Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)
1916-08-15 / 189. szám
Szeged, 1916. augusztus 15. ftÉLMA G Y ARORSZA fí népeinek nagy (féltfiai éá uralkodód megbecsülésünkben szinte vetekedve látogattak el hozzánk hogy rokonszenvünket megnyerjék. Ellenségeink udvaroltak nekünk és féltek tőlünk és szerettek, támogattak barátaink. iÉs micsoda jelentőségre tettünk volna szert, ha folytatni tudtuk volna azt az utat, melyen megerősödtünk. Most azonban balga emberek vezetése és hitvány bérencek munkája folytán egy ujabb fajta népszerűséget csináltunk meg. Fölforgattunk mindent az országban, az erős és tisztelt Románia gyönge, meghasonlott, semmibe vett ország lett, melyet megaláznak az ellenségek és- meggyanúsítanak a barátok, (Micsoda nagyszerű munka ez, nemde Bratianu ur? Repülőink sikeresen bombáztak olasz katonai telepeket. BUDAPEST, .augusztus 14, ((Közli a iminiszlterelllniölki sajtóosztály.) A folyó hó 13-ról 14-ére virradó éjjel egy tengeri repülörajunk a ronohi-i pályaudvart, a pierisi, a vernieglanoi, selzi és san cansinoi katonai építményeket és állásokat, valamint az Isonzó területénél levő ellenséges ütegeket nagyon eredményesen bombázta és lövetés ellenére sértetlenül vonult be. HAJÓHADPARANCSNOKSÁG. A Balkánon nincs lényeges esemény. BUDAPEST, augusztus 14. (Közli a miniszterieilinö'ki sajtóosztály.) A délkeleti harctéren lényeges esemény néni történt. . HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, augusztus 14. A nagy főhadiszállás jeleníti: A balkáni harctéren lényeges esemény nem történt. Az ellenség színleges tevékenysége is ellanyhult. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Bolgár hivatalos jelentés. Szófia, augusztus 14. A bolgár vezérkar jelenti augusztus 13-ikáról: Az eUéjipég az augusztus 10-ikén a DoirUji-tótól nyugikra előtetőit állásúink ellen intézéít sikártelen támadások után az utóbbi két napon flfóa szofjtkozoét, hogy ezefiet az állásúkat csökkeht hevépséggel bombázza. Gyalogsági csapatok mozdulatait nem észleltük. A ír ónt többi részén gyéngé ágyútűz ék járőrök csatározása. •'M A francia vezérkar jelentése. Páris, augusztus 13. A francia vezérkar vasárnap délutáni hivatalos jelentése: A Sommetól északra aránylag nyugodtan telt el az éjszaka. A franciák megerősítették az elfoglalt területet. Egy német ellentámadás, amely nagy tömeggel történt s főleg Maiirepas temploma és temetője ellen irányult, gépfegyvereink'tüzében megállott. A németek súlyos veszteségeket szenvedtek és 80 /foglyot Ihagytak a franciák kezén. A Maqs jobbpartján, Fleurytöl délre a franciák némi téti nyettek. A németek több kisebb támadást kíséreltek meg ezen a környéken, de valamennyit könnyűszerrel viszszavertük. A tüzérségek ezen a szakaszon nagyon tevékenyek voltak. Lenoir őrmester Gincherynél (a Maas mellett) lelőtte a hetedik ellenséges repülőgépet, amely a német vonalak között esett le. E hó 13-ikára virradó éjjel francia repülő rajok 120 nagykalibééii bombát dabtjak MetzSablan pályaudvarára és Metzben az ipartelepekre, kaszárnyákra és a vasutvonalakra. (M. T. 1.) Német repülök bombázták Dovert London, augusztus 14. (Hivatalos.) Két ellenséges vizi repülőgép ma délután elre pült Dover .felett és négy bombát dobott le, amelyek nem okoztak kárt. Egy tiszt és hat legénységben könnyen megsebesült. Az ellenséges repülőgépet a tenger felé űztük el. Jármy őrnagy vitézi tette, amelyért vaskoronarenddel tüntették ki. (Saját tudósítónktól.) Nagyszolnoki Jármy Andor 46-os őrnagy, aki jelenleg a 313. honvéd gyalogezred parancsnoka, még kapitány korában vaskoronarendet kapott egy vitézi tettért, amelyet — a háború elején — a szer)) háborúban vitt fényes sikerrel keresztül. Erről a dicsöségteljes fegyvertényről Jármy őrnagynak felsőbb parancsnokságának utasítására jelentést kellett felterjeszteni. Ezt a jelentést, amely ennek a vitéz katonának rettenthetetlen bátorságáról tanúskodik, minden sorában, a következőkben szószerint közöljük: ) , iA részleges mozgósitás , elrendelése előtt, 1914 julius végén, a 46-ik gyalogezred békelétszámnral határőrzésre Pancsovára rendeltetett ki. Akkor a 46-ik gyalogezred hetedik századának voltam a /parancsnoka és igy én lettem a Pancsovára rendelt különítmény parancsnoka is. A Szerbia ellen tervezett offenzíva megkezdése céljából már julius végén óriási Ihajópark horgonyzott Pancsova mellett. Ez a hajópark — nagyrészt személyszállító hajókból állott — egyszerre harmincezer ember átszállítására volt kontemplálva. Ennek a hajóparknak a megőrzése annál nehezebb volt, mert Pancsovától nyugatra az egész park viz alatt állott. A komitácsik dolga ezzel nagyon meg volt könnyítve, mert a vízből kiálló fákon kényelmes búvóhelyeket találtak és igy hajóparkunk megközelítése a szerb partról szinte kínálkozott a komitácsiknak. Az sem látszott kizártnak, hogy a környékbeli szerbek követnek el valamit ellenünk. A hajók körül éjjel-nappal cirkáló kompok őrségét állandóan lőtték a túlsó partról. Általános volt a félelmünk, hogy támadás éri a hajóparkunkat. Fokozódott ez az aggódásunk, amikor Csillag Viktor kapitány, aki Uj-Borcsa mellett egy szakasz katonával őrszolgálatot teljesitett, jelentette, hogy Belgrádtól északra tiz gőzösük és tizenkét slepperjiik horgonyoz a szerbeknek. Jelentettük ezt felsőbb helyen, mire Pancsovára érkezett lovag Meixner Ottó hadtestparancsnok és lovag Henriquez altábornagy, hogy a különítménnyel együtt megbeszéljék, miként lehetne egy ellenséges támadást legeredményesebben parírozni. Ezen a megbeszélésen több terv merült fel arra, miként lehetne a szerb hajóparkot megsemmisíteni, hogy a saját hajóinkat megtarthassuk. Itt meg kell jegyeznem, hogy a Duna vizáliása rendkívül magas volt, ugy, Ihogy a vízvonal Belgrád és Pancsova között több volt tiz kilométernél. Az áram ennélfogva borzasztó erős volt. Mindnyájan tudtuk, akik a megbeszélésnél jelen voltunk, hogy a szerb parton mindenütt tüzérség van elhelyezve és fényszórók vannak felállítva. Henriquez altábornagy ur őexcellenciája a megbeszélés befejezése után a tisztekhez fordult és felszólította azokat, akik a közeli garnizonokból valók voltak és akik igy a viszonyokkal feltétlenül ismerősek voltak és azt kérdezte: — Ki vállalkozik ennek a feladatnak a keresztülvitelére? Miután a környékbeli garnizónok tisztjei közül senki sémi jelentkezett, előléptem és engedélyt kértem arra, hogy a megbízást vállalhassam, őexcellenciája teljesítette kérésemet. Ekkor még azt kértem, hogy ugy az előkészületeket, mint a megbízás keresztülvitelét teljesen önállóan végezhessem. Ez a kérésem is teljesitve lett. Azt, hogy abban a pillanatba^, amikor jónként ajánlkoztam erre az expedícióra, tisztában voltam feladatom veszélyes voltával, bizonyítják a következők: , , Amikor julius végén Pancsovára lettem vezényelve, nyomban a különítmény parancsnokságával bízattam meg. Tisztában voltam a helyzettel ugy a saját kutatásaim, mint a-járőrök jelentése alapján. Tudtam tehát, hogy a feladatot csakis a vizén oldhatom meg, kitéve az ellenséges tüzérségnek, amely fényszóróval egész éjjel megvilágította a Dunát. . Egy izben báró Henneberg őrnagygyal, egy izben Bublay sorhajóhadnagygyal motorcsónakon lementem a belgrádi vonalra, egészen, közel Szemendriálhoz. Tisztában voltam tehát a vállalkozás nehézségeivel és veszedelmes voltával, ismertem a vízállást is, amely rendkívül megnehezítette a feladatot. Közben állaiídóan kaptam a jelentéseket arról, hogy a Duna rohamosan emelkedik. Meg kell jegyeznem azt is. hogy nem tudok úszni és igy abban az esetben, ha valami baj ért volna bennünket, menthetetlenül elpusztultam volna. j Azt is tudtam, milyen törékeny és alkalmatlan eszközök állnak a terv keresztülviteléhez rendelkezésemre, hiszen a kis motorcsónakról tudtam, hogy sohasem volt személyszállításra berendezve. /Nem kevésbbé tudomásom volt arról is, ihogy vállalkozásom keresztülvitelét az ellenséges tüzérség minden erejéből meggátolni igyekszik majd. Különben Henriquez altábornagy ur őexcellenciája nyomatékosan közölte velem/, hogy a szerb hajóparkot a Kalimegdánban levő — igen nagyszámú — tüzérség miatt nem sikerül megsemmisítenünk. , ,