Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-11 / 159. szám

% BÉDMJAIGYARORSZÁŐ Szegedy1916. julius lí. Elkeseredett harcok a Brenfa és az Efsch között. Kereskedők és a közönség. A lisztügyről ezen a helyen irt sorainkra több kereskedőtől érkezett hozzánk levél, amelyeknek az a tenorja, hogy a vásárlók sokszor hozzák kínos helyzetbe az üzlettulajdonosokat. Van olyan család, amelyiknek négy tagja kiilün-külön megy el egy-egy kiló lisztet vásárolni és megtörtént már, folytatja az egyik levél, hogy csak nagy könyörgésre adtam egy asszonynak félkiló lisztet, akiről két perc miulva megá/lapithattam, hogy másfél 'kiló liszt van már a kosarában. Miért vásárol — klérdi ez a kereskedő — ezzel az egyszerű raffinériával egy család egy nap négy kiló lisztet és miért könyörög még félkilóért az, akinek másfél kiló lisztje már van. A dolog a kereskedő szempontjából nagyon egyszerű. Mindenki tudja, hogy nem akarja beraktározni a kereskedő azt az egykét zsák lisztet, amit hetneként, vagy kéthetenként a liszthivataltól kap. Hiszen nem azért fut, 'szónokol és civdik a lisztért, hogy a ládafiába zárja, mint a paraszt a pénzt, hanem azért, mert a liszt az a cikk, amely leginkább alkalmas az üzlet eddigi forgalmának fen tartására, esetleg kiterjesztésére. A kereskedők ellen ez alkalommal az a vád merült fel, — többször konkrét alakban, hogy a lisztet nem minden vevőnek szolgáltatják ki, aminek következtében ép a legszegényebb riéposztályból valók nem juthatnak liszthez sokszor napokon át. Vádakat sohase általánosítottak könnyebben, mint a háború alatt. És nincs egyetlen társadalmi osztály, amelynek megbízhatóságára jobban kellene vigyázni, mint a kereskedők osztályának. Ép azért szóvá sem tettük volna a dolgot, ha a hatóság a följelentések közül többet már eddig is nem látott volna beigazoltnak. Nagyon érthető a közönség azon rétegeinek türelmetlensége, amely a háború nyomain fellépett és még mindig fokozódó drágaságot a legjobban megsínyli. Ez ellen a türelmetlenség ellen nincs rendszabály és orvosszere is csak egy volna, ha látná a közönség, Ihogy a bajokat mindenki igyekszik tompítani és hogy bizonyos körök nem azon töprengenek, hogy miként lehetne a sokszor indokolatlanul, de következetesen emelkedő árakat még jobban felcsigázni. Minden kormányintézkedés hézagos lesz ott, ahol a türelmetlen kezelési vágynak erkölcsi szempontok nem szabnak határt. Ép ezektől az emberektől nem veheti tehát rossz néven sem a kereskedő, sem a hatóság, ha a kiszabott félkiló liszt helyett kiét vagy négy félkilót akarnak vásárolni, hogy legalább egy hétre ellássák magukat a legszükségesebb mennyiségekkel. A kereskedő egyébként ne is bocsájtkozzék annak bírálatába, hogy aí félkiló lisztért hozzá betért szegény emberek közül ki vett mástól már félkilót. Ez nem az ő dolga, ennek megállapítására nincsenek eszközei. A hatóság kötelessége arról gondos kodni, hogy a liszt aránylagosan osztassék szét az egész közönség között. A kereskedő kötelessége, hogy a hatóságtól kapott lisztet becsületesen, az üzleti altruizmus bizonyos 'nemiével kezelje. A kis egzisztenciák drágasági pótléka nem emelkedhetik olyan arányban, mint az élelmiszerek ára. Itt csak egy segit: soha meg nem feledkezni arról, hogy háború van. Ez nem akar bölcs tanács lenni azok számára, akiket a iháboru egyéb csapások mellett a drágaság révén is a legjobban sújtott. Mi nem tudjuk, mi az,-ha nincs élelmiszer. Gazdálkodjunk tehát mindnyájan becsületesen, mértéktartón és okosan mindazzal, amiből ellenségeink legnagyobb fájdalmára az idién is eleget nyújtott nekünk az áldott magyar föld. Vf BUDAPEST, julius 10. (Közli a minlsz- | terelnöki sajtóosztály.) Az Isonzó harcvonaton a harci tevékenység a tüzérség tiizeléaö ©s légihareofkra szorítkozott. Tengeri repülő jármüveitik az Adria* müvekre újra bombákat dobtak. A Brenta és Etscli közt több helyen elkeseredett harc folyt. A Cina Dicctől délkeletre lévő vonalairtk ellen ; alpini'kiből álló nagy haderő több támadást intézett, amelyeket azonban a tizenhetes és hetvenes számú gyalogezredeink osztagai az ellenség legsúlyosabb veszteségei mellett visszaver| tek. Több mint nyolcszáz halott olasz fekszik árkaink előtt. Éjjel az olaszoknak egyetlen támadása meghiusult a Monté Interottó vidékén. A Brand völgytől keletre fekvő szakaszon az afpinlk Kalmorbiáná! és a Monté bornónál támadtak; elfoglalták az utóbbi hegyet, de a bátor tiroli országos lövészek egy ellentámadása következtében újra elvesztették. Katonáinknak itt négyszáz ötvenöt olasz adta meg magát. HŐFER altábornagy, T" a vezérkari főnök: helyettese. • Az antant az angol-francia offenzívától várta a döntést. Genf, julius 10. Az angol és francia sajtó mielőtt a nagy offenzíva megindult volna a nyugati fronton, plyan várakozást fűztek hozzá, amely elárulta, hogy Franciaország ezt az offenzívát utolsó ütőkártyájának te; kinti, amelyet még kijátszhat. Beranger a Matinban például ezt irta junius 29-én: — Ütött a cselekvés órája. Oroszország ós Olaszország nagy sikereket értek el, az angolok elárasztották a lövedékek záporával a németeket és az angol gyalogság milliónyi fiatal atlétája meg fogja mutatni, hogy frontját egészen a német határig ki fogja terjeszteni. A Morning Post junius 26-iki, a Daily Téegraph junius 27-iki és a Liberté junius 28-iki száma egyformán hangoztatja, hogy eljött a közös cselekvés döntő idje. A Bonnet RougeJb&n ezt irta egy tábornok: — Az alkalom sohasem volt oly kedvező, mint most. Nem lenne okos dolog, (ha nagyon sokat várnánk, azonban minden jel arra vall, (hogy a vég felé közeledünk. Az Oeuvre-ban egy tábornok junius 25én a következőket irta: — Azoknak a türelmetleneknek, akik folyton azt kérdik, miért nem kezdik meg már azonnal az offenzívát, arra kell gondolatok, hogy ennek sikerétől függ kétségtelenül a világháború kimenetele. Német erősítések az angol fronton. Berlin, julius 10. A Lokalanzeiger-nek jelentik Kopenlhágából: Az itteni lapok párisi és londoni táviratai szerint a németek az utóbbi napokban nagyobb erősítéseket kaptak a nyukati fronton, ugy hogy az angolok frontszakaszán, megállították az offenzívát. A németek egész sor ellentámadást intézték az angol áíáisok ellen. Az angolok az Ancre-patak és Bapaum közt igyekeznek előre jutni s el akarják űzni a németeket a magaslatokról. A kedvezőtlen időjárás megakadályozza ezeket az operációkat s lehetségessé teszi, hogy a németek sziklaszilárdan megvessék lábukat és erositéseket vonjanak öszsze. ( ; " A Temps Moraht őrnagy jóslatáról. Bem, julius 10. A Temps katonai kritikusa irja: Morkáh őrnagy azt jósolja, hogy az angol offenzíva Anglia szárazföldi hadseregének pusztulását fogja1 jelenteni. Az őrnagy jóslata nem válhat be, mivel mi is megkezdjük a nagy .offenzívát, tígy hogy a német csapatoknak nemcsak az angol támadás. sail kell számo'lniok. Nem engedjük még, hogy a németek minden tartalékukat összevonhassák az angolok ellen, mivel abban a pillanatban, ha egy ponton elvonják csapataikat, azt a pontot azonnal át fogjuk törni. A második fáíis előkészítése. Hága, julius 10. jA Daily Telegraph" az angol offenzíva első fázisát befejezettnek tekinti, Azt irja, hogy mindent elértek, ami emberileg elérhető volt. ]Az offenzíva ele rettenetes nehézségek tornyosultak. 'A második fázis előkészítése hosszabb időt vesz igénybe. A legyőzendő nehézségek még az eddigieknél is nagyobbak lesznek es éppen ezért az angol közönségnek türelemmel kell viselkednie. , Bem, julius 10. A párisi sajtó hangoztatja, hogy a szövetségeseknek tüzérségi érősitésre van szüségiik, mert a meglévő 'tüzérség nem elegendő arra, hogy előnyomulhassanak a Perronne közelében lévő hídfő ellen. Az Echó de Paris azt mondja, hogy az angoloknak lépést kell fartaniók a franciákkal. Hasonlóképpen ir a Matin is, amely azt' mondja, hogy a francia fnont mast szinté merőleges az angol fronthoz. Ezért tehát szükséges, hogy mielőtt a franciák tovább nyomulnának Perronne felé, az angolok is előbbre törjenek. ^ Ellenséges osztagok viszszaverése a Doiran-tónál. BERLIN, julius 10. A nagy főhadiszállás jelenti.) A Doiran-tótól délre előőrseink tüzelésükkel visszaverték az ellenséges osztagokat. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) BUDAPEST, julius 10. (Közli a minisztereiiöíki sajtóosztály.) A délkeleti harctéren a helyzet változatlan. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese.