk összehívásának semmi akadálya nincsen. Nagyon jól tudják a kép­viselő urak, hogy a delegációk összehívásá­nak az akadálya nem a magyar kormány vonakodása, hanem az osztrák parlamenti élet szünetelése. Szmrecsányi György: Bukjék meg Stürglkih! Gróf Tisza István miniszterelnök: A de­legációk összehívása felett Magyarország nem dönthet .egyedül. A delegációk ellenőr­zési feladatát azonban elvégzi a képviselő­ház. Nemi ldliet az a feladatom, hogy az osz­trák helyzetet részletesebben, fejtegessem. Még csak az ellen a vád ellen kell tilta­koznom, amelyet meglepetéssel hallottam itt: mintha a mi külpolitikánk nem lenne őszinte. Ennek a legcsekélyebb jelét sem tapasztaltam. Ma nem lehet beszélni erről a politikáról. Majd bekövetkezik a helyzet, a mikor ezt a politikát, amelyet a magyar nemzettel szolidárisán követett a külügymi­niszter, a teljesen felvilágosított nemzet Ítélőszéke elé lehet terjeszteni. Vázsonyi Vilmos: Véreső után-köpenyeg. Gróf Tisza István: Most azokra az ér­dekekre való tekintettel, amelyet soha egy pillanatra 'sem szabad szem elől téveszteni, lábhoz tett fegyverrel némán hallgatjuk a vádiakat. .De ;ki kell jelentenem, hogy min­den irányban vállaljuk a felelősséget, válla­tuk eddig is és vállaljuk ezután is. Mi meg­tettük a kötelességünket és nyugodtan mond­hatom, hogy szövetséges viszonyban Német­országgal, nyugodtan nézünk szembe a jö­vővel. A képviselő urakat arra kérem, hogy kritikájuk előterjesztésénél ne felejtsék el a hazafias szempontokat, amelyeket eddigi szereplésüknél is dicséretesen figyelembe vettek. Ennek a maroknyi nemzetnek ez a legdicsőségesebb erőforrása és ez ad neki erőt a még reá váró küzdelmekben. (Helyes­lés és taps a jobboldalon.) Gróf Andrássy Gyula egészen röviden csak egy megjegyzésre szorítkozik. A mi­niszterelnök azt mondotta, hogy ő azt kifo­gásolta, hogy az olaszokkal folyt tárgyalá­sok utolsó fázisában bennünket megalázó alkudozásokat folytattak. Nem vitatja most, hogy az időnyereség, amelyről a miniszter­elnök szólt, valóban ennek az alkunak volt-e a következménye? Ö azt állitotta, hogy hibás volt az a politika, amely nem tudta a békét biztosítani, és ugyanekkor megalázko­dott. Gróf Tisza István: Azzal tisztában van mindenki, hogy a békét nem lehetett volna biztosítani. Ha nem tettük volna meg ezeket az előkészületeket, akkor hamarabb követ­kezett volna be az olasz támadás. Rakovszky István röviden reflektál a miniszterelnök beszédére. Szünet után a jövedelemadó részletes tárgyalása következett. Első felszólaló Bródy Ernő volt, aki javaslatot nyújtott be a J'öve­Szeged, augusztus 24. delmi adónak két évre való életbeléptetésére vonatkozólag. Mezőssy Béla hozzájárult a javaslatihoz, Földes Béla az ellenzéki határo­zati javaslatát nyújtotta be, melyhez Cser­mák Ernő szólott és elfogadta a javaslatot, Vázsonyi Vilmos szintén. Az elnök ekkor elrendeli a déli két órás szünetet. Délután négy órakor nagyatádi Szabó István szólott a javaslatihoz, akinek beszédé után a vitát félbeszakították. (Az interpellációk.) Ráth Endre a Haditermény működése miatt interpellál. A Haditermény jogtalan províziókhoz jut, követeli a vizsgálat sürgős megindítását és azt, hogy a részvénytársa­ság fölmentett tisztviselőinek névsorát ter­jesszék a Ház elé. Gróf Tisza István ideiglenes választ ad. Sok kósza hírt terjesztenek, amelyek azon­ban valótlanok. Minden élelmezési vissza­élésnek elejét veszik, de az ország érdeke megkívánja, hogy rosszhiszemű híresztelé­sektől óvakodjunk. Huszár Károly azért in­terpellál, hogy a hadi rokkantaknak, hadi özvegyeknek és árváknak ne csak hat hó­napra, hanem egész évre utalják ki a segélyt. Gróf Esterházy Mihály a vadászközönség számára való lőpor makszimálását követeli elrendelni. Eihier Zsigmond elmondja, hogy a Haditermény 120 millió métermázsa gabo­nán 160 millió koronát keresett. A részvény­társaság különféle gabonát beszerzett 24— 28—30 koronáért és eladta 38—40 koronáért. Szigorú vizsgálat elrendelését kéri és azt kérdi a kormánytól: van-e tudomása arról, hogy a Haditermény nem a nép jólétét moz­dítja elő, hanem annak az akadálya. Nóvák János azért interpellál, mert a honvédelmi miniszter által felmentett mező­gazdasági munkásokat a 38-ik gyalogezred parancsnoksága visszatartja. iBáró Hazay Samu honvédelmi minisz­ter kijelenti, hogy rendeletének érvényt fog szerezni. (A béke kérdése.) Holló Lajos a hadvezetőség hibáit teszi szóvá. Ilyen hiba volt az első szerbiai had­járatunk és legutóbb az olaszok elleni ofíen­zivánk. Ennek az érdekében az orosz front­ról elvontuk a legértékesebb csapatokat, a mikor kétségtelenül beigazolódást nyert, hogy az oroszok támadást készitenek elő ellenünk, őszintén örül a német vezetésnek és reméli, hogy ez a jövőben kizárja az ilyen 'hibákat. Tiltakozik az ellen, hogy a 45—50 éves népfelkelőket a frontra viszik. A ma­gyar katonákat mértéken tul veszik igénybe. Interpellációjában kérdezi a miniszterelnö­köt, hogy elérkezettnek látja-e az időt arra, hogy most, amikor minden fronton elég jól állunk, megtegye a . tartós békére irányuló előkészületeket. Gróf Tisza István miniszterelnök nyom­ban válaszol: Aki a békét a mostani időkben hangoztatja, az az ellenségeinknek tesz vele szolgálatot. Holló olyan kérdést intézett hoz­zám, hogy azt kell hinnem, hogy álmodik. A háború két főoka: az angol komerciális­ós az orosz világ-uralomra való törekvése. Ezzel együtt Magyarország testének szét­dapabolására is törekszenek; Magyarország integritása ellen való merénylet megállításá­ról is van tehát a háborúban szó. Holló az angol és francia példákra hivatkozik, de nenj

Next

/
Thumbnails
Contents