Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-15 / 189. szám

2 V " DIÉLMAGYAIROBSZÁG Szeged, 1916. augusztus 15. A leánygimnázium. A szegedi középiskolák száma szeptem­ber 1-től újból gyarapszik és nem! tagadjuk, az uj intézet a város jövője, fejlődése, in­tézményeinek értéke és hasznossága szem­pontjából kedvesebb nekiünk, mintha akár­milyen más uj középiskola nvil't volna meg. Hétfőn érkezett le a városhoz a közoktatás­ügyi miniszter leirata, amelv az örvendetes hirt tudatta. Most már a helvi hatóságok dolga, hogy az előmunkálatokat az aránylag rövid idő alatt elvégezzék. Az uj intézmény megnyitását inagy nyilvánosság várja öröm­mel és lelkesen, amely joggal hiszi, hogy a szegedi hatóságok a város ügyeinek szere­tetétől és fejlesztésének ihivséges szolgálatá­tól is vezéreltetve a rendelkezésre álló két hét alatt mindaz.t elvégzik, amit a leány­gimnázium megnyitása érdekéből addig el kell végezni. Az a rendelet, amely körülbelül két hét előtt jelent meg a közoktatásügyi miniszter­től, uj utakat vág az eddig sivár, szegényes és mostoha leányoktatás terén. Elégtétel en­nek a városnak, amelyet a kultura és tudo­mány szolgálatában hozott nagy áldozatok ellenére is többször ért mellőzés, hogy az uj rendszerű leányoktatás első. tudományos képzettséget nyújtó és kenyérkeresetre ne­velő intézete itt nyilik meg. örömmel olvas­suk a miniszter leiratában, hogy a leány­gimnázium ötödik osztályának megnyitását azért rendelte el, mert méltányolni akarja Szeged kulturális hivatását és .azt a körül­ményt, hogy a megnyitandó 5. osztály kellő népessége biztosítottnak látszik. Sajnos, ezt a kulturális hivatást nem mindig méltányol­ták, ami ipedig azt illeti, hogy az 5. osztály népessége biztosítottnak látszik, nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk el, hogv Szeged sohasem állt irreális ajánlatokkal a kormány elé. Mi ittlion mindig tudtuk, ihogy a nem­zetiségi vármegyék közvetlen szomszédsá­gában az egész magyarságért is dolgozunk, amikor e város fejlesztéséért buzgólkodunk, vagy harcolunk. , Át voltunk hatva annak tudatától, hogy a tiszta, erős és törhetetlen magyarságnak ez a végvára, amelv gazdag intellektusokban, nagy vagyon .felett ren­delkezik és az eddiginél jóval gyorsabb fej­lődésre való készségét és erejét számtalan­szor dokumentálta, előbb-utóbb a legtelje­sebb megértésre és — ha másért nem, a nemzet érdekéből — méltánylásra talál. Az elmúlt kor nemzeti történetének külön feje­zete fog arról szólni, amit Szeged a nevelés terén tett. Ezeket az érdemeket és nagy eredményeket meg kellett annak látni, aki a magyar 'közoktatásügy élén áll. Ezek bő­ségesen indokolják azt az elhatározást is, amely az első ujrendszerü leánygimnáziumot nekünk juttatja. Ne vegye rossz néven a hatóság, ha ezen a helyen első sorban a Feministák Sze­gedi Egyesületének adózunk az elismerés meleg iszavaival. ük vetették felszínre az — eredmények szerint is — reális és aktuá­lis eszmét, amelynek megvalósítását mind­végig komoly ügybuzgalommal és lankadat­lan agitatórius erővel szolgálták. Az ügyre jelentőségéhez mért eredménnyel tudták íellhivni a főispán figyelmét, .aki megértés­sel állt a mozgalom élére, amelynek sikerét űőként ez biztosította. A hatóság megértése, buzgalma és lelkesedése sem hiányzott. Csak mindezeknek a tényezőknek szeren­csés találkozása segíthette diadalra a moz­galmat aránylag rövid idő alatt és egy év­vel minden bizonnyal előbb, mint ahogy már­már reméltük. ia harmadik évében járó világháború legmegrázóbb és — talán igazuk van azok­nak, akik mondogatják — döntő eseményeit éljük. Mi ezeken a megpróbáltatásokkal és izgalmakkal teljes napokon sem tudunk le­mondani arról, hogy ne őrködjünk éberen a város érdekei fölött, ott ne legyünk min derihol, ahol jelenségeket az elitélés súlyos, vagy az elismerés zászlót hajtó szavaival kell kísérni. Hirdettük, hogv a város jövő­jét kiépítő munkának a háboru alatt sem szabad teljesen szünetelni, csak egészséges érzékkel kell kitapintani azt a munkateret, amelyen működni nemcsak szabad, hanem kell iis. Nagyon jól tudjuk, hogy a leány­gimnáziumi nem — egyetem. Az uj intéz­mény jelentőségét egyáltalán nem becsüljük tul. De nem mulaszthatjuk el, hogy ép a ránk váró uj korszak előtt rá ne mutassunk' arra, hogy komolyabb szerep is rendelke­zésére áll az egyesületeknek, mint amilyent eddig legtöbbjük betöltött, hogy reális, szo­lid, termékeny várospolitikával mindenki számára elfogadhatóvá és honorálttá tudjuk tenni erőinket és kulturbivatásunkat és hogy a városért való nagy és lankadatlan munkában féltékenykedés nélkül kell mind­nyájunknak összefogni: hatóságnak, egye­sületeknek és magánosoknak. c3baaa.»gb.bbb8b.abscaaigssaa.ab«:aa.ssae::9^<t>baa.xb9üiibaa.bbaaha.bbaacoaba.a..b.a».b.bb»a.aaa.uaa..a.a A szegedi 46-osok az olaszok hétszeres támadását verték vissza. BUDAPEST, iau@uszt.uis 14. (Közli a ,iii iiniiisz Öeir elílniötk i -sajtóosztály.) Jelentékeny ellenséges erők ,a Valloné-völgytől keletre levő állásainkat Lakvica és Wippach közt hétszer támadták meg, csapataink azonban minden alkalommal teljesen visszaverték. A fehér templomi 43-ik és a szegedi 46-ik gy. ezred újból fényesen .megállta helyét. A Görztöl keletre emelkedő magaslat a Monté San Gabriele és a Monté Santo heves ágyutiiz alatt állott. A Suga-na-szakaszban az ellenségnek a Civaron ellen intézett két támadása tiizünk­ben összeomlott. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. A román helyzet. Bukarest, augusztus 14. 'Állítólag Carp PótcM völt minisztigeínök kiilön mógbizással Bécsbrt ' cs Berlinbe fog úúazni, hogy ott illetékes kötökkel tanácskozzék Románia mágdiáétására vonatkozólag. Bukarest, augusztus 14. Férdinánd ki­rály fogadta BMilftm miniszterelnököt 'és hosszabb ideig dolgozott vele együtt. Zürich, augusztus 14. A milanói Papoló d'ltalia bídmrésti tudósítója táviMtózza: yAz oéOsz kormány Bukarestben kövété utján megkérdezte, hőgy miképén viselkednék a román kartnány, ha Oroszország seregéket vonultatna át Románián Erdély megszállása céljából. Bukarest, augusztus 14. Carp Péter lapja, a .jMoldova" irja a következőket: — Egészen biztosan állíthatjuk, nem fog megtörténni, amiről érdekelt oldíalról susog­nak, mivel az emberi akarat nem képes arra, bogy egy -pillanat alatt megváltoztassa olyan események -folyását, I amelyeket évtizedes munJca és szorgalom készitetXi elő. -Meg volt a hatalmuk, az úgynevezett nyilvános köz­vélemény is mellettük volt és még sem tud­tak elintézni semmit. És bármennyire eről­ködjenek is, nem fognak elérni semmit. — A mult idők szilárd politikája olyan utat egyengetett nekünk, amelyről nem térhettünk le. A mostani harcokban a sors berniünket Németország mellé állit. Senki cs semmi sem 'áhdályózhat meg bennünkeit azon feladatok megoldásában, amelyekre mi már ötven éve készülünk. Előbb vagy utóbb mégis elfoglalja Románia a már régóta elő­készített helyet és eljátsza az ő történelmi szerepét. Bwkareái augusztus 14. Tán érthetetlen, hogy a sajtó oly túlságosan izgatott abban az irányban, bogy mit fog tenni a román kor­mány. Mert hisz, aki ismeri Románia belvi­szonyait, politikai beléletét, jól tudja hogy Romániai magatartását nem döntheti el ,e háborúval szemben, ha valamit majd tennie kell, sem az egyik, sem a másik párt, sem a kormány mindenhatósága, ami itt nincs is. Itt számtalan tényező össze működése fogja meghozni a végleges döntést annak idején. Példa erre a háboru elején megtartott koro­natanács, melyen! minden, pártárnyalat és más tényezők is részt vettek. Romániában ha­talmas, mérsékelt párt van a központi ha­talmak mellett mely nem szorult a -csőcselék tapsaira és az antant pénzére. lEzt igazolja a „Moldova" alábbi cikke, melyet Bratianu román miniszterelnöknek az újságírók előtt megmagyarázhatatlan magatartásáról ir. A mig Romániában ilyen cikket lehet irni, bár­mit írjon Jonescu, ninies mit aggódni Romá­nia közvéleménye és magatartása fölött. Igy szól a cikk: — A mi időnkben apró népeket látunk imperializmus felé törekedni. Legnevetsége­sebb példa erre a szerb nép, mely az oroszok módjára pánszerbizmusról merészelt beszélni, nem tekintve a lehetőség határait, amely népnek os t oba el vak oltóágában a szomszéd országokban levő testvéreire kacsintva kép­telen volt megállapítani a különbséget a való és álom között. A nagyszerűség azonban nem csak kül­ső arányokban, hanem belső állami műkö­désben, az állam belső elrendezkedósében, anyagi, szellemi megerősödésben is megnyil­vánulhat. Ilyen szempontból (Romániai és Bulgária szép példát mutatott a: kis népek között. 1821. óta, de kivált Károly király óta belső megerősödését illetőleg -Románia nagyszerű dolgokat müveit. A belső államélet terén csakugyan nagy­szerű dolgokat müveitünk minden irányban, Hogy ez csakugyan igy van, igazolja az a tény, Ihogy tekinibélynek és tiszteletnek ör­vendtünk a legújabb időkig egész Európa előtt. Megbecsültek bennünket, nemcsak az önzés szempontjából, vagyis azon haszon szerint, melyet a természet nyújtotta kin­cseink -folytán az idegeneknek adhattunk, ha nem kivált azért a nyereségért, melyhez az általános emberi kultura jutott a mi föllen­dülésünk -folytán. A műveltség és haladás azonban erőt is jelent, ez az ellenséget megfélemlíti, a barátot jóindulatra és udvariasságra készteti. En­nek igazolására -esak a legújabb idők ese­ményeire hivatkozhatunk* midőn Európa

Next

/
Thumbnails
Contents