Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-24 / 196. szám

Szeged, augusztus 24. DÉLM'AGY A RÖRSZAG SVMMICjmhtfcr -v noatwn Jieggelig tartott a képviselőház ütése. A bizalmi férfiak bejelentették lemondásukat. - Felbomlott a pártközi béke. A miniszterelnök nyilatkozata a harctéri, küi- és belpolitikai helyzetről. - interpellációk tömege. ­(Budapesti tudósítónktól.) A (képviselő­házban rég volt oly mozgalmas élet, mint szerdán. Délelőtt féltizkor már a képviselők nagy része a folyosókon tárgyalt és élénk tanácskozás folyt le az ellenzéki politikusok között. Gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert és Rakovszky István felkeresték az iilés előtt Beöthy Pál elnököt és napirend előtti felszólalásra kértek engedélyt. A mun­kapárton élénk figyelemmel kisérték az ese­ményeket és a bizalmi férfiak lemondásának következményeiről beszélgettek. Az ülésen a kormány valamennyi tagja megjelent. A karzatok zsúfolásig megteltek közönséggel és az iilés folyamán az érdeklő­dés még inkább fokozódott. Az országgyű­lés lefolyásáról az alábbi részletes tudósí­tásban számolunk be: Beöthy Pál elnök féltizenegykor nyitot­ta meg az ülést és jelentette, liogy gróf Ap­ponyi Albert, gróf Andrássy Gyula és -Ra­kovszky István napirend előtti felszólalásra kértek és kaptak engedélyt. (Apponyi bejelenti a bizalmi fii fiak lemondását.) •Gróf Apponyi Albert: Néhány héttel ez­előtt gróf Andrássy Gyula tisztelt barátom indítványára és a .miniszterelnök- urnák arra adott válasza után vállalkoztunk arra a bi­zalmi szerepre, liogy betekintést nyerve azokba a kormányzati és a hadi helyzettel összefüggő ténykedésekbe, amelyek neiri a nyilvánosság előtt történnek, illetékes helyen érvényesítsük megjegyzésünket, kifogásain­kat és esetleg tanácsainkat. Ahogy a nyilvánosság előtt vállaltam e bizalmi missziót, épen ugy most kötelessé­gemnek tartomi a nyilvánosság előtt bejelen­teni. hogy nem áll módomban tovább vállal­ni a küldetést. Egyik oka ennek, liogy a másik oldalon nem akként fogták fel meg­bízásunkat, mint ahogyan mi felfogtak, A gondolat, amikor mi ezt ,a szerepet magunk­ra vettük, az volt, hogy amikor kétségtele­nül súlyos hibák történtek, bár a kifejlődés elé teljes bizalommal nézek, lehetetlen a kor­mány tevékenységének ellenőrzését mellőzni azokban a dolgokban is, amelyeknek nyilvá­nos megvitatása az ország érdekében lehe­tetlen. Mikor láttuk, hogy igen fontos körül­ményék között, igen nagy kérdéseknek el­döntésénél befejezett tények létesítése elölt azokhoz hozzá nem szólhattunk, lehetetlen volt, hogy továbbra is betöltsük elvállalt szerepünket. Ha a haza érdeke ugy kivánja, még a nevetséges szerepet is hajlandók len­nénk vállalni, de ebben az esetben ép a haza érdeke kivánja, hogy elfoglalt tisztünket le­tegyük. De nemcsak ezek a szándékok vol­tak azok, amelyek a bizalmi férfiúi tiszt le­tevésére kényszeritettek, de az a vélemény­különbség is, amely bennünket ia külpolitika vezetőitől elválaszt. Sietek kijelenteni, hogy ezek a differenciák nem vonatkoznak a mi szövetségeseinkre, nem vonatkoznak termé­szetesen német szövetségesünkre sem. Sietek kijelenteni továbbá, hogy e -differenciák nem vonatkoznak arra sem, hogy a béke kérdései két évi háború után megvitathatók-e, avagy nem? Ellenségeink részéről ,hiu törekvés len­ne, ha azokból, amik most Magyarországon történnek és a mi lemondásunkból a magyar nemzet morális egységének megdőlésére következtetnének. De nemcsak a bizalmi missziót kellett letennünk, hanem tovább kell mennünk, mert nem maradhatunk passzív szemlélők. Mini már emiitettem, süly-o-s hibák történtek ugy a háború vitele, mint a külpolitika irányítása terén. Hadügy téren , teljes remény van, hogy a hibák sorozata befejeződik. Azok az intézkedések, amelyek történtek, uj lelket öntöttek csapatainkba és uj lelket öntöttek a front mögött az országba. Nem kétlem, hogy az a dicsőségg-el koronázott férfiú, aki szövetséges országunk fia (Zajos felkiáltá­sok a baloldalon: Éljen Hindenburg!) alkal­mas arra, hogy ugy a fronton, mint a front mögött olyan erkölcsi hatást gyakoroljon, amelynek okvetlenül üdvös eredménye lesz, (Andrássy beszéde.) Gróf Andrássy Gyula nincsen abban a helyzetben, hogy folytathassa azt a missziót, amelyre vállalkozott. Nincsen hozzátenni­valója áhh-oz, amit Apponyi Albert elmon­dott. Azért nem folytathatja misszióját, mert nem nyújtottak lehetőséget, liogy azt komo­iyan folytathassa. Nem közölték a bizalmi férfiakkal a -szükséges adatokat. Ennek a ténynek természetes következménye az, hogy az ellenzék az ellenőrzést máskép és nagyobb nyilvánosság mellett fogja kifejteni. Első törekvésünk volt — folytatta An­drássy, — hogy a parlamenti küzdelmet, te­kintet nélkül az óriási ellentétekre, megszün­tessük. A miniszterelnök ur akkor történelmi hibát követett el: nem használta fel a ked­vező alkalmat, hogy ezt az egységet, amely a veszedelem pillanatában, minden politikai pártot összekapcsol, állandósítsa. Csak ak­kor kezdett az ellenzék lelkiismerete konflik­tusba kerülni, amikor azt láttuk, hogy a kormányt bírálni kellett volna, de a nyilvá­nosság miatt ettől kénytelenek voltunk tar­tózkodni. Nálam ez a lelkiismereti konfliktus elég korán állott elő: az olasz háborn kitö­résekor. Nem kívánom ma tüzetesebben fejteget­ni olasz politikánkat. Rólam -senki sem gon­dolhatja, hogy én Olaszország rablóhadjá­ratát helyeslem, azonban mégis meg kell állapitanunk, hogy a mi eljárásunk igen hibás volt. Leszögezem azt a tényt, ihogy volt szövetségesünkkel nem tudtuk a békét meg­tartani. A há-boru kitörése előtt váltott jegy­zékeket tüzetesebben olvasva, egyre jobban meggyőződik erről az olvasó. Mi már akkor tudtuk, hogy ez az ut hibás, azonban mi nem szólalhattunk fel, mert attól kellett félnünk, hogy a kérdés megvitatása ros-sz hatással lesz a tárgyalásokra. Ezért nem szólalhat­tam fel én sem annak idején az olasz kér­désben. Azonban ajánlatot készítettünk egy koalíciós minisztérium alakítására, hogy igy gyakoroljunk hatást az eseményekre. A mi­niszterelnök ur nem zárkózott el a megbe­széléseink elől, végül kijelentette, hogy ő ilyen koaliciós minisztériumba nem egyezik bele. Felvetettük aztán a kormány előtt több izben azokat az eszméket, amelyekkel a kül­politika vezetésére akartunk befolyást gya­korolni. Mindig aggódtam, hogy nem tisztáznak bizonyos kérdéseket. Hogy a monarchia ve­zető körei ép oly -kérdéseket nem tisztáznak, amelyek a jövendő béke legfontosabb fel­tételei. Minél inkább haladt az idő, annál aggályosabbnak tartottam ezt. Ezért hatá­roztam el, hogy visszatérek az ellenzék ama kivánalmáh-oz, hogy az ellenzék bizalmi fér­fiáit informálják és a bizalmi férfiak a kor­mányt gyorsabb elhatározásra ösztö'köljék. Most, hogy a bizalmi férfiak misszióju­kat nem teljesíthetik tovább, visszatérnek előbbeni elhatározásukhoz. Olyan hibákra jöttek rá, amelyekkel szemben a tanácskozás nem lett volna eléggé hatályos. Szükség van arra, hogy nagyobb nyilvánosság mel­lett gyakoroltassák az ellenőrzés. (Helyes­lés a bal- és szélsőbaloldalon.) (A nyilvános ellenőrzés.) Az elkövetett hibákkal szemben csak egy orvosságunk van és ez az, hogy az el­lenzék, amely a nemzet széles rétegeit kép­viseli, teljes ellenőrzést fejtsen ki. A nemzet­ről van szó, mindnyájunkról van szó és ak­kor nem követelheti tőlünk senki, liogy ami­kor hibákat látunk, akkor némán, megadóan álljunk. (Helyeslés a bal- és szélsöbaloldalon) A háborúban a diktatúrával is meg léhet barátkozni. A történelem tanítja, hogy ami­kor nagy veszélyek idején kimagasló egyé­niségek voltak és sikerre vezették az ügye­ket, a nemzet követte őket. Most is hallot­tunk az angol és francia parlamentben só­hajtásokat, hogy bár lenne egy diktátoruk. Én sem zárkóznék el egy diktatúrától, amely sikerrel vezetné a nemzetet. De az legyen siker. Az abszolutizmus önmagában nem biz­tosítja a sikert. Vitéz katonáink óriási ered­ményeket értek el, de azt, hogy sikeres volt a vezetés, azt falán még sem állithatja senki. A .mannát nem várthatjuk az egekből. Ausztria belvi-szonyairól itt részletesen beszélni nem akarok. Nem hagyhatjuk azon­ban figyelmen kivül a szomszéd ország bei­állapotait. Indítványt fogok tehát tenni a delegáció összehívására. (Taps az ellenzé­ken.) Törvényes joga a delegációnak az el­lenőrzés. Jelenleg a külügyminisztérium a delegációnak lenne felelős. Fontosnak tar­tom, hogy a népképviselet megismerje a kül­ügyminiszter egyéni képességét. (Óriási taps •a baloldalon.). (Rakovszky István felszólalása.) Rakovszky István: -Konstatálja, hogy azt az igéret-et, amelyet a miniszterelnök a Ház előtt tett, megtartották és bármikor, a mikor szükségét látták a bizalmi férfiak, a

Next

/
Thumbnails
Contents