Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-12 / 160. szám

Szeged, 1916. julius 12. DÉLMAGYAROKSZAG • 7 A szegedi kereskedők a liszteliáíás javításáért. — Indítvány 3C0.000 korona alaptőkével rendelkező árúbeszerzési részvénytársaság alakítására. — (Saját 'tudósítónktól.) A Szegedi Kereskedők •Egyesületét élénken foglalkoztatja !az a gondolat, hogy a város közönségének lisztellátását a jövőben, az eddigi tapasztalatok figyelőmbe vételével zavartalanabbul bonyolítsák le. Az ügy érdekében a Kereskedők Egyesülete tárgyalásokat kezdett a hatókággal. \A tárgyalások főleg arra irányulnak, hogy a város az uj termés betakarítása után 'annyi lisztet szerezzen, amiennyi á lakosság szükségletének egy évi kielégítésére föltétlenül elegendő legyen. Ehhez természetesen 'első sorban meg kell állapítani, hogy Szegeden mennyi a fogyasztás. A Kereskedők Egyesülete: erre nézve kész tervvel lép a polgármester elé. A fogyasztás megállapítását ós a liszt szétosztását egységes jnódszer szerint kell végrehajtani. A város lakosságának szükségletét hozzávetőleges számítás mellett, majdnem pontosan ki lehet mutatni abból a forgalomból, 'amelyet a pékek, lisztkereskedők és a többi lisztet, illetve kenyeret is árusító kereskedők bírnak mutatni. Vagyis azok az üzletek, 'amelyek a közönséggel közvetlen érintkezésben állanak, minden nelhézség nélkül megalapíthatják az elmúlt évek forgalimi-sta- tisztíkájá alapján, ihogy mennyi lisztet, illetivie1 kenyeret árusítottak ki. Már most a jövő évre nézve ugyanennyi mennyiséget lelhet számításba venni. Azok természetesen, akik böm a közvetítő kereskedelem utján, 'hanem a termelők révén szerezték be egész évre a szükségletüket, számításon ki'vül esnek, p A pékek és a kereskedők kimutatását ' egy bizottság ellenőrizné, mely a szákértők bevonásával tájékozódnék arról, 'hogy a kimutatott mennyiség megfelel-e a valóságnak: tényleg annyi lisztet adtak-e el az egyes kereskedők és a jövőben is ilyen mennyiségre lesz-e szükségük. Mert a kereskedők által kimutatott mennyiség nemcsak a beszerzésre mutatna direktívát, hanem a beszerzett) tijpyagoíi ilyen arányIhn osztanák is szjét az egyes kereskedők és pékek között. Abban az esetben, Iha a hatóságnak nem állana módjában a kimutatott és megállapított szükséglet teljes anyagát beszerezni, akkor a kereskedők, meg a pékek egyenletes elosztás utján, a kiimutatott forgalmuk arányában kapnák meg a lisztjüket. Mint ifentebb irtuk, a tárgyalások erre vonatkozólag imár folyamatban vann'ak a 'hatósággal, de kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a Szegedi Kereskedők Egyesületének vezetőségét .tervezetében az a helyes" intenció irányítja, hogy a lásztmennyiség egyenletes elosztása révén (a közönség könyebbép juthasson liszthez. (Eddig ugyanis gyakran megtörtént, ihogy a felsővárosi, vagy alsóvárosi családok kénytelenek voltak a város közepén levő kereskedésekből ' lisz'tet hozatni, mert a körzetükben lévő kereskedőnek a liszthivat'al nem juttathatott •elég lisztet. A tervezet megvalósulása ese•tén egyébként a ltiszfhivatal pusztán admi(nisztrációs intézmény volna, mivel a hatóság által már .megállapitoit mennyiséget osztaná ki minden egyes jeleltkező. részére. A iSzegedi Kereskedők Egyesülete a •közellátás érdekében életrevaló eszfae megválósitásá'val. is foglalkozik. Gliick Lipót indítványára elhatározták, hogy 300.000 korona alaptőkével egy árubeszerző részvénytársaságot alapítanak, amely a szegedi keíreskedők részére szerezné be az '/leLmicikike'ket. Ha az érdekeltséget sikerült majd Óét ráhozni és a részvénytársaság vezetése megfelelő kézbe kerül, tényleg értékes funkciót fejthet ki a vállalat a közönség szemipotjábó! is. k SBIia«»a»»8«KSBaaiSB»«aKIE»BC5aBSEr»ia«r:*5(!»sa5'®MSSK5aaBSBaBBHBBBBBB»«IBa Világtörténelem az országúton. — Ferri Pisani cikke a turini Stampáböl. — Egyetlen hajlás vagy kanyarulat nélkül, nyílegyenesen, mint valami geometriai vonal, azzal az öntudattal vezet az országút Verdimbe, hogy az idő többet ér a pénznél, mert vér és élet forog a kockán. Az akadályokra való tekintet nélkül fut keresztül ez az országút völgyeken és folyókon, erdőkön falvakon és mindent, ami az útjába akad, ketté szel. Csak gyorsan, gyorsan, mindig csak gyorsabban! A szakadatlanul gördülő szekérkerekek simára csiszolják. A versenypálya rengése semmi ennek az országútnak a folytonos rengéséhez képest. Bármily sűrűn szakadna is a hó, itt nem maradhat meg. Százezer jármű követi egymást, mint valami vadul rohanó vonat kocsijai. A háttérben a Maas hullámai zugnak. Ami a csatába indul, vagy onnét jő, az mind ezen az uton halad. Ha valakil. telepedett volna ennek az útnak a mentén, elvonulni látta volna maga előtt a verduni csata egész történeiét. Három öreg népfelkelő piszmog egy gödör körül. Köpenyeik alighanem harminc esztendősök már. Látni rajtuk, hogy ők ebben az élethalálra menő játékbán nem főszereplők, de ha nem dolgoznának csákányaikkal és talicskájukkal e gödrön, minden jármű legalább öt másodpercnyi időveszteséggel jutna céljához. Öt másodperc, ahol százezer járműről van szó. Ez a kis gödör oka lehetne egy hadikörletben levő falu elvesztésének. Éjjel nappal megszakítás nélkül dübörögnek itt a kerekek. A vad hajsza már február 21-én kezdődött. Joffre tábornok bizonyosan sejtett valamit és megtette óvintézkedéseit. Február 15. óta élénkült meg ez az országút. Előbb lanyhábban. — Ne izgulj, öreg! — kiáltottak egymásra a gépkocsivezetők, kicserélték egymással az újságjaikat és egy darabig beszélgettek is egymással. De aztán, aztán fölvirradt a nap, amikor nem állott meg egyikőjük sem ..és senkisem ért rá belenézni az újságba. Összegubbaszkodva, halványan, lehorgasztott fővel és merev tekintettel, mint az őrültek, ültek a kocsivezetők, a kormánykeréknél, Senkisem kiáltotta: „Öreg!" Ekkor eszméltünk rá arra, mi folyik Verdun előtt. Február 20-án vitték az első nehéz pótágyukat és még aznap este ez uton háromszáz teherautó rohant két ezred utászszal. A legnagyobb sietséggel számos ágyút vontak össze a franciák, de a németeknek korlátlan számú ágyujok lehetett. Háromszázezer gránát hullott a Caures-erdőre, Haumontra, Herbeboisra. A telefondrótokat mind szétszakították, a fákat gyökerestől tépték ki, a házakat rombadöntötték. A zaj oly irtóztató volt, hogy csak jelekkel lehetett egymással értekezni. Nem lehetett hallani az emberi hangot, nem a támadást jelző kürt szavát és ép ol kevéssé a parancsnokok parancsait. Tisztára a boszorkányok éjszakája volt ez. Az árkokat, állásokat, aknatelepeket, drótakadályokat izzé-porrá lőtték. Február 22-én éjjel a franciáknak vissza kell vonulniok. Samogneuxba és az ellenségnek három kilométert átengedniük. Ugyanezen időben a teherautókon jött kétezer utász észnélküli sietséggel megássa a harmadik védelmi vonalat. Annyi ágyujok volt a franciáknak és mégsem elegendő, annyi futóárkuk, de még sem futotta. És megint visszakoztak Doueumonton keresztül. A kétezer utásznak csak hat napja volt a munka befejezésére. Az országúton folyton uj, meg uj ágyuk, mind több ós több lőszer jő, hogy a franciáknak sikerüljön az a csoda, hogy az ellenség tüzérségét feltartóztassák. A ló mind elhullott. Akkor a legénység áll az ágyuk elé. Pipával az agyaruk közt a legkülső vonalba vonszolták azokat, A harc mindjobban elharapózik, a Maas bal partjára, a Mort-Home, a Maas magaslatok felé, a Bors-domb irányában, a Woevre-sikon át Voux-Demeoupig. Douaumont elvész, visszahódítják, újból elesik és mégegyszer visszafoglalják anélkül, hogy a harc szünetelne. És az országút látja a dounumonti csata sebesültjeinek a vonulását. Látja a tartalékol menetét ós Mort Honiméhoz való indulását. Az ellenség átlép a : Hó-erdőn és az elkeseredett harc tovább íouiboi. Hány repülőgépharcot látott ez az országút, egész légjármürajok állottak egymással harcban! Ki hány menekülő vonult rajta keresztül Samogneuxből, Louvemontból, Bezanvauxból és az egész környékről. Amijük volt, azt elvesztették. Vigaszuk: hagy az ellenség nem lesz képes átörni. Vauxból is láttam egy sebesültet elhaladni mellettem. Az egész formeruhéjából a világban semmit sem lehetett látni — mező egy sártömb volt az egész. Nem tudtam megállapítani, közlegény-e vagy tábornok, öreg néfelkelő, hadastyán 1870-ből, vagy a minap besorozott tizenhét évesek egyike. Semmisem volt rajta emberhez hasonló hacsak nem a keze, mely görcsösen kapaszkodott a betegszállító kocsi ablaknyilásába. Megpillantotta a három öreg nép fölkelőt, akik az országutat javították és félreugrott ak. Ekkor kitátotta a száját és amit mondott, ugyanaz volt, ami1 a verduni tragédia megkezdése előtt a tópkocsivezetők mondogattak egymásnak: — Ne izgulj, öreg! Ennek a hangnak a zengéséből megkeltett volna ismernem, miféle ember, aki már nem volt emberhez hasonló. Ámde ez a hang már nem csak az övé volt, hanem egy egész nemzetnek, egy egész numzedéknek a hangja, amely a történelem legmélyebb mélységéből tört föl egy borzalmas esemény visszhangjakét. Csatározás a Vojusánál. BUDAPEST, julius 11. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A Vojusa alsó folyásánál időnként csatározás folyik. Egyébként nincs nevezetesebb esemény. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnek helyettese. BERLIN, julius 11. A rnagj főhadiszállás jelenti: A balkáni híreiére.* a helyzet változatlan. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.)