Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-24 / 196. szám

Szeged, augusztus 24. Í>feÚjAGYAR0R8ZÁ(l tudom, kell-e mindenben követni ezeket? Holló: A Baralong-esetet nem követjük! (Vihar a csehek miatt.) Tisza: A mi hadvezetőségünk nagy és értékes szolgálatokat tett. Frontunk azon­ban, amely egységes, egységes vezetést is kiván. Megnyugtató, hogy ez a vezetés olyan férfin kezében van, aki a legfényesebb hadi­telteket hajtotta Végre. (Éljen Hindenburg! kiáltják a jobb- és baloldalon.) De azért a mi had vezetőségünket lekicsinyelni nem leliet. Minden hadvezetőség követhet cl eset­leg hibát. Ilolló felhozta azt is, hogy egy prágai kaszárnyában magyar katonák van­nak, a csehek pedig otthon ülnek. Bizonyos okokból célszrii volt a cseheket felcserélni, de a csehek a magyarokkal egyformán men­nek a harctérre. Herceg Windischgraetz Lajos: Nem egészen ugy van az! Tisza: Én azt jobban tudom! Windischgraetz: Hátha ilyet állit, még­sem jól tudja. Tisza; Vitéz kapitány ur, már pedig én jól tudom! A miniszterelnök ezen kijelentésére az ellenzéken nagy vihar tör ki. Kiabálnak, a padokat verik; Héderváry Lehel közbeszól: — Itt csak képviselők vannak és nern kapitányok. Szmrecsányi: A feloszlatott cseh ezre­I dekről beszéljenek! Az elnök folytonosan a csengőt rázza, mig végre lecsendesedik az ellenzék és a miniszterelnök folytathatja beszédét. Gróf Tisza István: Én nem akartam kijelentésemmel kétségbe vonni a képviselő ur jogait, sőt ellenkezőleg elismertem, hogy a harctéren vitézül viselkedik. Tárgyilago­san megállapítom azonban, hogy nem csak a magyar nemzet, hanem más állam polgá­rai is kiveszik részüket a háborúból. A ki­ontott magyar vérért megnövekedik az or­szág hatalma és presztízsét fokozott mér­tékben fogjuk érvényesíteni. A miniszterelnök beszéde után szünet következett, majd Polónyi Géza interpellált. Hevesen támadja a külügyminisztert. A bi­zalmi férfiak szerepléséből bizalmatlansági tanács lett. Tiszát teszi felelőssé, amiért Burián megtagadta a felvilágosítást. Éjfél­kor-a következőket mondja Polónyi: — A szerdára összehívott országgyűlés ideje elmúlt. Vájjon csütörtökre szabály­szerűen összehivta-e az elnökség a Házat és a plakátok ki vannak-e függesztve? Beöthy Pál elnök: Igaz ugyan, hogy a szerdai tanácskozási idő elmúlt, ámde a többség nem akarja meggátolni a kisebbsé­\ get interpellációinak elmondásában. Az éjfélutáni ülés. Polónyi Géza három kérdést intéz a miniszterelnökhöz: Hajlandó-e az Olaszor­szággal fenállott szövetséges szerződést egész terjedelemben közölni? Hajlandó-e a Romániával kötött szerződésünket megis­mertetni? Hajlandó-e Hindenburg kinevezé­sének örvendetes tényéről, illetve annak okairól felvilágosítást nyuitani? Gróf Károlyi Mihály a kormányzat és a hadvezetőség közötti viszonyt teszi szóvá. Azt fejtegeti, .hogy a kiegyezés csődöt mon­dott, mert a delegációt nem lehet összehívni. A kormányzat és a hadvezetőség között nincs meg .az egyetértés. A hadügyminiszter két év óta igyekszik a főhadiszállásra kép­viseletet küldeni', de ez nem sikerült neki. A főhadiszálláson még a külügyminiszter képviseletének táviratait is megcenzurázzák. Frigyes főherceg az olasz offenziva meg­indításakor olyan 'hadiparancsot adott ki. mely etlenikíezett azzal az álláspontunkkal, hogy az olaszok ellen nem viselünk hódító háborút. Gróf Tisza István: A hadsereg legszebb tradíciója a politikától való tartózkodás. Természetes, hogy bizonyos kérdés katonai természetű is, ilyen volt az olasz offenziva. Ezekben a kérdésekben a hadvezetőség dönt. Mindenkinek kötelessége bízni a végső győzelemben. Károlyi replikája után a Ház tudomá­sul vette a miniszterelnök, válaszát. Gróf Apponyi Albert a politikai helyzet­ről és az Ausztriával folyó közgazdasági tárgyalásokról interpellál. Gróf Tisza István csak az interpelláció konkrét tárgyával kiván foglalkozni. Ha­sonló tárgyú interpellációra már hetekkel ez­előtt válaszolt Apponyina'k. Nem huny sze­met azon nehézségek miatt, amelyekkel a 'kiegyezési tárgyalások járnak. A végleges szerződést az újonnan választott képviselő­ház kösse meg; de ha az ország érdekeit veszélyeztetve látnák, akkor már most meg­köti a kormány a végleges szerződést. A Ház tudomásul veszi a választ. Rakov­szky István interpellál ezután a cenzúráról. Felolvas bizalmas rendeleteket és szóvá teszi, hogy még a királynak a lengyelekhez intézett táviratát is megcenzurázták. Balogh Jenő igazsságiigyminiszter: O felsége ákarta, hogy igy legyen, tehát helyes. Rakovszky (emelkedett hangon): Köve­telem, hogy az igazságügyminiszter ezen közbeszólása belekerüljön a naplóba. — Bizonyítja ezután, hogy a cenzúra működése törvénytelen. Balogh Jenő: A cenzúrát az a szempont vezeti, hogy a lakosságot az izgalmaktól megkímélje. Minden egyes letiltás az ország érdekéből történik. Rakovszky ismét felszó­lal és a miniszterelnökkel polemizál. Azt ál­litja, hogy mai beszéde nem. fedi 27-iki be­szédét. Tisza röviden válaszol. Az interpel­lációra adott választ a Ház tudomásul veszi. Rakovszky István ezután másik inter­pellációját mondja el és kéri az iskolai szün­idő meghosszabbítását a gazdasági munkák miatt. Jankovich Béla közoktatásügyi minisz­ter kijelenti, hogy az iskolákban csak szep­tember 15-ikén fogdák az előadásokat meg­kezdeni. Herceg Windischgraetz Lajos a cseh ezredek menetszázadai miatt interpellált. Előadta, hogy a esetiekből alig alakítanak menetszázadokat. Reggel negyedötkor hangzott el az utol­só beszéd. Az ülésteremben mindvégig élénk érdeklődés mellett tárgyaltak. A karzatokon a legelőkelőbb közönség foglalt helyet. Gróf Tisza Istvánné, gróf Apponyi Albertné, gróf Károlyi Mihályné ós Rakovszky Istvánné az ülés végéig olt voltak. Az ellenzék a többi interpelláció elhalasztását kérte negyedöt­kor, amikor az iilés véget ért. Csütörtökön érkeznek a német újságírók Szegedre. (Saját tudósítónktól.) A német ujság­irók augusztus 24-én, csütörtökön délután négy óra tiz perckor érkeznek Mezőhegyes­ről a Szeged-állomásra, ahol a város nevé­ben dr. Somogyi Szilveszter polgármester fogja a vendégeket üdvözölni. A szegedi sajtó üdvözletét Striegl F. József, a Délma­gyarország munkatársa tolmácsolja az állo­máson. A vendégek ,innen a Boldogasszony­sugárujton, a Tisza Lajos-köruton, a Taka­réktár-utcán és a Széchenyi-téren át a kul­túrpalotába' mennek, ahol megtekintik a sze­gedi különlegességekből rögtönzött kiállítást és a néprajzi muzeumot. Ezután a társaság három részre oszlik és a,szegedi kenderfonó­gyárat, a Magyar Kender- és Lenipar uj­szegedi telepét és a Back-malmot tekinti meg. Este nyolc órakor a Széchenyi-téren, a városháza előtt találkoznak újból össze a vendégek és félórai séta ptáu résztvesznek a város által tiszteletükre rendezendő tár­sasvacsorán, amely a Kass-Vigadóban lesz. A német hirlapirók csütörtökön éjjel utaz­nak el Szegedről. , A német ujságirók budapesti fogadtatá­sáról a következőket jelenti tudósitónk: A Németországból Magyarország viszo­nyainak taninlmiánypzásiárai elindult újság­írók kedden reggel érkeztek a keleti pálya­udvaron Budapestre. A német vendégeket a fővárosi és vidéki ujsá girótéstü 1 etek veze­tőségei fogadták, .majd a városi villamos kü­lönvonatán a Dunapalota-szállóba érkeztek, ahonnét a Dunapart megtekintése után a városligeti Széchenyi-fürdőbe mentek. A fürdő megtekintése után a társaság előbb a mezőgazdasági (muzeumot tanulmányozta Radisicli miniszteri tanácsos kalauzolásával, majd a Szépművészeti Muzeuinba mentek, ahol az egyes osztályokat Petrovics minisz­teri tanácsos és Takács igazgató ismertette a társasággal. A Szépművészeti Muzeumból az állatkert megtekintésére indultak a német ujságirók. Este íéltiz órakor a budapesti napilapok szindikátusa látta vendégül a né­met uiiságirókfat a városligeti ; Gerbeaud­paviilloríban. Vészi József üdvözölte a ven­dégeket, miközben érdekes és nagy disszer­tációban fejtegette Magyarországnak Euró­pában való szerepét és Németországihoz való viszonyát. Drűsche-Lázár Alfréd miniszteri tanácsos gróf Tisza István miniszterelnök nevében intézett hozzájuk üdvözlő szavakat. Az üdvözlést Lverth berlini szerkesztő és Backmeister nénnet birodalmi gyűlési kép­viselő és szerkesztő köszönték meg. Beszé­deikben hangoztatták, hogy a magyar és német fegyverbarátság nem a véletlen, nem pillanatnyi hatás miivé, hanem a történelem logikus fejleménye. Backmeister gróf Tiszá­ról ufey emlékezett meg, mint akinek érde­meit Németország is ösmeri és méltányolja. Rákosi Jenő gróí Fürstenberg budapesti 'né­met főkonzul köszöntötte föl. aki válaszában a királyt és a magyar nemzetet éltette. Shonrey berlini tanár Kraushar temesvári szerkésztőre iiritette poharát, aki a ,német ujságirók magyarországi .'expedícióját ter­vezte. Kraushar köszönő szavai után dr. Wert, a Magdeburger Zeitung munkatársa az újságkiadókról és a szerkesztőkről cse­vegett elmésen. Felszólalt még a lakomán Brájjer Lajos lapszerkesztő. A Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81.

Next

/
Thumbnails
Contents