Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-20 / 193. szám

Szeged, .1Ü16. augusztus 20. DÉLMAG YA RORSZAG 5 A gázgyár mindent elkövet, hogy drágább legyen a légszesz. (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Légszeszgyár és Villumtelep szombaton a következő beadványt intézte a tanácshoz: Tekintetes Városi Tanács! Miután szegedi gázgyár és villanntelepiiiik tulajdonosa a Központi Gáz és Villamossági részv. társaság által a magy. kir. belügyminiszter úrhoz beadott kérvényt a miniszter ur által annak érdemleges elintézése előtt Szeged városának megállapodás' létesítésének megkísérlése végett beadta és a tek. tanács ugy határozott, hogy ezt véleményezés végett előbb bizottság elé utasítja: mint mindig,' azon elv által vezéreltetve, hogy Szeged várossal a vitás kérdéseket lehetőleg békességes uton' és Szeged város közönsége érdekének megfelelően intézzük el, a hivatkozott kérvényben előadottakon kivül a következő előterjesztést tesszük. A gáz egységárának felemelése iránt első izben beadott kérvényünk elutasításának azon indoka, liogy a szerződés .szerint a városnak akkor, mikor a konjunktúrák 'kedvezők voltak, nem volt joga leszállitani az egységárakat, tehát most, amikor a társaságra nézve kedvezőtlenek azok, a társaság sem követelheti az árak felemelését, tévedésen alapul. 'Ugyanis a világítási szerződés megkötése "óta egyáltalán soha olyan időszak nem volt, amelyben akár a nyersanyag, akár a munkabér, akár a Szállítási 'diják olcsóbbak lettek volna, mint a szerződés kezdetén, tehát efŐnyosebb konjunktúráról beszélni sem lehet. Tehát a légszesz előállításának költségei legfeljebb a felhasznált légszeszménnyiség emelkedésével csökkenhetnek, i erre nézve pedig a "szerződés 25. §-a intézkedik, a mennyiben az egységár megfelelő leszállítását kötelezőleg előírja. I-K Hegy rendkívüli idők vannak -és a légszesz előállításához szükséges anyagokbeszerzési ára 100—600% közötti mérvben drágultak, bizonyítani felesleges, .mert ez köztudomásu. III. Az egységárak felemelésének 5%-a a szerződés 26. ,§-a értelmében Szeged városnak jut. IV. A fűtési anyagok ara 500%-aj.' emel| kedett, tehát, ha a fűtési gáz ára 17 fillérről j 20 fillérre, vagyis 14%-al emelkedik, a foj gyasztónak még mindig' horribilis haszna i marad. V. Az kétségtelen, hogy a minisztérium kénytelen lesz a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényekben nyert felhatalmazása alapján a légszeszárakat rendeletileg felemelni, mivel csak ezáltal óvhatja meg a közérdeket is, ami Szeged városára nagy dicsőséggel nem igen fog járni. VI. l)e meggondolandó az is. hogy a háború alatt kifejlődött nuíikatura értelmében nekünk jogunk van a légszesz árát, még pedig mindenkivel szemben egyoldalulag felemelni. Hogy ugy a tek. "tanács, mint a bizottság lássa a legfelsőbb bíróságnak a nagyméltóságú m. kir. Kurtának álláspontját, bemutatjuk egyelőre egyszerű, de szószerinti másolatban a „Phöhus villamos vállalatok részvénytársaságának" mint a székesfehérvári villamos köz- és magánvilágitási vállalkozónak egyik fogyasztó elleni perében hozott Ítéletét. Ebből kitűnik, hogy a kir. Kúria álláspontja szerint a vállalkozónak joga van a világitási.áram árát egyoldalulag 35%-kai felemelni, azon egyedüli indok alapján, hogy az áram előállításához szükséges anyag ára köztudomásúlag 100—600%-kal megdrágult, mert „jogelv, hogy a háború következményeinek lehetőleg mindenkit egyaránt- kell terhelniük." VII. Az egyes fogyasztót'havonta a kért felemeléssel legfeljebb 3—4 K fogja terhelni, ami semmi esetre sem okozhat elégületlenséget, mikor a közönség kenyérért, tejért, fáért stb. hatszoros és tízszeres árat nyugodtan fizet. . Az előadottakat, ha figyelembe. veszi, a tek. tanács és bizottság, feltétlenül a város érdekében cselekszik, mikor a kért. egységár igazán szerény felemelését ajánlja a közgyűlésnek. Nagyon megfontolandó ezek után, hogy kérésünk elutasítása, illetve az egységár felemelése tekintetében kínálkozó ilyen előnyös megállapodás mellőzése esetén kiteszi a közgyűlés a váróst és á magánfo-gyasztókat annak, hogy a biróságok és főként a kir. Kúria ítéletével szankcionált jogunknál fogva 1916 október hó 1-től kezdve az összes fogyasztókkal és igy a várossal szemben is egyoldalulag felemeljük mindennemű légszesz és villamosáram tekintetében az egységárakat 30—35%-al és nem fizetés esetén a pereket a siker biztos kilátása mellett megindítjuk. Nem kegyeket kérünk a várostól, íiatiem jogos igényünkre nézve óhajtunk békességesen megegyezni, a minket sújtó horribilis teher nagyon kis részének áthárítása mellett. A gázgyár egy öt oldalnyi terjedelmű kúriai döntvényt mellékelt a beadványhoz. A döntvény egy hasonló esetre vonatkozik, de egyáltalán nem mondja ki, hogy a gázgyárnak joga van egyoldalulag emelni az árakat, mint ahogy ki sem mondhatja. SoK és egyéb bibéje is van a beadványnak. Igy például arra is hivatkozik a gázgyár, hogy az egységárak felemelésének öt százaléka a szerződés 26. §-a értelmében Szeged városáé. Hát ez nagyon szép, csak az a kérdés, hol van az a szegedi polgár, aki a mai viszonyok mellett össze óhajt roskadni a fizetési kötelezettségek alatt, hogy ezáltal a város néhány ezer koronát kapjon. A beadványnak az' a passzusa pedig, amely arról regél, hogy a gázgyárnak joga van a háborn alatt kifejlődött judikatura értelmében mindenkivel szemben az árakat egyoldalulag felemelni, mumusnak nem megfelelő, ténynek csuszamlós. Ugyan miért n'etn emeli, ha joga víin? Meginditóan-eeSeteli azt is a gázgyár, hogy mennyire a város érdekében cselekszik a taná'es, ha á kért egységár „szerény" felemélését ajánlja a közgyűlésnek. Ez már aztán igazán furcsa. Hát mi a gázgyár? A város gyámoütója, akinek jogában áll kérni, fenyegetni, biztatni, tanácsot adni? Bizza ezt a gázgyár nyugodtan a törvényhatósági b-izottságra és ne» tanácsot adjon a városnak, hanem rendes, becsületes világítást. Feivonásvég. (Márta. Dénes.) MÁRTA: Már vártam, Dénes. Türelmetlenül. Faglaijon helyet. Nos, és most beszéljen. iHol volt. merre járt, hogy éli? (Csönd.) Rég láttam. Öt éve, ugy-e? Vagy még több? (Elgondolkozna.) Lehet. Érdekes, ennyi idő óta nem adott liirt magáról. Beteg-coli? DÉNES.: Az is voltam. MÁRTA (gyöngéden): Beteg volt és én erről mit sem tudtam. Azt hittem, hogy már fölhagyott a régi foglalkozásával és v-issza.vonulva, csöndes, boldog házas.él-etet él. És most egyszerre megjeleli mint drámaíró. Hát beszéljen! DiÉNlBS: Nincs sok mondani valóm. Igen, drámát írtam, a magam drámáját. A darabot elfogadták és-most itt vagyok, hogy a próbákon jelen, Lehessek. A Ibir, hogy a darabomat elfogadták, küliföídöji. ért és. hazajöttem. ... QdiÁRTA.:. Tudja, jiogy fen- játszóin a Roinok főszerepét? (DÉNES: Most már Mpm..Lms-íföm.is: ^ámitottaph • Az einbert..váratlanul, érik az események. .^jMAfRfTA: Néni is hallót 1 rólam? DÉNES; Ami távozásom óta itthon történt, mit sem tudók. Künn csak az egészségemnek éltem és a darabomnak. Ezen dolgoztam lázasan, betegen és gyönyörűséggel. \ Megújhodtam a multak felidézésében és min| dig csak arra gondoltam, hogy a szép forrná j jábá öntöm ezt a multat, ami teli van az ifjúságom álmaival. MÁRTA: És hitte, liogy összehoz a sors még bennünket? DÉNES: Nem számítottam rá. MÁRTA: És nem is igen igyekezett. Vallja be őszintén, nem kereste sem a módot, sém az alkalmat. DÉNES: Nem' kerestem. És maga miatt nem kerestem. Ismertem a helyzetét, a körülményeit és nem akartain keresztezni az útját. * MiÁRTA: És gondolt rám? ' DÉNES: Mindig. MÁRTA: Hogyan, mikor, miként? DÉNES: Betegségemben, ha emelkedett a lázam, magára gondoltam és hittem, liogy a közelemben van. azért ver hevesebben a szivem. Ha tüdőidből felbuggyant egy kis vér, akor magára gondoltam, á. maga lázongó 'vérére, ^diadalmas ifjúságára. " MARTA: És nem 'kivánt "látni? DÉNES: Mindig . kivántam és minidig láttam. A fii-/.álban, a pompázó virágban, a téng.gr"Tin'llúni os, fáj ték zo t ariij óba n, min déh nőben, gkipek bánatosan csillant á ssfeiite fény*'. És iha egy koldusnak' alamizsnát adtam, akkor 'is mágara gondoltain, akinek én vagyok a koldusa, azálátfatos, sosem kérő, de mindig bálás alamizsnása. És ba a földre ráborult az est méla. csöndje, magát láttam a múltból .amikor kis szobájában üldögélt és a szive két érzés között tusakodott. (MÁRTA (lázasan): Mondja, mondja Dénes, ugy hallgatom a szavát, mint a legszebb muzsikát mint a Mária-lobogók alatt, haladó búcsúsok zsolozsma-énekét. DÉNES (nagy melegséggel): Mit mondhatnék még, Márta? Szerettem szeretem. A multak fájdalmával, a jelen reménytelenségével, Ha elmerülök a művészi szépnek szemlélésében, akkor is magá,t látom. Képekben, szobrokban, muzsikában, egy-egy . uyopítatobt sorban, amiben szépségre bukkanok. És mindezeknek a szépségeknek maga a modellje, a valósága, az összessége, akit a távolság dacára is a közelemben éreztem, aki éngem Ölelt, ba máspák foűta is át a. nyakát, engeip csókolt, ha más ajkára is tapadt az ajka .és nekem irt mindennap,. mindén' órán, iha ífiás* nak is küldte a leveleit . . . MÁRTA: Ezt érezte. Dénes? .Hitte,' hiszi, hogy magával voltam, magával 'osztottam meg minden gondolatomat ? Hogy a magáé volt minden mosolyom, a patak/ó könnyem és maga volt a sikerein, a félelmem, a vágyam, az álhitatóm? (Mlarrá'friyi 'ésoud.) Mindig vártam, mindig hittem, hogy egy szép napon csak elémbe toppan, megfogja a kezemet' "s visz magával, oda, ahová akar: nyomorba, fénybe, Mindéibe vagy jólétibe,mindegy", :d*e vi&z'magávaV'niésktfire, .macával,-magának.